Californiai Magyarság, 1975. október-december (54. évfolyam, 44-52. szám)

1975-12-05 / 49. szám

7. oldal EMBEREK hete egy krajcárt sem kaptak, az élelmük is elfogyott.Két napja nem ettek, s ez a nadrágos tekergő idejön, csúfolódik velük.Hogy a Fennvaló Isten. Minél inkább telik az idő, annál sűrűbb a gondolat, sötétebb a homlok.Már nem bírhatjuk sokáig. Igazuk van és még sincs igazuk! Azért sem megyek! Miért akarják rajtam kitölteni a bosszújukat? Lesz, ami lesz! Szalonnabőrt hajítok a parázsba és nézem,hogyan kunkorodik. Pompás illatát a favágók orrába csapja a szél Semmi sincs, ami az éhes embert jobban megvadíthatná. A medvét is így hajtják ki a barlangjából. És tényleg, mintha elvágták volna, a munka hirtelen megáll. Odanézek. A félig berótt fa tövében az ember felegyenesedik, marokra kap­ja a fejszét és megindul felém.Látszik rajta, hogy révedezik, kábult, szinte nincs magánál. Talán nem is tudta, mit csinál, csak jön. A többiek is eleresztették a fejszét, eldobták a szaggató fűrészt és néztek. Rajtuk is világosan látszott, hogy valami mindent meg­bénító erő, érzés, indulat,vagy tudja a fene, mi igézte meg őket. Egyik másiknak mozgott is hangtalanul a száj­a,hogy odakiáltson a gyilkolni jövő embernek, de képtelen volt cselekedni. A fadöntő ember pedig közeledett. Lassan jött, őrült nézésével előre igézve, önkéntelen lopakodva, neszt kerülve, ösztönösen óvakodva. • * • Zsibbadás gyengített el, ültem és nem bírtam mozogni.Homlok­csontom, ahová bele fogja vágni a fejszét, összehúzódott, pillanatra elsötétedett a világ. Nyelvem elakadt a számban és nem tudtam föl­­ordítani.Önkéntelen négy lábra szédültem és furcsán bizsergett a gerincem. Jól esett az elszédülés. Aztán felugrottam, harag lobbant bennem szét.Arcom eltorzult, izmaimban eláradt az erő. „Meg fogom ölni ezt az­ embert!,,... Homályos tiltakozás támadt bennem, de oly halk, oly bizonyta­lan és szótlan,mintha a világ végéről kiáltották volna: „Ne ölj!...Neem...sza...bad!,,... Hirtelen elpattant az agyamra feszülő fekete burok és örvendeni kezdett egész benn­em , mert csak most láttam, hogy a fadöntő ember gyenge, kiéhezett, piszkos, rongyos, nyavalyás, elsorvadt félvadállat,­ki velem nem mérkőzhetik! El kell az ilyet pusztítani, mert megsértette az egész világren­det azzal ,hogy él. Valami effélét éreztem. Soha ilyen felajzott gyűlölet nem rázott meg és előre habzott a szájam a véront­ó Soha ilyen felajzott gyűlölet nem rázott meg és előre habzott a szájam a vérontás örült pillanatához. Összeragadt öklökkel, némán vártam, a magából kivetkezett ősember éberségével. „No most!,, Vissz­atorpantam, mert az ember egy lépéssel előttem megállott. A rápillantás sietségével láttam, hogy fiatal, fekete és szörnyű! Ha gyet moccan vége van!... Valami zengeni kezdett bennem,mintha kifeszített beleim hege­dültek volna. Az ember most összerázkódott és a felemelt fejsze kiesett a ke­zéből, karjai ott maradtak a levegőben, félig begörbített • ''.ikk.il. Nehéz feje kóválygott lassan pislogni kezdett ,mint aki most e­redt. Fakó és kopár volt.Az indulattól kifeszült arca behorpadt, csontjai kiütköztek, szemei visszasülyedtek fekete üregükbe.Szemem láttá­ra soványodott, apadt, száradt, sorvadt ijesztőre. A veszedelem elmúlt. Megkönnyebültem, de lihegtem és a szívem erősen vert.Bizony­talan, kimerült voltam,mintha egy szál kötélen függenék a felhők között. A fadöntő ember szégyenkezve bánatosan mondta: „Engedjen meg a tekéntetes úr!„ „Nincs semmi baj! Nem történt semmi!,, - bátorítottam és ráme­redt a kenyérre, meg a szalonnára, ami ott hevert a lábainál a tűz mellett. „Éhes vagyok!,, - hebegte lángoló orcákkal. Megrendültem és kedvesen kínáltam: „Hát egyél, testvér!.„Nem tudtál szólni?,, Mostmár sajnáltam és szerettem szegényt. Felszabadulva, mosolyogva a többinek is odakiáltottam: „Hé emberek!.„Hagyják abba a munkát, jöjjenek és faljanak valamit!,, Az emberek egymásra nézek és lassan m­egindultak a tűz felé.. . ABONYI LÁSZLÓ lírai verseskönyve:­­ Me/Uballada .. SS 5 Megrendelhető a szerkesztőségben.Ára: 3 dollár 85 cent. Í»iiiiíniHiiiimiHiii*i«iuii*iMiiiilnniii^niiiiiiínBiiimiK»,«nw"«aainsnnn«wiiininiiii»TOi NAPNYUGAT Február 21-én 5 éve lesz,hogy a Los angeles és környékén élő írók meghívót kaptak a Californiai Ma­gyarságtól egy írói kör megalakítá­sára. A hívó szó visszhangra talált és a későbbi eredmény igazolta, hogy talán egyetlen metropo­liszban sem él , hazánk határain kívül annyi magyar írói tehetség, mint itt. A cél az volt,hogy szó­laljanak meg,akiknek értékes mon­danivalójuk van és szavuk. írásuk váljék a magyar közösség kultu­rális szellemének javára. A Californiai Magyarság mel­lékleteként megindult a NAP­NYUGAT c. irodalmi folyóirat, mely három éven át, havonkénti rendszeres megjelenésével pezs­gésbe hozta a magyar irodalmi életet a nyugati végeken.Minden esetben hivatásának megfelelően magas színvonalon állt és a Nap­nyugatban való közlés presztízst jelentett az írónak Mint az élet bármely vonalán, 54-ik éves lapunknál is számtalan esetben merülnek fel problémák, melyektől soha nem hátrálunk meg.Ez évben elavult, több évti­zedes nyomdai felszerelésünk ritkította a Napnyugat megjele­nését. Most azonban az új, modern computeres szedési módszerünk, mely gyorsabb és olcsóbb az ed­diginél, lehetővé teszi,hogy vissza­térjünk az annyira közkedvelt iro­dalmi melléklet, a Napnyugat havonkénti megjelentetésé­re,mely az amerikai kontinens egyetlen szépirodalmi folyóirata. A Californiai Magyarság az el­múlt, közel 5 év során, több,mint 10 ezer dollárt áldozott a Napnyu­gatra. Az irodalmi melléklet meg­­lentetésén kívül az írói kör tagja­it a lehető legnagyobb támogatás­ban részesítettük könyveik megje­lenésénél. A verses köteteket díj­talanul engedtük kiszedni IBM gépünkön, a prózai műveket nyomdánk önköltségi áron szedte. A szerkesztőségben irodalmi és költői estéket rendeztünk a köny­vüket kiadó írók javára. Hiszünk abban,hogy az írói géni­usz munkája csak a könyv által marad fenn az idők végtelensé­géig, mert az újságot egyik hétről a másikra eldobják,legfeljebb a könyvtárak őrzik meg mikrofil­mek formájában. Ez a gondolat vezérelt, amikor kiadtuk a Nap nyugat első Antológiáját 1971- ben. Ez az értékes, magas szín­vonalú munka azóta már több száz, közel ezer példányban fo­rog kézen és nem számít meg­lepetésnek, ha hol az egyik,hol a másik részéből az országnak kapunk rá megrendelést.Az ITT­­OTT c. ifjúsági folyóirat csak nem régen írt róla elismerő kri­tikát. A természet örök törvénye,hogy minden változik körülöttünk, mi saját magunk is. A Napnyugat kö­rül csoportosult írói kör alapító tagjai között is akadt, akinek a fű zöldebbnek tűnt a szomszéd kert­jében. Hiszünk az író szellemi füg­getlenségében és miután tagságuk­ról nem mondtak le nem tekinjük őket örökre eltávozottaknak.A megmaradt gárda most magasra tartja és tovább viszi a fáklyát­,új előállítási technikánk, modern tö­kéletes betűink lehetővé teszik, hogy nemcsak tartalomban, de külalakban is az első helyre ke­rüljünk. Máris tervbe vettük a második Antológia kiadását,­­ minél több nyoma maradjon az utánunk kö­vetkező nemzedékek számára, hogy valamikor itt, a Csendes Tenger partján magyar írók és köl­tők éltek.Szólaljon meg tehát min­den lant,melyeket avatott ujjak mesterien pengetnek, nyíljon ki a szellem virága,jelentkezzenek, akik az újjáéledt irodalmi tevé­kenységben a Californiai Magyar­ság korai résztvenni óhajtanak. NY­ILATKOZAT Az 1975-ös Árpád Akadémia irodalmi pályázatán SAKK c. verseskönyvemmel nem vettem részt, így a számomra adományo­zott díjat a magam részéről sem­misnek nyilvánítom. Zas Lóránt. Tollai Tibor fI / T­I •­­ TU LEVELŰ CSEND KUPOLÁI ÖRÖK­ZÖLD FENYVESEK, A HÓ ALÓL IS REMÉNYT SZIKRÁZNI, CSAK ZENGJETEK! ISTEN NÉLKÜLI ISTÁLLÓKNAK MÉLYÉN TI ŐRZITEK A SZÁRNYATOK ALÁ MENEKÜLT KISDEDET. TÚL:­ARASZNYI ÁGAITOK SZALMAZSÁKOKBA REJTVE, HA ŐRÖK ELKOBOZZÁK,RABOK SZABAD SZIVÉBEN NYIT TOVÁBB! NÉMÁN IS HIRDESSÉTEK E GYŰLÖLET-RENGETEGBE: CSAK A SZERETET TEHET CSODÁT. Fényes Mária MIÉRT MOSOGAT MARI JANKA? MARI JANKA cseh származású, nagy darab, szőke, kékszemű asszony.Boszorkányos gyorsasággal tud mosogatni, úgy olvadnak fürge ujjai alatt a piszkos tányér- és lábashegyek, mint a gleccser jege a napsütésben. Ez a ritka képessége nem kerülte el éber fi­gyelmemet augusztus végén, mikor már javában készülődtünk szokásos évi nagy piknikünkre, a Satónapra. Gyorsan és simán ment az alku, a markáns arcú, csontos asszony nem félt a munkától. Eljött hát a nagy nap és reggel 6.30-kor ko­csimba ültettem Marijankát, hogy elinduljunk a Croatian, Ameri­can Centerbe.Kitaposott sarkú, kopott cipőt viselt, fakó harisnyát, egy ócska, nyúzott vagián kabátot és fejét gyűrött kendővel kötöt­te be. Jó fél óráig tartott az autóút, alkalom egy kis traccsolásra..Kide­rült, hogy mindkettőnket Máriának kereszteltek, sőt azonos na­pon és hónapban születtünk szeptemberben.A közös zodiák rend­kívül felélénkítette Marijankát. „Én szoktam jósolni magamnak - dicsekedett.- Akár hiszi, akár nem, kártyából kivetem, hogy a lóversenyen melyik lóra tegyek.Az legtöbbször beválik. Nem régen Del Marban nyertem 400 dollárt. „Mi van Las Vegassal - tettem fel a kérdést - mert, ha már a nyerés­nél tartunk, ezt a lehetőséget sem szabad mellőzni!,. „Las Vegasba is szoktam járni, ott a legtöbbször huszonegyesezek, mert abban tudom a legjobban előre kiszámítani a nyerést.Onnan sem szoktam kevesebbel hazajönni, mint 2-300 dollárral.,, Itt már mélységesen elfogott a sárga irigység, mert annak elle­­nére,hogy nem vagyok ritka vendég Las Vegasban, eddig a legtöbb nyereség, amit hazavittem 28 dollár 75 cent volt, az is úgy történt, hogy megérkezésem pillanatában betettem a skót masinába 25 centet, az nagy villogás és csörömpölés közben kiadta a tartalmát,vagyis a Jack Pot-ot, utána három napig nem játszottam Már a Croatian Center környékén jártunk, amikor a férfiakra te­relődött a szó. „Van férje?.. - kérdeztem. Mt volt már kettő is, de eltemettem őket.Megjósoltam magamnak, hogy még kétszer fogok férjhez menni, de azok is meghalnak.Hiába, özvegységre vagyok ítélve,,­­ nyomott el egy halk sóhajt. Próbáltam kioktatni, hogy ezeket ne hangoztassa , mert a férfiak hajlamosak a babonára és ki akar a biztos:halálba menni egy házas­ság által? „Talán mégse menjen férjhez,kímélje meg azoknak a szegény,ár­tatlan férfiaknak az életét,,­ próbáltam jobb belátatásra bírni. „Most van egy barátom.Képzelje, olyan szerelmes belém,hogy a feleségét és nyolc gyerekét a faképnél hagyta miattam.,, Mire utunk céljához értünk, kissé megkeveredve összegeztem a Marijanka körül zajló eseményeket. Két férjet eltemetett, a másik kettőt ugyan­erre a sorsra szánta. Egyet a feleségétől és nyolc gyermekétől elcsábított.A szerelemben nyer.A lóversenyen nyer, Las Vegasban nyer. CSAK MOST MÁR AZT NEM TUDOM,HOGY AKKOR MIÉRT MOSOGAT. NAPNYUGAT

Next