Budapesti Viszhang, 1853. január-április (2. évfolyam, 1-28. szám)
1853-03-20 / 23. szám
ujjait s megszületik a „Galgóczi Emlék“. E szép csárdást megkaphatni Treichlingernél, ára 30 kr. pp. ** Egy újdondász — collegánk leirja azon leveleket, melyekben a franczia oroszlányok magukat a világhírű héber szinésznő Rachel estélyeire meghivatni kérik. Egyet közlünk mi is, de nem újság kedvéért, hanem összehasonlítás végett a magyarhoniakkal, —épen azért, hogy megmutassuk , miszerint az ily keresett estély nálunk sem újság, valamint a hódolati nyilatkozatok sem. A franczia így hangzik: ,,Kisasszony ! én önt Düsseldorfban a Phaedrában láttam*, ez esttől kezdve ön képmása nem tágított szívemből és fejemből. Csak azért jöttem Párizsba, hogy önt, mint Lady Tartuffe-t láthassam. Ah ! kisasszony, kisasszony ! — Hallom, hogy ön bált ád.— Vakmerészkedem hinni, hogy engem nem fog kifeledni. Ah ! mint tapsoltam én kegyednek a harmadik felvonásban e szavainál : „végre tehát tábornagynő asszony !41 — Én a Hotel de Toursban lakom, a Bourse-téren. Az ötödik felvonásban önnek lílaszin ruhája gyönyörű volt, sokba kerülhetett! Reményem, hogy meghivand ön kisasszony s maradok örökre Ön bámulója és tapsolója , báró R. de M. A magyar és Szinyérváralján kelt miniatűr kiadás igy szólt: „Jutka te ! Hiában szöktél el Aranyos-Megyesről, Mában keresztelkedtél meg Leokádiának vagy minek (igazán csaf egy nevet tudtál választani) mert én attól kezdve, hogy az ur azért a pár rongyos ezüst kanálért elcsapott, mindenütt kisérlek. Láttalak Papiba, mint Toti Dorkát, Orosziba és Batizán , mint remek királynéját s olyan szép voltál abba a piros vigánóba, — a méknek váltig siratja is Iőzik otthon az árvát. Egy nagy árvatölgy botot hoztam onnan hátul s úgy ütöttem vele a karfát, a méhen belől menni nem szabad, — mikor neked tapsoltak az urak! Hanem Jutka tudod mit ? Láttam ma a mikor libát vásároltál, — hiszen tudod — én éhen holt csak nem vagyok, de biz Isten azt a libát megkívántam , — olyan szép kövér volt. Hívj el rá kedves Jutkám, — de az a hosszu lábu első szerelmes ne legyen ám ott mert eltöröm a pipaszár lábát. Ugye hogy oda mehetek a kis korcsma ivó szobájába? Ha akarod igazán, hát gyere ki a kulikás (coulisseok) megés súgd meg. Megismerhetsz, egy ingbe leszek , mert a gubát nem szabad bevinni. Ezt a levelet nótárus uram írja , de azért én csókollak hiú szeretőd Pilu Pista. ** Az alagút halad , de még nem ütközik össze pedig azt kívánnák , a gőzkocsik is haladnak , de összeütődtek , pedig nem akarták. A tény igy áll. Pozsonyon alól egy a pályaudvartól elszakadt és a síneken tovagörgött kocsivonatba beleütközött a valódi tehervonat s e gondatlanság vagy fátum két ember életébe került. Ebből aztán csinálnak majd zenebonát, pedig ha arról statistiai adataink volnának, hogy fakó szekeren hány ember törte és töri ki a nyakát, az áldozatok száma aligha többre nem menne. Hát még ha azt megtudnák írni, hogy hány leánykérő megy későn, hány beteg hal meg a rosz utak és sár miatt. A szerencsétlenség megtörténik mindenhol. **S a pár a híres kedélyen cz(ha úgy tetszik, humorista) már tartott is fölolvasást a német színpadon. Hallgatói tapsoltak örültek nevettek, s végül a legnagyobb dicséretet mondák el, mit csak ilyes elmeszüleményre tehetni, m t. i. zúgolódtak a rövidségért. Több nap mint kolbász uraim, a fölolvasott mű pedig több lapot tett volna írásban. **Kubinyi a nemzeti múzeum lelkes igazgatója virág és átalában növény kiállításra szólítja fel a közönséget május elejére. A fölszólitást közlendjük. Szép hölgyeink küldjék el a növényvilágbani képmásaikat. Ezek alatt természetesen sem markát sem uborkát nem értünk. Levél-tárcza. (sy. K.) Szathmár- Németi, mart. 13. Annyi kellemetlen és zordon napok után, végre fölnyilt a tavasz mosolygó fényes pompájában vidékünkön is, s ha széttekintünk a szőke Szamos partjain, bájoló szépségű körlátvány nyílik meg előttünk, a távol kéklő hegyektől fönségesen beárnyalva ! — Mily kellemes behatással van zsibbadt érzékeinkre, a fakadni induló természet, zöld bimbóival. Vajha a hamvas felhők messze kerülnék már ligeteinket, s ne némitná el ismét fagyasztó szél a zengő szárnyasok öröm dallamait! Műkedvelő társulatunk, folyó hó 6-án, „A bájó férj és Var nő“ czímű franczia vígjátékot hozó szinre, Virányi Violától fordítva. Tinka szerepében, V. Cz. k. a., szende kedvességet fejtett ki ; Rózsavölgyinét pedig — kezdőnek első föllépéssel — M------mé eléggé sikerülten képviselé. A többi működők, szinte tetszést arattak. Pázmán Mihály szintársulata Nagy-Bányáról, Felső- Bányára helyezi át Thália templomát, és miután a tervezett deézsi kirándulás füstbe ment, alkalmasint körünkbe fog utazni. Közlekedési tekintetben, már szabadabban mozoghatunk, miután e napokban, hajóhidunk helyreállíttatott, még pedig erősebb alapzattal, mint volt ennekelőtte. Nemzeti színház, Budapesten. ** Játéksorozat: Mart. 16-án Tévedések vigjátéka Shakespearetől.— 17. Luca op. 3 felv. A színház teljes kivilágításával. Előadás előtt a néphymnus énekeltetett a színházi személyzet által. Különben kár volt Lucia szerepet Téli Róza ka.-tól elvenni s Kaisernének visszaadni. Egész előadás tömérdek hibával ment végbe. — 18-án Falura kell mennie, vigj. Ezúttal Drang Ferdinánd szerepét Lendvay helyett Fe eladta, s játékával a különben kis közönség tetszését teljes mértékben kiérdemelte. Szaitmár és környéke. Táj s népismertetés. „Szatmár vármegyének Van széles határa, Hol bányász az erezet Töri, veti, s hányja.“ Nem czélom e rövid vázlatban az egész nagy kiterjedésű, arany-és ezüst bányákkal bővelkedő megyét részletes tárgyalás alá venni, csupán székvárosunkat és közel fekvő falvait érintem meg táj- és népismertetőleg. Szabad kir. Szatmár városa, a szőke Szamos mentében félkört képezve terül el, csaknem minden oldalról, gyümölcsös kertek , úgynevezett lankák, környezik. Földje fekete agyagos, mi a munkáltatást nehezíti , de annál bővebben jutalmazza tiszta buzakalásszal a szántó-vető fáradságát. Széles határát, nagy kiterjedésű szőlőhegyek , s négy lombdús erdő gazdagítják. Legközelebb eső falvak : — Lázári, Batiz-Vasvári, Puszta-Darócz, Gécz, Udvari, Szent-Márton, Pálfalva, Amacz, Zsadány, Vetés Dara és Csenger — mint abroncs ölelik körül. — Ez utóbbi azonban mezővároska, melynek szinte meg van saját környezete ; sűrű baromvásárai, messze földön nevezetessé teszik ; és oly fényes falusi közönség szokott e helyen összegyűlni adandó alkalomkor — mikép történt példa, hogy a vándor színészek megbuktak Szatmáron, és Csenger segíti ki őket a hínárból. — Szatmáron, ámbár tizenkét torony ragyogtatja fényes kúpját a magasban, mégis a városba jövőnek — lapályos fekvése miatt — bármely oldalról, igénytelen kinézéssel kínálkozik. A Szamos tekervényes és rendezetlen medréből, gyakran ki szokott rontani,s ek-