Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1856-01-24 / 4. szám
Borsod megye gyönyörű hegyvilága , az úgynevezett „Bükk“ igen sok természeti és művészeti ritkaságot rejt magában. Leggazdagabb e tekintetben Diósgyőr regényes határa, hol minden lépten nyomon egy-egy elragadó szépségű tájkép tűnik szemünkbe. Ezek közt egyik legbájosabb s legnevesebb hely az óhámor fölötti sz. Lélek hegye, melynek legmagasabb pontját a könyöklő nevű kopár sziklacsúcs képezi, honnan felséges kilátás esik a Bükk sűrűen ölelkező hegylánczaira, s honnan az alföld végtelen rónáit egész a Tiszáig beláthatni. A könyöklő alatt, benn a rengeteg erdőség sűrűjében egy nagybecsű kincs, a régi kornak egy bámulatra méltó műmaradványa rejtezik, — t. i. fákkal és cserjével sűrűen benőtt romja a szentléleki egyháznak, melyet a 13-ik század vége felé, az Ákos nemzetségből való Ernő bán fia épített, ki később Robert Károly alatt Magyarország nádora és Borsodmegye főispánja volt. Ő alapitá a tudományban és művészetben magukat annyira kitüntetett pálos remeték (paulinusok) diósgyőri és szentlélek kolostorát s tiszta és fönséges antik szylben épített egyházait, mikben utóbb leghíresebb fejdelmeink, mint Nagy Lajos, ennek koronás leánya Mária, Zsigmond, Hollós Mátyás, többször megfordultak s emelték föl buzgó fohászaikat a királyok királyának mennyei trónusához. A szentléleki régi egyház romja mindössze nem A szentlélek! templom romjai. —*» S3 *»— HONISMERTÉIG.