Californiai Magyarság, 1976. január-december (54-55. évfolyam, 1-53. szám)
1976-08-06 / 32. szám
A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SAN FRANCISCOI MELLÉKLETE: 1976. augusztus 6. SflN FRflNCiSCOI HÍREK Szerkesztőség címe: P.O. Box 1437. Cupertino, California 95014. Telefon: (408) 255-0963 Véres Augusztusok I. MOHÁCS Fél évezred óta, minden áldott napon a világ minden keresztény országának templomai déli harangszóval emlékeznek meg a török felett aratott világraszóló nándorfehérvári győzelemről. De ki emlékszik meg,-legalább egy csendes sóhajjal - a törökök sorsdöntő győzelméről- alig egy néhány évtizeddel Nándorfehérvár megvívása után? Ki emlékszik meg az ebben a végzetes csatában elvérzett,holtában is a nyugatot védő magyar népről? Ki emlékezik meg a 16-ik század intrikákkal átszőtt politikai légkörének tanulmányozása közben a fél Európát rabságba döntő gyászos napról, a pártoskodó, jobbágylázadástól megtizedelt kis Magyarország elvérzéséről valahol a mohácsi mezőn, 1526 aug. 29-én? A kortárs Európa nagy időkkel küzd. A most felfedezett új világból ömlik a kincs Izabella és Ferdinánd pénzesládáiba. Semmi pénz nem sok a spanyol armada felépítésére. VIII. Henrik angol király a Vatikánnal hadakozik a válópere fölött és egyházi elszakadással fenyegetőzik, — a Rajna völgyét lázadó jobbágyok dúlják. II. Lajos magyar király török elleni segítségért könyörgő követeit senki nem hallgatja meg a pletykákkal elfoglalt nyugati udvarokban: az udvaroncok vállvonogatással intézik el az ügyet. A törökök? Ázsiai horda. A nagy generális Hunyadi János is legyőzte őket minden különösebb európai segítség nélkül. Egyedül Tömöri Pál érsek könyörgése jár némi eredménnyel a pápánál. A Vatikánból induló maroknyi csapat azonban csak szalmaszál a félelmesen gördülő török hadigépezet útjában. De belső segítség is alig akad.A Dózsa lázadást letörő nagyhatalmú erdélyi vajda —Zápolya János— seregeit pihenteti Szeged tövében. A nagy magyar átok, a politikai pártoskodás azonban az igazi oka a vajda hirtelen támadt emberségének katonái iránt. Zápolya semmiben sem különb kortársainál, a váraikba behúzódott, királyukra duzzogó főnemeseknél. A trón magasságát ostromló ambíciója háttérbe szorítja lelkében a hazáért minden áldozatra kész magyart. A siralmasan kevésszámú, modern háborús technikát alig ismerő magyar sereg úgy állítja fel sorait a Duna és Csele közötti háromszögben mintha látványos lovagi tornára készülne. Ágyúk és hadigépek hiányában, meztelen kardjukban bízva néznek farkasszemet a tízszeres túlerővel , s Európa egyik legnagyobb hadvezérével Szolimán szultánnal. Menthetnék talán még magukat: a szultán készen áll a békekötésre. De az utoljára fellobbanó nemzeti büszkeség magával ragadja meg a nem magyar vérből született, nem magyar kezekben nevelődött Lajos királyt is. Tömöri érsek meggondolt tanácsa ellenére az ütközet mellett dönt. A rövid lélegzetű csata fergeteges első rohama a meglepett török hadat majdnem áttöri. De a király vezetésével száguldó fényes páncélú lovagok mögött hiányzanak a gyalogosok. Gyalogcsapataink zöme odaveszett a jobbágylázadásban, valahol a Tisza mentén. A késő délutáni zápor már csak a szétszórt magyar lovagok menekülésére borít páraködöt. A Csele lassan hömpölygeti a Dunába a magyar nemzeti függetlenség utolsó hőseit. Az elkésetten veszélyre döbbent Nyugat megállította ugyan Szolimán hadait Buda körül,de Mohácson, az európai közöny gyalázatán már nem tudott segíteni. Kövér kalászú búzát nevel ma a mohácsi mező, s a nagy időkre csak a barázdákból néha előbukkanó rozsdás fegyvermaradványok emlékeztetnek. Ahogyan báró Eötvös József írta: „...elődeink siralmas harchelyén zöldebb a fű Mohácsnak mezején. Szebb illat tölti a virágokat, — s a gazda— mondják több kalászt arat...., II. SEGESVÁR Indulatoktól vajúdó, fülledt augusztusi éjszaka volt: a segesvári útszéli beszálló csárda kemény falócáin álmatlan pihenésre nyújtóttak ki a magyar tábornoki kar tagjai. A legendás hírű hadvezér, Bem apó szárnysegédje a pecsétes asztal sarkán kapkodva rótt tétova sorokat egy gyűrött papírdarabra. Fejében talán korábbi, végrendelkezésnek tűnő verse gomolygott: „...ott essem el én, a harc mezején... ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből..... A város irányába húzódó lejtőn Rogozin herceg csapatai feketéllettek: minden fáradt magyar katonára tíz kipihent muszka. Rogozin tábornok asztalán pedig a magyar földet megszálló orosz csapatok fővezére, Paskievics generális napiparancsa:... a lázadókat vérbefojtani... vezénylő főtisztjeiket az osztrák főparancsnokság határozott kérésére lehetőleg élve elfogni...,, Indulatoktól vajúdó, fülledt augusztusi éjszaka volt: a folyó irányából a fészkükről menekülő, riadt madársereg sikoltozása egybevegyült a harcot szimatoló csatalovak kapálásával. A hidat strázsáló őrség tüzei gallérjuk mögé húzódó, álmatlan, a hosszú meneteléstől holtra fáradt harcosokra dobták a fényt. A befelé fordult lelkekből néha egy-egy felfohászkodás indult útra,— hazafelé: a Duna, Tisza irányába,— az osztrák ulánusoktól sanyargatott pici faluk,— az éhesen alvásra térő kis család felé... A hajnalfény ácsorgott egy ideig az égbolt kapujában: talán az utolsó evilági álmukban hazatérőknek akart még néhány boldog percet adni... A lassan felszálló szürkületben megdördültek az orosz ágyúk, félelmes hangjukra alig akadt válasz. A magyar csapatok szemefénye,Istennel társalkodó harangokból öntött ágyúik legjava az erdélyi, havasok egyik szakadékában egymásra borulva hallgatott. A visszavonuló katonaság döntögette be oda őket, nehogy az ellenség kezébe kerüljenek. Az ágyúk pusztító pásztája nyomán támadt emberi hasadékba mindent elsöprő rohamra indultak a hosszúszőrű, apró lovakon vágtató orosz katonák, — s mögöttük hömpölyögtek, mint megállíthatatlan óceán, a gyalogosok. A fáradt, éhes magyar csapatok estig tartották az országutat és a városba vezető hidat. A feljövő hold azonban már csak a vesztett csatából visszahúzódó, dél felé tartó menekülőkre vitágított. A magyar tábornoki kar keserves szívvel írta meg végső üzenetét Paskievics generálisnak:,,... fegyvereinket csak egy arra méltó, vitéz katonának vagyunk hajlandók átadni, akinek becsülete, kiváló katonai szelleme tiszteletre talált sorainkban is: Rogozin tábornoknak. A tűzszüneti tárgyalásokra elvárjuk Világos faluba...,, Az indulatoktól vajúdó, fülledt éjszaka 1849. augusztus 14-re érlelte be keserű gyümölcsét, a világosi fegyverletételt. A lovagias Rogozin tábornok tiltakozása ellenére a tárgyalásra megjelent magyar tábornoki kart innen hurcolták Haynau követelésére az Arad felé vezető golgotajárásra. A segesvári csatatéren emelkedő egyszerű gránitoszlophoz és a kis Világos faluhoz zarándokolunk most lélekben. Ma sem, az emigrációban sem múlhat el augusztus a rájuk való emlékezés nélkül. VARGA KATALIN GONDOLATOK A SAJTÓNAP ELŐTT Az emigráns magyar újságírók legtöbbje magános farkas. Nem kényelmes, jól felszerelt szerkesztőségekben, hanem a konyhaasztal tisztára söpört csücskén ütögeti az írógépet éjszaka, a napi prózai kenyérkereső munka fáradtságával küzködve. A legtöbbje —magam is— ha megtorpan egy pillanatra,— már-már gőgszámba menő büszkeséggel biztatja saját magát: nincs még a világon olyan áldozatos, annyi fáradozással, csalódással, —szélmalomharcnak tűnő verekedéssel járó ága az emigrációs magyar életnek, mint az újságírás. Bizonyára rendkívüli emberek vagyunk,hogy ezt vállaljuk. De valóban azok vagyunk-e? —lép a gőg sarkára a kételkedés. Felérnek-e a mi gondjaink, bajaink a korábbi magyar sajtómunkások áldozataival? S a kétkedő önvizsgálat megnyitja a lelkünkbe zárt emlékek ajtaját, — a fejét felütő gőg alázattá szelídül felragyogó fényükben. A Sajtó nap előtti lélekvizsgálat heteiben úgy érzem, hogy meg kell osztanom a saját legszebb emlékeimet az 1956-os forradalom hangjáról: a névtelen magyar újságíróról. A névtelen rádióriporterekről, akik először adták a rommálőtt Sándor utcai rádióépület hevenyészve rendbehozott stúdióiból a forradalom legújabb eseményeit,állandó életveszélyben. Amikor minden egyéb téren megbénult az élet az országban, a magyar rádió élt. Hangja biztatott, bátorított és összekötő kapocs volt a harcolók között. A rádió névtelenjeinek erőfeszítése juttatta el Nagy Imre miniszterelnök és Mindszenty József hercegprímás üzenetét a néphez és a forradalmi rádióadó volt a nyitott kapu a világ felé, sugározva a miniszterelnök utolsó segélykiáltását az Egyesült Nemzetek felé. A városban pedig, az elszórt kis nyomdákat üzembeállítva,—sokszor a papírbálák mögött kuporogva a golyózáporban,— a névtelen újságírók gyártották a röpcédulákat angolra és németre fordítva, amelyek Bécsen keresztül a szabad világot tartották mindennapos felvilágosítással a magyar forradalom eseményeiről. És a dunapentelei forradalmárok rádiója sugározta az utolsó magyar jajkiáltást a közömbös világ felé. ..ránk törtek a tankok-segítsetek - az Isten legyen velünk. A minden nehézségen túlnövő hivatás alázatával adózzunk ezen a Sajtónapon a legáldozatosabb magyar sajtómunkások Táncsics Mihály 1956-os utódai: a forradalmi magyar hírközlés emlékének. ..LÁRMAFA... Nt. Vadász János: MINDEN ORSZÁG TÁMASZA ÉS TALPKÖVE A TISZTA ERKÖLCS III. rész Kedves férfi olvasóm, mielőtt másokat elitélnél magadban, te ki vagy? De egyoldalú lennék ha csak a férfiakról beszélnék. A háború alatt egy iskolába jártunk leányokkal, délelőtt fiuk, délután leányok katolikus egyházi iskolába és itt azt olvastam a falon,, A világ akkor lesz erkölcsileg tiszta ha a nők teszik azzá!,, Sok nő csodálkozik azon, hogy a férfiak úgy viselkednek, de öltözködésükkel, viselkedésükkel kétértelmű szavaikkal egyáltalában nem segítik elő azt, hogy a férfiak többet lássanak bennük, mint vágyaik kielégítőit. Gyermekeink nevelése igen fontos feladat ezen a téren. A családi nevelést a helyes nemi életre vonatkozóan nem pótolja senki és semmi, se az iskola se az egyház, se a társadalom, de ha a család nem törődik vele akkor majd a ,jó„ barátok idézőjelben jó, a televízió, a magazinok, a könyvek majd elvégzik. Sok vita van ma az ifjúság nemi neveléséről és igen sok viszszaélés van ezzel.Meggyőződésem mint három gyermeknek édesapja az, hogy a gyermek nevelése ezen a téren a szülő feladata és ha a szülő ezt nem végzi el, mások majd jól vagy roszszul, de legtöbbször károsan el fogják végezni. Szülők nem tehetjük a fejünket a homokba és nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a kérdést. Az egyháznak is fontos feladata van itt abban, hogy az ifjúságot öszszefogja, foglalkoztassa az egyházban, érezzék gyermekeink otthon magukat az egyházban és ne legyen idejük arra, hogy életükre káros dolgokba merüljenek. Egyházi, társadalmi vezetőink, akik annyira harcolnak, hogy Magyarok maradjunk, vajon mit tesznek gyermekeinkért. A cserkészet intézménye itt igen fontos szerepet játszik és minden szülő, aki csak teheti, idejével és pénzével támogassa ezt a munkát. Szeretném minden család könyvtárába a bibliával együtt elhelyezni. Dr. Tóth Tihamér volt veszprémi ka- Folytatás a 8. oldalon