Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-12-26 / 26. szám
677 székelyeket kötelező, hogy ez uradalmat jobbágyi minőséggel szolgálni tartoznak. A Báthoriak korában a hatalmas Kovachoczy család birtokában látjuk, azonban István korlátnoknak lenyakaztatása s notáztatása után (1594) a Bocskay család birtokába került, kitől Báthory Endre élvéve (1599.) A következő évben a bogáthiak birtokába került. 1603-ban a Kolozsvárról kiüldözött jezsuitáknak menhelye, s 1604-ben viszont a Bocskay István birtoka volt. Az 1607-ki országgyűlés a zászlós uradalmakat —tanyáit annyi hatalmaskodó főurnak, gyárait annyi visszaélésnek — eltörölvén, Görgény is megszűnt az lenni. Ugyanakkor Görgény magánosok kezéből elvétetvén, már a következő években a Bethlen és Rákóczy fejdelmek birtokában látjuk, kik sokképen szépittették, fényesítették. Gazdagságáról ez uradalomnak bizonyságot tesz azon körülmény, hogy' 1650-ben készült javainak regestruma szerint, huszonkét falu tartozott hozzá. Jelentékenyebb befolyása volt Erdély történeteire Barcsay Ákos korában. Ugyanis, midőn Kemény János mint praetendens (1660) Erdélybe nyomult, Barcsay Gáspárt legyőzte s Görgénybe szalasztá. De Barcsay Ákos saját gyöngesége következtében oda vitte a rendeket, hogy ezek őt kényszeriték lelépni a trónról. (1661) Kárpótlásul Görgény adatott neki 11 faluval. Azonban nem szűnvén meg a törökkel titkon czimborálni, Kemény János saját őrseregét viteté a várba, elrekeszté családjától, s alig pár hó múlva kötözve vitette Kővár felé — de a répai határon (június 12-én) megöletett. Cserey emlékirataiban leírta a vár végpusztulását, melynek kiegészítése a nép ajkain fenmaradt. Az elszánt vitézség és honszeretet e szép példájánál nem lesz érdektelen egy pár perczet mulatni. A kuruczvilág korában Rátoni, Rákócynak egyik vezére, egy várat kétségbeesett viadal után feladott. Bármennyire is menté a kényszerűség tettét, büntetésből a sereg előtt fegyvertelenül kénytetett defilrozni. Görgény a Rákóczy kezébe kerülvén, ez a várba Rátonit küldé száz hajdúval. (1708) Rátoni a megrongált erősséget kijavíttatá, eleséget hordatott bele, a kutat körülsánczoltatá, a szénakazalok teteit marhabőrökkel bevonatta, mesterembereket gyűjtött bele, szóval mindent elkövetett, hogy a védelmi állapotot minél biztosabbá tehesse. A várat 500 gyalog s ugyanannyi lovas kezdé ostromolni. Rabutin saját fiát küldé be alkudni a feladás feltételeiről. — De Rátoni a vár ormáról egy pohár bort köszönte Rabutinra s a feladást megtagadá. Kaltemplat ezredes tehát a Rabutin parancsára ostromolni kezdé. De hoszas időn át hasztalan. Végre éjjel Rátoni egy sebet kapván, ágyából nem kelhetett ugyan, de innen osztogatá bölcs parancsait. Azonban Kaltemplat háromszázad magával a várat megrohaná. Sűrű lövések fogadták s gerendákat szórtak fejére a támadóknak, kiknek nagy része a támadókkal a harcztéren maradt. Rabutin ezután Henist (Henixi tbr.) küldé a vár ellen. E közben Rátoni meghalt. A védsereg pedig éjjel titkon elhagyá a várat. De az ellenség rábukkant. A drabantok és nemesség visszaszaladt a várba, 30 hajdú pedig keresztül tört — de Magyarhont élve csak fele érte el. Másnap feladták a várat, mely teljesen feldúlatott. Az őrsereg nagy része fogva vitetett Szebenbe. Henis a harmadik napon gutaütés következtében meghalt. SZILÁGYI SÁNDOR: Az elhagyott lak A hamis tanú Bozzai Páltól Mi csendült meg Zúg a malom 501 lap 621 „ 471 570 3* millióSaxa a Budapesti Viszhang első évi folyamához 1852. Május—December. Veraköltemények. Arany Jánostól Dante Vágtat a ló. . . . Visszatekintés . . . . 82 lap 163 „ 461 „