Californiai Magyarság, 1961 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-05 / 18. szám
No. 18 — 1961 május 5 Kuba és Laos E két egyszerű földrajzi név napjainkban az ott testet öltött maximálisan brutális kommunista erőszak ázsiai és délamerikai űrbeli támadása nemzetünk, a kereszténység nyugati védőpajzsa, az Egyesült Államok ellen. Rhódoszi kolosszusként itt, a küszöbünkön, a szomszédos kubai földön, alig 90 mérföldre Floridánktól tornyosul a floridai tengerszoros fölé a kruscsevi kommunista Góliát. Emez is, miként hírhedt bibliai elődje, féktelenül netvenkedik. Mert csatát nyert. Szókimondó bátorsággal el kell ismernünk, hogy 100 napos kormányunk számára a kubai fiaskó a világfronton pontveszteséget jelentett. Csakúgy mint két balsikerű elődje: a U-2 incidens és a múlt nyári tokiói tüntetés a japán-amerikai védszerződés ellen, az Eisenhower kormány idején. De mi is történt Kubában? Egy csomócska kisméretű teherhajó, halászbárka, levitézlett torpedóvadászhajó és csónakokból álló nyomorúságos armadából mintegy 100 sebtiben kiképzett, hazafias reményektől tüzelt bátorszívi ellenforradalmár szabadságharcos gázolt partra éjféltájban a Playa Larga látszatra csendes mocsárvidékén. Az ellenségnek nem volt nyoma sehol. Az Armada parancsnoka, Manuel Artime kapitány hajnaltájban vékony füstoszlopot menesztett a levegőbe: ez jeladás akart lenni a Jagney Grande-i repülőtér felé, amelyet, információ szerint mindössze öt Castroha katona és vagy 30 milli őrzött. Artime kapitány annyira biztos volt a sikerben, hogy rádiószózatot adott le, amelyben bejelentette, hogy a kubai hazafiak szürkületkor megkezdik a városokban és a dombokon a harcot Kuba felszabadítására Castro önkényuralma alól. Ami azután történt, az drámai gyorsasággal folyt le. Pirkadatkor Castro légi hadereje akcióba lépett az ellenforradalmárok hajóraja és a mocsarak körül vergődő és előnyomuló szabadságharcos csapatok ellen. Ezek rögtön látták, hogy végzetes csapdába kerültek, de mégsem adták fel a harcot, teljes erejükkel igyekeztek a mocsarakból kikerülni és az utat elérni, ahonnan Castro katonái az utánpótlást kapták. Megkezdődött a könyörtelen mészárlás. Az országúton egyre érkeztek cseh teherautókon Castro-hű csapaterősítések. A jég megtelt a sebesültek segélykiáltásaival. Castro katonái rádión szanitéceket kértek a szabadságharcosok rádiója elpusztult, számukra már nem jött segítség, mindegyik csak a saját életéért küzdhetett. A havanai kormány a front mögött sem maradt tétlen. Egész reggel üvöltött a rádió, összetoborozta a miliciát. Castro titkosrendőrsége teljes apparátussal megkezdte a tömeges letartóztatásokat. Ahány amerikabarát kubairól tudtak azt máris vitték a börtönökbe. Elkezdődött a terror: szomszéd szomszéd ellen vallott, a milic cirkált az utcákon, az ajtókat lezárták, a börtönök mind megteltek rabokkal, magánházakat kellett lefoglalni börtönök számára. A guerilla-szabadságharcosokat úgy informálták, hogy puszta megjelenésükre átpártol hozzájuk a kubai nép. Amikor aztán leszállt az est, a szabadságharcosok látták, hogy az információ téves volt. A mocsarakban a helyzet menthetetlen volt, a legtöbb szabadságharcos holtan feküdt, sok volt a sebesült is, aki még élt, az a 80 mérföldre távolabbi Escamtoray hegység felé menekült, hogy ott csatlakozzék a Castroellenes guerillaharcosokhoz. Éjszaka a cukornádültetvényeken át, a falvakat kikerülve sikerült néhánynak odajutni. A külvilág informálásáról ugyancsak a kommunista propaganda gondoskodott. Az ellenforradalmárok partraszállása után 24 órával a világ különböző pontjain tört ki amerikaellenes tüntetés: Moszkvában, Pekingben, az összes csatlós államok fővárosaiban, Latin Amerikában, Kairóban és Újdelhiben, sőt Tokióban is. Ami nem maradhatott el, Kruscsev Kennedy elnökhöz intézett tiltakozó jegyzékben nyílt támadással vádolta az Egyesült Államokat és erőshangú jegyzékét még azzal a fenyegetéssel spékelte meg, hogy ha a támadás nem szűnik meg, akkor a Szovjetunió minden segítséget megad Kubának, hogy visszaverje a fegyveres támadást. Kennedy elnök ugyancsak félreérthetetlen szavakban válaszolt Kruscsevnek: "Az Egyesült Államoknak nincsen szándékában Kubát fegyveresen megtámadni, de ugyanakkor tudtul kívánja adni, hogy az Egyesült Államok sem fogja tűrni, hogy bárki más azt tegye." Ugyanekkor bátran és a nemzeti egység biztosítására, Kennedy elnök személyesen vállalta a felelősséget a kubai kudarcért. A misztikus napkeleten a szabad, Laos buddhista népe nem akar hadakozni. Most, boldog függetlensége legkritikusabb órájában, amikor Pathet Lao diadalittas kommunista csapatai e békés ország torkára tették véres kezüket, Laos népe nagy ünnepséggel királyát temeti. Sisavang Vong király már 18 hónapja halott, de az udvari csillagjósok csak a jelen időpontot tartják a legmegfelelőbbnek a halott lelki üdve (Folytatás a 7-ik oldalon) Az elmúlt hétfőn Sam W. Yorty megjelent a televízión és ezentúl minden hétfőn este 10.33-tól 11-ig a 4-es állomáson meghallgathatjuk érveit. Már első alkalommal is rendkívül érdekes dolgokat tudtunk meg Yorty kijelentette, hogy ő a választási kampányra mindöszsze 8200 dollárt költött, míg tudomása szerint Poulson negyedmillió dollárt. Hogy lehet tehát Yorty-t azzal vádolni, hogy az alvilág támogatja, amikor tudvalevő, hogy az alvilágnak minden összeg rendelkezésére áll, akár negyedmillió dollár is. Érdekes azonban, hogy Poulson 1953-ban ugyanezeket mondotta akkori ellenfele Bowron polgármesterre is. Poulson akkoriban képviselő volt, s amikor a 22-ik amendments tárgyalták a Kongreszszusban, Poulson is, Yorty is amellett szavaztak hogy két terminusnál azaz nyolc évnél tovább ne lehessen senki elnök.. Poulson akkor azzal indokolta álláspontját, hogy szerinte nyolc év a maximum, ameddig közhivatalnok ugyanabban a pozícióban maradhasson. Ugyanezeket az érveket hozta fel az akkori polgármester, Bowron ellen is és ezzel győzött is. Miért változtatta meg Poulson akkori álláspontját? Jó lesz a választókat erre az álláspontjára kellő időben emlékeztetni. — mondotta Yorty. Poulson egyébként kórházba vonult e héten kivizsgálásra, legalábbis azt mondja, megnyugtatni a választókat hogy nincs semmi baja. Viszont senki sem aggódik Yorty egészségi állapotáért, mert mindenki tudja, hogy egészséges. Csupán a helybeli kommunista sajtó aggódik a demokrata Yorty, volt kongresszusi képviselő esélyei miatt, s vezércikkben figyelmeztetik a választókat, hogy veszély van, ha Vorty győz. Értelmetlen zagyvaságokat hoznak föl ellene, természetesen azért, mert tudják, hogy milyen antikommunista, s nem bírják neki megbocsátani azt, hogy állami képviselő korában tagja s elnöke volt az Amerikaellenes Tevékenységet Kivizsgáló Bizottságnak, hogy milyen népszerű, hogy szegény ember hogy tisztességes ember él, hogy nem hajlandó behódolni egyetlen klikknek sem. Ki kell tehát találni ellene becsmérlő dolgokat, s ebben a kommunisták nagymesterek. Ámde most tévednek, mert támadó és hazug cikkeikkel, csak még jobban támogatják az igaz ügyet és Sam W. Yorty polgármesterré való megválasztását. EGYRE HEVESEBB A VÁLASZTÁSI HARC A POLGÁRMESTERI TISZTÉRT YORTY ÉS POULSON KÖZT A jelszó: "IFJÚSÁG YORTY-ért. Diákok szervezkedése Yorty polgármesterré választása érdekében. Balról jobbra: Joe O'Connor és Sam Yorty, az ülők: Steve Meiers és Sarah Jane Bolgár. A két ifjú az SC hallgatói, míg Jane a St. Mary's College hallgatója. KELEMEN EMIL, a híres festőművész képtárlata május 1-én nyílt meg az Alhambrában lévő ADAMS Galleries helyiségében, 109 W. Main Street alatt. Mint értesülünk a fenti képen látható művész kiállításában már eddig is nagyszámú amerikai és magyar gyönyörködött. A képtárlat június 31g) tart s bizonyára nem lesz olyan magyar, akiket a szép festmények érdekelnek meg ne tekintenek ez alatt az idő alatt, akár készülnek festményt venni, akár nem. NE MARJA ... magyar a magyart, mert úgyis oly kevesen vagyunk, hogy maholnap min lesz kit marnunk! 3-ifc oldal