Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-12-05 / 23. szám
zánkba SZÉKELY IMRE néhány a külföld által is nagy tetszéssel fogadott zeneművével, a félév folytában pedig LÉVAI JÓZSEF arczképével is kedveskedünk tisztelt előfizetőinknek. Eddigi munkatársaink, kik közé nemzeti irodalmunk legfeljebb tehetségeinek nagy részét van szerencsénk sorozhatni, jövőre is állandó dolgozó társaink maradnak, sőt ezeken túl Dobsa Lajos,— kitől mindjárt az első számokban adunk egy beszélyt — Bulyovszkiné és több oly erők közremunkálási ígéretét is birjuk, kiknek ismert nevével olvasóink már régen nem találkoztak. E szerint a hetenként kétszeri megjelenés, és a tárcza rovatok változatossága társulván nyújtott s nyújtandó dolgozataink elismert belértékéhez, bátran merjük lapunkat az olvasó, kivált pedig az előfizető t. közönség pártfogásába ajánlani. Annyival inkább. Mert a mellett hogy lapunk érdekességét a kiadásokat emelő hetenként kétszeri megjelenéssel és a bértartalom szélesbítésével is növeljük , az előfizetési igen mérsékelt dijjat csak igen kis mértékben emeljük. Egész évre: Helyben házhozhordással 10 frt. Vidékre postán küldve 1-1 frt. p. p. Félévre : Helyben 6 fr. 30 kr. vidékre postán küldve 7 fr. 30 kr. pp. Évnegyedre: Helyben 3 fr. 20 kr. pp., vidéken 4 frt. pp. Az előfizetési pénzeket kérjük mentői előbb beküldetni a „Budapesti Viszhang kiadó hivatalának“ czímezve, s bérmentesítve. Helyben az előfizetések elfogadtatnak szerkesztői szállásunkon (Országút 10. sz. Huszár ház 2-ik emelet) és Lukács László úr nyomdájában (Országút, Kunewalder ház.) Új évtől kezdve hirdetéseket — melyeket szerkesztőségünknél kérjük beadatni — lehető legmérsékeltebb diíj mellett közlendőnk szép közönséggel biró lapjainkban. Szilágyi Virgil, szerkesztő tulajdonos. H I R F Ü Z É R. **Albert főherczeg hazánk kormányzója Ő fenségénél a múlt hó utolsó napján udvari hangverseny tartatott, melyben nemzeti színházunk tagjai közöl Hasselt- Barth és Gino k. a. valamint Mazzi , Füredi, Kőszegi és ünnepelt zongoraművészünk Székely Imre szerencsések voltak részvevőleg működhetni. * * A helybeli Lloyd- társaság titkárválasztása ismét elhalasztatott, mivel mint egyik választmányi tag megjegyzé,előbb az ezen állással összekötött lapszerkesztés ügye eldöntendő. * * Nemzeti múzeumunk régiségtára ismét egy becses s emlékezetes művel szaporodott. A minden szépre és jóra fogékonysággal biró Vécsei Miklós bárónő született Markovics Vilhelmina Francziaország egykori királynőjének a szerencsétlen Mária Antoinettenek hárfáját ajándékozta az intézet számára. — E hangszert a trónvesztett királynő bútorainak árverésekor vásárolta a bárónő nagyapja, mely időtől fogva folytonosan a család birtokában volt, és legnagyobb kegyeletben tartatott. **Nemzeti múzeumunkról lévén szó, megemlítjük, hogy mivel a műtermek nincsenek fűthető állapotban, a tél folytán zárva tartatnak. Az utazó idegenek azonban a nap világos óráiban, a titkár megkeresése folytán nyerhetnek bebocsáttatást. * * A nemzeti zenedében jelenleg hat tanár működik, a tanítványok száma 229-et teszen, és így ez évben 54-el haladja meg a tavasi létszámot. * * A budai alagút-társasági részvények már forgásban vannak Ürményi József elnök és a társaság titkára aláírásával. Kibocsáttatások után azonnal jelentékeny aláírások történtek, mind a budai községtanács, mind magánosak részéről. **Helmeczi Mihály a Jelenkor egykori érdemdús szerkesztője a magyar tudós társaság tagja s pénztárnoka , a magyar nyelv s irodalom felvirágoztatásának egyik legtevékenyebb hőse folyó dec. 1-ső napjában egy jobb életre átszenderült, béke poraira. ** Nyíregyházi levelezőnk írja : Társaséletünk láthatárára komor őszi köd ereszkedett,— innen van, hogy bár minő éber figyelemmel kisérjük az események folyamát, nem merül fel tárgy, mely a levelező tollát — vagy a melyet a levelező tolla felhasználhatna ; nem merül fel esemény, melynek jótékony hatását a haladás fő czélja — a tökélyesbülés, s a társadalmi eszmék fejlődésére, ez vagy amaz indpontból — de mindig a haladásra vonatkozólag véve fel — tehetnénk e lapok vidéki hitei közé. . . Aztán a való, e prosai szörny számítgatásaink eredményét igen gyakran letörli, így jön, hogy múlt levelemben említett hajdani casino-könyvtár ügye, mint pium desiderium minden eredmény nélkül hangzott el, pedig mily csekély erő kellene ahhoz, hogy rendbe hozatva, olykor olykor újabbkori irodalmi műtermékeinket is láthatná városunk , míg jelen körülmények között, ha csak egyesek — de hánynak jutott e kedvező sors ?— nem hozatják meg, csak hírlapi jelentésekből ismerjük neveiket Pedig vannak itt elegen, kik e sár és esős őszi időben Kártiyám istóriáját is elolvasnák. A casino hiányát egy vállalkozó szellemű polgártársunk „Kávéforrás* czimü kávéháza pótolja, hol az emberiség himnemü osztálya kártya és füst, kávé és szivar élvezetén kivül Viszhang, M. Hírlap, O. D. Post, — s e mellett még váltót is forgathat. . . ** Derecskéi t. levelezőnk bocsásson meg , hogy alkalmi szives megemlékezéséről — melyet egyébiránt szivünkből köszönünk — írott sorai kihagyásával adjuk közleményét : Társaséletünkről rég nem szólottam , hanem most megemlítem, hogy sajátszerű pangásából, a nővestélyek, menyekzők, kendőlakások, s sertéstorok bekövetkeztével üdül s éledni látszik. Igen nálunk kisvárosiaknál a leszorító s elkülönítő főszövet, az érintett alkalmi összejövetelek