Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1910. április-szeptember (60. kötet, 1-25. szám)
1910-06-30 / 13. szám
154 Büntető Jog Tára Tényelemek felvétele a kérdésekbe. Revízió az esküdtbíróság által elintézett ügyekben. A Curia a részesség és halmazat kérdését érdemileg vizsgálta felül. A magánlaksértés bűntette nem olvad bele az egyidejűleg elkövetett halált okozott testi sértés bűntettébe. Irta: Dr. Degré Miklós zalaegerszegi kir. törvényszéki elnök. Nagy feltűnést keltett a Curiának a közelmúltban hozott egy ítélete, amelylyel az esküdtbiróság által bűnösnek talált vádlottat bűncselekmény hiánya czimén felmentette.*) (Büntető Jog Tára 60. köt. 136. 1.) A döntés nem magában álló. Évek előtt a Curia több ízben döntött hasonló szellemben, (Bűnt. Jog Tára 50. k. 147. 1. és 163. 1.) de ez álláspontját már évek előtt feladni látszott. Az elv, mely a hivatkozott ítéletben megnyilatkozik, sokkal nagyobb horderővel bir, mint sokan gondolják. E határozatban ugyanis az van kimondva, hogy a Curia jogosítva van revízió tárgyává tenni és megváltoztatni az esküdtek által megállapított minősítést. Ez elvnek azonban egyenes folyománya az, hogy a minősítés nem csak vádlott javára, de vádlott terhére is megváltoztatható. Ahhoz, hogy az esküdtek által nem bűnösnek kimondott, vagy az oly vádlottat, kire nézve az esküdtek beszámítást vagy büntethetőséget kizáró okot állapítottak meg, a Curia bűnösnek mondhassa, a B. fl. 373. §-ában, továbbá 374. §-ának 4. bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva minden esetben sok szó férhet. De ha a Curia jogosítva van az esküdtek által megállapított minősítést megváltoztatni, mi sem áll útjában annak, hogy az esküdtek által megállapított kísérlet helyett befejezett bűncselekményt, bűnsegédi bűnrészesség helyett tettestársaságot vagy felbujtást, halált okozó testi sértés helyett Szándékos emberölést állapítson meg (ha t. i. úgy találja, hogy a kérdésbe felvett tényelemekből az ölési szándékra vonható következtetés), vagy pedig az esküdtek által elfogadott erős felindulás megállapítását mellőzze, stb., stb. A Curia állásfoglalásának egyik konzequencziája gyanánt tehát az jelentkezik, hogy az esküdtek által megállapított minősítés in pejus is megváltoztatható. De van az állásfoglalásnak egy további, nagy horderejű konzequencziája is. Amennyiben ugyanis a Curiát megilleti a jog, hogy az esküdtek döntését felülvizsgálja, úgy joggal megkövetelheti, miszerint az esküdtekhez intézett kérdések akkér szövegeztessenek, hogy e jog tényleg gyakorolható is legyen. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a kérdésekbe fel vannak véve azok a tényelemek, melyekből a jogi elem fenforgására következtetés vonható. Ha a Curia felülvizsgálhatja az esküdtek által megállapított minősítést, úgy a kérdésbe fel kell venni azokat a tényelemeket, mikből az előre megfontolásra, az ölési szándékra, a személy ellen alkalmazott erőszakra, az erős felindulás fenforgására, stb. következtetés vonható. A Curia állásfoglalása tehát szükségessé teszi a specializácziót, mert másképp Curia nincsen abban a helyzetben, hogy az esküdteknek a minősítésre vonatkozó döntését revízió tárgyává tegye. A tényelemeknek a kérdésekbe való felvétele pedig rendkívül nagy nehézségekbe ütközik. Az esküdtbíróságok csak megküzdenének eme nehézségekkel, a legnagyobb nehézség azonban az, hogy a tényelemek felvétele érthetetlenekké teszi a kérdéseket. Aki esküdtbírósági ügyekkel foglalkozik, tapasztalhatta, hogy a jó esküdtbíráskodás fő kelléke a világos, szabatos kérdések feltétele. Ha tényelemekkel hosszúra nyújtott, laikusra nézve érthetetlen kérdéseket terjesztünk az esküdtek elé, akkor minden döntés valóságos sötétbe való ugrás lesz. Azért a Curia újabb állásfoglalása sok jogászban komoly aggodalmat ébresztett. *) Két rendbeli hasonló határozatot közlünk jelen számban is. Szerk. 13. SZÁM