Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1890. április-szeptember (20. kötet, 1-25. szám)
1890-09-11 / 24. szám
370 megfelelő materiális elem nélkül, tettességet meg nem állapíthat. Az első indok, hogy t. i. a vádlott a bűntett végrehajtásánál tényleg közreműködött, teljesen alkalmas volna ugyan az ítéletet igazolni, de ezen indok még egyenes ellentétben áll az ítélet alapjául elfogadott tényállással, s a „bűntett végrehajtásának" jogilag téves felfogásán alapszik. A bűntettet képező testi sértés a jelen esetben ugyanis tisztán s kizárólag abban van, hogy sértettnek az ujja le lett harapva. Ezen testi sértésnek tettese elsősorban a nő, aki sértett ujját leharapta, a férj ellenben, a ki sem maga, sem nejével együtt nem harapta le sértettnek ujját, s a kinek tevékenysége csak a sértett fojtogatásában állott, társtettesnek csak azon feltétel alatt volna minősíthető, ha ő nejével egyetértésben sértettet azért fojtogatta volna, hogy ez által védekezésében megakadályozza, s hogy az alatt, mig ő ekként sértettet védtelen állapotban tartja, neje az ujj elharapását végezze. Ily tényállást azonban az első biró meg nem állapított, nem csak, de az ő ténymegállapitása ily tényállást inkább egyenesen kizár, s azon értelemmel bír, hogy a férj nem is tudta s nem is gondolt arra, hogy neje sértettnek ujját le fogja harapni. A férj csak akkor tudott ezen bántalmazásról, midőn az már megtörtént. A másodbírósági ítélet indokolása nem emeli ki az elősegítés „szándékos" voltát, s az egyetértést, s igy nincs kizárva azon feltevés lehetősége, hogy az ítélet azon jogilag téves felfogáson nyugszik, hogy a bűntettet objective előmozdító cselekedet szándék s egyetértés hiányában is bűnsegélyt állapit meg.*) A kir. Curia Ítéletének indokolása különösen azért bir kiváló érdekkel, mert a társtettességhez egészen másnemű, jelesül sokkal specializáltabb oiolást követel, mint a segélyhez. Coueret esetben a társtettességhez annak előreláthatása lett volna szükséges , „hogy a nő sértett félnek az ujját le fogja harapni" ; míg a segélyhez ez nem szükséges, hanem elég annak előre láthatása, hogy a sértett fél ellen folytatott cselekményből súlyos testi sértés származhatik. Csak sajnálni lehet, hogy az ítélet ezen különbség indokolására nem terjed ki. Én részemről éppen ebben látom annak okát, hogy legfőbb bíróságunk nem érinti azon kérdést, vájjon concret esetben nem lehet-e inkább a férjnek be nem számítható excessusról szólani. Azon bonyolult kérdésre, hogy az eredmény képzetének (előreláthatásának) mily fokú specialisatiója szükséges ahhoz, hogy az eredmény mint szándékos beszámíttassék, itt helyütt kiterjeszkednem nem lehet, de arra nincs is szükség. Azon uralkodónak mondható tételből kiindulva, hogy az excessus határát az előreláthatóság képezi, vagyis hogy a részesnek be nem számítható excessust azon eredmény képez, melyet a részes sem előre nem látott, sem előre nem láthatott, azon kérdés eldöntése czéljából, vájjon concret esetben az ujjnak a nő által történt leharapása, s az ebből, tisztán s kizárólag ebből származott súlyos testi sértés, a férjnek be nem számítható excessust képez-e vagy sem, a kérdés akként teendő fel: előre láthatta e a férj, hogy míg ő sértettet fojtogatja, neje a sértett ujját le fogja harapni? A kir. Curia, nézetem szerint igen helyesen, úgy felelt a kérdésre, hogy a férj ezt előre nem láthatta. De ezzel az excessus kérdése a férj javára van eldöntve ; ebből szükségszerűen következvén az, hogy az ujjnak a nő által történt leharapása a férjnek be nem számítható excessust képez. Carmignanis nyomdokait követve Carrara az excessus ismérvét máskép határozzák meg ; a különbség azonban inkább csak alaki, érdemleg elméletük is az előreláthatóság kritériumán alapszik. *) Egyetértés nélkül akarati összefüggés hiánya miatt nincs részesség. A szolga, a ki hogy gazdáján megboszulja magát, éjjelre nyitva hagyja a ház kapuját, hogy megkönnyítse a tolvajoknak behatolását, kiknek ebbeli szándékáról tudomással bir, a nélkül azonban, hogy egyetértésben volna velük, nem bűnsegéd. Igaz, hogy a B. T. K. 09. §. 2. p. első része az egyetértést kifejezetten nem tartalmazza, de az a részesség fogalmától elválaszthattam Büntető Jog Tára. 24. szám