Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)

1855-01-07 / 1. szám

. Hát nem vagyunk elárasztva idegen könyvekkel, s azon jó lelkű embere­ket, kik épen lapjainkat hordatják, és velünk, saját irodalmunkkal akarnak érintkezni, még azokat is idegen czikkekkel tartsuk ? Inkább örökre letenni, uraim, a tollat, mint olcsó fordítmányokkal töltsünk meg csak egy oldalnyit is, hova egy jó törekvésű hazánkfia leirhatta volna saját gondolatát, — és a filléreket nem napszámosoknak, hanem hazai tehetségnek adhatjuk, hogy ez ösztönnel lépjen egy fokkal fölebb a tökéle­tesülés emelvénye felé! Ezen szándékunktól tehát nem mozdít el senki, — mert ez oly átérzett kötelesség, melynek épen úgy megvan a maga szilárdsága, mint a számadás azon fogalmának, hogy kettőt az egyből kivenni nem lehet. Tehát szépirodalmi rovatunk kizárólag ez elv szerint leend szerkesztve, színházi rovatainkban pedig kellő alkalommal mindig föl fogjuk említeni, hogy drámairodalmunk bajnokai az igazgatóság segélyével iparkodjanak minél előbb betölteni a tért,csak annyi helyet hagyván meg, hova a külföldi remekek pél­dául helyezendők. És míg eredeti szépirodalmunkban az idegen tárgyak választását nem akarjuk kizárni, a drámairodalomnál épen saját életünk rajzait sürgetjük, is­­merjen meg bennünket a nagy világ saját erényeink és gyengéink szerint, az­tán mondjon fölöttünk ítéletet, mert elfogulatlanul csak ekkor ítélhet. Dolgozótársainknak irányadólag tehát minden fölött a magyar életrajzok választását tűzzük ki, figyelembe ajánlván, hogy második évünket főleg a de­­rültebb kedélynek szántuk, tehát a humoristikai dolgozatok legkedvesebb ven­dégeink lesznek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy édes hazánkban még temérdek ember azon vastag balvéleményben van , hogy édes magunk hibáit, hanyagságát, renyhe­­ségét, mozdulhatlanságát és gyöngéit érintgetni bűn. Mi épen az ellenkező véleményben vagyunk, mert­­még a pap is korholja hallgatóit, pedig olyan becsü­letes ember is hallgatja, a­kire nem illik, azért még senkinek sem jutott eszébe az egyházi beszédek ezen iránya ellen kikelni. Ennek következtében egy lépéssel odább mentünk múlt évi folyamunknál, s a­mint mai számunkban látható, egy fametszvényt is adunk, és folytatólag fogunk is adni, még­pedig úgy, hogy minden három számban két humoristikai fametszvény leend, a harmadik számban pedig egyegy képtalányt. Bár megértené a közönség szándékunkat, s részvétével adna alkalmat, hogy lapunkat e tekintetben is versenybe állíthatnék némileg is az idegen iro­dalommal, s így olvasó közönségünknek egy részét ismét meghódíthatnék saját irodalmunknak.

Next