Californiai Magyarság, 1975. október-december (54. évfolyam, 44-52. szám)

1975-12-05 / 49. szám

8. oldal KERESZTRE FESZÍTETT SZERETET, FÁSULT LELKEK HARMATA. Van már vagy 25 éve, hogy ezeket a gondolatokat felhasználva, megírtam karácsonyi elmélkedé­semet.Két ezredév folyamán e­­zen gondolatok nem sorvadtak el és ha azokat papok,prédiká­­torok, irók és költők ezerszer is megismételték,mégsem kopott el,nem lett untató, de minden­kor lelket újjászülető erő, a ki­haló lelkek életre keltője, a ke­mény szivek lágyítója, a szent karácsony ideje. Ma ezt a címet adhatom: Fá­sult lelkek harmata. „Harmatozzatok Egek onnan felülről....Harmatozzatok, mert ezen harmatra van szüksége leg­inkább a szeretetre szomjas vi­lágnak. „Elpusztulja nem éri harmat a rétet,,­­ „Szeretet nél­kül elpusztul a lélek.., Ki irta, mikor, hol hallottam, nem tu­­­dom,hogy az igazságok számá­ra nem az a lényeges, hogy ki, mikor és hogy mondta, hanem egyszerűen csak az, hogy önma­gukban, függetlenül mindentől: Igazságok! Márpedig a szeretet a legna­gyobb igazság, mert igazság nemcsak a földön, hanem az ég­ben is! Mert a szeretet maga az Isten, aki önmagát teljesítette ki, csaknem kétezer esztendő óta,Betlehemnek egy külvárosi barlangistálójában, a gyermek Krisztusban. A Mindenható, az örök szeretet jelent meg akkor, nemcsak a lélek, de a gyarló emberi test számára is érzékel­hetően a földön, hogy meg­kezdje a maga göröngyös, véres, üldözött pályafutását, míg em­ber él a földön, hogy minden­ki vágyjon utána s mégis min­denki megtagadja és üldözze. Ő a szeretet tragédiája és a történelem legnagyobb tragé­diája,melynek nincs kezdete és nincs vége. A szereteté, mely mindig adni, segíteni, gyámolítani, szolgálni, szeretni akar, s akit mégis üldöz­nek , hajszolnak, kilöknek, kigú­nyolnak, meg nem hallgatnak, keresztre feszítenek. Pedig... Soha nem volt na­gyobb szükség a szeretetre, mint napjainkban. Elcsépeltnek hangzik ez a mondat? Igen. Mert mindenki szajkózza, frázissá alacsonyítja, közhelynek használja. Pedig sohasem volt nagyobb szükségünk erre a szeretetre, mert nem szorult rá jobban a világ,mint ma, vérzivataros nap­jainkban. Alig merem kezembe venni a napi újságot, mert vértől csöpög, erőszakot erőszakra, bűnt bűn­re halmoz annak minden sora. Szórakozásból a free­wayokon száguldó autókra lövöldöznek, utcasarkokon rendőröket lőnek agyon, repülőgépekbe időzített bombákat helyeznek, rablás,gyil­­kosság, nemi erőszak, emberrab­lás, homoszexualitás, kábítósze­rek őrületes orgiái, mozik trágár paráznaságának hirdetéseivel van tele az újság. És ebben a büntertő­ világban, nem fegyver kell a fegyver el­len, hanem szeretet a bűn ellen. A szeretet maga az Isten.A bűn pedig a sátán. Rajtunk,csakis rajtunk múlik,melyiket választ­juk. Magyar testvérem, a legne­mesebb ','emberfajta,' akit'„vé­' szék hányának,, már ezer év óta. Idegenben élő számkivetett nép, akinek lelkében még él a szeretet kicsi mécsese, aki tá­vol a Hazától várod a szeretet ünnepét.Nem felcicomázott ka­rácsonyfával és házzal, de ünnep­lő lélekkel.Megváltót váró szív­­vel,megbocsájtást hirdető szere­­tettel.Magyar testvérem, az a legnagyobb ajándék,mellyel em­bertestvéredet megajándékozha­tod, még csak pénzedbe se ke­rül, mert ott él szívedben, aho­vá Isten helyezte. Úgy hívunk, hogy szeretet. Ezt pazarolva ajándékozhatod, mert ez, ha ta­lán el is hajlott egy kicsit vala­kitől, Te is visszakapod egyenes, nyilt, igaz ajándékként... Sze­ressük megbocsájtással az esen­dőt, s még a gazembert se gyű­löljük, inkább sajnáljuk,hogy Is­ten ellen fordulva a gonoszság tartja markaiban. Ne vezessen ebben sem gyűlöl­­tet, csak embertársad iránti köte­lező szeretet.Szeressük jobban a becsületet,mint a becstelenséget. Ezek a gondolatok vezesse­nek téged az adventi karácsony­­várásban és ha most írni kezded a karácsonyi lapokat, akkor gon­dolj azokra először, akiket talán nem szerettél, akiktől elhajlott baráti szereteted és biggyeszd oda neved elé, hogy szeretet­tel és meglásd, alábbhagy szi­vedben a gyűlölet lángja. Addig is, csak türelem, békes­ség, sok krisztusi, karácsonyi, önfeláldozó szeretet. V.G.: IBUSZ.Folytatás a 6.old. Magyarország külön királyság gyanánt élte végig az osztrák csá­szárral való perszonális unió év­századait,nem pedig mint Cseh­ország, Morvaország és a többi örökös Habsburg tartomány. Ez­ért folytak a magyar nemes­ség közjogi küzdelmei százado­kon át és ezért vívtuk ki szabad­ság­harcainkat Rákóczitól Kos­­suthig. Ezt a fontos politikai különbséget ki kellene dombo­rítani még egy ilyen rövid át­tekintésben is. A barokk stílus emlékei nem é­­pen a Habsburg hatalom jelenlé­tének a tárgyi bizonyítékai. A barokk korszellem volt és annak stílusa az egész civilizált vilá­got uralta Amerikától Szent Pétervárig. Meg lehetne említeni,hogy a Széchenyi Lánchíd a kontinens legszebb­­ és a maga idejében -leg­jelentősebb állandó hídja volt, később pedig az Er­­zsébet híd a világnak hosszú ide­ig legnagyobb fesztávú hídszer­kezete,­­ vagy azt, hogy a ma még mindig üzemelő, régi, pes­ti földalatti vasút a múlt szá­zad 90-es éveiben a kontinens első földalattija a párisi metrót is megelőzte. És így tovább. Nem dicsekvés, egyszerű törté­nelmi, vagy műszaki tényeket említeni és nem szégyen a ma­gyar barátság. Írjunk az IBUSZ igazgatósá­gának a külföldi turista jogán és kérjük a tájékoztató módo­­sítást,amely az idegenforgalmat is segíteni fogja azzal,hogy a kül­földiek több respektussal tekin­tenek majd ránk.A románok sze­­rint úgyis 'barbárok­'­vagyunk-..." Irgalmas fák TOLLAS TIBOR: E kötet négy esztendő termé­sét (1971-75) foglalja magában. A versek valamilyen vonatko­zásban mind a fákról szólnak. Javarészt a München melletti Starnbergi tó partján fekvő kórházban születtek, ahol éven­­ként egy-két hónapot kellett töltenem. A visszanyert ma­gánynak ezek a hónapjai épp oly értékesek voltak, mint a be­tegségemet okozó börtönévek a pesti Gyűjtőfogházban, Vá­cott, vagy a tatabányai 14-es akna mélyén. A hazátlan szabadság haj­szája után a kórház kényszerű csendjében mindennapi látoga­tóim a fák voltak. Két nyírfa nézett be hajnaltól napestig a nyitott ablakon. A késő nyár sugarai és a szelek változása szerint más-más arcot villantot­tak fel a múltból, más-más emléket tükröztek vissza. Fel­idézték ifjúságom pajtásait, a hazai fákat, melyek nem mene­kültek el a vihar elől, mert gyö­kereik erősebbek voltak. Lát­tam a temető oldalában a fe­hér akácok sorát, falunk ide­villogó jegenyéit, a Bán patak partjára ültetett szomorúfűze­ket, az omladozó kőkerítésünk­re boruló bodzabokrokat. Fény­rácsaik mögül a régi játszótár­sak, a szomszédok és a szét­szóródott család köszöntöttek. A fák azonban nemcsak a múltra vagy a helytállásra em­lékeztettek. Figyelmeztettek ar­ra is, a rohanásban, az út men­tén néha meg kell állni, hogy fészket adjunk a madárszárnyú gondolatoknak, szót értsünk oly­kor a csillagokkal. A csörtető civilizáció lánc­nélküli rabszolgáinak nem ma­rad idejük magukkal és a transzcendens világgal való ta­lálkozásra. A Keleten és Nyu­gaton egyaránt elburjánzó ma­terializmus nemcsak a lelket, de magát a természetet is meg­mérgezi. Kiirtja a föld őslakóit, a fákat, és belső kertünk legfél­tettebb világát, a szabadságot. Megmérgezi a mindennapi ke­nyérnél fontosabb levegőt, be­szennyezi a szomjunkat oltó for­rások, folyók vizét. A fuldokló városok és gyárak ember- és kőrengetegéből kiszorítja a friss oxigént lehelő fákat, melyek, mint rezervátumban tengődő in­diánok tőlünk távol kerültek. Az új özönvíz, vagy özöntűz előtt álló megbomlott emberi­ség talán mégis visszahívja há­zalójára az elűzött fákat, akár­csak a hatalom birtokosai a bujdosó szabadságot, hogy az egyensúly helyreálljon. Vagy az új özönvíz Noé nélküli bárkája az irgalmas jövőnek átment né­hány ártatlan, csonthéjú magot. Botond István: Telihold Teliholdnál tárgyak kerekednek gyermekszemmel meseszó a látás régi ismerősnek új értelme támad fekete szobámban lilázik a bársony acélos sugallat térségbe repítne nappali halottam fényfürdőre éled hallom fák beszédét karcos szikla hangját tudom te mit érzel szived az enyémmel halkan egybedobban sóhajomra lombolt kiscsengője csendül gallyak zengő húrján tisztán peng a hárfa titkolt örömünk ma kacajt szóró közkincs és a denevérek éjre surranása angyalszép köszöntés kösöntyűje csörren büszke szeretőknek lágyszemű halál is nyugtatóbban méri porbasápadt ember mart szívének súlyát ringó mérlegével vásott aranyóránk lomhább perccel járja jóra nőttél holdunk sárarany a színed álomba­ menőben nap kölykének nézlek Újságírás. Folyt .5 .old.­ ról járt.Sikeremhez persze hozzá­járult a letűnt évtizedek ma­gyar lapkiadóinak „sikertelen­sége„ az újabb szerkesztők és lapkiadók töretlen szellemű vál­lalkozásai,melynek folytán újabb és újabb magyar újságok lát­tak napvilágot.Végül el is áru­lom, hogy közel 200 (198) kü­lönböző című magyar nyelven megjelent újságról sikerült tudo­mást szereznem és adatait ösz­­szegyűjtenem, közülük többnek egy-egy példányszámát,fejlécét, vagy fejlécének kicsinyített má­­sát­ is megszereznem. MEGJELENT a Nemzetőr kiadásában TOLLAS TIBOR: IRGALMAS FÁK című új verseskötete. A kötet képillusztrációit Saáry Éva (Lugano) készítette, a borítólapot, Kovács Kálmán (Bécs) tervezte. A kartonkötésű, fűzött, színes borítólappal ellátott könyv ára postaköltséggel: 5.- 8, vagy 12.— DM, vászonkötésben: 6.50­0, vagy 16.- DM. Megrendelhető a Nemzetőrnél: München 34, Postfach 70. NAPNYUG­AT Tollas Tibor: FÁBÓL FARAGOTT LITÁNIA Életfa,szemöldökfa,karfa, ajtófélfa kapufa mesterfa,sátorfa,aprófa,tűzifa,gallyfa ágfa, hasábfa ,szálfa, nótafa,májusfa, látófa, termőfa,csudafa,tulipánfa család­fa,nemzetségfa,világfa,mesefa ,rovásfa, rózsafa ,pá­rnaf­a ,gyümölcsfa ,csemetefa karácsonyfa, tilalomfa,hámfa járomfa, haszonfa, kaptafa,bányafa,trongafa piszkafa,sod­rófa,sulykolófa,haj­­túfa, csapófa, száritófa, szégyenfa, támfa, gyámfa,keverőfa,simitófa,mintázófa, talpfa,vállfa,gombfa,díszfa, bálványfa boldogasszonyfa,sasfa,istenfa, égigéra­ fa lármafa,szolgafa fsitőfa,fejf­a,kopjafa, koszorúfa,keresztfa. HA... Irta: RUDYARD KIPLING (1865-1936). Szabad fordítás: PAÁL GYULA. Ha fejed helyén marad ,amikor mások fejüket veszítik S téged vádolnak amiatt, Ha bízni túsz magadban, amikor mások kételkednek benned De kétkedő arc önvizsgálatra hajt. Ha várni tudsz és nem fáradsz el a vártán S ha hazug a szó rólad, de te hazudni nem fogsz, Ha gyűlölnek és te gyűlöletnek helyet nem adsz S mégsem látszol túl jónak, túl okosnak: Ember, férfi leszel fiam! Ha álmodni tudsz, de álmaid nem uralnak téged, Ha gondolkozol, de tudod, hogy csak ez nem elég S ha tudsz járni diadallal, vereséggel S egyformán kezeled e két imposztort, mert az Ha összes nyereséged egy halomra rakva Reszkirozni mered egy merész lökéssel S ha veszítve bátran újrakezdesz S nem átkozódsz sírva, hogy nincs szerencséd: Ember, férfi leszel fiam! Ha beszélj tudsz tömegekkel s erényed megtartod, S ha nagyokkal parolázol, de józan eszed el nem illan S ha ellenségeid, de barátaid sem tudnak ártani neked, Ha minden ember számit előtted, de egy sem túl sokat, Ha a vissza nem térő percet Hatvan másodperces távfutással töltöd ki és nem adod be a derekad amikor már majdnem kidőlsz •Tied a világ és mind ami benne van.. . És mi több: ember,férfi leszel fiam! A fényre holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre.

Next