Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)

1854-10-22 / 25. szám

BUDAPESTI VISZHANG. 25-k­ik szám. October 22-én 1854. Virág Lajostól. Régen mint ma voltak világos elmék és erős lelkek , de ma mint régen vágynak a babonának kisebb vagy nagyobb mérté­kével kikészült fejek : a jövő kurkászásnak azon sok apróbb ne­mei közül, melyeket a régi gyarlók üztenek , keveset nevezhet­nél, hogy több vagy kevesebb változással ma is fönn nem állana. Kölcsey Ferencz. Dús képzelettel, üres gyomorral, teljes önhittséggel, s lyukas zsebbel ballag szülőföldjére az iskoláit végezett árva tút deák. Fáradtan dől le az utszéli zöld fűbe, végig tapogatja angyal bocskoros vékony járműveit, s Kant philosophiáját átkozva szunnyad el — ringatás nélkül. Kis idő múlva megszólal: — Ühü! ühü! ... De szép ez a természet! . . . Mily gyönyörűek ama bárányfelhők ott fönn! . . . Hogy torlódnak össze! . . . Ni, ni! most egy cso­­­portot képeznek, mindjárt eltakarják a napot . . . Hát! mily irtózatos sötét­ség, megvakulok ha soká­igy tart . . . Világosodik! . . . Újra sötétedik! . . . Úgy tetszik, mintha alább szállt volna az a felhő. Valóban közeledik, erre tart. ВГОЛРВВП УШ1ШШ, 49

Next