Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-10-10 / 15. szám

Kune­walder-féle házban levő nyomdáját legközelebbről g­ő­z s­a­j­t­óval s ezzel összeköttetésben levő betűöntő­dével szerelte fel. Sietünk e műipar haladását tanusító tényt tudatni nyájas olvasóinkkal , annyival is inkább, mert a hazában ez a legelső ilynemű sajtó, s mert azt egy belhoni szakértő gépész készítette. Lukács úr vállal­kozó szellemének e tény becsületére válik. S a­­­z e­­ kőnyomdája helyén az országúton a „Zrínyi“ vendéglő haszonbérlője kávéházat nyit. Nem rosz gon­dolat. Döbrentei István (Gábor rokona) miniature arczfestő , kiről a lapok már többször elismeréssel és di­­­csérettel emlékeztek, közelebbről Székely barátunkat a megszóllalásig híven lefestette. Mind e, mind pedig több más művei után , bátran merjük őt szép olvasónőink figyelmébe ajánlani. Szállás a váczi utcza 4-ik szám 1-ső emelet. Színházunknál, mint halljuk , a küszöbön levő téli év­szakra ruhatár fog felállíttatni, hol a téli öltönyök a játék folytán letehetők. Ismét egy újabb bizonysága a jelen igazgatóság minden legparányibb részletekre kiterjedő gondos figyelmének ! Szabadjon ez alkalommal figyelmez­tetni szépeinket e körülmény előnyeire, melyek különösen titkos és tiltott szerelmesek részéről megbecsülhetlenek. Például a tit . . . . na de nem fecsegjük ki, mert a papák és férjek is elolvashatnák , s akkor mindennek vége lenne. Majd felfedezi ezt az ügyes és találékony szerető­­ Young újonnan szerződtetett tenorunk fővárosunkba érkezett, s először a „Hugenottákéban lépend föl. A nemzeti színházban adatott: Oct. 1-én „Julius Caesar“. Bár­milyen nagynak is tet­szik drámai erőnk első pillanatra , ily nagy személyzetű daraboknál tűnik ki , hogy mennyire hiányos. Nem csak kissebb rendű , hanem jelentékeny szerepek is tökéletesen elvesztek több gyenge kézben. A csoportozatok hiányosak, kisszerűek voltak. Caesar meggyilkolása után például Brutus és Antonius szónoklatai alatt alig volt 10—12 em­ber a színen , s ez képviselte az „örök“ város népességét! Több kegyelettel uraim még az ily csekélységnek tetsző dolgokban is . Shakespeare és az intézet jó hírneve iránt ! Közönség szép számmal. 2- án „Norma“ Hasselt-Barthné mint szerző­dött tag először a czímszerepben. Hasselt-Barthné gyö­nyörű hanggal, kitűnő iskolával és különösen jeles játék­kal bir.­ltalános lelkesültséget idézett elő. Mint méltó társ állt mellette a bájos Gino Luiza, ki kedves erő­teljes hangjával „Adalgisát“ oly szépen, oly nagy ha­tással éneklé, hogy a közönség őt Hasselt-Barthné mellett is gyakori tapsokra és kihívásokra méltató. M a­z z­i szé­pen énekelt, de szemsértő mozdulatai nagyban csökken­tették hatását. Karok, zenekar kitűnők. Közönség nagy számmal. 3- án Csikós, Szigligetinek tagadhatlanul legjobb műve még mindig nagy közönséget varázsol szín­házunkba. Szerdahelyi Nelli „Rózsit“ sok kel­lemmel és érzéssel játszta és énekelte , bár elfogultsága szembetűnő volt. Füredi és Réthi oszt­akoztak az est dicső­ségében. 4- én Ő Felsége legmagasb névnapjának ünneplésére „Norma“ Hasselt-Barthnő, Gino Luiza mint először osztatlan tetszést vívtak ki. Az első felvo­násbeli gyönyörű párbal ismételtetett. 5- én „Julius Caesar“ ismételtetett; „Calpurnia“ szere­pét Bulyovszkiné adá , s a szerep nem vesztett ál­tala. Közönség csekély számmal, mit tán az okozott, hogy a darab kissé korán ismételtetett. 6- án „XII. Károly Rügen szigetén a sok ügyességgel és életc­el szerkesztett vígjáték folytonos derültségben tarta az esőzés következtében gyérszámú közönséget. Szigeti kitűnően adá a czímszerepet. Komlósi I. és Bu­­lyovszkyné sok kedéllyel játsztak. Szentpéteri, Ud­varhelyi, Feleki, Hegedűs jók voltak. Italában kerekded, összevágó előadás. 7- én „Afanasia“ , a b b n i g k. a. utolsó föllépte. A vendégnő kedvetlenül és sokkal kevesebb hatással énekelt mint előbbi szerepeiben. Reszler iszonyú volt. Imád­kozzunk , talán hamarább érkezik megváltásunk órája , s végre megelégli szenvedésünket! 8- án „Mathild“ ifj. Lendvai Márton mint vendég har­madszor. Bővebben jövő számunkban. PETERDI. VIDÉKI ÉLET. Zala-Egerszeg, sept. 26. A magyar mindent idővel kezd, s tudja a jó ég, mivel végez. E régi szokásként tehát én is avval járulok a nyá­jas olvasók színek elé , azonban beszédem fonala hová fo­­lyand, magam sem tudom. Melegünk hirtelen megválto­zott, s azt hetes esőzés válta fel. E hó 18 és 19-ik napjaiban, főnökünk estélyein S­v­a­s­­­tits Nép. János és fia Benjami­n az első hegedűn , a második zongorán, valóban élvezetes estéket varázsoltak lelkünk elé. Különösen az öregebb nyirettyűje kellemes és remek csárdásaival, a legmeghatóbbak és az est gyöngyei valának. Benjáminban a zongorán már­is szép tehetség fejlődik ki , különösen a classikui zene iránti hajlamát s tehetségét fényesen tünteté ki ez alkalommal. Szigorú mű- Ízlését a zene iránt megtagadni tőle lehetetlen. Apjával a versenyt méltán kiállotta. Ez alkalommal az oly szeré­nyen elvonuló Horváth Sándor is a classicai zene iránti hajlamát s tehetségét szinte megmutatá a zongorán. Bár alkalom nyitnék neki ezen hajlamát s műszlését na­gyobb iskolákban kiképezni, szép fokra vihetné ezt. — A Svastitsok egy műutazást óhajtnak tenni e honban és külföldön. Vezérelje őket az ég szerencsés utaikon. — Ha idegen, vagy földi fő városunkba, első, hova szóra­kozni, időzni vezetjük "a casino. Hallgatva csekélyebb árnyéklatiról, bár a jó ízlést, műveit s deli viseletét, köz­­értelmességet meglepő fényben nem terjeszti is (mert iga­zán szólva, inkább unaloműzés, s más szellemi kényszerí­tés, mint vágy magasb élvek után böngész össze bennün­ket) de aljas botrányok szerény hírét nem bélyegzik.­­ E­­gyébiránt méltó dicsérettel említjük meg, hogy a kártya­játék (a la grosso) a társaság teremében egy idő óta pangásban van.

Next