Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)
1891-10-01 / 1. szám
Büntető Jog Tába atyját nem terítette le, sem mással, mint puszta kézzel nem bántalmazta, sem testi sértést azon nem okozott, távoli oka sem volt tehát a vádlottnak azt vélni, hogy a támadás elhárítására a vas eszköznek nagy erőszakkal ütésre használása szükséges, holott a nem is súlyos veszélylyel fenyegető támadás elhárítása a vádlottnak és a szintén jelen volt Molnár Józsefnek, valamint a vádlott anyjának más módon is nyilvánvalóan sikerült volna, mert az a körülmény hogy a vádlott csak egyet, és nem a fejre irányzottan ütött, az ölési szándék hiányát bizonyítja, az pedig nem enyhítő ok a halált okozott testi sértés bűntette esetében, hogy a tettes nem akart ölni, mert az a körülmény, hogy a vádlott a cselekményt az atyja védelmezésében követte el egyszersmind enyhítő okot is nem képezhet, miután a jelzett körülmény hatálya a 307. §. második büntetési tételének alapul vételével ki van merítve; mert ezek szerint a vádlott javára csupán csak a büntetlen előélet forogván fenn, a büntetés kiszabott mértéke megfelelő; mert az 1889. évi julius 28-tól az ítélethozatalig folyt vizsgálati fogság sem hosszú, sem a vádlott hibáján kívüli nem volt, a B. T. K. 94. §-ának intézkedése tehát alkalmazásba nem vehető. Az eddigiekkel nem érintett elsőbirósági indokok azonban helyesek. (1890. márczius 20-án, 50,003. sz.) A kir. Curia : Tekintve a vizsgálat s a bizonyítási eljárás adatai által megállapított tényállást, mely szerint Bán Gyula a közte és vádlott atyja, a 65 éves Hoffmann József közt az utczán lefolyt szóváltás után, utóbbi lakóházába jött s ott a folyosóra kilépett Hoffmann Józsefet megtámadta, kétszeri arcrulütés után nyakánál fogva a falhoz szorítva tartotta, akinek ezen helyzetében intézte a neje segélykiáltására elősietett vádlott a kezében volt trágyavonóval atyját bántalmazó erős testalkatú Bán Gyulára azon ütést, amely annak fejét találván, a szakértői vélemény szerint is negyednapra bekövetkezett halált okozta; tekintve a B. T. K. 79. §-át, mely szerint a jogos védelem kizárja a cselekmény beszámíthatóságát; tekintve, hogy a fentebbi tényállás szerint vádlott jogos védelmet gyakorolt, midőn az előre haladott korban levő atyjának személye ellen a teljes férfi erejében volt s indulatosságáról ismeretes Bán Gyula által intézett s annak testi épségét, esetleg életét is fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására tette máshonnan segélyt sem várható helyzetében nevezett Bán Gyulára a végzetes ütést; tekintve, hogy a fentebb idézett 79. §. alapján a vádbeli cselekmény beszámithatósága ki van zárva: a két alsóbbfoku bíróság ítélete megváltoztatik s vádlott a vád alól felmentetik. (1890. deczember 30-án, 6461. sz.) V. ítéletek : A beregszászi kir. törvényszék: I. Bedő Ferencz a Pallagi András sérelmére elkövetett s a B. T. K. 301. §-ába ütköző és a 302. §-a szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettében és a Vanó Károly sérelmére elkövetett s a B. T. K. 301. §-ába ütköző és a 302. §. szerint büntetendő testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a 96., 98. §§-ok alkalmazásával a B. T. K. 302. §-a alapján, az ítélet foganatba vételétől számítva nyolcz havi börtönbüntetésre és a Danó Jánoson elkövetett súlyos testi sértés vétségéért az 1887. évi VIII. t.-czikkben meghatározott czélra 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetén egy napi börtönre átváltoztatandó öt forint pénzbüntetésre ítéltetetik. Ij. Vincze Lajos az ellene emelt s a B. T. K. 301. § ába ütköző súlyos testi sértés bűntette és a B. T. K. 301. §-ába ütköző gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól a B. T. K. 84. §-a alapján felmentetik. Indokok: Bedő Ferencz és Vincze Lajos vádlottak beismerésével, de a vizsgálat és a végtárgyalás folyamán nyert adatokkal meg lett állapítva, hogy Bedő Ferencz a kertjén átvezető gyalogösvényt azon őzeiből, hogy azon az emberek ne járjanak át, elcsóvázta; ennek daczára 1888. márczius