Bukaresti Lapok, 1932. október (1. évfolyam, 63-89. szám)
1932-10-01 / 63. szám
* 4 1, •» I Í > Egyes számára 5 lej Magyaror^^m jfjö0ér £ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUCURESTI. BUL. SCHITU MAGUREAiNÜ 21. TELEFON 363 -64 — ERDÉLYRÉSZI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRA$OV, BRASSÓ STR. REGELE CAROL 56-58. TELEFON 82 és 177 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP I. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1932 OKTÓBER 1. SZOMBAT HAVONKÉNT (HÁZI ELŐFIZETÉSI DIJAK BELFÖLDREHOZKÜLDVE) 100 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ. — A TÖBBI ORSZÁGOKBA NEGYEDÉVENKÉNT 400 LEJ. — EGYES SZÁM ÁRA 5 LEJ 63. SZÁM Forr a többségi katlan támadása Vlad Aurél nyílt a kormány ellen a konverzió miatt — Ennek a kormánynak nincs erkölcsi tekintélye apposs, hogy kielégítő megoldásokat já osszon — mondotta a többségi értekezleten Bukarest, szeptember 30. A Népszövetség pénzügyi tárgyalásai, amelyhez Romániának olyan életbevágó érdekei fűződnek és az orosz—román szerződés ügye, amely a Titulescu affért eredményezte, egyelőre elterelte a figyelmet a konverzió ügyéről, amely jóideig a politikai helyzet legerőteljesebb tényezőjének látszott. Ma már valóban az a helyzet, hogy a belpolitikai erővonalakat a külpolitikai események irányítják, ezek mellett azonban még mindig nagyon erjed és forrong a konverzió ideiglenesen háttérbe szorult kérdése is. Maniu, mint pártelnök újabb értekezletet tartott a konverziós javaslat ügyének előmozdítása érdekében. Ezen az értekezleten ezúttal csak az erdélyi képviselők és szenátorok vettek részt, amiből arra lehetne következtetni, hogy a kormány mégis csak az erdélyiek fegyelmezettebb és párthívebb magatartására akarja felépíteni a konverzió nagyon ingatagnak ígérkező épületét. Ez a számítás nem is alaptalan. Az erdélyi képviselők és szenátorok értekezletén mégis olyan kínos incidens volt, ami minden bizonnyal élénk feltűnést kelt belpolitikai körökben és erőteljesen ráutal arra, hogy a kormánypárt összetartása aggasztóan széthullóban van, pedig töröltesse a nevét a feliratkozottak névsorából. Az elnöki javaslatot az értekezlet elfogadta, mire Maniu ismételten hangsúlyozta, hogy a kormánynak szüksége van a párt szigorú fegyelmezettségére és összetartására, valamint arra, hogy a többségi képviselők lelkiismeretesen vonuljanak fel a konverziós javaslat szavazására, mert a jelek szerint az ellenzék közös frontot alkot a tervezet elbuktatására. VLAD AUREL KINOS FELSZÓLALÁSA Maniu pártja szavazatait kérte a kormány JavaslatlMZ Máramaros és Gyergyóalfalu Irta: SZENTIMREI JENŐ Az ember mind egyforma. Az ember: ember. Nem magamtól jöttem erre az igazságra. Helyesebben: magamtól régen rájöttem már, de szívesen leírom mások okulására, mert olyan embertől hallottan a minap, akinek meggyőzésre volt szüksée, hogy ezt az egyszerű megállapítást saját használatára leszűrje. S honnan szűrte volna le máshonnan, mint a Csíkszeredai tárgyalótermében zajló alfalusi per tanúvallomásaiból. Még szerencse, hogy idejében leszűrte, még fatal és nagyon intelligens ügyvédember az illető, aki ilyen igazságok birtokában sok csalódástól kímélheti meg magát jövendő s iszonyára szép pályafutása rendtén. Egész Erdély egyetlen felháborodott morajlás. Nahát, hogy mioda erkölcsi atmoszféra terpeszkedik Gyergőalfalu fölött! Sőt továbbmenőleg: az egész székelység fölött. Bűnöknek, visszaéléseknél, nagy és kis aljasságoknak micsoda ingoványáról csapolják le a szennyes vizeket egy ilyen főtárgyaláson a bírák, az ügyész, magánvád és védelem keresztkérdései. Hiszen eekután lámpással kell keresni Székelyföldül a becsületes embert. Hisz ez a játék sötéebb és kietlenebb a legsötétebb Máramarostól, mely a köztudatban a hamis tanuk eldírádójaként ismeretes. És nemcsak egyetlen réteg, de a falu társadalmának egész keresimetszete mutatja itt meg magát a legdöbbentfesebb formákban. A társadalom élenálló legmódosabb és legtekintélyesebb vezéreitől le a párholdas szántóvetőig. Csak egyetlen szó jellemezheti az itt kiborult szemetesláda tartalmát, — olvassuk hangadó kisebbségi politika orgánumunkban: fertő. Alfalu nem fogadott meg védőjének, de úgy érzem, önként is vállalnom kell a fogadatlan prókátor hálátlan szerepét. Annál távolabb maradhat tőlem a gyanú, hogy a legtávolabbról is érdekelt volnék, márpedig mindenki gyanús, aki él és aki ezzel a sokrétű bűnhalmazattal valamelyes kapcsolatban emlegethető. S kimondhatatlan örömömre szolgál, hogy egyidejűleg védelmembe vehetem a sokat ócsárolt Máramarost is, amelyről kiderült, hogy íme, nem áll egyedül a hamis tanúzás dicstelen mezején. Erős konkurenciája akadt a földrajzilag és etnikailag tőle sokszáz mértföldnyi távolságra eső Alfaluban. Jómagam esztendőket éltem székely népi rétegek közvetlen közelében. Egyazon lövészárokban feküdtünk hónapokon át Galíciában, olyan kétségbeesett szituációkban is, ahol szempillantás alatt eltűnik minden rang és osztálykülönbség, ahol tiszt és baka egyazon anyaszűz meztelenül reszketett a maga kis állati életéért. Osztottam sorsukat lóban és rosszban, háltunk egymás mellett pocsolyában, géppuskás lovak hasa alatt s egymás testének melegével óvtuk egymást hótól, fagytól, széltől, Kárpátok végeszakadatlanul cérnázó, csontokba beszüremkedő őszi esőjétől. Gyönyörködtem játékos kedvükben, elragadó akasztófahumorukban, a legveszélyesebb pillanatok jöttén, tartottam századkihallgatást közöttük, ahol katonanyelv szerint ügyesen hazudni erkölcsi kötelesség. Láttam tábori levelekben megnyíló tragédiás családi életüket, hallottam a pillanat elragadtatásában születő primitív verseiket, meséiket és dalaikat. Ettem a kenyerüket, ittam a borukat, szerettem a fehérnépjüket. Ha valaki vallhatja, én elfogultság vádja nélkül vallhatom: ez a nép erényeiben és bűneiben egyaránt zseniális. De nem zseniálisabb a többinél A kelta A kamara egyik tanácskozótermében ültek össze Maniu elnöklete alatt az erdélyi többségi képviselők és szenátorok. A pártelnök újabb expozét tartott. Kifejtette, hogy a mai nehéz helyzetben a kormánynak igen nagy szüksége van arra, hogy a párt egyetemlegesen felvonuljon mellette s azért arra kéri a képviselőket és szenátorokat, hogy látogassák szorgalmasan a gyűléseket és vigyék el dal is van olyan, ha nem külömb mint a székelyeké. Az orosz néplélek is van olyan gazdag kedélyben, alázatban és felmagasodásban, mint a székely. S a jámbor galíciai pólyák, ha megszorítják, fortélyban és furfangban éppen olyan leleményes, mint a székely. Csak a prizma, melyet szemünk elé tartunk, másként töri a színeket, aszerint, hogy melyik népet mustráljuk vele. Színei, egyéni színei, melyeket a tainei hármas törvény, a faj, az idő és környezet határoz meg, tagadhatatlanul vannak az Erdély szögletébe ékelt, ezer történelmi tortúrán áthajszolt, mindig a maga kis erejére utalt s mindig magánál nagyobb erőkkel ütköző székelységnek is. De az alapszövet, a sejtekből, csontrendszerből és izomrostokból felépített ember: egy és ugyanaz. Miért ne telhetne ki hát az alfalusi székelytől ugyanaz, ami a máramarosi zsidótól? S lehet-e, szabad-e a tapasztaltak alapján oda általánosítani a dolgot, hogy minden alfalvi székely és minden máramarosi zsidó gazember? Vagy még tovább: a székelység és a zsidóság olyan népelemek az erdélyi Kárpátok hegykoszorújában, amelyektől minden kitelik? Hát más nemeztiségből soha még hamis tanu nem állott a bírák előtt? Hát más faluban urak és félműveltek összefogva sohasem panamáztak politikai bratyizások révén, éppen csak Alfaluban? A dolgoknak nem csak színe — visszája is van. Nép, amely erényeik m. kultúrájában, alkotásaiban a zsenialitástak nem egy vonását mutatta már fel - így a ?z5k?lv is, a zsidó ú. — miért ne tudni fem”’*-- ’■ -nlókvaszavazataikat a konverziós javaslathoz, amelynek minden körülmények között törvénynek kell lennie. Ő nem helyesli azt, hogy az erdélyi képviselők közül is tömegesen iratkoztak fel a javaslat vitájához. Azt javasolja, hogy az erdélyiek három, a bánságiak két szónokot jelöljenek ki. Ezek a szónokok mondják el véleményüket a javaslattal kapcsolatban, a többi feliratkozott kormánypárti szónok lrtásokat a bűnök termében? Különösen, ha annyira hasonló or onvok közt él, mint a máramarosi zsidó és az alfalvi székely. * Vizsgáljuk csak meg közelebbről a dolgot. Az intelligencia letagadhatatlan adományának birtokában mindkét nép mélyen vallásos. A máramarosi zsidó a legortodoxabb ortodox, a gyergyói székely a legkatolikusabb katolikus. Ilyen mindkét vidéken a népesség zöme. Ilyen a tömeg. A hívő ember a legszebb típusa az emberi társadalomnak. Soraiból kerülnek ki nagy papok, nagy költők, nagy művészek, népvezető nagy apostolok. De trivális hasonlattal, amiként szerelemtől a gyűlöletig csak egy lépésnyi az út, bigottságtól az elvetemültségig sem sokkal hosszabb. Hívő ember jót tételez fel embertársáról. Hivő ember felette hajlamos arra, hogy könnyenhivővé váljon. És a könnyenhivő embert megnyergelni is könnyű. Hát még a könnyenhivő tömeget, így lepték el a székely és máramarosi tömegeket a hamis tanuk és egyéb hamisságok parazitái. Akik egzisztenciát alapítani arra, hogy a tömeget az orránál fogva vezessék. Lehet diplomás ügyvéd is az ilyen élősdi, lehet falusi korcsmáros is. Fent és alant egyformán megterem az élelmeseknek ez a visszataszító válfaja, csak intelligencia és ügyesség kérdése, hogy melyik árulja el magát hamarabb s melyik él élete végéig a köztudatban- a tiszta erkölcs glóriájától övezetten. A tömeget azonban nem szabad, nem is lehet felszínen úszó kalandorokkal azonosítani, de kizárni sem lehet a lehetőségét annak, hosgy az erkölcsileg legjobban megalapozott Az elnök expozéja után mindjárt kind Aurel emelkedett szólásra. Vlad Aurel magatartása a konverziós javaslattal kapcsolatban már közismert, ő az erdélyi bankok érdekeit képviseli elsősorban s azért nem a jelenlegi javaslat enyhítését követeli, hanem a konverzió teljes törlését. Eddigi megnyilatkozásai során is erőteljes volt, ezúttal azonban minden határon túlment, amikor most már nemcsak a konverziós javaslattal kapcsolatban, hanem általában támadta a kormányt és olyan vádakat hangoztatott a Vajda kabinet ellen, amelyek még a nyugodt Maniut is kihozták a sodrából. Vlad Aurel mindenekelőtt kijelentette, hogy ő a konverziós javaslatot nem szótömegek soraiból is ne pattanjon elő minden időben néhány ilyen konjunktúralovag. Nagyvárosban fel sem tűnnek ezek a figurák, annyi van belőlük. Csak a mi szemforgatásunk ítéli el mindjárt a falut, a vidéket, ha olykor onnan is tömegesebben bukkannak elő. Nem szabad elfelejteni, hogy fejétől büdösödik a hal. Várostól a falu, intelligenciától a kevésbé művelt rétegek. A város és az intelligencia pedig sok mindent megengedett magának a háborús idők óta. Mondjuk így: mindent megengedett magának a bűnözések legválogatottabb fajáig. Országos nagyurakról, miniszteri székeket ülő előkelőségekről derül ki máról-holnapra, hogy csaltak, loptak, zsaroltak, fosztogattak. Aztán letagadták és hamis tanukkal letagadtatták, vagy hatalmuk erejével eltussolták ők is szemrebbenés nélkül a maguk szennyes kis ügyeit. — Hát csak az uraknak szabad? — kérdik immár nyílt törvényszéki tárgyaláson aas Ungváriak, Bariczok, Berszánok és más elcsúszott kisegzisztenciák. Nem. Ami az uraknak szabad, szabad a máramarosiaknak, a gyergyóiaknak, a munténiaiaknak, a sorocaiaknak. Mindenkinek szabad. Azért hát lassabban a bélyegzővel. Az Ungváriak, Bariczok és Berszánok joggal kapják ki a kezünkből és joggal sütik vissza a mi „úri“ társadalmunk homlokára. Nekünk kell másként élnünk, hogy ne legyen módunk és alkalmunk megbotránkozni az ő bűneik fölött. >