Californiai Magyarság, 1961 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-05 / 18. szám

No. 18 — 1961 május 5 Kuba és Laos E két egyszerű földrajzi név napjainkban az ott testet öltött maximálisan brutális kommu­nista erőszak ázsiai és délame­­rikai űrbeli támadása nemze­tünk, a kereszténység nyugati védőpajzsa, az Egyesült Álla­mok ellen. Rhódoszi kolosszus­ként itt, a küszöbünkön, a szom­szédos kubai földön, alig 90 mérföldre Floridánktól tornyo­sul a floridai tengerszoros fölé a kruscsevi kommunista Góli­át. Emez is, miként hírhedt bib­liai elődje, féktelenül netven­­kedik. Mert csatát nyert. Szókimondó bátorsággal el kell ismernünk, hogy 100 na­pos kormányunk számára a ku­bai fiaskó a világfronton pont­veszteséget jelentett. Csakúgy mint két balsikerű elődje: a U-2 incidens és a múlt nyári to­kiói tüntetés a japán-amerikai védszerződés ellen, az Eisenho­wer kormány idején. De mi is történt Kubában? Egy csomócs­ka kisméretű teherhajó, ha­lászbárka, levitézlett torpedó­­vadászhajó és csónakokból ál­ló nyomorúságos armadából mintegy 100 sebtiben kikép­zett, hazafias reményektől tü­zelt bátorszív­i ellenforradal­már szabadságharcos gázolt partra éjféltájban a Playa Lar­­ga látszatra csendes mocsárvi­dékén. Az ellenségnek nem volt nyoma sehol. Az Armada parancsnoka, Manuel Artime kapitány hajnaltájban vékony füstoszlopot menesztett a leve­gőbe: ez jeladás akart lenni a Jagney Grande-i repülőtér fe­lé, amelyet, információ szerint mindössze öt Castroha katona és vagy 30 milli őrzött. Arti­me kapitány annyira biztos volt a sikerben, hogy rádiószó­zatot adott le, amelyben beje­lentette, hogy a kubai hazafiak szürkületkor megkezdik a vá­rosokban és a dombokon a har­cot Kuba felszabadítására Cast­ro önkényuralma alól. Ami azután történt, az drá­mai gyorsasággal folyt le. Pir­kadatkor Castro légi hadereje akcióba lépett az ellenforradal­márok hajóraja és a mocsarak körül vergődő és előnyomuló szabadságharcos csapatok el­len. Ezek rögtön látták, hogy végzetes csapdába kerültek, de mégsem adták fel a harcot, tel­jes erejükkel igyekeztek a mo­csarakból kikerülni és az utat elérni, ahonnan Castro kato­nái az utánpótlást kapták. Meg­kezdődött a könyörtelen mé­szárlás. Az országúton egyre érkeztek cseh teherautókon Castro-hű csapaterősítések. A jég megtelt a sebesültek se­gélykiáltásaival. Castro kato­nái rádión szanitéceket kértek a szabadságharcosok rádiója elpusztult, számukra már nem jött segítség, mindegyik csak a saját életéért küzdhetett. A havanai kormány a front mögött sem maradt tétlen. E­­gész reggel üvöltött a rádió, összetoborozta a miliciát. Cast­ro titkosrendőrsége teljes ap­parátussal megkezdte a töme­ges letartóztatásokat. Ahány ameri­kabarát kubairól tudtak azt máris vitték a börtönökbe. Elkezdődött a terror: szomszéd szomszéd ellen vallott, a milic cirkált az utcákon, az ajtókat lezárták, a börtönök mind meg­teltek rabokkal, magánházakat kellett lefoglalni börtönök szá­mára. A guerilla-szabadságharcoso­kat úgy informálták, hogy puszta megjelenésükre átpár­tol hozzájuk a kubai nép. Ami­kor aztán leszállt az est, a sza­badságharcosok látták, hogy az információ téves volt. A mo­csarakban a helyzet menthetet­len volt, a legtöbb szabadság­­harcos holtan feküdt, sok volt a sebesült is, aki még élt, az a 80 mérföldre távolabbi Escamto­ray hegység felé menekült, hogy ott csatlakozzék a Castro­ellenes guerillaharcosokhoz. Éj­szaka a cukornádültetvényeken át, a falvakat kikerülve sike­rült néhánynak odajutni. A külvilág informálásáról u­gyancsak a kommunista propa­ganda gondoskodott. Az ellen­forradalmárok partraszállása után 24 órával a világ külön­böző pontjain tört ki amerika­­ellenes tüntetés: Moszkvában, Pekingben, az összes csatlós­ ál­lamok fővárosaiban, Latin A­­merikában, Kairóban és Újdel­hiben, sőt Tokióban is. Ami nem maradhatott el, Kruscsev Kennedy elnökhöz intézett til­takozó jegyzékben nyílt táma­dással vádolta az Egyesült Ál­lamokat és erőshangú jegyzé­két még azzal a fenyegetéssel spékelte meg, hogy ha a táma­dás nem szűnik meg, akkor a Szovjetunió minden segítséget megad Kubának, hogy vissza­verje a fegyveres támadást. Kennedy elnök ugyancsak fél­reérthetetlen szavakban vála­szolt Kruscsevnek: "Az Egye­sült Államoknak nincsen szán­dékában Kubát fegyveresen megtámadni, de ugyanakkor tudtul kívánja adni, hogy az Egyesült Államok sem fogja tűrni, hogy bárki más azt te­gye." Ugyanekkor bátran és a nemzeti egység biztosítására, Kennedy elnök személyesen vállalta a felelősséget a kubai kudarcért. A misztikus napkeleten a szabad, Laos buddhista népe nem akar hadakozni. Most, bol­dog függetlensége legkritiku­sabb órájában, amikor Pathet Lao diadalittas kommunista csapatai e békés ország torkára tették véres kezüket, Laos né­pe nagy ünnepséggel királyát temeti. Sisavang Vong király már 18 hónapja halott, de az udvari csillagjósok csak a je­len időpontot tartják a legmeg­felelőbbnek a halott lelki üdve (Folytatás a 7-ik oldalon) Az elmúlt hétfőn Sam W. Yorty megjelent a televízión és ezentúl minden hétfőn este 10.33-tól 11-ig a 4-es állomáson meghallgathatjuk érveit. Már első alkalommal is rendkívül érdekes dolgokat tudtunk meg Yorty kijelentette, hogy ő a választási kampányra mindösz­sze 8200 dollárt költött, míg tudomása szerint Poulson ne­gyedmillió dollárt. Hogy lehet tehát Yorty-t azzal vádolni, hogy az alvilág támogatja, a­­mikor tudvalevő, hogy az alvi­lágnak minden összeg rendel­kezésére áll, akár negyedmillió dollár is. Érdekes azonban, hogy Poulson 1953-ban ugyane­zeket mondotta akkori ellenfe­le Bowron polgármesterre is. Poulson akkoriban képviselő volt, s amikor a 22-ik amend­ments tárgyalták a Kongresz­­szusban, Poulson is, Yorty is amellett szavaztak hogy két ter­minusnál azaz nyolc évnél to­vább ne lehessen senki elnök.. Poulson akkor azzal indokolta álláspontját, hogy szerinte nyolc év a maximum, ameddig közhivatalnok ugyanabban a pozícióban maradhasson. U­gyanezeket az érveket hozta fel az akkori polgármester, Bowron ellen is és ezzel győ­zött is. Miért változtatta meg Poulson akkori álláspontját? Jó lesz a választókat erre az ál­láspontjára kellő időben emlé­keztetni. — mondotta Yorty. Poulson egyébként kórház­ba vonult e héten kivizsgálás­ra, legalábbis azt mondja, megnyugtatni a választókat hogy nincs semmi baja. Vi­szont senki sem aggódik Yorty egészségi állapotáért, mert mindenki tudja, hogy egészsé­ges. Csupán a helybeli kommu­nista sajtó aggódik a demokra­ta Yorty, volt kongresszusi kép­viselő esélyei miatt, s vezércikk­ben figyelmeztetik a választó­kat, hogy veszély van, ha Vorty győz. Értelmetlen zagyvaságo­­kat hoznak föl ellene, természe­tesen azért, mert tudják, hogy milyen antikommunista, s nem bírják neki megbocsátani azt, hogy állami képviselő korában tagja s elnöke volt az Amerika­ellenes Tevékenységet Kivizs­gáló Bizottságnak, hogy milyen népszerű, hogy szegény ember hogy tisztességes ember él, hogy nem hajlandó behódolni egyetlen klikknek sem. Ki kell tehát találni ellene becsmérlő dolgokat, s ebben a kommunis­ták nagymesterek. Ámde most tévednek, mert támadó és ha­zug cikkeikkel, csak még job­ban támogatják az igaz ügyet és Sam W. Yorty polgármester­ré való megválasztását. EGYRE HEVESEBB A VÁLASZTÁSI HARC A POLGÁRMESTERI TISZTÉRT YORTY ÉS POULSON KÖZT A jelszó: "IFJÚSÁG YORTY-ért. Diákok szervezkedése Yorty polgármesterré választása érdekében. Balról jobbra: Joe O'Con­nor és Sam Yorty, az ülők: Steve Meiers és Sarah Jane Bolgár. A két ifjú az SC hallgatói, míg Jane a St. Mary's College hallga­tója. KELEMEN EMIL, a híres festőművész képtárlata május 1-én nyílt meg az Alhambrában lévő ADAMS Galleries helyiségében, 109 W. Main Street alatt. Mint értesülünk a fenti képen látható művész kiállításában már eddig is nagyszámú amerikai és ma­gyar gyönyörködött. A képtárlat június 3­1g) tart s bizonyára nem lesz olyan magyar, akiket a szép festmények érdekelnek meg ne tekintenek ez alatt az idő alatt, akár készülnek festményt venni, akár nem. NE MARJA ... magyar a magyart, mert úgyis oly kevesen vagyunk, hogy ma­holnap min lesz kit marnunk! 3-ifc oldal

Next