Californiai Magyarság, 1976. január-december (54-55. évfolyam, 1-53. szám)

1976-07-02 / 27. szám

A CALFORNIAI MAGYARSÁG SAN FRANCISCOI MELLÉKLETE 1976. július 2. SAN FRANCISCOI HÍREK Szerkesztőség címei P.O. Box 1437. Cupertino, California 95014.­­ Telefon: (408) 255-0963 „HIRDESSETEK HARANGOK” A philadelphiai „Szabadság harang”, kongása évszázadok múltán is — múzeumi pihenésében is — hirdeti a szabad­ságért harcoló amerikai nép üzenetét minden július 4-én: hogy az elnyomásnak van határa — hogy a zsarnokot meg lehet futamítani, bármilyen erős legyen­ is , hogy a nemzeti függetlenség vágya parancsolóbb erő, mint az ellenfél fegyverei. A philadelphiai Szabadság harang kongásának emléke július 4-én egybeolvad a szívünkben egy régebbi július 4-ét idéző harangzúgással. Egy korábbi július 4-re emlé­kezünk és emlékeznek a világon szerte, minden áldott délben a harangok: Hunyadi János, Kapisztrán Szent Já­nos és a maroknyi magyar és keresztes védősereg világra­szóló győzelmére Nándorfehérvár falain, a török elnyomó hadak fölött, 1456. július 4-én. Különös játéka a sorsnak a két dátum azonossága. Különös gondolatok kelnek bennem szárnyra, amint a két évfordulón tűnődöm. Mi történt volna, ha . . . ? Mi történt volna, ha másképp fordul a nándorfehérvári csata sorsa, 1456. július 4-én? Mi történt volna, ha nincs erő az akkori Európa apró fejedelemségekre morzsolt — társadalmi és vallási vitákban őrlődő — népeiben, hogy megállítsák az ozmán előretörést? Maradt volna-e az előző már háborúkban elgyöngült Spanyolországnak elég anyagi ereje és ambíciója Columbus flotillájának felszerelésére? Hajózhatott volna-e Magellán Afrika part­jai körül — szánthatta volna-e az ismeretlen óceánumot sir Walter Raleigh vitorlása az első roanoke-i amerikai telepesekkel? Mivé váltak volna a renaissance alkotóinak álmai, ha patrónusaik török elnyomás alá kényszerül­nek? És megkondulhatott volna-e a philadelphiai Szabadság harang, riasztva a népek szabadságvágyát, ha egy függet­len, nemzeti alapon fejlődő Európa nem oltja az Új Világ bevándorlóinak lelkébe évszázadokon át ezt az igényt? Az egy évszázadra megállított török elnyomás azonban elegendő időt adott Európának, a nemzeti államok meg­erősítésére — a renaissance tudósainak és álmodóinak a kutatások és álmok megvalósítására. Ez az egy évszázad növelte erőssé a reformációt, volt tanúja az angol vallási és politikai elszigetelődésnek és nevelte az olasz egyetemek légkörében Leonardo Da Vincit és Galileit. De sajnos ez az egy évszázad volt a szülője a spanyol inkvizíciónak, a franciák hugenotta hadjáratának és az angol Cromwell Olivér puritán köztár­saságának bukását követő vallásüldözésnek is. S a sors különös iróniája, hogy a mohamedán elnyomás­tól megmentett katolikus Európa vallási türelmetlenségé­nek gyümölcseként — az inkvizíció elől menekülő huge­nották, a Stuartok ellenreformációját keservesen érző puritánok — s később az anglikán egyházzal szembe­kerülő kvékerek találtak először szabad életet az új világ­rész keleti partjain. Az ő utódaik kongatták a philadelphiai harangot az elnnomás ellen, a gondolat, a hit, az emberi­ség szabadságáért, messzire hangzó hitvallásuk, a másik­­ 300 esztendővel korábbi — július 4-e igazi szellemi örö­köseiként. LÁRMAFA. EMLÉKEZZÜNK: Két nemzet, a magyar és az osztrák vitatta hosszú ideig egymástól azt a meg­tiszteltetést, hogy saját fiá­nak vallja a Sopronból Bécsbe származott, alig 9 esztendős csodagyereket, a virtuóz hangversenyeket adó Európa hírű zongoris­tát, Chemy és Salieri ta­nítványát, Liszt Ferencet. A fiatal művész párizsi, bécsi, müncheni, stuttgarti és strassburgi fellépései, a napóleoni háborúkat követő béke éveiben, nem mutat­tak sokat Liszt Ferenc ho­­vatartozásáról. Még a pesti árvízkárosultak javára adott jótékonycélú hangversenye is csak a csapásoktól súj­tott nép segítségére siető, felkapott nemzetközi mű­vész emberségére utal. Magyarságának felisme­rése és ezzel a súlyos örökséggel járó elkötelezett­sége talán először mutat­kozik a vesztett 48-as sza­badságharc után. A karrier­je magaslatán álló , alig 38 esztendős Liszt, a szülő­hazáját leigázó idegen zsar­nokság ellen élő tiltakozá­sul — visszavonul a hang­verseny­ezéstől és az őt ünneplő európai közönség­től. Önkéntes száműzetésé­ben, Weimarban az új, for­radalmi zeneköltők — Ber­lioz és Wagner — alkotá­sainak bemutatására fordít­ja tehetségét és a lelké­ben zsongó melódiákat öl­tözteti hangokba. Itt alkotja csodálatos szimfonikus köl­teményeit és itt születnek a gyermekkorában hallott, lelkében dajkált ősi meló­diákból szövött magyar rapszódiái. A weimari remete a 67-es kiegyezés után újra vissza­tért szeretett városába, Pest­re. A magyar nép az új Ál­lami Zeneakadémia elnöksé­gével becsülte meg nagy művészét. A fáradt Liszt azonban egyre inkább a csönd és magány felé haj­lott. Élete utolsó esztendeit megosztotta Pest és Róma között, ahol a Vatikán művészetének elismeréséül alsóbb fokú papi renddel ruházta fel. Minden idők egyik legna­gyobb magyar zeneköltője, Liszt Ferenc halálának 90- dik évfordulóján, július 31- én tegyük le az emlékezés virágait a nevét viselő pesti téren ülő szobra elé. S a régi magyarok és osztrá­kok közötti vitára — hogy kié lesz Liszt Ferenc — idézzük a művész saját szavait: „ . . . sarkcsilla­gom az legyen, hogy maj­dan Magyarország büszkén mutathasson reám . . . „ Varga Katalin REV. SZÉPE LÁSZLÓ: HELYZETI ENERGIA A természetben előfordul­nak olyan erők, amelyek nem képesek erőt kifejteni, munkát végezni, mert nincs meg hozzá a megfelelő hely­zet. Holt vagy tétlen erők­nek tekinthetjük őket.­­ Az emigráció életképességében is vannak erők, amelyek nem képesek erőt kifejteni, mert nincs meg hozzá a megfelelő helyzetük. Ilye­nek nagyrészt a teljes szét­szórtságban élő emigránsok. Egyénileg lehetnek értéke­sek, aktívak, de egymaguk­­ban az idegen tömbben hi­ányzik a helyzeti energiá­juk. Eredményes az az emig­ráció, amelynek nagyobb csoportjai, kultúrközpontjai vannak. Megvan a kellő helyzeti energiájuk. Pl. sze­rencsés volt a szláv emig­ráció az első világháború idején, hogy Pittsburgh kö­rül csoportosult. Meg is lett az eredménye. A mi 45-ös és 56-os emig­rációnknak sikerült néhány központban csoportosul­nia,­ annak ellenére, hogy a kulissza­ mögötti hatalmak terve az volt, hogy minél jobban szétszórják a nagy­részt nemzeti érzelmű magyar menekülteket. Kia­lakult néhány nagy cent­rum, mint pl. New York, Garfield, Cleveland, Los An­geles, Baltimore stb. Vé­geztek is elismerésre méltó munkát, a haza érdekében és a magyar kultúra kül­földi fenmaradásáért. Na­gyobb, átütő erejű ered­mény azonban, sajnos, nem született meg. Okait most nem kutatjuk. Az évek múlásával, az idősebbek elhullásával, so­kak elfásulásával, a magyar városnegyedek elsötétedésé­­vel és az Ellenség tervszerű bomlasztó munkájával ezek a nagyobb magyar köz­pontok lassan szétforgácso­­lódnak. A megvolt hely­zeti energiák, lehetőségek kezdenek kihullani a ke­zünkből. Ez nem pesszimis­ta, csak reális észrevétel Vannak azonban új hely­zeti energiák is kialakuló­ban. Aki mostanában láto­gatja a magyar központo­kat s nemcsak az ünnepé­lyek alapján ítél, annak feltétlenül észre kell vennie egy újabb magyar kultúr­­központ kialakítását, életre ébredését a Nyugati Partvidéken. Főleg S. Fran­­ciscóra gondolok. Nemcsak a kedvezőbb éghajlat, nem­csak a jobb anyagi helyzet, de a nemzeti és lelki értékek összetalálkozása itt hatal­mas helyzeti energiát adott ennek a vidéknek. Ez a helyzeti energia kezd már mutatkozni az egyházak és aktív egyesületek működé­sében. Magyar Ház, Step­­haneum, Cserkészet, M.H. B.K., Pannónia Club, (is­kolák, tánccsoportok) stb. az Amerikai Magyar Szö­vetség koordinálásával. Ki­váló, aktív, lelkes magya­rok, mint pl. Ft. Hites, Fazakas, Fabó, Lehel, Stu­­pián,Kún, Tósaky, Rékay, az egyházak vezetői stb.— Hatalmas helyzeti energia! Természetesen a nagy kérdés: Mire fogják felhasz­nálni ezt a helyzeti ener­giát? Komoly célokra vagy ünneplésekre, egymás ellen­­súlyozására? Közösen vagy szétforgácsolva?... A jövő fogja megmutatni. Mindezeket a kívülálló szemével látjuk és ítéljük, de az együttérző magyar emigráns­társ szívével és re­ménykedő aggódásával fi­gyeljük. —Mire lesz képes a S. Franciscoi nagy hely­zeti energia? SOLI DEO GLÓRIA ODAHAZA A régi Soli Deo Glória és a Református Keresztyén Egye­sület, amely a háború után kényszerrel szűnt meg, újabb színt kapott a Csordás Gábor New York-i esperes által szer­kesztett Református Hírek alapján. Dr. Soós Géza, aki Ligonierban, fiatal korában autó­baleset következtében hunyt el, nyugossza örök magyar álmát, továbbá Balla Péter, népzene­kutató és magyar református egyház-zenész, képviselőnk régi Nt. Vadász János: MINDEN ORSZÁG TÁMASZA ÉS TALPKÖVE A TISZTA ERKÖLCS II. rész. Ma a huszadik században, Amerikában nem egy idejét múlt ósdi dolog ilyesmiről beszélni? Amikor könyvek, színházak, filmek, a tele­vízió, magazinok sőt még hirdetések is azt a célt tű­zik ki maguk elé, hogy az emberek nemi kívánságait felgerjesszék és mi ebben a világban élünk, itt nőnnek fel gyermekeink, ahol szinte mindig mindent szabad megtenni. Magyarok, akik ebben az országban élünk vajon iga­zodjunk ehhez a határta­lan szabatossághoz, amely az elemi iskolától kezdve az egyetemekig mételyezi gyer­mekeinket, asszimilálódjunk ezzel vagy különcködjünk, képviseljük a maradi régi felfogást, az egyház idejét múlt gyakorlati élettel nem törődő tanításai szerint él­jünk. A válasz a kérdésre nem egyszerű, vajon ha Jé­zus Krisztus ma Amerikába jönne, mit tanítana a pa­­ráznaságról, a házassági vá­lásról, az erkölcsi tisztaság­ról? Egy híres görög tanítóról jegyezték fel, hogy tanít­ványai bármit kérdeztek tőle , mindig értelmesen, logikusan megfelelt és min­den feladatot megoldott. Egyszer egyik tanítványa egy kis madarat tartott a kezében és azt kérdezte, hogy él-e madár vagy halott amit a kezében tart, a kér­dés igen fogas volt, mert ha a tanár azt mondja, hogy él a madár, a tanítvány megfojtja mielőtt a kezét kinyitja, ha a tanár azt mondja, a madár halott, akkor a tanítvány élve en­gedi el a madarat, a tanár átlátott a helyzeten és any­­nyit mondott:Tanítványom, a felelet a te kezedben van.,, Igen, a felelet a mi kezünk­ben van, úgy amint a kér­dést, úgy a feleletet is ma­gunkban hordozzuk. Isten igéje itt először is a férfiak felé szól, azok felé, akik feleségüktől, leányaik­tól, leány testvéreiktől meg­követelik az erkölcsi tiszta­ságot de saját maguk abba a vendéglőbe mennek inni, mulatni ahol mások fele­sége vagy leánya meztele­nül táncol, akik kéjelegve nézik a képes újságokat, ahol mások leányai vagy felesége van mutogatva ruha nélkül, de azonnal válná­nak vagy kitagadják leányu­kat ha az ő képük lenne a képes újságban. __________________Folytatjuk, jó barátai és munkatársai, va­lóban nagyszerű magyar munkát végeztek. A Református Hiteket anyagilag is támogassuk, mint magyar és igen komoly magyar egyház kiadványt.

Next