Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1890. április-szeptember (20. kötet, 1-25. szám)

1890-09-11 / 24. szám

370 megfelelő materiális elem nélkül, tettességet meg nem állapíthat. Az első indok, hogy t. i. a vádlott a bűn­tett végrehajtásánál tényleg közreműködött, teljesen alkalmas volna ugyan az ítéletet iga­zolni, de ezen indok még egyenes ellentét­ben áll az ítélet alapjául elfogadott tény­állással, s a „bűntett végrehajtásának" jogi­lag téves felfogásán alapszik. A bűntettet képező testi sértés a jelen esetben ugyanis tisztán s kizárólag abban van, hogy sértett­nek az ujja le lett harapva. Ezen testi sér­tésnek tettese első­sorban a nő, a­ki sér­tett ujját leharapta, a férj ellenben, a ki sem maga, sem nejével együtt nem harapta le sértettnek ujját, s a kinek tevékenysége csak a sértett fojtogatásában állott, társtettesnek csak azon feltétel alatt volna minősíthető, ha ő nejével egyetértésben sértettet azért fojto­gatta volna, hogy ez által védekezésében meg­akadályozza, s hogy az alatt, mig ő ekként sértettet védtelen állapotban tartja, neje az ujj elharapását végezze. Ily tényállást azonban az első biró meg nem állapított, nem csak, de az ő tény­megállapitása ily tényállást inkább egyenesen kizár, s azon értelemmel bír, hogy a férj nem is tudta s nem is gondolt arra, hogy neje sértettnek ujját le fogja harapni. A férj csak akkor tudott ezen bántalmazás­ról, midőn az már megtörtént. A másodbírósági ítélet indokolása nem emeli ki az elősegítés „szándékos" voltát, s az egyetértést, s igy nincs kizárva azon fel­tevés lehetősége, hogy az ítélet azon jogilag téves felfogáson nyugszik, hogy a bűntettet objective előmozdító cselekedet szándék s egyetértés hiányában is bűnsegélyt álla­pit meg.*) A kir. Curia Ítéletének indokolása külö­nösen azért bir kiváló érdekkel, mert a társ­­tettességhez egészen másnemű, jelesül sokkal specializáltabb oiolást követel, mint a segély­hez. Coueret esetben a társtettességhez annak előreláthatása lett volna szükséges , „hogy a nő sértett félnek az ujját le fogja harapni" ; míg a segélyhez ez nem szükséges, hanem elég annak előre láthatása, hogy a sértett fél ellen folytatott cselekményből súlyos testi sértés származhatik. Csak sajnálni lehet, hogy az ítélet ezen különbség indokolására nem terjed ki. Én részemről éppen ebben látom annak okát, hogy legfőbb bíróságunk nem érinti azon kérdést, vájjon concret esetben nem lehet-e inkább a férjnek be nem számít­ható excessusról szólani. Azon bonyolult kérdésre, hogy az ered­mény képzetének (előreláthat­ásának) mily fokú specialisatiója szükséges ahhoz, hogy az eredmény mint szándékos beszámí­ttassék, itt helyütt kiterjeszkednem nem lehet, de arra nincs is szükség. Azon uralkodónak mond­ható tételből kiindulva, hogy az excessus határát az előreláthatóság képezi, vagyis hogy a részesnek be nem számítható excessust azon eredmény képez, melyet a részes sem előre nem látott, sem előre nem láthatott, azon kérdés eldöntése czéljából, vájjon concret esetben az ujjnak a nő által történt leharapása, s az ebből, tisztán s kizárólag ebből származott súlyos testi sértés, a férjnek be nem számít­ható excessust képez-e vagy sem, a kérdés akként teendő fel: előre láthatta e a férj, hogy míg ő sértettet fojtogatja, neje a sértett ujját le fogja harapni? A kir. Curia, nézetem sze­rint igen helyesen, úgy felelt a kérdésre, hogy a férj ezt előre nem láthatta. De ezzel az excessus kérdése a férj javára van el­döntve ; ebből szükségszerűen következvén az, hogy az ujjnak a nő által történt leharapása a férjnek be nem számítható excessust képez. Carmignani­s nyomdokait követve Carrara az excessus ismérvét máskép határozzák meg ; a különbség azonban inkább csak alaki, érdemleg elméletük is az előreláthatóság krité­riumán alapszik. *) Egyetértés nélkül akarati összefüggés hiánya miatt nincs részesség. A szolga, a ki hogy gazdáján megboszulja magát, éjjelre nyitva hagyja a ház kapu­ját, hogy megkönnyítse a tolvajoknak behatolását, kiknek ebbeli szándékáról tudomással bir, a nélkül azonban, hogy egyetértésben volna velük, nem bűn­segéd. Igaz, hogy a B. T. K. 09. §. 2. p. első része az egyetértést kifejezetten nem tartalmazza, de az a részesség fogalmától elválaszthattam Büntető Jog Tára. 24. szám

Next