Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)
1854-11-26 / 30. szám
ember, mily bölcsen megfejtené a dolgot, és ha rákerül, tüstént elakad, mint a vizefogyott malom. — És azért feszegetni sem kellene tán olyast, mi magában úgy is érthető. — És dehogynem. Tamás gazda, jegyezze meg továbbá: aligha mindig érthető magában az, mit annak hiszünk. Aztán meg, hittel nem kell beérni mindig: — azért adott isten észt, hogy tudjunk is valamit, és pedig mindazt, mihez hozzáférhetünk eszünkkel. Ennek hasznát mutogatnom sem kell, mert hisz a tudás után magától kiderül. Elég, hogy én hasznosnak véltem a kérdés fölvetését, azért lássunk hozzá emberül, bizonynyal szépen végire járhatunk. — No mivel már többször így jutottunk az igazság ismeretéhez, nem bánom, rászánom időmet, örömest figyelek, és helylyel közzel felelgetek is, ha jónak látom, vagy ha nekem szól a kérdés. — Mindenesetre, Tamás, készüljön a felelgetéshez, mert kérdésen kezdem, és úgy megyünk tovább legbiztosabban. Tán legtanácsosb ott fogni föl a dolgot, hogy valljon a közszójárás útba igazit-e a „természet“ szó jelentése iránt? — Igaz bizony, sokszor vesszük nyelvünkre a természetet. — tán ilyféle beszédek használatából, kifürkészszük egész értelmét. — Teszem, Tamás. Ugye mondjuk akárhányszor, hogy ez az ember jó, amaz rosz, vagy nehéz és hirtelen természetű? Mit akarunk ezekkel kifejezni? — Sorban ezeket, hogy a szóban forgó ember jámbor vagy veszett erkölcsű , azután hogy egyik zsörtölődő, szenvedhetlen , boszontó, másik meg oly könnyen haragra lobbanó, mint szikra érintésbe a puskapor. — És mikor azt dúdolja a falusi siheder, hogy „nagy a természet a lányban“? — Ez annyit tesz, hogy babája igen tüzes vérű, telideszeli szerelmi vágyódással. — Mindez ugye bizony lelki állapotokat jelent? — Nincs különben, mert a jámborság, gonoszság, zsémbesség, harag, lelki tulajdonok. — Tehát a természet ezek nyomán annyit jelentene, mint lélek állapot. — De már ez mégis igen szűk érzemény, mert hisz még mást is értünk a természet alatt, és pedig testi dolgokat is, mint a szójárás bizonyítja, mikor mondjuk, hogy ez amaz eledelt, orvosságot nem veszi be természetem, vagy, hogy a betegen legtöbbet segít a természet. Ilyen szólásokban bizonynyal testünket értettük a természet alatt, vagy legalább vérünket. — Elfogadom Tamás. Tehát a természet szó egyszersmind egészes