Californiai Magyarság, 1958 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-07 / 45. szám

2-ik oldal CALIFORN­IAI MAGYARSÁG (CALIFORNIA HUNGARIANS) Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, Editor-Publisher 648 NORTH WESTERN AVENUE. LOS ANGELES 4, CALIFORNIA Phones: Office: Hollywood 3-3473 — Res.: REptiblic 3-0938 Subscription Rates in the U.S.A. $6.00 for a Year — $3.50 for Six Months In Foreign Countries $7.00 for a Year — $4.50 for Six Months Entered as second-class matter September 30, 1926 at the post office of Los Angeles, California, under the Act of March 3, 1879. Borzalmas bányász szerencsétlenségek Az elmúlt hétnél kevés gyá­szosabb volt az amerikai és ca­­nadai bányaipar történetében. Amikor e sorokat írjuk, a múltheti bányaszerencsétlen­ség áldozatainak számát 125- re tehetjük — mert alig van már r­e­m­é­ny arra, hogy a Springhill, Nova Scotiában tör­tént beomlás következté­ben még hiányzó 47 bányász életben lenne. Igaz, lemond­tak azokról is, akik Isten kü­lönös gondossága következté­ben megmaradtak a beomlott föld mögött és 12 hat nappal, 7 meg hét nappal a beomlás után élve került felszínre. A Dominion Steel & Coal Corporation Cumberland No. 2 bányája régen rosszhírű volt a bányászok körében. Nem is csoda, hiszen 1956-ban is na­gy­obb szerencsétlenség tör­tént, amikor ugyancsak beom­lás 39 bányászt ölt meg. A bá­nyatársaság vezetőit, úgy lát­szik, az a sz­e­r­e­n­csétlenség nem tanította meg arra, hogy jobb karban tartsák bányáju­kat, hogy ne ismétlődhessék meg ilyen nagy földbeomlás. És ennek következménye lett, hogy 1958-ban még az 1956 évinél is sokkal nagyobb be­omlás történt és 81 bányász fizetett most életével. Itthagy­va özvegyeket és árvákat, el­rabolva tőlük kenyérkereső­jüket. Akinek szíve van, annak meg kell rendülnie, amikor a televízión meglátja a bányá­ból hat és hét nap után ki­mentett bányászokat. El lehet képzelni, mit szenvedhettek a világtól elzárva s attól remeg­ve, hogy soha többé nem lát­ják meg szeretteiket, akik a felszínen remegtek életükért, és ott pusztulnak a bányave­zetőség nemtörődömsége mi­att a bányamélyben, éhen és szomjan. A borzalmas tragédia után, a bányatelepen olyan hangu­lat kerekedett, hogy ebbe a bányába aligha mennek többé azok a bányászok, akik ebben dolgoztak. Nem is lenne csoda ha egyetlen egy se menne — h­i­sz­e­n tapasztalniok kellett, hogy egy nagy szerencsétlen­ség nem volt elég a bányave­zetőségnek ahhoz, hogy job­ban törődjenek bányászaik é­­letével é­s egy még nagyobb következhetett be. ☆ ☆ ☆ Még alig ocsúdtunk fel a nova-scotiai borzalmas bánya­katasztrófa által kiváltott iz­galmakból, még lestük­­a tele­vízió és rádió híreket arról, hogy maradtak-e életben a vi­lágtól a földbeomlás által el­zárt bányászokból — sajnos új katasztrófák hírei ütötték fejbe azokat, kikhez a bányá­szok nagyon közel állnak. Virginia és West Virginia határáról jött újra a rémes hír, hogy a Pocahontas Fuel Company Bishop, Va. bányá­jában, ahol 1957 feb. 4-ikén történt robbanás 37 bányászt ölt meg, megint gázrobbanás történt és ezúttal 22 bányász lett a mesterség vértanúja. A katasztrófa okt. 27-ikén, hétfőn reggel történt, amikor az éjjeli shiftából még nyol­can voltak a bányában, 14 bá­nyász már­ a nappali shiftások közül lett a robbanás áldozata. A bányából 166 bányász ki­menekült — más kijáratokon keresztül. ☆ ☆ ☆ Egy nappal a bishopi gáz­robbanás után Közép West Virginiából ütött újra erősen szívén egy másik gázrobbanás híre. Craigsville közelében az Okleby-Norton Coal Co. Bur­ton bányájában történt a ka­tasztrófa, és 11 bányászt ölt meg, a bánya superintendent­­jével és annak segédjével e­­gyütt. Az áldozatokat itt 47 özvegy és árva siratja, meg a szülők, testvérek és más roko­nok. Szerencse fel, szerencse se, ilyen a bányász élete! Az el­múlt héten nagyon lent volt a bányászok szerencséje, erősen aratott köztük a Nagy Kaszás. Fay Fisher Andor: HÁLALEVÉL a 'Musculaid' használójától Tóth János urnák, 1143 Hillcrest Road, South Bend 17. Indiana. Kedves Tóth Ur! Legyen szíves küldeni ré­szemre, amint az ideje megen­gedi, 3 üveg ‘Musculaid’ méh­­orvosságot, bár ugyan egy na­gyon kevés Van még az utolsó üvegben, de hogy az idő olyan változó, nagyon félek, hogy szükségem lesz reá, és ha ezt a keveset elhasználom, nem lesz kéznél. Mert nálunk a ‘Musculaid’ épen olyan fontos mint a kenyér. De hogyha azt írom, hogy még fontosabb, nem hízelgek, mert ha az em­ber a fájdalomtól szenved, rosszabb az az éhségnél. Mert a ‘Musculaid’ méhorvosság a világon mindenre jó és ami a fő, teljesen ártalmatlan az em­beri szervezetre. Mellékelve küldöm a $6-t. Kívánunk önnek és a kis mé­hecskéinek nagyon jó egészsé­get, hogy még sok éven ke­resztül segítsenek a szenvedő betegeken. Mr. és Mrs. James Fülesi Route 3, Box 10, G. Plant City, Florida, CALIFORNIA­ MAGYARSÁG No. 45 — 1958 november 7 A ZSOMPON Írta: Tollas Tibor Ezt a verset a költő az Oroszlány-bányai kényszer­munka­­táborban irta, ahol szénbányában dolgozott. Mint mesebeli sárkány torka, Ásít a tárnák zsongó zsompja, Éhes, új áldozatra vár. Leszegett fejjel, harcra készen Hárman indulunk le a résen, Mögöttünk cuppan a mocsár. Csorog a bánya beteg vére, Csorgókon bugyog le az éjbe, Mélyén szivattyú dübörög, Dohogó acél­piócái, Lázasan levét így szívják ki, Alatta alvadt vérrögök. S mint puha patkányok: gyors árnyak Surrannak, sárga macska-vágyak Ijedt nyomukat üldözik, Fáradtan pihegnek a lámpák, Félnyelveik simára nyalják, A tajtékos sár rücskeit. Csillék sora, iszappal rakott Derékig süppedt csónakok. Két rozsdás karjuk a lapát. Nyomor sarában megfeneklett Sorsok őrzik múlt tengereknek Mélybe hullt néma panaszát. S a tenger három buborékja: Három gálya, hullámok néma Vágyaként zug a zátonyon. Térdig vizbe, csillékbe gyűjtik A sarat, uj Fáraók bünit. Vállukon roppant kőtorony. Mint oszlopok a hegyek súlyát Ők tartják ezt a büszke gúlát. Felül a Tőke vagy a Párt, Ácsolja trónját? Nekik mindegy. A verejtéktől csurgó inget Lehúzzák róluk egyaránt. S mi lesz, ha egyszer lent a törzsek Megindulnak és tornyok, földek Dőlnek, mint bástyás Bábelek? Sötét kristályok fényhez jutva Törnek a mélyből fel, a csúcsra, Uj csillagként uj vár felett! Bakos Istvánok, Csáti Ernők . . . Szürke nevek, de fényük megnőtt S jövőnkbe biztatón ragyog. Lámpásai az uj világnak. Két éjszakából kiszikráznak: Germán-szláv ködben Magyarok! Óriási bonyodalmak az orosz Pasternak irodalmi Nobel-dija körül! Az idei irodalmii Nobel díjat Boris Pasternak’ orosz költő és író nyerte el ‘Dr. Zhivago’ cí­mű regényével. Pasternak ne­ve eddig csupán a szakkörök­ben volt ismert) míg a külvi­lág igen keveset tudott róla. Említett regénye antikommu­­nista tendenciája miatt Orosz­országban meg sem jelenhe­tett, és annak kicsempészett példányát nyomtatták ki O­­laszországban. Boris Pasternak nevét, re­gényének hősét, Dr. Zhivagot egyszerre megtanulta és fel­kapta a világ.­­ Maga Paster­nak szerényen köszönte meg a Nobel díj bizottságának a nagy kitüntetést, melyben ré­szesítették. Nem így a Krem­lin terroristái. Tüstént intéz­ményes támadásba mentek át Paster­nak személye ellen, nyomdafestéket nem tűrő jel­zőkkel illették a 67 éves szer­zőt, a Szovjet árulójának nyil­vánították, rádióban, sajtóban egyaránt. Mi tudjuk, hogy az ilyen er­kölcsi halált a Szovjetekben rendszerint a fizikai is követi. Pár nap múlva Pasternak ú­­jabb levelet írt a stockholmi bizottságnak, melyben vissza­utasította a díjat, hangsúlyoz­ván, hogy azt nem érdemelte meg és figyelembe véve a ki­tüntetés jelentőségét o­ly­a­n társadalomban, amelybe ő­­be­letartozik, azt el nem fogad­hatja. Meg­jegyezte továbbá, hogy ez teljesen egyéni elha­tározása, s erről előzően sen­kivel nem beszélt. Ezt el is hisszük Pasternak - nak, sőt azt is, hogy azóta ál­landó őrizet alatt van, csak é­­pen a szovjet főcselédek rápa­rancsolták, hogy küldje el az elutasító táviratot, vagy még inkább valószínű, hogy a Kremlin maga küldte a távira­tot az ő nevében. Hiszen je­lenleg azt sem tudjuk, hogy Pasternak életben van-e még. Jelentek már meg hírek, hogy szívével “gyengélkedik”, é­s hogy már régóta szenved szív­bajban. Ezzel azonban korántsem ért véget a Pasternak ügy. If­jabb pár nap és a Kremlin ú­­jabb gyalázó jelzők kíséreté­ben jelentette, hogy Pasterna­­kot kirúgja Oroszországból, menjen, vegye át a Nobel dí­jat, de reméli, hogy soha oda vissza nem fog térni, élje le életét a “rothadt” kapitalista társadalomban. Hiszen, ha ez igaz lenne, de szép “büntetés” is lenne Pasternaknak! Elő­ször kimenekülhetne a szov­jet “paradicsomból”, ahol a “gyönyörű” nyomor és meg­vetés jut ezentúl osztályrészé­ül és örök rettegés puszta éle­téért, csak azért, mert hazájá­nak egyébként világszerte el­ismert dicsőséget hozott. Má­sodszor, ha Pasternak (persze egész családjával) megérkez­hetne a szabad világba, átve­­hetné a $41,000 értéket kép­viselő Nobel díjat, menedék­jogot valószínűleg bármelyik nyugati országban, választása szerint kaphatna, s a könyvé­ből befolyó jövedelméből a rothadt kapitalista társada­lomban élhetné nyugodtan a milliomosok “rettenetes” é­­­letét, az otthoni “áldott” nyo­mor helyett. Arról nem is szól­va, hogy Pasternak jövőbeni könyvei, melyekben most már nyíltan írhatna a Szovjet el­len, bizonyára mind ú.n. ‘best seller”-ek lennének. Most jön azonban az újabb fordulat (már mint az orosz híradások szerint, melyek sze­rintük mind központilag irá­nyítva vannak). Az irodalmi Nobel díj nyertes Pasternak erre “könyörgő” levéllel for­dult az i­sz­á­k­o­s, analfabéta Kruscsevhez, hogy ne űzzék ki őt forrón szeretett országá­ból, a ‘Szovjet paradicsomból’ (mint fent), mert hazáját el­hagyni neki egyenlő lenne a halállal! Szerintünk ott maradása is. Kíváncsian várjuk azonban a további fejleményeket ebben a Nobel díjak történetében pá­ratlanul álló esetben. Tilos gyászolni október 23-án Budapesten “államellenes” tevékenység címén letartóztat­ták Fekete Sándor újságírót, a ‘Népszabadság’ pártnapilap volt belső munkatársát s Me­­rei Ferenc volt iskolaigazgatót aki a nemzeti tudományok tisz­teletét követelte az iskolai ne­velésben. Az ügyvédek között politi­kai megbízhatóságuk ügyében indított tisztogatás során 550- től megvonták az ügyvédi gya­korlat jogát. Szigorú rendelkezések és fi­gyelmeztetések történtek hogy október 23-án senki se merjen tüntetni, gyászruhában meg­jelenni az utcán, gyászzászlót kitűzni, mécsest gyújtani az ablakban vagy fekete karsza­lagot viselni. Kiépítik a vasfüggönyt A Münnich kormány nem­rég hivatalosan értesítette az osztrák kormányt,, hogy cölö­pökkel fogják a határt kije­lölni végig a Fertő tavon ke­resztül. A cölöprakó munká­latok szept. végén kezdődtek meg. Még nem tudni, hogy a cölöpsort drótakadályokkal és aknákkal is meg fogják-e erő­síteni.

Next