Californiai Magyarság, 1960 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1960-03-31 / 13. szám (14. szám)
MAG Established in 1922 (CALIFORNIA HUNGARIANS) An American Nevyspaper in Hungarian Language The Only Hungarian Weekly Newspaper West of the Mississippi Edited and Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, 648 N. Western Ave., Los Angeles 4, Calif. VOL. XXXIX. No. 13. LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, CALIF., FRIDAY, March 31, 1961. SINGLE COPY 15 CENTS Húsvéti gondolatok... Húsvét a gonoszság látszat-győzelmének a szétzúzása. Megmutatása annak, hogy a test megölése, a halál, nem a végső pont az események, a létezők skáláján. A halál csak a testi lét, anyagi világ, horizontjának a széle. A lélek első lépése ott kezdődik, ahol a láb ritmusa megszűnik... A lélek ott tárul fel új színekre, új csodákra, ahol az elfáradt szem lezárul... Az alleluja ott kezdődik, ahol a circumbeberant már elveszíti fájdalmas, könnyes utórezgését... A boldogság, az örök és háborítatlan, akkor kezdődik, amikor a test befejezte bojtos útját... “Igen ritkaság — ahogy Proust írja —, hogy a boldogság az általunk előírt receptre készül.” A húsvét boldogsága 14 stációra épül fel. Elesésekre, vérhullatásra, megalázottságra, s még az Isten-ember ajakról is elhangzó sóhajra: a múljék el Tőlem e pohár, sóhajára. A mi receptünk nem akarja ismerni a szenvedést, lemondást, csak dicsőséget. Pedig, ahogy Claudel írja, aki nem akarja a szenvedést, arra nem jön az öröm pirkadata. A húsvét a hitre épül fel. Az Isten és a lélek valós világában való hitre. Az életnek a síron túl való kiteljesedésére. A hitre, amely — Montesquieu szerint is — ott van minden nemzet bölcsőjénél. A húsvét, ez az éltető hit, tartja meg fiatalnak az egyént, épúgy mint a nemzetet. Nem akkor lesz öreg valaki, ha ráncok vésődnek az arcára, homlokára, hanem akkor, ha a lelki érték skáláját sutba dobja. A lélekre, a sír első lapátnyi földjét, a kételkedés, az ajkbiggyesztő blazirtság szórja rá. Fiatal az marad — ahogy Mac Arthur mondja — aki,tud csodálkozni, aki mint a gyermek örökké felteszi a kérdést: s utána? Húsvét az örök megifjodás receptje. Az örök újjászületés kálváriák, kínok, nagypéntek után. De Lattre de Tassigny marsal mondja: “Aki minden szenvedésre kész, az mindent mer.” Mer 1848-at, mer 1956-ot, s mer egy másik, az Isten tervébe beleszőtt, nagy álmú, szép húsvétú, magyar feltámadós esztendőt. A nemzet, amelyik hisz, még nem a fekete temetők eljegyzettje. Az a nép azonban, — ahogy Montesquieu írja — amely hitetlen, ott áll már a sír szélén. “Valahányszor Krisztus ellen az öklét rázza az a nép, amelynek történelmét Ő indította el — ahogy Mgr. Tissier mondja —, ott a civilizáció minden látszathaladás ellenére megfeneklett, s a nép az első lépést megtette a bukás felé.” Ha valahol széttörik a két kőtáblát, ott a kés gyilokká lesz. Ha valahol ledöntik a templomokat, ott zsarnok ül a romok tetejébe. Ha nincsenek alleluják, akkor szaporodnak a fesztisümegek. Ha nincs oltár, akkor elburjánoznak a bitófák. Ha nincs húsvétja egy népnek, akkor nincs Istene. Ha nincs Isten, nincs a törvény mögött szentesítés, akkor hókusz-pókusz minden törvényszéki tárgyalás, minden nemzetközi megállapodás eggyel több porosodó akta... Ha nincs húsvét, s feltámadás, akkor szégyellünk kell az egész magyar történelmet Szent Istvántól Mindszentyig. Szégyelnünk kell Isten nélkül, a sírokon túl átnyúló valós élet nélkül, hogy őseink véreztek, s életüket fiatalon fosztották meg rájuk váró örömöktől, Jézus nevével ajkukon magányos várak árkaiban, szégyellünk kell, hogy Mohinál eltemettük másokért virágba hajló, kora renaissance-unkat, hogy Mohácsnál temetőt csináltunk, hogy Rákóczi tátogatói Rodostóban haltak meg, hogy Kossuthunk menekült lett, hogy Széchenyink megőrült, hogy 1956- ban Botondként rést ütöttünk az anyagelvűség bálványán. Ha nincs húsvét és feltámadás, akkor igazuk van a keresztrefeszítőknek, a börtönépítőknek, a nemes tetteket sugárzó múlt felégetőinek. De mi a húsvéti hajnal igézetében valljuk Mindszentyvel: “Az igazság, igazság marad még akkor is, ha elveszti hangját. A hazugság pedig akkor is hazugság marad, ha milliók hirdetik és erőszakolják másokra és ha százmilliók is beveszik.” Meg vagyunk győződve Bossuet-val, különösen igy húsvétkor, hogy ha Isten valamit letöröl a tábláról, egy nemzet életéből, azt azért teszi, mert valamit készül felírni. Isten kezében a szenvedés, a húsvét, a nagy győzelem előkészítője. A húsvét a feltámadás biztosítéka marad táguló útjaink hajnalán is. Igaza van ma is a nem éppen istenes Gide-nek: “Bárhova lépsz, csak Istennel találkozhatsz.” Egyenes után járj, vagy kacskaringóson, Istenbe beleütközöl. Minden utak végez. A tudós nem tudós, ha tagadja Isten létét; a szegény nem szegény, ha ismeri a térdhajtást, a könnyet, a húsvét hajnalának angyalát. De Lapparent, a francia Akadémia örökös titkára írja, ha Dante a művészetet Isten fiúgyermekének vallhatta, úgy a rohanó ma tudományát is Isten teremtményének kell vallanunk. Katolikus voltam — ahogy folytatja — nem paralizált kutatásaimban, sőt legfőbb vigaszom volt. Egy lépéssel mindig előbbre voltam a modern dilettánsoknál. Villamosság, radar, rakéta nem tudja megölni a húsvét Krisztusát. Ha valami nagy üzenet jön a lelkek valós világából, nem akadémiai székfoglalókon hangzik az el, nem Nobel díjjal vagy Oscarral ékesített “nagyok” rebegik el, hanem kinyílik egy sír szkeptikus katonák szuronya ellenére, megnyílik egy forrás a Pireneusok lábánál beteg korunk csendes gyógyítására, meg TOLLAS TIBOR világszerte ismert szabadságharcos költő 1920-ban született a Gömör megyei Nagybarcán. A Ludovika Akadémiát végezte és hivatásos tisztként harcolt a második világháborúban. A kommunista hatalomátvételkor börtönbe került és kilenc esztendőt töltött fegyházban és kényszermunkatáborokban. Költői tehetsége, amely nyár diákkora óta megmutatkozott, itt, a börtönök kietlen testet-lelket kínzó világában bontakozott ki teljesen. Szinte hihetetlen viszonyok között fejlődött ki az igazságtalanul elítélt fiatal magyar tehetségek körében az a világviszonylatban páratlanul álló börtönköltészet, amelynek nemcsak legnagyobb, legtermékenyebb képviselője, de lelke, szervezője is ő volt: Tollas Tibor. Kézzel írott és a politikai foglyok között rejtve terjesztett verses füzetei, amelyeknek a “Füveskert” nevet adta, a magyar költői géniusz örökbecsű dokumentumai. Az 1956-os forradalomban kezdte szerkeszteni a “Nemzet őrt”, Kossuth szabadságharcos lapjának szellemi örökösét. A forradalom eltiprása után szabad földre menekült s költőtársaival együtt azóta is Bécsben szerkeszti tovább a lapot és annak idegennyelvű változatait. önálló verseskötete a közelmúltban jelent meg Csak ennyi fény maradt... címmel. Mint a magyarság élő lelkiismerete járja most végig a magyarlakta helyeket második északamerikai körútja során, útban Los Angeles felé Az északamerikai előadó körútját járó költő befejezte kanadai nagysikerű szerepléseit és megérkezett államunkba. Monterey, majd San Francisco (Folytatás a 2-ik oldalon) Hírek mindenhonnan MOSZKVA. — Úgy hírlik, hogy Kruscsov új javaslatokat küld Kennedy elnöknek arra nézve, hogy miképpen lehetséges az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültséget csökkenteni. A javaslatokat Alexander V. Topcsijev akadémikus, Kruscsev bizalmasa hozza majd magával áprilisban, amikor a Massachusetts Institute of Technology százesztendős fennálásának jubiláris ünnepségére Bostonba érkezik. BÉCS. — Szovjet diplomaták szerint Mikojan helyettes helyettes miniszterelnök a legközelebbi jövőben valószínűleg ellátogat Washingonba, ugyanakkor Johnson alelnök Moszkvába lenne hivatalos. Kruscsev szorgalmazza ezeket a látogatásokat, hogy így a Kennedy kormánnyal közvetlenül és magas szinten felvehesse már a kapcsolatokat és siettesse Kennedy elnökkel a személyes találkozást. KELETBERLIN. — Itteni híradás szerint a pekingi kormánynak szüksége lenne Bernon Mitchell és William Martin, a két, Vasfüggöny mögé szökött hazaáruló amerikai matematikusra oly célból, hogy magasabb matematikát tanítsanak Vörös Kínában. Egy kínai megbízott beszélt is az amerikai árulókkal, azok hajlandók is lettek volna Kínába menni, de a szovjet kormány megtagadta nekik a kiutazási engedélyt a Szovjetunió területéről. DJAKARTA. — Az indonéziai kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy fegyverszünetre bírja a kommunistaellenes felkelőket Celebes szigetén. A szórványos küzdelem már 1956 óta tart. A kormány amnesztiát ígér a felkelőknek, ha támogatják Sukarno elnöknek Ujguinnea még holland birtokban levő nyugati felének megkaparintását célzó politikáját. PÁRIZS: A NATO szakértők véleménye szerint Nyugateurópa egy konvencionális háború esetén katonailag tartható lenne, ha 30 bevethető hadosztály megfelelő tartalékokkal állna rendelkezésre. Ezidőszerint 21 nem teljes erejű NATO hadosztály állomásozik Nyugateurópában. TUNIS. — Egy indonéziai katonai misszió utazza be mostanában az algír felkelők tuniszi és marokkói támpontjait, ahol a guerilla-harcmodort tanulmányozzák. Erre a tudásra szükség lesz, amikor holland Ajguinea fegyveres meghódítása kerül esetleg kivitelezésre. WASHINGTON. — Kennedy elnök aláírta az uj munkanélküli segély törvényt, amely lehetővé teszi további 13 hétig a munkanélküli segély folyósítását. Az uj törvény az első kormányintézkedés az országban dúló gazdasági pangás leküzdésére. RÓMA. — Sokezernyi külföldi turista érkezett Rómába a nagyhét alkalmából. XXIII. János pápa húsvéti miséjét fogja pontifikálni. A pápa ugyancsak húsvéti üzenetet küld a világ katolikusainak, amelynek végeztével “Urbit et Orbi” megáldja Rómát és a világot. BANGKOK. — Körülbelül 300 amerikai tengerészkatonát szállítottak repülőgépen a laosi hamrra. Az amerikai katonák megjelenése Laosban azzal a következménnyel járhat, hogy kommunista Kína is küld majd katonai csapatokat Laosba és a múlt koreai küzdelemhez hasonló háborúra kerülhet sor. BONN. — Nyugatnémetországban továbbra is munkaerőhiány van. Félmillió “job”-ra nincs jelentkező. A kormány most sürgősen 600.000 munkás behozatalát vette tervbe s ezzel párhuzamosan előnyös hitelnyújtással segít a vállalatoknak munkás lakásokat építeni. WASHINGTON. — A munkaügyi minisztérium jelentése szerint a tízdolláros bankjegy február hónapban egy pennyt vesztett vásárlóerejéből. Ők: emelkedtek az élelmiszerek árai és az orvosi költségek, szólal három pásztor gyerek a boldogság egyetlen lehető receptjével. Az alleluják, a húsvéti harangok elé, a fények imbolygása elé, ferde útra csúszott életünk nem rak-e gátakat? Duhamel-lal kérdezd meg húsvét reggelén magadtól, mikor úgy tűnik fel, hogy a jóság elhagyta a világot, vajon előbb nem szállt-e el a te szívedből? Ha igen, itt az idő a tévedések revíziójára, a húsvétra ébredésre. (A fenti értékes húsvéti cikkünket Ft. Horváth Benedek, a Santa Ana-ban székelő Premontrei rend egyik kiváló paptanára írta) BOLDOG ÉS MEGELÉGEDETT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kiván a lap előfizetőinek, olvasóinak, hirdetőinek és minden jóbarátnak a szerkesztőség és munkatársak nevében SABADOS V. ZOLTÁN, szerkesztő-tulajdonos