Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)

1854-12-03 / 31. szám

— Nem kísértenék meg e tudományok valamely ágáról, vagy csak részecskéjéről a fejtegetést? — Sőt inkább. S mivel átalánosságon kezdők, tehát a bevezetéshez képest, fogjuk elő mindjárt azt, mi a szoros természettudománynak legfőbbe, vagy­is mintegy alaptárgya ? S ugyan mi volna ez ? — Úgy vélem, hogy mivel érzékelhető dolgokat fogadtunk el tudo­mányi tárgyképen, más nem lehet az alap, mint a testi világ. — Helyesen. Tehát a test fogalmát, s igy a testnek tulajdonit kell ismer­nünk minden előtt. Valljon mit nevezünk testnek ? — Azt, mi nem lélek. — Vagy­is azon dolgot, mit külső érzékeink által fölfoghatunk út­on, azt, mit látok, tapinthatok, izelíthetek, szagolok, vagy minek neszét hallhatom. — Tehát mindez test ? Például, a hang? — A hang ugyan magában nem test, csak tünemény, vagy jelenség, de az, amiből és mi által ered, mégis test; mert a lélek hangot adni nem tud. így van a fénynyel és színnel is a dolog. — És igy léleknek mi marad. — A gondolat, képzelem sat. — Vagy igaz. Hanem hisz ez nem tartozik ide, maradjunk tehát a testnél. —Így van! Tehát vizsgáljuk meg a testet, mit fedözünk föl mindan­nyiban olyat, mi azoknak egytől egyig tulajdona ? — Azaz : oly valami, mik nélkül a test nem képzelhető. — Igen. Először is tehát : minden test bizonyos helyet foglal el, vagy­is képzeleti ürességet tölt be a világban. Vagy képzelhető-e test hely­­foglalás nélkül. — Csupán tündéri világban. — Ezen világ azonban csak a forró képzelődés alkotmánya. Tehát az érzékelhető világon minden test helyet foglal. Az pedig, mi helyet foglal, terje­delemmel bir, vagy is annak hossza, széle, mélye gondolható, sőt igazán íü­­j­;;iííj;jó; hi­­r, HL van. . — S igy minden test széltében hosszában megmérhető ? — Ha tudniillik, kellő eszközökben nem szenvedünk hiányt. A nagy kődarabot, a fát eszközök segítségével, vagy lépés, könyök, araszráillesztésé­­vel megmérhetem szélehosszát egész vastagságában is , de a finom porszemet már csak szemmel mérhetem meg, annyiból, hogy látom, minő kicsi helyet foglal, — vagy ha szemem elől is elsiklik, oly parányi, akkor nagyitó üve­gen át nézem, vagy legalább elgondolom azon kicsipiezi tért, melyet betölt. S igy akár nézhetem meg, akár nem a testek szélét hosszát, vastagságát, igaz

Next