Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1888. október-1889. március (17. kötet, 1-25. szám)
1889-02-14 / 20. szám
306 meghatalmazó levelet kérni vagy adni nem jutott még eszébe senkinek. Hivatkoznak továbbá ezen nézet pártolói az ügyvédi rendtartás 49 ik §-ának 2-ik bekezdésére : „Továbbá köteles az ügyvéd a fél által a képviselet czéljából vele közölt, vagy ezen hivatása folytán egyéb után tudomására eső tényeket, amelyeknek másokkal való közlése ügyfelének ártalmára lehetne, titokban tartani. Ily tények felől tanúskodni nem köteles, sőt ügyfelének beleegyezése nélkül tanúskodásra nem is bocsátható." Igénytelen nézetem szerint ez utóbbi a helyesebb felfogás. Az ügyvédi rendtartás 49. § a nem tesz különbséget peres és nem peres, elvállalt vagy el nem vállalt ügy között, csak azt kívánja, hogy a kérdésben forgó tényeket „a képviselet czéljából vagy ezen hivatása folytán" tudja legyen meg, akkor nem csak hogy felmenti, hanem el is tiltja a tanúskodástól. Nem a megbízotti minőség tehát a döntő, hanem azon körülmény, amely mellett az illető ügyvéd bizonyos dolgokról tudomást nyert. Lehet valaki állandó meghatalmazott ügyvédje valakinek, de ha valaminek esetleg nem ügyvédi minőségben tanúja volt, arról tanúskodni lesz köteles, ha felének ártalmára lehetne is, s ha tíz meghatalmazó levele van is azon féltől. Viszont megeshetik, hogy nincs az ügyvédnek az illető féltől megbizó levele, nem is vállalta el tán a képviseletet, de amit tud, ügyvédi hivatása folytán tudta meg, s nem lesz tanuságtételre bocsátható még ha tanúskodni késznek nyilatkoznék is. Csak egy minden nap előforduló esetet akarok példaképen felhozni. Valaki egy ügyvédhez fordul, kit ügyének vitelével óhajtana megbízni. Az ügyvéd természetesen nem nyilatkozhatik az el- vagy el nem vállalás iránt, míg a fél ügyét nem ismeri. Megesik igen gyakran, hogy miután a fél elmondta volt ügyét, annak erős és gyenge oldalait, melyektől esetleg egy egész család jövője függ, az ügyvéd kijelenti, hogy azt nem tartja keresztülvihetőnek, vagy más okból nem akarja elvállalni. Itt sincs meghatalmazó levele az ügyvédnek. De azért lehet-e állítani, hogy az ügyvéd az így tudomására jött családi titkokat elárulni legyen jogosult vagy kötelezett? Bizonyára nem. Döntő tehát nem a meghatalmaztatás, nem is az ügy elvállalása, hanem az, hogy az ügyvéd tudomását minő körülmények között, minő minőségben nyerte. A kereskedelmi bank esetében kétséget sem szenvedhet, hogy az illető egyén, akár volt az maga a tettes, akár egy ismeretlen hozzátartozója, azért fordult az illető ügyvédhez, s azért adta át neki a 40.000 forintot, hogy azt a károsult banknak adja vissza, s ha lehet a további üldöztetéstől való elállást eszközölje ki. Amit tehát e tekintetben az illető ügyvéd megtudott, azt „hivatása folytán" tudta meg. Az is kétségtelen, hogy ez esetben a megkereső félnek megnevezése „ügyfelének ártalmára lehetne". Ugyanazért e tények felül tanúskodni nem köteles. Nem lehet e tekintetben a „közmorálra" vagy a B. T. K. 374. §-ára hivatkozni, hogy így az ügyvéd „valamely bűntett vagy vétség tettesének segítséget nyújt, hogy büntetlenül maradjon". Mert az ügyvéd nem a tettesnek nyújt ezáltal segítséget, hanem csak a nyomozó hatóságnak tagadja meg a törvény parancsához képest a segítséget. E kettő között pedig nagy a különbség. Ugyanezt lehetne mondani a gyónás titkának megőrzésénél is. Itt is előfordulhat,. hogy valamely bűntény felfedezhető lenne, ha a pap elmondaná a gyónás folyamán tudomására jutottakat. Mégsem fog eszébe jutni senkinek megbotránkozni a „közmorál" szempontjából a gyónási titok megőrzése miatt. Amint itt magasabb erkölcsi és vallási szempontok a döntők, úgy magasabb igazságügyi érdekek teszik szükségessé az ügyvédi titok respectálását is. Büntető Jog Tára, 20. szám