Californiai Magyarság, 1958 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1958-09-19 / 38. szám

6-ik oldal CALIFORNIA! MAGYARSÁG No. 38. — 1958 SZEPT. 19. Bálványos-vár (Regény) Írta: JÓKAI MÓR A tuhudun az ős istenek oltáraiért nem tud és nem akar harczolni többé. Imola ámult és bámult. Hisz ezek olyan sza­vak, a­mik igen jók volnának a maguk helyén és idején elmondva. Szemre-főre nézett a je­lenvalók közt. Kájon horkáz észrevette a két­kedést. — Hát látod, asszonyom, ezek a tisztes férfiak mind az én szájammal beszélnek. Ez itt Seremás ‘táltos’, ez Karakó ‘gyula’, ez Ve­­tyegö ‘kádár’, ez Tihadár ‘billogos’, ez Cso­mók ‘perestáldó, ez Sügetér ‘garaboncz’. Agg eb bánja dolgát! Nekünk kifelé áll mind a szekérrudunk. Idestova úgy kimaradunk mint a káposzta-torzsa, a hóból. Hát mért ne lehetnék én olyan jó esperes, mint a torjai, vagy olyan prépost, mint az ud­varhelyi? nekem is van borotvált pilis a feje­men, mint neki; ha felveszem annak a palást­ját, egyszeriben az vagyok. A kádár lehetne ‘hulló’, a billogás, a pereszáldó a keresztyé­neknél is be van véve: csak csuhát kell vál­­toztatniok s megtanulni az imádságokat; a ga­­rabonczok lehetnének egyházfiak; a táltosnak is tudnék jó hivatalt, a királyok most hoztak egy törvényt a “macellumokról”, ahhoz ő na­gyon jól értene. “Minden szentnek maga felé hajlik a karja.” Ezt te jobban tudod. Mink se vagyunk jobbak. “Adjátok meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket!” s mi az “Úr imá­jának” a többi részét mind ráadásba vesszük. Szerezzétek meg magatoknak a mi embersé­günket, horkázokét, táltosokét, és mi olyan szépen átvezetjük a tuhutlan népet hozzátok, hogy észre sem veszi. Az ő ősi ünnepeit át­változtatjuk keresztyén ünnepekké; a tűz­­gy­ú­j­t­á­s áldozatából csinálunk szentivánéji tüzünnepet, a tündérekből csinálunk szente­ket, Damasek Istenből Jehovát, az ördögöket meghagyjuk ördögöknek és minden rendben lesz. Imola undorodva fordítá el az arczát ettől az istenekre alkudozó pogánytól, a­ki nem tit­kolja, hogy ő bizony kész volna a mennyei üdvösséget elfogadni, de nem a vértanuság árán, hanem hogy neki fizessenek érte. S a­­zok a többiek mind rábólintottak. — Ez mind igen józan beszéd, mondá az úrnő; de ha én tinektek volnék, hát azt ten­ném, hogy ezt igy elmondanám az én uram­nak, a vezérnek magának, szemtül-szemébe, szájtól fülébe. Had milyen kaczagás támadt erre egyszer­re a belső emberek közt. — No azzal jól járnánk, ha ezt Opour Ke­­vend hallaná, a­mit most elmondtunk! Engem karóba huzatna! Engem cziheren égettetne meg.­ Engem mozsárban töretne össze! En­gem lófarkra köttetne! Az kellene csak, hogy ezt Opour Kevend uram hallja! ... De hátha hallotta is már? Imola eliszonyodva nézte az elrejtőzött rha­­bonban arczát. Az alatt, m­íg Kájon horkát beszélt, a tetsz­halott arczvonásai ugyan nem változtak, a­­zokat kővé fagyottan tartá a gonosz vajáko­­lás, hanem a haja, meg a szakálla megőszült­e néhány pillanat alatt! Neki hallania kellett mindazt a kínzó ármányt, amit ezek az embe­rek ellene elkövettek, legkedvesebb kegyen­­czei, a kiket ápolt, védelmezett, a kikért vé­rét ontotta, a kiknek köntösét csókolta. A po­kol nyílt meg előtte ez áruló szavakra, egész rettenetességében; az a tudat, hogy egész é­­letének dicsősége, hite, imádata nem volt e­­gyéb, mint bolondok játéka egy valami em­berrel; hogy azok az istenek, a­kiket ő keres, maguk azok a fényes mezők, a­miket azok laknak, nincsenek sehol; és ő nem fog oda­menni, hanem fog lemenni a hideg­ földbe, az ürgék közé, a­kiknek annyiszor meggyónta bűneit, s ott fog, ha fölébred, a nagy sötét­ségben dörömbözni koporsója födelén és i­­mádni a halált, a­ki lelkétől megszabadítsa. Egy egész végtelenséget érzett megnyílni ma­ga alatt, amibe feltarthatatlanul alá kell hull­nia; egy végtelenséget, tele kiáltó sötétség­gel. Mi a pokol, ha nem ez? A rémület, az i­­szonyat, amely tagjainak merevencsét meg 49 nem bírta törni, megfehéríté a haját. A­ki e­­lébb csak szürke volt, mint az aczél, most fe­hér lett, mint az ezüst; haja és szakálla. — Nézzetek oda! kiálta Imola, a fekvő a­­lakra mutatva. A férfiak elszörnyedve ria­­doztak szét a ravatal mellől. Csak Kájon hor­káz­tatta meg nyugalmát. — Ő hallotta hát, a­mit mi beszéltünk, és húsz évet vénült ennek hallásától. Annál in­kább meg van érve a halálra. Senki sem áll útjában a végzetnek, egyedül ő. Térjen meg oda, a­hova vágyott. (Az elrejtőzöttnek a homlokán fehér gyön­gyök törtek elő, hideg veríték.) Imola elszörnyedve rebegő: —­ Ti el akarjátok őt élve temetni! — Újra fölássuk, és támadjon föl, ha tud! — Ti megölitek őt! — Ő maga önként szánta el magát az ál­dozatra! — Ti pogányok! — Miért pogányok? Hát a nagy Megváltó nem önként vállalta-e el a halált? Nem fe­­szittette-e magát a keresztfára? Nagyobb kár­­e Opour Kevendért, mint volt a názáretbeli királyért? Imolának az arczát a harag pírja futotta át. — És én azt mondom, hogy Isten úgy le­gyen hozzám és gyermekemhez irgalmas, ke­gyelmes, ahogy én nem fogom azt megenged­ni, hogy férjem atyját élve eltemessék! — Hát mit akarsz tenni? — Én tudom, hogyan lehetne életrehozni az elrejt­őzöttet. — S te azt megtennéd? — Meg fogom tenni. —­ Gondolj magadra, asszony! De gondolj gyermekedre, a­kit Istennek ajánlottál az i­­mént. Ha az egész világon minden mérget összegyüjtenének, a mi kígyó fejében, eska­­r­a­p farkában, varangyban, pókban, gyilkos csomorikában lakik s azt egy pohárba töltve odatennék eléd, hogy ürítsd ki, nagyobb ha­­lálkint nem vennél magadnak, mintha ezt az embert, a­ki itt előtted megdermedve fek­szik, még egyszer életre visszahívod, mert nem rosszabb ellenség az ördög az angyalra nézve, mint az a tuhutlan apa, kinek két de­rék fiát megölték a keresztyének, arra az asz­­szonyra nézve, a­ki miatt ez történt. Gyilko­sodat ébreszted fel benne! Hóhérját kárho­zatra vivőjét magzatodnak. — Elhiszem, hogy úgy lesz, - szólt Imola szilárdul. De az én hitem, a Krisztus vallása, azt parancsolja, hogy annak, a ki ellenem vé­tett és véteni fog, megbocsássak. És én ne­kem nem szabad megváltanom életemet, sem gyermekem életét annak az árán, hogy egy embert tudtommal, beleegyezésemmel meg­öljenek, hogy megöljék előttem a férjemnek atyját és én ne szóljak, ne tegyek semmit ar­ra, hogy őt megmentsem. Én a Jézus Krisz­tusomat követem. Ezt mondva, még egyszer felszökött a fek­vő oroszlán hátára, s odanyúlva Opour Re­­vond fejéhez, kiragadta annak a szájából a világzár virágot s messze elhajita. (A tetsz­halott azt érzé, hogy egy láthatatlan kéz meg­ragadja végtelen esésében és emeli fölfelé, hol a csillagtalan semmiség határt ér, és is­mét közeledik a véghetetlen magasságú ég!) De a megrémült czinkosok mind odarohan­tak az asszonyhoz, a tettenkapott gonosztevők kétségbeesett dühével s el akarták őt ránczi­­gálni a tetemtől. — Hahó! kiálta Imola, haragra bőszülten. Ébredj fel oroszlán! Ne hagyd a gazdádat! Se­gíts megküzdenem a nyomorultakkal! S az oktalan állat megérte a csodálatos asz­­szony szavát. Ordítva ugrott fel fektéből és megrázta rettentő sörényét, szörnyű tenyeré­vel rácsapva a ravatal padjára, hogy az egész összedőlt egyszerre s a tetem kigurult belőle. Táltos, horkáz, garaboncz most futott, ira­modott ajtón, ablakon át a felbőszült fenevad elől, a merre tágasabb a világ: egy pillanat múlva nem volt ott más, csak Imola s a tetsz­halott. (Folytatjuk) A MAGYAR FONOGRÁF LE­­MEZEK TARHÁZA, AHOL MINDEN JÓL ISMERT MA­­GYAR NÓTA, OPERETT ÉS OPERA LEMEZEK KAPHA­TÓK CSEKÉLY $1.25-ÉRT LEGÚJABB MAGYAR LEMEZEK $1.25-ért OK 6555—Illúzió a szerelem (Sybill) ..................... Orosz Julia Lucy belépője ......................................... Orosz Julia OK 6561—Egy drága szempár (Cirkuszhercegnő). Udvardy T. Daniló belépője (Víg özvegy)...........Udvardy Tibor OK 6568—Én mától kezdve csak terólad álmodom (Mária főhadnagy) ............... Szecsődy Irén és Remsei Gy. Oly forró ajkamról a csók ...............Neményi Lilli MD 10009—Repül a szán. Érik a buzakalász. Estétől reggelig. MD 10010—Ereszkedik le a felhő. Minek turbékoltak. Azt mondják, nem merek. MD 10011—Szeretőt keresek. A faluban nincs több kislány.— Ez a kislány megy a kútra. Csebogár, csebogár. MD 10012—Debrecenbe kéne menni. Nagy a feje, búsuljon a ló. A csizmámon nincsen kéreg. Sárpilisi csárdás. MD 10013—Szomorú a nyárfaerdő. — Ahogy én szeretlek. MD 10014—Buzaföldön, dülőúton. Ezért a legényért. Feledné­lek, felednélek. MD 10017—Hullámzó Balaton tetején. Maros vize folyik csen­desen. Magasan repül a daru. Én vagyok a falu rossza egyedül. MD 10044—Reszket a bokor ............................... Balázs Árpád Felednélek, felednélek ............................. zenekar MR 75—Sej-haj Pomázon ................................... Dénes Oszkár Visszasírja még azt a napot ............. Székács Elemér MR 77—Fütyül a rigó.......................................Székács Elemér Én nem törődöm, hogy mit hoz a holnap. Székács E. MR 95—Nem a Tisza partján. De szeretnék szeretni. Iván D MR 99—Messze túl a Tiszán. Beszegődtem Tarnócára. Hallod, Zsuzsika ......................................... Szappanos Ferenc MR 100—Yankee lány a babám. Vásárhelyi hires pamerádon A Balaton partján ....................... Szappanos Ferenc 101—Mire való az alagút. Zöld ablakos kicsi ház. Vesze­delmes a lány ............................... Szappanos Ferenc 12— Ki volt az az asszony. Fekete éccaka. Nyáray Károly 13— Selyem hajad. Ibolyák, lila ibolyák. Nyáray Károly 17—Alma a fa alatt. Hová viszi az őszi szél. Nyáray Károly 21—Sárgul már a kukoricaszár ............... Nyáray Károly Tovaszálló felhők ................................ Nyáray Károly PW 25—Megérett a kukorica ........................... Nyáray Károly PW 26—Szeretem a kertet. Magyar népdalok: Károlyi Mária Ne gondold, hogy az a tavasz ........... Nyáray Károly PW 31—Rácsos kapu. Nincs cserepes tanyám. Sándor zenekar PW 32—Gyöngyélet a katonaélet. A Biga Miska. (Humoros.) PW 37—Már megettem . Édesanyám ha bejön .... Iván Dezső PW 38—A házunk tetején. Kerek ez a zsemlye ... Iván Dezső PW 42—Temetőben láttalak . Magasan repül a daru: Sándor PW 43—Alföldi csárdások. Badacsonyi tánccsárdások: Sándor PW 46—Kislány vigyázz! Somogyi tánccsárdások: Rákossy T. PW 48—Bor, búza meg békesség. Csak egy kislány: Mindszenti PW 49—Hullámzik a búzatenger ........................... Mindszenti Badacsonyi kéknyelűt ............................... Mindszenti PW 51—Jégvirágos hideg tél .................................. Mindszenti Kicsi napsugaram .................................... Szallay Misi PW 56—Ütött, kopott, öreg csárda ....................... Mindszenti Imádom Pestet ................................................. Holéczy PW 58—Zsandár urak ...................................... Mindszenti Nem neked születtem ............................. Szallay Misi PW 59—Szeret-e még? .................................................. Holéczy Nem ismerem a bánatot ........................... Mindszenti PW 60—A szép fenyő. Pásztorok, pásztorok: Mindszenti István PW 70—Betyár legény .................. Cselényi Vonat, vonat, betyár vonat ....................... Mindszenti PW 76—Tudom, hogy mi többé....................... Cselényi József Szent János bogárka ............................... Szallay Misi PW 77—Eltörött a hegedűm ................................. Szallay Misi Hét csillagból van .................................. Gazda Antal PW 82—Ez a legszebb emlék. Csárdás egyveleg: Szallay Misi PW­ 87—Rongyos a dolmányom. Cudar ez a világ. Mindszenti PW 88—Bujdokolva járok. Debreceni kaszárnya. Mindszenti PW 99—Az én sírom nem lesz messze ................... Mindszenti Debreceni kaszárnya ................................. Mindszenti PW 100—Vándor felhők. Szidnak az emberek ..... Mindszenti PW 101—Születtem a Kiskunságon ....................... Mindszenti Lekaszálták már a rétet .............................Mindszenti ML 4836—Sing gypsies (Long Playing: 10 nóta): Barabás Sári HLP 1210—Legszebb nótáit énekli: Cselényi József. Ara: $4.95 HLP 105—Lehár operettekből énekel: Nemesi L., Ara: $4.95 HLP 1001—Gyöngyszemek operettekből: Pogány L. Ara: $3.50 S 603—Keringők, foxok, polkák. Énekli: Sebő M. Ara: $3.50 S 604—Csárdások és hallgatók. Énekli: Kalmár Pál. Ara: $3.59 HUNGARIAN MUSIC AND GIFT SHOP 2052 SOUTH HOBART BLVD., LOS ANGELES 18, CALIB Mielőtt hozzánk jönne, telefonáljon: REpublic 3-0938 MR PW PW PW PW

Next