Californiai Magyarság, 1967 (45. évfolyam, 14-35. szám)
1967-08-11 / 32. szám
AMERICA M Y Bzatitilul CountryMA CALIFORNIA! e ■ Established in 1922 (C RSAG .« it- . A^ll ^ An American Newspaper In Hungarian language G A R I A N SI Phone: HOIlywood 3-3473 XM»,___. Hungarian Weekly Newspaper West of the Mississippi Edited and Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, 648 N. Western Ave., Los Angeles, Calif. 90004 VOL. XXXXV. — No. 32. LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, CALIF., FRIDAY, August 11, 1967. SINGLE COPY 20 CENTS Világhelyzet írja: METZGER NÁNDOR Már-már azt hittük, hogy valahogy megszoktuk a vulkánok tetején való ülést akár Saigon táján, akár nyolcezer mérfölddel errébb, négergettóink lángolásában. De, mint már annyiszor, ezúttal is csalatkoztunk. Marslénéssel készül egy újabb, kínzóbb fejfájása a világnak. Vöröskina hidrogénbombatüzes szupervulkánja. Washingtoni Kongresszusunk atomerőbizottsága jelenti, hogy alig három-négy rövid éven belül kommunista Kína az Egyesült Államokra irányított interkontinentális nukleáris misszióeket tud majd kilőni. Jóllehet Peking még óperenciás tengeri távolságban van attól, hogy hidrogénbombákkal pásztázzon bennünket végig egy feinzigi szőnyegbombázás módjára, atombizottságunk szakértői véleménye szerint Vöröskina két-három éven belül elérkezik haditechnológiájában oda, hogy körülbelül féltucat hidrogénbombát juttathat el hozzánk. Ez bár még nem jelentené civilizációnk végét, de nyugtalanít az a gondolat, hogy két-háromév alatt nem tudunk megfelelő számú atombombafedezéket készíteni. Nj tekintetű nemzetbiztonságunk dolgában törvényhozásunk még mindig pendelyben jár, csakúgy mint az Angyalok Városa a rapid transit, magyarul: egy modern autóbuszközlekedés megteremtésének ügyében. Az a féltucat kínai hidrogénbomba, ha beüt, törpékké teszi Hiroshimát és Nagaszakit és polgártársaink tízmilliószámra hamvadnak el egyetlen villanásban. Peking nukleáris kalandjának két főpottyantyúsa van: Tsien Hsue-shen és Chao Chung-yao professzorok. A sinkiangi Takla Makan sivatagban ők gyújtják Lop Nor felett az eget bíborvörösre. Mindketten a Caltech neveltjei. Lángeszű fizicisták. Főmozgatóerejük — nagyon sajnálatos — amerikagyűlöletük. A háborúban ők is és még 80 kínai szakember nekivetették villáikat, hogy közösen győzelemhez segítsék az Egyesült Államokat. De a háború után, az ötvenes években, az addig szövetségesekként kezelt kínaiak, egyszeriben — váratlanul — a gyanú kaptafájára húzva, nemkívánatos idegenekké váltak, amiben bőrük színe is szerepet játszott. Ki előbb, ki később, de "kimenekültek" országukból és nyílegyenesen hazájukba tértek, ahol Maoék tárt karukkal és programmal várták a tudószászlóaljat. Az ázsiai pszichológiában a fehér ember, mint már annyiszor a dicstelen múltban, rövidlátónak bizonyult. Ezek a nyugati képzettségű, kitűnő kínai agyak álltak aztán bosszúból a vörös haza szolgálatába. Mindmegannyi nukleáris Dzsingisz kán, aki éjt nappallá téve sodorja a tegnap még elmaradottnak, butának tartott copfos kinézeteket (egy emberöltő múlva több mint egybillió lesz belőlük) a nukleáris nagyhatalmi világpozíció felé. Egy emberöltő múlva mely nemzet lesz képes Ázsiában Kínának ellentállni? Generációnk aranyifjúságának válogatottjai már súlyos évek óta randevúznak a halállal Vöröskína küszöbén. Mi csak évről-évre rivaldafényben koronázzuk meg azt, ami a leggyorsabban múló a nap alatt: a fitosorra szépséget és éljenezzük, mint az ősi rómaiak Néró cirkuszában, a sportizom professzionista bajnokait. És leruhaházzuk a mutatványosok sztereotip, klisés szellemi sziporkáit és ha lehet, szaporán duzzasztjuk azt, amiről a Názáreti Ácslegény szólott, intvén bennünket, hogy ne harácsoljunk olyat, amit megemészt a rozsda, vagy megdézsmálnak a tolvajok. Nézzük: azt a pajzsot, amely mögött kisded játékainkat játsszuk, az amerikai fiúk szorítják baljukban a maláriás, lángoló vietnami ingoványokban. Érettünk. Erőtől duzzadó, harcoló amerikai katonák, akiktől éltük virágjában a halál nem tágít egy arasznyinál messzebbre Délkelet-Ázsiában. Hős fiaink megpróbálják mellőzni a nemkívánatos tőszomszédot. Fiatalembereknél az ilyesmi valahogyan könnyebben megy. De ha szó esik, csak előkerül a Kaszás témája. “Odafönn barbárul mennek a dolgok”, szólal meg egy néger őrmester. Az ‘odafenn’ a vietnami semlegesített zóna, a leghevesebb összecsapások színhelye. “Ha már meg kell halnia az embernek, fegyverrel a kezében akar meghalni. Meg azután magával akar vinni valakit. Egészen más a dolog, ha lövegek érkez(Folytatás a 2-ik oldalon) Metxger Nándor A RUMFORDT-TÖRVÉNY EGYELŐRE MARAD Ez az a törvény, amely tiltja, hogy a háztulajdonos faji, avatív vallási megkülönböztetésből visszautasítson egy lakásigénylést. A törvénynek a hatálya csak több, mint négypintos házakra vonatkozik és olyan házakra, amelyknek megépítését közpénzhozzájárulással segítették. Sacramentói liberális gondolkodású honatyáink e törvényen nem kívántak változtatni, a konzervatívok a törvény visszavonása mellett kardoskodtak, de a szükséges szavazattöbbséget nem tudták megszerezni a felsőházban. KUBAI ÖSSZEESKÜVÉS A US négererőszak tűzcsóvája Carmichael, aki törvénytelenül tartózkodik Kubában és vesz részt a havanai 27 nemzetes kommunista konferencián, kijelentette, hogy “A mi — ez alatt hazai követőit értette — küzdelmünk nem korlátozódik az Egyesült Államok területére. ‘Mi’ egy igazi Amerikai Egyesült Államokat akarunk létrehozni a Tűzföldtől Alaszkáig”. Fidel Castro, aki újtípusú forradalmár-apostolokat képez ki Latinamerika rendjének felforgatására, Carmichael szerepét abban látja, hogy forradalmasítsa az Egyesült Államok néger lakosságát minden lehető eszközzel. Ezt a szereposztást a konferencia 27 kommunista delegátusa nagy tapssal helyeselte. TÜNTETÉS Az elmúlt vasárnap, a hiroshimai atombombapusztítás 22 ik évfordulóján 7.500 Los Angeles-i polgár vonult fel a Wilshire boulevardon, hogy a vietnami háború ellen tüntessen. Csupán két incidens zavarta a különben békés felvonulást. Nácikarszalagos háborúpárti egyének és kubai menekültek kezdeményeztek egyéni akciót de a rendőrség könnyen leszerelte őket. 4 ellentüntetőt őrizetbe vettek. A béketüntetés célpontja a Lafayette park volt, ahol dr. Linus Pawling kétszeres Nobel-díjas profeszszor méltatta a béketüntetés jelentőségét. Az első atombomba Hiroshimában 200.000 embert pusztított el. EZ A SZÓ, Newark, nem puszta helynév többé — írja a Népszava (július 17), Amerikai katasztrófa c. vezércikkében. Ez a szó, nagyobb horderejű, jelképes értelménél fogva, belekerül majd a történelemkönyvekbe. Tanítani kell! DR. MIKÓFALVY LAJOS NYILATKOZATA A SZÜLŐFÖLDÜNK RÁDIÓBAN FEL A hazatért dr. Mikófalvy Lajos, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség volt főtitkára (akinek 15 évi elítélését múlt heti számunkban jelentettük), július 20-án a Szülőföldünk Rádió esti 8 órás programjában beszámolt kinti tevékenységéről és mostani életéről. A vétel erős légköri zavarok miatt hiányos volt, de annyit ki lehetett venni a hoszszú intervjúból, hogy a nyugati életforma “kilátástalansága” és az emigráns politika “reménytelensége” késztette elsősorban a hazatérésre, de komoly szempont volt elhatározásában az is, hogy gyerekeit “magyar légkörben” akarja felnevelni. Letartóztatásának hírével kapcsolatban azt mondotta, hogy valóban sokat van a Markó utcában, de mint ügyvéd, mert az egyik budapesti ügyvédi munkaközössgnek tagja és a védencei tárgyalásaira jár. Dr. Mikófalvi Lajos a szokásos formában “elítélte” az emigrációt, egyeseket (Eckhardt Tibor, Tollas Tibor, Pásztor László, Varga Sándor) név szerint megemlített, a Szülőföldünk Rádió és a kommunista lapok ismert beállításá ban. Mikófalvy a magyar televízió előtt is beszámolt az emigrációról. A budapesti és vidéki napilapok egyaránt felső fokban dicsérték beszámolóját. A Pécsen megjelenő Dunántúli Napló többek között ezt írta róla: “Dr. Mikófalvy Lajos, aki hosszú éveken át a magyar emigránsok csúcsszervezetének vezetője volt, saját tapasztalatait, saját ítéletét mondta el, a koronatanú hitelével igazolva, hogy a legtöbb, nyugaton működő emigráns szervezet, (csak Nyugat-Németországban 52 igen szervezet működik?) valójában a hidegháború, nem egyszer a konkrét hírszerzés szolgálatában áll. Dr. Mikófalvy Lajost az emigráns szélsőjobboldal előretörése riasztotta el, Fiala Ferencnek és társainak mind erőszakosabb térhódítása figyelmeztette végül az emigráns szervezetek nagy többségének szerepére, jövőjére és a humánum szempontjából teljes céltalanságra. Dr. Mikófalvy kilenc évig élt nyugati országokban, egész idő alatt az emigráns szervezetek aktív vezetői közé tartozott, egyidőben az amerikai Szabadságharcos Világszövetség főtitkára is volt. A vele készített komoly, reális hangulatú intervjú a képernyő heti külpolitikai műsorai közül kétségtelenül kiemelkedett, s ez nem kis dicséret... Az emigránsok hányatott és hazájukkal szemben gyakorta ellenséges helyzetét, magatartását csak felvillantani lehetett a rövid húsz percben, de egy hivatott szemtanú józan vallomásában, így is sajnálatosan meggyőző volt” MEGHALT ALFRIED KRUPP Magányosan, zárkózottan élte le életét és úgy is halt meg Alfried Krupp a német iparmágnás. Júniusban az orvosok felfedezték, hogy torokrákja van és júliusban utolérte a halál, a 200 szobás Villa Hügel melletti 28 szobás bungalonjában, ahol egyetlen ápolónő volt mellette. A multimilliomos Knappnak kevés barátja volt. Hét húgával és fivéreivel együtt számos nevelőtől és szolgától körülvéve szigorú nevelést kapott. Alfried, a “trónörökös” sokszor ellentétbe került édesapjával, aki mindig engedelmességre kényszerítette. 17 éves korában érettségizett az esseni Gimnáziumban, utána kedve ellenére Münchenbe ment a műegyetemre. Amikor 1937-ben apja ellenezte a szép, szőke elvált asszonnyal, Anneliese Bahrral való házasságát, fellázadt és megnősült. Ez a házasság négy évig tartott és a családfő, Gustáv azon fenyegetésére ért véget, hogy kitagadja Alfriedet az örökségből. Egyetlen fiuk született Arndt. Ez a ma már 29 éves fiú múlt évben visszautasította, hogy apja örökébe lépjen, amivel nagy csalódást okozott. "Én nem olyan ember vagyok mint az apám — mondotta —, aki feláldozza az életét valamiért és nem tudja az élet igazi értékét”. Krupp hat évet töltött a börtönben, mint német háborús bűnös (1945-51), 15 hónappal utána házasságot kötött a háromszor elvált Vera Hessenfelddel, mely öt évig tartott. Halálával egy ipardinasztia ért véget, melynek utolsó tagja már nem volt képes lépést tartani a modern idők követelményeivel, rossz kalkulációja nagy veszteségeket okozott a Krupp Műveknek és bankárjai, akikkel az utóbbi időben keserű harcot vívott, valószínűleg fellélegeztek. Sajtónap szeptember 17-én