Büntető Jog Tára, 1915. október-1916. szeptember (68. kötet, 1-23. szám)
Tartalomjegyzék
A 467. §-a szerinti passív megvesztegetésben bűnsegéd a megvesztegető, ha a közhivatalnok a megvesztegető ténykedése következtében kötelességét megszegi, de a közhivatalnok már mint a kötelességszegésre eltökélt egyén jött a megvesztegetővel érintkezésbe, s így ez utóbbinak tevékenysége elhatározására determináló hatással nem birt. 279. A HVM. 1. §-ába ütköző hadviselés érdeke elleni visszaélés bűntettében bűnsegéd az, ki mint a vállalkozó alkalmazottja, annak tudatában, hogy a szállítás katonaság részére történik, szándékosan közreműködik abban, hogy a szolgáltatás ne megfelelően történjen. 358., 361. 70. §. Lopásban tettestárs az, ki az eltulajdonítandó tárgyat a többi közül kikeresi, s igy a másik közreműködőt ahhoz hozzá juttatja. 97. Lopásban nem tettestárs, de felbujtó ki az eltulajdonítandó tárgyat a többiek közül kikeresi. (Megbeszéli: Auer György.) 164. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916 : IX. t.-c. 1. §-ának 1. bekezdésébe ütköző árdrágító viszszaélésben tettestársaság állapíttatott meg, mikor a beszerzéshez szükséges pénzt az egyik közreműködő adta, de a beszerzés együttesen és közös haszonra történt. 289. 74. §. Az egyik közreműködő közhivatalnoki jellege alapul szolgál arra, hogy a tettestárs cselekménye is a 336. §. 9. szerint minősítessék. (Megbeszéli: Dr. Degré Miklós). 97. (Megbeszéli: Auer György.) 164. A felbujtó szolgálati viszonya az extraneus tettesek lopását a BTK. 336. §. 7. pontja szerint nem minősíti, ha a lopást nem a felbujtó szolgálati viszonyát felhasználva követték el. (Megbeszéli: Dr. Pazár Zoltán.) 257. 75. §. 1. bek. A BTK. 172. §. 2. bekezdésében meghatározott izgatás vétségének tényálladékához szándék tekintetében elegendő annak tudata, hogy a cselekmény alkalmas az ellenséges érzület felkeltésére vagy fokozására. (Megbeszéléssel.) 19. Királysértésnél szándék tekintetében elegendő a király személye iránt tartozó köteles tiszteletnek tudatos megsértése. 234. Rágalmazásnál szándék tekintetében elegendő a rágalmazó nyilatkozat tudatos használata. 235. 75. §. 2. bek. A Hvm. 4. §-a szempontjából gondatlanság állapíttatott meg annak terhére, ki szerződésének érvénye és szállítási kötelezettségének terjedelme iránt tévedésben volt annyiban, hogy a teljesítésre záros határidő kitűzése mellett azzal hívatván fel, hogy a szállítás elmaradása esetében a vételügylet érvénytelennek fog tekintetni, azt a felhívást a vételügylettől való elállásnak tekintette, s a szállítást mellőzte, anélkül, hogy a felhívás értelme és következményei iránt a hadbiztosságnál magának tájékozást szerzett volna. 12. A Hvm. 4. §-a szerint gondatlanság állapíttatott meg annak terhére, ki elvállalt szállítási kötelezettségének eleget tenni azért nem képes, mert a kötelezettséget a szállítandó áru tulajdonának megszerzése előtt vállalta, s az áru tulajdonát utóbb saját késedelmeskedése folytán nem szerezte meg. (Megbeszéléssel.) 14. Gondatlanság csak akkor áll elő, ha tettes a mindennapi életben megkövetelt, közönséges elővigyázatot mulasztotta el. A fokozott, rendkívüli gondosság elmulasztása nem gondatlanság. 20. Nem sértési szándékból történt dobás, melynek folytán valaki megsérült, gondatlanságot képez. 23. A kocsis részéről gondatlanság, ha lóhajtás közben mással beszélget, és nem néz előre. 23. — ha a kocsit nem állította meg akkor, amikor látta, hogy a vásári pénzbeszedő a lovak mellé állott azért, hogy a kocsit kötelességének teljesítése végett megállítsa. 24.