Budapesti Viszhang, 1853. január-április (2. évfolyam, 1-28. szám)

Belívek

ÖO-W«------------------------------------------------------------------------------------------------------------»»м©e S ABONYI LAJOS. 219 — Hauszter magához kívánta Petneházyt és Merczyt. — A Munkácsot ostrom alatt tartó hadsereg kénytelen volt felhagyni az ostrommal! — Az ország belje itt el volt lepve a királyi hadsereggel — emitt a törökök és Tököly emberei táboroztak — s a nap kétesen néze a jövőbe. — Tököly mindinkább közelede az ország belje felé , s mig a ki­rályi hadsereg felfelé nyomott Gyulán , Szegeden keresztül Pest felé. — Tököly egyet kerülve elhagyta Nagy-Váradot, Szolnok felé sietett, s mivel Munkács feladásától még nem rettegett, sietett hogy Egert szabadítsa fel. — Útjában hallá, hogy Pozsonyba or­szággyűlés hirdettetett, rögtön uj felhivást intéze a magyarokhoz : ,,Miután mi Tököly Imre, isten kegyelméből, és a török szultánnak különös hajlan­dóságából Magyarország fejedelme , ismét megjöttünk ; tudtokra adtuk ezt a mi titkos tanácsunk javallására , minden grófjainknak , báróinknak , nemeseinknek , és vasalá­sainknak ; és parancsoljuk egyszersmind a városok tartományok és helységek biráinak, melyek hatalmunk alatt állanak, hogy minden városból és helységből két követ idő ha­lasztás nélkül hozzánk küldessék, s hallják meg tőlünk szóval, a mit az ő javokra és Magyarország fenntartására nézve parancsolni kivánunk, kegyelmünknek elvesztése és engedelmetlenségök mulhatlan büntetése alatt. Nagy Várad január 26. 1696.“ Bocsáttatott még ki egy más felhivást melyben az ellenséggeli tartást, a pozsonyi országgyülésen a részvételt jószág és fejvesztéssel büntetendőnek jelenti. Más részről pedig a királyi hadsereg tábornokai, a legszigorúbb büntetéssel fenyegették é­s bün­tették a lázadókat! így állottak a dolgok midtjn Tököly hadseregei Eger felszabadítá­sára siettek. Tököly seregei a Tisza túlsó partján voltak táborban, a messze elnyúló rónaságot ismét övéknek mondhatók, a száguldozó lovasok alig tudták örömüket fékezni, hogy ily könnyen majd minden akadály nélkül, s rövid idő alatt értek vissza a hon helyébe. Itt egy magas és felékített sátor alatt ültek a hoszú bajszos, és lenyúló hajú napsütötte arczú vezérek , s barátságosan beszélgetve egymással, a tölt kanosokat üritgeték , — amott egy nyúlánk, déli ifjú állt paripájára támaszkodva, s mélázva néze a közel falu tornya felé, melyben kedvese, s családja tárt karokkal várja őt; — emitt egy bozontos hajú, kacskaringós bajsza, vén, fekete kurucz mesél az előtte ülő, s kalandjait száj­­tátva hallgató sihedernek ; — emitt egy izmos , magas , termetes harezíi öleli keblére szeretett, s rég nem látott feleségét, mig kis hat éves gyermekök örömében ugrálva csem­­pészkedik atyja czifra tarsolyának szijjába — itt egy csapat ifja jött önkéntesen ajánl­kozni a harczosok sorához; — emitt a török segédseregek czifra ruháit, délezeg lovait bámulta egy pár gubás atyafi; — itt egy kóborzsidó járt s kelt batyujával — emitt hoszu faleveles szín alatt húzta egy czigánybanda azt a szívig ható, keserves, de boldo­gítón gyönyörködtető, szomorú magyar nótát, egy pár karcsú vitéz pedig, sarkantyúi­kat pöngetve, andalogva pergette meg a szomszéd faluból lejött bámuló vagy talán ismerőseiket kereső párleányokat — ekkor egyet rántott a czigány a hegedűn, keserve­sen elhúzta mélyen s majd felvitte a hangot magasra, s midőn már a szembe majd kö­­nyüt csalt — hirtelen átvágott a frissibe , mint a szelídített oroszlány mely mesterétől megkorbácsolva fájdalmasan mormog — de neki szilajodva, rögtön felugrik — s határt nem látva maga előtt büszkén felriadó hangokban tör ki. Mindenütt viszontlátásom örömét, fel s alá járó lovasokat, vagy ülve beszélgető derűit arczú csoportokat látunk, víg danákat, zene hangokat, kedélyes kurjongatásokat hallunk; képzeljük ehhez a déli termetre simuló magyar szabatu kék— veres —■ zöld — fekete atillákat, kócsagos, sastollas kalpagokat, fényes, de nehéz k­ardokat, szebbnél szebb bajusz ékitette főkön, karcsúbbnál karcsúbb termeten, képzeljük ezeket majd habzó , magas nyergü, s széles kengyelű lovakon, vagy pázsiton szabad ég alatt, majd sátraikban heverve i­s Tököly magyar harczosait látjuk magunk előtt. Csekély távol­­ ó

Next