Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)
1891-10-01 / 1. szám
2 Büntető Jog Tára — az 1883: VI. t.-cz. 7. §-a egyik esete sem forog fenn, visszautasittatik. (1890. junius 11-én, 4614. sz.) II. ítéletek : A szabadkai kir. törvényszék: I. Zsoldos István a B. T. K. 306. §-ába ütköző s a B. T. K. 307. § ának 1. bekezdése szerint büntetendő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében, II. Pósa János a Zsoldos István személyén elkövetett, a B. T. K. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségében bűnösöknek mondatnak ki s ezért Zsoldos István azonnali szabadlábra helyezése mellett a hivatott szakasz alapján s a B. T. K. 91. §-a alkalmazásával, jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítva egy évi börtönre, Pósa János a B. T. K. 302. §-a értelmében, a B. T. K. 91. §-a alkalmazásával, az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva egy havi fogházra, ezenfelül 10 forint, az 1887. évi VIII. t.-czikkben meghatározott czélra fordítandó, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetén még egy napi fogházra ítéltetik. Indokok: Múlt évi október hó - án délután, több ó kanizsai tartalékos katona kocsin tért haza Zentáról, hol ellenőrzési szemlén voltak, mely alkalommal elsőrendű vádlott Zsoldos István és a két Pósa testvér között czivódás fejlődvén ki, midőn az előbbi a két utóbbi által tettleg is bántalmaztatott, ugyancsak Zsoldos István ez alkalommal oly szúrást ejtett Pósa Péteren a zsebéből kivett késsel, melynek következtében ez utóbbi alig pár lépést haladva kimúlt. Elsőrendű vádlott Zsoldos István az eseménynek ekkénti lefolyását egész terjedelmében beismervén, csakis azzal védekezik, miszerint veszélyes megtámadtatása folytán önvédelemből tette a halálos döfést; tekintve azonban, hogy habár a meghitelt tanúk állítása szerint vádlott jogtalanul jön, mégpedig a szabad védekezhetést akadályozó szekerén megtámadva, mindazonáltal tekintettel arra, hogy ő sem volt egyedül magára hagyva, és hogy neki is voltak segédkező társai, továbbá hogy a megtámadás sem mutatkozott oly mérvben veszélyesnek, mely elkerülhetlenné tette volna az élet kioltására alkalmas zsebkésnek igénybe vételét, ugyanazért vádlott az ítélet rendelkező részében körülírt bűntényben bűnösnek volt kimondandó s tekintettel rovatlan előéletére, bortól felhevült állapotára, előzetes bántalmaztatására, melyből kifolyólag valószínűleg erős felindulásban követte el a vádbeli cselekményt, a reá kiszabott szabadságvesztésre elítélendő. Másodrendű vádlott Pósa János tanuk vallomásával egybehangzókig beismeri, miszerint az orvosi látleletben jelzett könnyű sértések részben általa ejtettek elsőrendű vádlotton ; ugyanazért annak elkövetésében szintén bűnösnek volt kimondandó s figyelemmel jó előéletére, az elhunyt Pósa Péterhezi testvéri viszonyára, a kiszabott fogházbüntetésre elítélendő volt. (1888. évi deczember 24-én, 12,656. szám.) A budapesti kir. ítélő tábla: Zsoldos Istvánt az ellene emelt vád és következményei alól a B. T. K. 79. §-a alapján felmenti, Pósa Jánost illetően pedig az 1888. évi november 21-én, 11,308. szám alatt kelt első bírósági végzésben rá vonatkozó rendelkezéstől fogva tett intézkedéseknek hivatalból való megsemmisítésével, az eljárást a B. T. K. 116. §-a alapján megszünteti; a kir. törvényszék ítéletét ekként részben megváltoztatja, a Nagy István Györgyre vonatkozó részében pedig helybenhagyja. Indokok: Nem szükséges az eljárás adatainak a felebbezési indokokban jelzett irányban való kiegészítése, mert a Szeles János részéről esetleg bizonyítható fenyegetést megelőzte a Pósa János és a több tanú részéről bizonyított ama tény, hogy Pósa Péter a csárdától való eltávozás czéljából már kocsin ülő Zsoldos Istvánt jogtalanul tettleg bántalmazta, ezt pedig követte ama tény, hogy Pósa Péter a vele kocsin levőkkel, a Zsoldos István és társai részéről használt kocsit bevárta s ezzel a reá nézve végzetes kimenetelű összeütközésre az okot szolgáltatta . 1. SZÁM