Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-09-26 / 13. szám
külde be, mely hasonlág tehetség nyomait mutatja,s Komlóssy egy részletet a Bakony erdőből. Különös bámulat tárgya az agg Szenpéterynek „Porosz király“ a, ezüstbe vert baszelief mely a múlt évi londoni műkiállitáson is ki volt téve. Másik domborműve „Maria Therezia 1740-iki országgyűlésen.“ A muzeum igazgatósága hogy e műveket s ezeken kívül a Guttmann szobrát s Libay két sodrony műszobrát (Napoleon s I. Ferencz) megszerezhesse egy sorsjáték tervét terjesztő felsőbb helyre. Óhajtjuk hogy e vállalat kellő pártfogolással találkozzék Pompéry János beszélyírónknak Ervin név alatt elszórva megjelent beszélyei kiadására előfizetés gyűjtése a sajtótörvény illető §-a értelmében megengedtetett. Irodalmi újdonságaink közöl megemlítjük a Müller Gyula nagy naptárát, melyet Frideisz István szerkesztett. Szintoly tartalomdús és jeles kiállítású mint a tavalyi s szépirodalmi része szintoly érdekes. Arany, Tompa , Lisznyai, Lévai, Jókai, Vakot Imre, Bernáth, Zörényi, sat. műveivel találkozunk hasábjain. S árát — 4 huszas — aránylag olcsónak mondhatni. Térjünk át egy pár színházi újdonságra. Babbing Emma a Szevillai borbélyban föllépett s kitűnő ének gyakorlatának adá bizonyságát. Hangja bár gyönge de terjedelmes s kellemes, coloraturája fényesen kiművelt staccatoi formai valóban megragadó. Az alpesi dal czimű compositioja egyszerű s megragadó. Gyönyörűen éneklő különösen Egressy Béninek.Ez a világ a milyen nagy czímű dalát, melyet az egész közönséget elragadta. Hasselt-Barth asszony mint halljuk e napokban föllépend , s Young tenorista is nem sokára megérkezik. E hó 22-én a színházban ő felségén kívül számos kitűnő idegen vendég volt jelen. Fölötte sajnáljuk hogy ez alkalommal nem mutattatott be vagy egy magyar opera. Ily körülmény nem fordul elő minden nap s azokat elhanyagolni nem volna szabad. Színházi játékrend: Sept. 17-én Végrendelet. Ifjú Lendvay második föllépte a szobrász szerepében. Elszámitva hogy nem szerző meg teljesen a művészi nyugalmat, játékát sikerültnek nevezhetni — s hogy oskolája jó irányban haladhasson — mit fényes tehetségétől megvárhatunk, óhajtandó hogy mennél hamarabb szerződtessék és Pesten maradjon. Lendvayt jobban soha sem láttuk játszani. Jókayné páratlan e szerepében s Bulyovszkyné is igen jó. K. Ida méltán aratott zajos tapsokat. 18- án E 1 Ve a először. Csinos balett gyönyörű diszitménnyel. A tánczok meglepők. Kobler Luiza kitűnő. 19- én E 1 Ve a másodszor. 20- án két Foscari. 21- én Borgia Lucretia. 22- én Sevillai borbély. Ő felsége az előadáson jelen lenni méltóztatott fényes kíséretével. Ugyancsak számos külföldiek jelentek meg. 23- án Linda. ALPÁRI. Részünkről néhány szót ragasztunk ezúttal jelen rovat végére. A kecskeméti ref. tanodában két tanszékre legközelebbi vasárnapon két irodalmi egyén jön elválasztva, s e fölötti örömünk annál nagyobb , mert a kecskemétiek becses bizalmával egyik munkatársunk Szilágyi Sándor úr jön megtisztelve , míg a másik elválasztott, Ballagi Károly úr. Szívből óhajtjuk, hogy sem a kecskemétieknek, sem az új választottaknak soha sem legyen okuk megbánni egy részről a bizalmat , más részről a tanári tövises pályára lépést. Szerk. VIDÉKI ÉLET. Derecske sept. 11. 1852. Tisztelt szerkesztő ur! írnék , ha helyet adna ön lapjában e vereshagyma tartományból került soroknak , azonban ha több nagyszámú levelezőt, ellenszenvvel viseltetnének e vereshagyma Kanadán iránt, — értem , abból indulva ki, hogy valamikor, a jó hagyma termés időszakában városunkon történhetett átutaztokban fejek megtalálhatott fájni e mossus szagtól — dobja fére e sorokat, s adjon elsőséget nektek. Furcsa város ez a mienk , tisztelt szerkesztő úr. Annyi itt a sok tudósnak való egyén, a tudományok minden szakában hogy még mechanicusunk is van , de azért pangunk , különösen társadalmi tekintetben. Hanem ha már társadalmi életről szólok , szükséges , hogy annak kiegészítő tagjairól ne feledkezem meg. A nőkről röviden csak annyit mondhatok , hogy vannak. . . A férfi sereg, nagy része a nőtlen életet kedveli, s nem akarják Hymen rózsa kötelével magukat lemadzagoltatni. Egész mulatságuk az üdvös gazdászat, a lelket emelő agarászat, s a termetet rontó vita az agarak fölött az esti körökben , mely szerencse , rendesen kávéházunknak jut. Advocem Kávéház ! Illetőleg nem is kávéház ez, hanem, a nagyméltóságu Eszterházy herczegség uradalmi tiszttartói lakából travestált vendéglőnek korcsmaféle kiadása, hova elkezdve a cs. kir. hivatalnokokon , le a gyolcsos tótokig, össze szoktak az emberek seregleni, de nem dorbézolni. Isten mentsen, mert míg egy része a clubbnak nem iszik , a másik része nem fizet. De talán azt kérdezi valaki, mi hát az oka , hogy vendéglőnk annyira látogatott? Vendéglőnket ezelőtt „Árpádénak hittük, s most lelépve a Historia csarnokából. „Három rózsa“ nevezetet vett fel, s onnan az elnevezés, mivel a vendéglősnek három rózsája van. . . A rózsa illatnak vonzó erejét ki tagadhatná. Különösen pártfogolója vendéglőnknek a városi mechanicus. Tulajdonképen ő nem mechanicus , hanem ötszáz mester , azaz félezer mester ki, anélkül, hogy valaha valamit tanult volna, mindenhez ért. Épít házat, malmot. Megigazítja az elromlott órákat, s órákkal kereskedik is , szóval annyira zseni és vállalkozó szellemű egyén, — különösen ha felhevül a fekete levestől , a kávétól, melyet meszely számra szokott rendelni, — hogy elhatározta magát , saját labától , egy a Három rózsáig felállítandó föld alatti telegráf elkészítésére , mely ma csak azért nem jöhet létre, mivel pénzügye rosz lábon áll. De minek is az ?