Büntető Jog Tára, 1944 (96. kötet, 1-8. szám)

1944-01-01 / 1. szám

lommal s folytatólagosan 4000 pengőt jóval meghaladó értékű szövetet, továbbá vászon és puplin anyagot tulajdonított el. Az alsófokú bíróságok vádlottnak ezt a cselekményét a vádtól eltérően csupán a Btk. 333. §-ba ütköző, a Btk. 336. § 7. pontja és a II. Bn. 1. §-ához képest a Bn. 48. § 1. bek. 2. tétele szerint minősülő folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének minősítették, míg a vád szerinti súlyosabb minősítés felvételét azért mellőz­ték, mert vádlott az ingók legnagyobb részét még a fiatal korban, míg azok 200 P-en felüli, de a 4000 P-en aluli kisebb részét a felnőtt kor­ban tulajdonította el, amely utóbbi körülmény pedig az alsóbíróságok szerint a Fb. 59. § 2. bekezdésében írt rendelkezésre tekintettel, a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerinti minősítés felvételét kizárja. Ez az álláspont helytálló alappal nem bír. K. Kálmán vádlottnak ugyanezen sértett sérelmére, több külön­böző alkalommal elkövetett cselekménye, a sértett személy és jogtárgy azonossága és az akaratelhatározás egységes volta kövtekeztében egy­­rendbeli folytatólagos bűncselekményt képez, amelynek elkövetését vádlott a fiatalkorban, vagyis az 1940. év október havában kezdte meg s azt a felnőtt korban folytatva, csak az utolsó elvételi cselekvőséggel, és pedig az 1942. évi április havában fejezte be. A vádlott cselekménye ezek szerint egyrendbeli folytatólagos bűncselekményt képez, az tehát egységénél fogva a fiatal és a felnőtt korban elkövetett cselekményekre fel nem osztható, azok egymástól , elkülöníthető önálló részekre fel nem bonthatók. A vádlottnak a fiatal korban elkövetett és a fiatalkorúak bíró­ságának hatáskörébe tartozó önálló külön bűncselekménye ezek szerint nincsen, a­ fiatal és egyben a felnőtt korban folyamatosan elkövetett egy­rendbeli folytatólagos cselekményének elbírálása tehát a rendes bíró­ság hatáskörébe tartozik; ekként a Fb. 56. § 2. pontja és az 59. § 2. bekezdésének ren­delkezései az adott esetben alkalmazást nem nyerhetnek. Vádlott által az állandó és rendszeres munkaadója sérelmére elkövetett és egy jogi egységet képező lopás útján eltulajdonított ingók­­ értéke 4000 pengőt meghaladja, miért is a vádlott cselekménye a Btk. 333. §-ba ütköző, a Btk. 336.­­§ 7. pontja és a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerint minősülő folytatólagos lopás bűntettének tényelemeit valósítja meg.­ Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a vádtól eltérően, a Bn. 49. § 2. bek. 1. pontja szerinti minősítés felvételét mellőzték, miért is ítéletüknek a K. Kálmán vádlott bűncselekményének minősítésére vonatkozó résézt — a büntetés kiszabására is kihatóan, ■—­ megsemmisítette s a vádlott cselekményét a törvénynek megfele­lően minősítette.

Next