Büntető Jog Tára, 1944 (96. kötet, 1-8. szám)
1944-01-01 / 1. szám
lommal s folytatólagosan 4000 pengőt jóval meghaladó értékű szövetet, továbbá vászon és puplin anyagot tulajdonított el. Az alsófokú bíróságok vádlottnak ezt a cselekményét a vádtól eltérően csupán a Btk. 333. §-ba ütköző, a Btk. 336. § 7. pontja és a II. Bn. 1. §-ához képest a Bn. 48. § 1. bek. 2. tétele szerint minősülő folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének minősítették, míg a vád szerinti súlyosabb minősítés felvételét azért mellőzték, mert vádlott az ingók legnagyobb részét még a fiatal korban, míg azok 200 P-en felüli, de a 4000 P-en aluli kisebb részét a felnőtt korban tulajdonította el, amely utóbbi körülmény pedig az alsóbíróságok szerint a Fb. 59. § 2. bekezdésében írt rendelkezésre tekintettel, a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerinti minősítés felvételét kizárja. Ez az álláspont helytálló alappal nem bír. K. Kálmán vádlottnak ugyanezen sértett sérelmére, több különböző alkalommal elkövetett cselekménye, a sértett személy és jogtárgy azonossága és az akaratelhatározás egységes volta kövtekeztében egyrendbeli folytatólagos bűncselekményt képez, amelynek elkövetését vádlott a fiatalkorban, vagyis az 1940. év október havában kezdte meg s azt a felnőtt korban folytatva, csak az utolsó elvételi cselekvőséggel, és pedig az 1942. évi április havában fejezte be. A vádlott cselekménye ezek szerint egyrendbeli folytatólagos bűncselekményt képez, az tehát egységénél fogva a fiatal és a felnőtt korban elkövetett cselekményekre fel nem osztható, azok egymástól , elkülöníthető önálló részekre fel nem bonthatók. A vádlottnak a fiatal korban elkövetett és a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartozó önálló külön bűncselekménye ezek szerint nincsen, a fiatal és egyben a felnőtt korban folyamatosan elkövetett egyrendbeli folytatólagos cselekményének elbírálása tehát a rendes bíróság hatáskörébe tartozik; ekként a Fb. 56. § 2. pontja és az 59. § 2. bekezdésének rendelkezései az adott esetben alkalmazást nem nyerhetnek. Vádlott által az állandó és rendszeres munkaadója sérelmére elkövetett és egy jogi egységet képező lopás útján eltulajdonított ingók értéke 4000 pengőt meghaladja, miért is a vádlott cselekménye a Btk. 333. §-ba ütköző, a Btk. 336.§ 7. pontja és a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerint minősülő folytatólagos lopás bűntettének tényelemeit valósítja meg. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a vádtól eltérően, a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerinti minősítés felvételét mellőzték, miért is ítéletüknek a K. Kálmán vádlott bűncselekményének minősítésére vonatkozó résézt — a büntetés kiszabására is kihatóan, ■— megsemmisítette s a vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette.