Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)

1854-09-17 / 20. szám

BUDAPESTI VISZHANG. 20-dik szám. September 17-én 1854. Hányszor halljuk csak a közéletben is, hogy ennek amannak nincs ízlése, továbbá, hogy az Ízlés időről, időre divat áruként változik. Ismét, hogy a franczia izlékenyebb, mint szigeti szomszédja a britt, kinek sokban ferde íz­lése szinte közmondásos. Közkeletű vélemény az is, hogy ízlés dolgában nő­ké az előny; a férfi hozzájuk képest kontárnál alig egyéb. Széph­almi férfiúban meg épen aligha követelnek eredeti képességein fölül annyira valamit, csak hogy jó ízléssel bírjon. Műremek teremthetésére múlhatlan kellék ez; következőleg a maitész sem lehet el nélküle, vagy csak félig ha betöltheti tisztét. Hanem aztán, ha kérdezzük az izléshirdető tanárt, hogy már ugyan mi lehet ezen annyira követelt, és magasztalt kellék ? — aligha felelhet igényest, legfölebb példázgatásokkal áll elő, hogy abból hüvelyezzük ki a titkot magát. Igen is az ízlés valami kifejezhetlen titok, és mintegy oly szert ke­res, mi nélkül nincs, mert nem lehet, nem képzelhető, művészet. — Magam is azokkal tartok, kik az ízlést elengedhetlenül követelik a mű­vészben , s igy személyre viszen a szépirodalmi íróban, mind Ítészében; de azt megszabni, találósan kifejezni más szavakkal is, hogy miféle tehetség, vagy erő legyen ? én sem tudnám. BUDAPESTI VISZHANG: 39

Next