Californiai Magyarság, 1958 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1958-09-19 / 38. szám
6-ik oldal CALIFORNIA! MAGYARSÁG No. 38. — 1958 SZEPT. 19. Bálványos-vár (Regény) Írta: JÓKAI MÓR A tuhudun az ős istenek oltáraiért nem tud és nem akar harczolni többé. Imola ámult és bámult. Hisz ezek olyan szavak, amik igen jók volnának a maguk helyén és idején elmondva. Szemre-főre nézett a jelenvalók közt. Kájon horkáz észrevette a kétkedést. — Hát látod, asszonyom, ezek a tisztes férfiak mind az én szájammal beszélnek. Ez itt Seremás ‘táltos’, ez Karakó ‘gyula’, ez Vetyegö ‘kádár’, ez Tihadár ‘billogos’, ez Csomók ‘perestáldó, ez Sügetér ‘garaboncz’. Agg eb bánja dolgát! Nekünk kifelé áll mind a szekérrudunk. Idestova úgy kimaradunk mint a káposzta-torzsa, a hóból. Hát mért ne lehetnék én olyan jó esperes, mint a torjai, vagy olyan prépost, mint az udvarhelyi? nekem is van borotvált pilis a fejemen, mint neki; ha felveszem annak a palástját, egyszeriben az vagyok. A kádár lehetne ‘hulló’, a billogás, a pereszáldó a keresztyéneknél is be van véve: csak csuhát kell változtatniok s megtanulni az imádságokat; a garabonczok lehetnének egyházfiak; a táltosnak is tudnék jó hivatalt, a királyok most hoztak egy törvényt a “macellumokról”, ahhoz ő nagyon jól értene. “Minden szentnek maga felé hajlik a karja.” Ezt te jobban tudod. Mink se vagyunk jobbak. “Adjátok meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket!” s mi az “Úr imájának” a többi részét mind ráadásba vesszük. Szerezzétek meg magatoknak a mi emberségünket, horkázokét, táltosokét, és mi olyan szépen átvezetjük a tuhutlan népet hozzátok, hogy észre sem veszi. Az ő ősi ünnepeit átváltoztatjuk keresztyén ünnepekké; a tűzgyújtás áldozatából csinálunk szentivánéji tüzünnepet, a tündérekből csinálunk szenteket, Damasek Istenből Jehovát, az ördögöket meghagyjuk ördögöknek és minden rendben lesz. Imola undorodva fordítá el az arczát ettől az istenekre alkudozó pogánytól, aki nem titkolja, hogy ő bizony kész volna a mennyei üdvösséget elfogadni, de nem a vértanuság árán, hanem hogy neki fizessenek érte. S azok a többiek mind rábólintottak. — Ez mind igen józan beszéd, mondá az úrnő; de ha én tinektek volnék, hát azt tenném, hogy ezt igy elmondanám az én uramnak, a vezérnek magának, szemtül-szemébe, szájtól fülébe. Had milyen kaczagás támadt erre egyszerre a belső emberek közt. — No azzal jól járnánk, ha ezt Opour Kevend hallaná, amit most elmondtunk! Engem karóba huzatna! Engem cziheren égettetne meg. Engem mozsárban töretne össze! Engem lófarkra köttetne! Az kellene csak, hogy ezt Opour Kevend uram hallja! ... De hátha hallotta is már? Imola eliszonyodva nézte az elrejtőzött rhabonban arczát. Az alatt, míg Kájon horkát beszélt, a tetszhalott arczvonásai ugyan nem változtak, azokat kővé fagyottan tartá a gonosz vajákolás, hanem a haja, meg a szakálla megőszülte néhány pillanat alatt! Neki hallania kellett mindazt a kínzó ármányt, amit ezek az emberek ellene elkövettek, legkedvesebb kegyenczei, a kiket ápolt, védelmezett, a kikért vérét ontotta, a kiknek köntösét csókolta. A pokol nyílt meg előtte ez áruló szavakra, egész rettenetességében; az a tudat, hogy egész életének dicsősége, hite, imádata nem volt egyéb, mint bolondok játéka egy valami emberrel; hogy azok az istenek, akiket ő keres, maguk azok a fényes mezők, amiket azok laknak, nincsenek sehol; és ő nem fog odamenni, hanem fog lemenni a hideg földbe, az ürgék közé, akiknek annyiszor meggyónta bűneit, s ott fog, ha fölébred, a nagy sötétségben dörömbözni koporsója födelén és imádni a halált, aki lelkétől megszabadítsa. Egy egész végtelenséget érzett megnyílni maga alatt, amibe feltarthatatlanul alá kell hullnia; egy végtelenséget, tele kiáltó sötétséggel. Mi a pokol, ha nem ez? A rémület, az iszonyat, amely tagjainak merevencsét meg 49 nem bírta törni, megfehéríté a haját. Aki elébb csak szürke volt, mint az aczél, most fehér lett, mint az ezüst; haja és szakálla. — Nézzetek oda! kiálta Imola, a fekvő alakra mutatva. A férfiak elszörnyedve riadoztak szét a ravatal mellől. Csak Kájon horkáztatta meg nyugalmát. — Ő hallotta hát, amit mi beszéltünk, és húsz évet vénült ennek hallásától. Annál inkább meg van érve a halálra. Senki sem áll útjában a végzetnek, egyedül ő. Térjen meg oda, ahova vágyott. (Az elrejtőzöttnek a homlokán fehér gyöngyök törtek elő, hideg veríték.) Imola elszörnyedve rebegő: — Ti el akarjátok őt élve temetni! — Újra fölássuk, és támadjon föl, ha tud! — Ti megölitek őt! — Ő maga önként szánta el magát az áldozatra! — Ti pogányok! — Miért pogányok? Hát a nagy Megváltó nem önként vállalta-e el a halált? Nem feszittette-e magát a keresztfára? Nagyobb káre Opour Kevendért, mint volt a názáretbeli királyért? Imolának az arczát a harag pírja futotta át. — És én azt mondom, hogy Isten úgy legyen hozzám és gyermekemhez irgalmas, kegyelmes, ahogy én nem fogom azt megengedni, hogy férjem atyját élve eltemessék! — Hát mit akarsz tenni? — Én tudom, hogyan lehetne életrehozni az elrejtőzöttet. — S te azt megtennéd? — Meg fogom tenni. — Gondolj magadra, asszony! De gondolj gyermekedre, akit Istennek ajánlottál az imént. Ha az egész világon minden mérget összegyüjtenének, a mi kígyó fejében, eskarap farkában, varangyban, pókban, gyilkos csomorikában lakik s azt egy pohárba töltve odatennék eléd, hogy ürítsd ki, nagyobb halálkint nem vennél magadnak, mintha ezt az embert, aki itt előtted megdermedve fekszik, még egyszer életre visszahívod, mert nem rosszabb ellenség az ördög az angyalra nézve, mint az a tuhutlan apa, kinek két derék fiát megölték a keresztyének, arra az aszszonyra nézve, aki miatt ez történt. Gyilkosodat ébreszted fel benne! Hóhérját kárhozatra vivőjét magzatodnak. — Elhiszem, hogy úgy lesz, - szólt Imola szilárdul. De az én hitem, a Krisztus vallása, azt parancsolja, hogy annak, a ki ellenem vétett és véteni fog, megbocsássak. És én nekem nem szabad megváltanom életemet, sem gyermekem életét annak az árán, hogy egy embert tudtommal, beleegyezésemmel megöljenek, hogy megöljék előttem a férjemnek atyját és én ne szóljak, ne tegyek semmit arra, hogy őt megmentsem. Én a Jézus Krisztusomat követem. Ezt mondva, még egyszer felszökött a fekvő oroszlán hátára, s odanyúlva Opour Revond fejéhez, kiragadta annak a szájából a világzár virágot s messze elhajita. (A tetszhalott azt érzé, hogy egy láthatatlan kéz megragadja végtelen esésében és emeli fölfelé, hol a csillagtalan semmiség határt ér, és ismét közeledik a véghetetlen magasságú ég!) De a megrémült czinkosok mind odarohantak az asszonyhoz, a tettenkapott gonosztevők kétségbeesett dühével s el akarták őt ránczigálni a tetemtől. — Hahó! kiálta Imola, haragra bőszülten. Ébredj fel oroszlán! Ne hagyd a gazdádat! Segíts megküzdenem a nyomorultakkal! S az oktalan állat megérte a csodálatos aszszony szavát. Ordítva ugrott fel fektéből és megrázta rettentő sörényét, szörnyű tenyerével rácsapva a ravatal padjára, hogy az egész összedőlt egyszerre s a tetem kigurult belőle. Táltos, horkáz, garaboncz most futott, iramodott ajtón, ablakon át a felbőszült fenevad elől, a merre tágasabb a világ: egy pillanat múlva nem volt ott más, csak Imola s a tetszhalott. (Folytatjuk) A MAGYAR FONOGRÁF LEMEZEK TARHÁZA, AHOL MINDEN JÓL ISMERT MAGYAR NÓTA, OPERETT ÉS OPERA LEMEZEK KAPHATÓK CSEKÉLY $1.25-ÉRT LEGÚJABB MAGYAR LEMEZEK $1.25-ért OK 6555—Illúzió a szerelem (Sybill) ..................... Orosz Julia Lucy belépője ......................................... Orosz Julia OK 6561—Egy drága szempár (Cirkuszhercegnő). Udvardy T. Daniló belépője (Víg özvegy)...........Udvardy Tibor OK 6568—Én mától kezdve csak terólad álmodom (Mária főhadnagy) ............... Szecsődy Irén és Remsei Gy. Oly forró ajkamról a csók ...............Neményi Lilli MD 10009—Repül a szán. Érik a buzakalász. Estétől reggelig. MD 10010—Ereszkedik le a felhő. Minek turbékoltak. Azt mondják, nem merek. MD 10011—Szeretőt keresek. A faluban nincs több kislány.— Ez a kislány megy a kútra. Csebogár, csebogár. MD 10012—Debrecenbe kéne menni. Nagy a feje, búsuljon a ló. A csizmámon nincsen kéreg. Sárpilisi csárdás. MD 10013—Szomorú a nyárfaerdő. — Ahogy én szeretlek. MD 10014—Buzaföldön, dülőúton. Ezért a legényért. Felednélek, felednélek. MD 10017—Hullámzó Balaton tetején. Maros vize folyik csendesen. Magasan repül a daru. Én vagyok a falu rossza egyedül. MD 10044—Reszket a bokor ............................... Balázs Árpád Felednélek, felednélek ............................. zenekar MR 75—Sej-haj Pomázon ................................... Dénes Oszkár Visszasírja még azt a napot ............. Székács Elemér MR 77—Fütyül a rigó.......................................Székács Elemér Én nem törődöm, hogy mit hoz a holnap. Székács E. MR 95—Nem a Tisza partján. De szeretnék szeretni. Iván D MR 99—Messze túl a Tiszán. Beszegődtem Tarnócára. Hallod, Zsuzsika ......................................... Szappanos Ferenc MR 100—Yankee lány a babám. Vásárhelyi hires pamerádon A Balaton partján ....................... Szappanos Ferenc 101—Mire való az alagút. Zöld ablakos kicsi ház. Veszedelmes a lány ............................... Szappanos Ferenc 12— Ki volt az az asszony. Fekete éccaka. Nyáray Károly 13— Selyem hajad. Ibolyák, lila ibolyák. Nyáray Károly 17—Alma a fa alatt. Hová viszi az őszi szél. Nyáray Károly 21—Sárgul már a kukoricaszár ............... Nyáray Károly Tovaszálló felhők ................................ Nyáray Károly PW 25—Megérett a kukorica ........................... Nyáray Károly PW 26—Szeretem a kertet. Magyar népdalok: Károlyi Mária Ne gondold, hogy az a tavasz ........... Nyáray Károly PW 31—Rácsos kapu. Nincs cserepes tanyám. Sándor zenekar PW 32—Gyöngyélet a katonaélet. A Biga Miska. (Humoros.) PW 37—Már megettem . Édesanyám ha bejön .... Iván Dezső PW 38—A házunk tetején. Kerek ez a zsemlye ... Iván Dezső PW 42—Temetőben láttalak . Magasan repül a daru: Sándor PW 43—Alföldi csárdások. Badacsonyi tánccsárdások: Sándor PW 46—Kislány vigyázz! Somogyi tánccsárdások: Rákossy T. PW 48—Bor, búza meg békesség. Csak egy kislány: Mindszenti PW 49—Hullámzik a búzatenger ........................... Mindszenti Badacsonyi kéknyelűt ............................... Mindszenti PW 51—Jégvirágos hideg tél .................................. Mindszenti Kicsi napsugaram .................................... Szallay Misi PW 56—Ütött, kopott, öreg csárda ....................... Mindszenti Imádom Pestet ................................................. Holéczy PW 58—Zsandár urak ...................................... Mindszenti Nem neked születtem ............................. Szallay Misi PW 59—Szeret-e még? .................................................. Holéczy Nem ismerem a bánatot ........................... Mindszenti PW 60—A szép fenyő. Pásztorok, pásztorok: Mindszenti István PW 70—Betyár legény .................. Cselényi Vonat, vonat, betyár vonat ....................... Mindszenti PW 76—Tudom, hogy mi többé....................... Cselényi József Szent János bogárka ............................... Szallay Misi PW 77—Eltörött a hegedűm ................................. Szallay Misi Hét csillagból van .................................. Gazda Antal PW 82—Ez a legszebb emlék. Csárdás egyveleg: Szallay Misi PW 87—Rongyos a dolmányom. Cudar ez a világ. Mindszenti PW 88—Bujdokolva járok. Debreceni kaszárnya. Mindszenti PW 99—Az én sírom nem lesz messze ................... Mindszenti Debreceni kaszárnya ................................. Mindszenti PW 100—Vándor felhők. Szidnak az emberek ..... Mindszenti PW 101—Születtem a Kiskunságon ....................... Mindszenti Lekaszálták már a rétet .............................Mindszenti ML 4836—Sing gypsies (Long Playing: 10 nóta): Barabás Sári HLP 1210—Legszebb nótáit énekli: Cselényi József. Ara: $4.95 HLP 105—Lehár operettekből énekel: Nemesi L., Ara: $4.95 HLP 1001—Gyöngyszemek operettekből: Pogány L. Ara: $3.50 S 603—Keringők, foxok, polkák. Énekli: Sebő M. Ara: $3.50 S 604—Csárdások és hallgatók. Énekli: Kalmár Pál. Ara: $3.59 HUNGARIAN MUSIC AND GIFT SHOP 2052 SOUTH HOBART BLVD., LOS ANGELES 18, CALIB Mielőtt hozzánk jönne, telefonáljon: REpublic 3-0938 MR PW PW PW PW