Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)

1891-10-01 / 1. szám

T. SZÁM Büntető Jog Tára vévén, hogy Zsoldos Istvánék kocsija utánuk­­ jön, ezt bevárták. Oda érkezvén Zsoldos Ist­­­­ván, ez minden vonakodás nélkül adta át Pósa Péter felszólítására ennek kalapját, a­­­midőn ez még ezen felü­l az általa a zentai csárdástól vett kalap árát is követelte Zsol­dostól, ez a követelt összegnek kifizetésére vonatkozólag azt állította, hogy nem lévén nála pénz, a követelést nem teljesítheti, mely körülmény valódiságát Losoncz Vincze tanú is megerősített azzal, hogy Zsoldos már előbb is tőle kért pénzt kölcsön. Pósa Péter és ennek unokaöcscse Pósa János másodrendű vádlott Zsoldos István ezen­­ nyilatkozata után is a kalap árának azonnali megfizetését követelték, s majd kalapját akar­ták tőle zálogképpen elvenni; de minthogy ezen követelésnek Zsoldos István eleget tenni, nem tudott és kalapját meg nem akarta át­engedni zálogba. Losoncz Vincze, Harmat Mi­hály, Gulyás János és Bús János tanuk eskü­i alatt tett vallomása szerint Pósa János okié-­­ vel kétszer is fejbe ütötte Zsoldos Istvánt, mire ez egy botot húzott elő a kocsiból s azzal Pósa János vállára ütött. Erre a botot Pósa János másodrendű vádlott kicsavarta a kocsin ülő Zsoldos István elsőrendű vádlott kezé­ből s ezzel a bottal Zsoldos Istvánt a kocsi egyik feléről ütötte, az ekkor szintén Zsoldosék kocsi­jához ment Pósa Péter pedig ostornyéllel a kocsi másik oldaláról verte azt, ki menekülni akarván az ütések elől, ismételten hajtásra szólította fel a vele egy kocsin ülő Harmati Mihályt és Losoncz Vinczét, a­kik azonban a­­ két felől felárkolt keskeny utón Nagy István György harmadrendű vádlottnak keresztbe állí­tott kocsija miatt mindjárt tovább nem halad­hattak a kocsival. Ekkor Zsoldos István első­rendű vádlott az ütések súlya alatt lebukva a további ütések elől, a kocsi fenekén gug­golva húzta meg magát, s midőn Pósa Péter őt innen kirántani akarta, s ezért hozzá nyúlt, ekkor elővette elsőrendű vádlott bicskáját s azzal maga körül hadonázva, oly szerencsét­lenül vágott Pósa Péter felé, hogy a kés szúrása az 5. és 6-ik borda között a szív bur­kába is behatolván, annak csakhamar halá­lát idézte elő, minek láttára Pósa János másodrendű vádlott újból ütni kezdette a történtek után kocsijukon tovább haladó első­rendű vádlottat, a­ki ezen ütések által az orvosi látlelet szerint nyolc­ napon belül gyógyuló sértéseket szenvedett. Az ekként megállapított tényállás alapján kétségtelen, hogy elsőrendű vádlott nem volt a támadó, ellenkezőleg a két Pósa támadá­sai elől folyton menekülni akart, ismételten kérvén a vele egy kocsin ülőket a tovább­hajtásra. Elsőrendű vádlott e szerint védelmi helyzetben volt, és kiderített cselekedetei Pósáéknak ellene intézett erőszakoskodásai kikerülésére, további bántalmaztatása elleni oltalomra irányzottaknak mutatkoznak. Első­rendű vádlottnak Pósa Péter vagy Pósa .János elleni sérelmező­ szándéka az eljárás adatai alapján sehol bizonyítást nem talált, sőt ezen vádlott, a­midőn a vele egy kocsin ülő társai által nem védetve, mindkét Pósa által üté­sekkel illettetett, a folytonos ütlegeléstől való megoltalmazása czéljából a kocsi fenekére guggolt; nem lépett fel tehát támadólag ekkor sem, hanem magát védve a kocsi fenekére való elrejtődzés által iparkodott az ellene in­tézett ütéseket kikerülni. Ez utóbbi körülmény a bekövetkezett eredmény beszámításának megítélésénél külö­nös nyomatékkal bír, mert elsőrendű vádlott­nál bicska lévén, és ő annak pengéjét kinyit­ván, ha ő a Pósáék általi bántalmaztatá­­sát megtorolni akarta, ha tehát Pósáékat vagy ezek egyikét késével egyenesen sérelmezni szándékozta volna , ez esetben nem guggolt volna le a kocsi fenekére, a­honnan a kocsin kívül álló Pósa elérése kiszámíthatlan, s­­ csakis a legritkábban bekövetkező véletlen­nek eredménye lehetett, hanem egyenesen­­ felállva, szembe helyezte volna magát bán­­talmazójával, és így intézte volna ez ellen a­ megtorlásra számított szándékolt késszúrást Minthogy azonban vádlott nem ekként csele­kedett, hanem guggoló helyzetében saját feje felett mintegy vaktában a levegőben és a látatlanban vagdalódzott késével, ez világo­san azt mutatja, hogy csakis támadóit akarta

Next