Californiai Magyarság, 1958 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1958-11-07 / 45. szám
2-ik oldal CALIFORNIAI MAGYARSÁG (CALIFORNIA HUNGARIANS) Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, Editor-Publisher 648 NORTH WESTERN AVENUE. LOS ANGELES 4, CALIFORNIA Phones: Office: Hollywood 3-3473 — Res.: REptiblic 3-0938 Subscription Rates in the U.S.A. $6.00 for a Year — $3.50 for Six Months In Foreign Countries $7.00 for a Year — $4.50 for Six Months Entered as second-class matter September 30, 1926 at the post office of Los Angeles, California, under the Act of March 3, 1879. Borzalmas bányász szerencsétlenségek Az elmúlt hétnél kevés gyászosabb volt az amerikai és canadai bányaipar történetében. Amikor e sorokat írjuk, a múltheti bányaszerencsétlenség áldozatainak számát 125- re tehetjük — mert alig van már remény arra, hogy a Springhill, Nova Scotiában történt beomlás következtében még hiányzó 47 bányász életben lenne. Igaz, lemondtak azokról is, akik Isten különös gondossága következtében megmaradtak a beomlott föld mögött és 12 hat nappal, 7 meg hét nappal a beomlás után élve került felszínre. A Dominion Steel & Coal Corporation Cumberland No. 2 bányája régen rosszhírű volt a bányászok körében. Nem is csoda, hiszen 1956-ban is nagyobb szerencsétlenség történt, amikor ugyancsak beomlás 39 bányászt ölt meg. A bányatársaság vezetőit, úgy látszik, az a szerencsétlenség nem tanította meg arra, hogy jobb karban tartsák bányájukat, hogy ne ismétlődhessék meg ilyen nagy földbeomlás. És ennek következménye lett, hogy 1958-ban még az 1956 évinél is sokkal nagyobb beomlás történt és 81 bányász fizetett most életével. Itthagyva özvegyeket és árvákat, elrabolva tőlük kenyérkeresőjüket. Akinek szíve van, annak meg kell rendülnie, amikor a televízión meglátja a bányából hat és hét nap után kimentett bányászokat. El lehet képzelni, mit szenvedhettek a világtól elzárva s attól remegve, hogy soha többé nem látják meg szeretteiket, akik a felszínen remegtek életükért, és ott pusztulnak a bányavezetőség nemtörődömsége miatt a bányamélyben, éhen és szomjan. A borzalmas tragédia után, a bányatelepen olyan hangulat kerekedett, hogy ebbe a bányába aligha mennek többé azok a bányászok, akik ebben dolgoztak. Nem is lenne csoda ha egyetlen egy se menne — hiszen tapasztalniok kellett, hogy egy nagy szerencsétlenség nem volt elég a bányavezetőségnek ahhoz, hogy jobban törődjenek bányászaik életével és egy még nagyobb következhetett be. ☆ ☆ ☆ Még alig ocsúdtunk fel a nova-scotiai borzalmas bányakatasztrófa által kiváltott izgalmakból, még lestüka televízió és rádió híreket arról, hogy maradtak-e életben a világtól a földbeomlás által elzárt bányászokból — sajnos új katasztrófák hírei ütötték fejbe azokat, kikhez a bányászok nagyon közel állnak. Virginia és West Virginia határáról jött újra a rémes hír, hogy a Pocahontas Fuel Company Bishop, Va. bányájában, ahol 1957 feb. 4-ikén történt robbanás 37 bányászt ölt meg, megint gázrobbanás történt és ezúttal 22 bányász lett a mesterség vértanúja. A katasztrófa okt. 27-ikén, hétfőn reggel történt, amikor az éjjeli shiftából még nyolcan voltak a bányában, 14 bányász már a nappali shiftások közül lett a robbanás áldozata. A bányából 166 bányász kimenekült — más kijáratokon keresztül. ☆ ☆ ☆ Egy nappal a bishopi gázrobbanás után Közép West Virginiából ütött újra erősen szívén egy másik gázrobbanás híre. Craigsville közelében az Okleby-Norton Coal Co. Burton bányájában történt a katasztrófa, és 11 bányászt ölt meg, a bánya superintendentjével és annak segédjével együtt. Az áldozatokat itt 47 özvegy és árva siratja, meg a szülők, testvérek és más rokonok. Szerencse fel, szerencse se, ilyen a bányász élete! Az elmúlt héten nagyon lent volt a bányászok szerencséje, erősen aratott köztük a Nagy Kaszás. Fay Fisher Andor: HÁLALEVÉL a 'Musculaid' használójától Tóth János urnák, 1143 Hillcrest Road, South Bend 17. Indiana. Kedves Tóth Ur! Legyen szíves küldeni részemre, amint az ideje megengedi, 3 üveg ‘Musculaid’ méhorvosságot, bár ugyan egy nagyon kevés Van még az utolsó üvegben, de hogy az idő olyan változó, nagyon félek, hogy szükségem lesz reá, és ha ezt a keveset elhasználom, nem lesz kéznél. Mert nálunk a ‘Musculaid’ épen olyan fontos mint a kenyér. De hogyha azt írom, hogy még fontosabb, nem hízelgek, mert ha az ember a fájdalomtól szenved, rosszabb az az éhségnél. Mert a ‘Musculaid’ méhorvosság a világon mindenre jó és ami a fő, teljesen ártalmatlan az emberi szervezetre. Mellékelve küldöm a $6-t. Kívánunk önnek és a kis méhecskéinek nagyon jó egészséget, hogy még sok éven keresztül segítsenek a szenvedő betegeken. Mr. és Mrs. James Fülesi Route 3, Box 10, G. Plant City, Florida, CALIFORNIA MAGYARSÁG No. 45 — 1958 november 7 A ZSOMPON Írta: Tollas Tibor Ezt a verset a költő az Oroszlány-bányai kényszermunkatáborban irta, ahol szénbányában dolgozott. Mint mesebeli sárkány torka, Ásít a tárnák zsongó zsompja, Éhes, új áldozatra vár. Leszegett fejjel, harcra készen Hárman indulunk le a résen, Mögöttünk cuppan a mocsár. Csorog a bánya beteg vére, Csorgókon bugyog le az éjbe, Mélyén szivattyú dübörög, Dohogó acélpiócái, Lázasan levét így szívják ki, Alatta alvadt vérrögök. S mint puha patkányok: gyors árnyak Surrannak, sárga macska-vágyak Ijedt nyomukat üldözik, Fáradtan pihegnek a lámpák, Félnyelveik simára nyalják, A tajtékos sár rücskeit. Csillék sora, iszappal rakott Derékig süppedt csónakok. Két rozsdás karjuk a lapát. Nyomor sarában megfeneklett Sorsok őrzik múlt tengereknek Mélybe hullt néma panaszát. S a tenger három buborékja: Három gálya, hullámok néma Vágyaként zug a zátonyon. Térdig vizbe, csillékbe gyűjtik A sarat, uj Fáraók bünit. Vállukon roppant kőtorony. Mint oszlopok a hegyek súlyát Ők tartják ezt a büszke gúlát. Felül a Tőke vagy a Párt, Ácsolja trónját? Nekik mindegy. A verejtéktől csurgó inget Lehúzzák róluk egyaránt. S mi lesz, ha egyszer lent a törzsek Megindulnak és tornyok, földek Dőlnek, mint bástyás Bábelek? Sötét kristályok fényhez jutva Törnek a mélyből fel, a csúcsra, Uj csillagként uj vár felett! Bakos Istvánok, Csáti Ernők . . . Szürke nevek, de fényük megnőtt S jövőnkbe biztatón ragyog. Lámpásai az uj világnak. Két éjszakából kiszikráznak: Germán-szláv ködben Magyarok! Óriási bonyodalmak az orosz Pasternak irodalmi Nobel-dija körül! Az idei irodalmii Nobel díjat Boris Pasternak’ orosz költő és író nyerte el ‘Dr. Zhivago’ című regényével. Pasternak neve eddig csupán a szakkörökben volt ismert) míg a külvilág igen keveset tudott róla. Említett regénye antikommunista tendenciája miatt Oroszországban meg sem jelenhetett, és annak kicsempészett példányát nyomtatták ki Olaszországban. Boris Pasternak nevét, regényének hősét, Dr. Zhivagot egyszerre megtanulta és felkapta a világ. Maga Pasternak szerényen köszönte meg a Nobel díj bizottságának a nagy kitüntetést, melyben részesítették. Nem így a Kremlin terroristái. Tüstént intézményes támadásba mentek át Pasternak személye ellen, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illették a 67 éves szerzőt, a Szovjet árulójának nyilvánították, rádióban, sajtóban egyaránt. Mi tudjuk, hogy az ilyen erkölcsi halált a Szovjetekben rendszerint a fizikai is követi. Pár nap múlva Pasternak újabb levelet írt a stockholmi bizottságnak, melyben visszautasította a díjat, hangsúlyozván, hogy azt nem érdemelte meg és figyelembe véve a kitüntetés jelentőségét olyan társadalomban, amelybe őbeletartozik, azt el nem fogadhatja. Megjegyezte továbbá, hogy ez teljesen egyéni elhatározása, s erről előzően senkivel nem beszélt. Ezt el is hisszük Pasternak - nak, sőt azt is, hogy azóta állandó őrizet alatt van, csak épen a szovjet főcselédek ráparancsolták, hogy küldje el az elutasító táviratot, vagy még inkább valószínű, hogy a Kremlin maga küldte a táviratot az ő nevében. Hiszen jelenleg azt sem tudjuk, hogy Pasternak életben van-e még. Jelentek már meg hírek, hogy szívével “gyengélkedik”, és hogy már régóta szenved szívbajban. Ezzel azonban korántsem ért véget a Pasternak ügy. Ifjabb pár nap és a Kremlin újabb gyalázó jelzők kíséretében jelentette, hogy Pasternakot kirúgja Oroszországból, menjen, vegye át a Nobel díjat, de reméli, hogy soha oda vissza nem fog térni, élje le életét a “rothadt” kapitalista társadalomban. Hiszen, ha ez igaz lenne, de szép “büntetés” is lenne Pasternaknak! Először kimenekülhetne a szovjet “paradicsomból”, ahol a “gyönyörű” nyomor és megvetés jut ezentúl osztályrészéül és örök rettegés puszta életéért, csak azért, mert hazájának egyébként világszerte elismert dicsőséget hozott. Másodszor, ha Pasternak (persze egész családjával) megérkezhetne a szabad világba, átvehetné a $41,000 értéket képviselő Nobel díjat, menedékjogot valószínűleg bármelyik nyugati országban, választása szerint kaphatna, s a könyvéből befolyó jövedelméből a rothadt kapitalista társadalomban élhetné nyugodtan a milliomosok “rettenetes” életét, az otthoni “áldott” nyomor helyett. Arról nem is szólva, hogy Pasternak jövőbeni könyvei, melyekben most már nyíltan írhatna a Szovjet ellen, bizonyára mind ú.n. ‘best seller”-ek lennének. Most jön azonban az újabb fordulat (már mint az orosz híradások szerint, melyek szerintük mind központilag irányítva vannak). Az irodalmi Nobel díj nyertes Pasternak erre “könyörgő” levéllel fordult az iszákos, analfabéta Kruscsevhez, hogy ne űzzék ki őt forrón szeretett országából, a ‘Szovjet paradicsomból’ (mint fent), mert hazáját elhagyni neki egyenlő lenne a halállal! Szerintünk ott maradása is. Kíváncsian várjuk azonban a további fejleményeket ebben a Nobel díjak történetében páratlanul álló esetben. Tilos gyászolni október 23-án Budapesten “államellenes” tevékenység címén letartóztatták Fekete Sándor újságírót, a ‘Népszabadság’ pártnapilap volt belső munkatársát s Merei Ferenc volt iskolaigazgatót aki a nemzeti tudományok tiszteletét követelte az iskolai nevelésben. Az ügyvédek között politikai megbízhatóságuk ügyében indított tisztogatás során 550- től megvonták az ügyvédi gyakorlat jogát. Szigorú rendelkezések és figyelmeztetések történtek hogy október 23-án senki se merjen tüntetni, gyászruhában megjelenni az utcán, gyászzászlót kitűzni, mécsest gyújtani az ablakban vagy fekete karszalagot viselni. Kiépítik a vasfüggönyt A Münnich kormány nemrég hivatalosan értesítette az osztrák kormányt,, hogy cölöpökkel fogják a határt kijelölni végig a Fertő tavon keresztül. A cölöprakó munkálatok szept. végén kezdődtek meg. Még nem tudni, hogy a cölöpsort drótakadályokkal és aknákkal is meg fogják-e erősíteni.