Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)
1891-10-01 / 1. szám
1. SZÁM Büntető Jog Tilta Szeles János kihallgatása nélkül is eléggé világos tehát az, hogy Fosa Péter tettlegeskedésre is kész indulatot táplált Zsoldos István ellen akkor, amikor ez a csárdából eltávozott, mert Szabó (Borka) Pál és Sarnyai Illés esetleg csupán csak mellékes részletét bizonyíthatnák annak a bebizonyított ténynek, hogy Pósa Péter ostornyéllel bántalmazta Zsoldos Istvánt akkor, amikor ezt a Fehér Antal tanyájáról visszatérő útban megvárta, mert nem szakértői vélemény tárgya, hanem bírói feladat azt megállapítani, hogy a fenforgó esetben jogos védelemmel élt-e Zsoldos István? és hogy büntetendő-e, ha annak határait túlhágta is ? A tárgyaláson kifejtett vád és a kir. törvényszék megállapításai szerint sem kétes az, hogy Zsoldos Istvánt a kés használatában nem ölési szándék vezérelte. A kir. törvényszék megállapította, hogy Zsoldos a kést a szabad védekezést akadályozó szekéren oly egyén ellen használta, aki másodmagával őt tettleg bántalmazta. Ezt a megállapítást kiegészíti a kb. ítélő tábla azzal, hogy a bántalmazók a szekér mellől botot, illetve ostornyelet használtak, és hogy a meg nem cáfolt, sőt szakértői véleménynyel is támogatott védekezés szerint a bántalmazottnak fején testi sértéseket is okoztak , kiegészíti továbbá azzal, hogy az eljárás kétségtelen adatai szerint Zsoldos István a bántalmaztatásának tartama alatt Harmat Mihályt a tovahajtásra ismételten sarkalta, a menekülés azonban nem volt lehető, mert Nagy István György a koronát is vivő kocsijával a két felől árkolt utat elállta, s pedig Bús János szerint egyenesen abból a czélból, hogy Pósáék Zsoldost meghssék és megverjék. Minthogy a vád szerint is Zsoldos István volt a jogtalanul megtámadott; minthogy a vád szerint sem volt Zsoldos Istvánnak szándéka az ölés, vagy a P. T. K. 303. § ában meghatározott valamelyik eredmény előidézése, hanem terhére csak az forog fenn, hogy bántalmaztatása közben kést ragadva, szándékosan bántalmazta az egyik bántalmazójának testét halálos eredménynyel; minthogy nem mutat az eljárásnak egyetlen mozzanata sem arra, hogy Zsoldos a kést a személyén elkövetett sértések megtorlása végett használta ; minthogy a Zsoldos Istvánon megállapított eredményű közvetlen és jogtalan megtámadás elhárítására nem tekinthető szükségtelennek a kés használata, kiváltképpen nem oly helyzetben, amelyben a tovább nem haladható kocsin a megtámadott volt, minthogy a lovakkal elfoglalt Harmat Mihály segélyt különben is alig nyújthatott volna, de nincs is szabály, amely szerint a segélynyújtás akár annak, akár a szintén a kocsin levő Losoncz Vinczének kötelességében állott; az azonban bizonyos, hogy a két személy részéről ütő eszközökkel bántalmazottnak segélyt senki sem nyújtott, minthogy nem csak nincs megcáfolva az a védekezés, hogy Zsoldos a kést csupán védelemből használta, s hogy azt sem tudta: várjon megszúrta-e bántalmazói valamelyikét vagy sem ? hanem ellenkezően a fentebb kiemelt körülményekkel támogattatik : ezeknél fogva a kir. Ítélő tábla Zsoldos Istvánt a B. T. K. 79. §-a alapján a jogos védelem czimén felmenti. (1889. évi október 30-án, 3843. sz.) A kir. C u ria. A vizsgálat és végtárgyalás adatai alapján a következő tényállás veendő megállapítottnak : Az elhalt Pósa Péter Zsoldos István elsőrendű vádlottat már a zentai csárdánál minden ok nélkül, jogtalanul megtámadta, ennek mellényét lehasitotta, azt arczul verte, úgy hogy Zsoldos Istvánnak még kalapja is kiesett fejéről, a mi helyett azután Zsoldos István a Pósa Péter kalapját lekapta ennek fejéről. Be van bizonyítva a vizsgálat és a bizonyító eljárás alkalmával nyert adatok által, hogy Zsoldos István és társai a további összeütközés kikerülése végett, a zentai csárdától előre elhajtattak, s hogy őket Pósa Péter és ennek társai el ne érjék, le is tértek a rendes útról Fehér Antal tanyája felé, hol bevárták, mig Pósa Péterék a rendes úton elhaladtak, s csak ezután folytatták szintén hazafelé útjukat. Bebizonyítottál áll, hogy Pósa Péter és társai útközben Tóth András tanyája alatt kocsijukkal megállottak, s észre-1ő le