Californiai Magyarság, 1976. január-december (54-55. évfolyam, 1-53. szám)
1976-10-01 / 40. szám
A CALFORNIAI MAGYARSÁG SAN FRANCISCOI MELLÉKLETE: 1976 októberi SAN FRANCISCOI HÍREK Szerkesztőség címe: P.O. Box 1437. Cupertino, California 95014. Telefon: (408) 255-0963 Emlékezzünk A pesti nép nevében Az 56-os esztendő forrongó heteiben egy soha nem hallott kis dunamelléki falucska sáros utcáit járom. A falu szélén még áll a földesúri kastély, de lakója alig van már. Egy kis csoport államvédelmis kvártélyoz benne. Egyetlen rabot őriznek szöges drótkerítés mögött, lakatolt kapuk biztonságában. Szokott, álmos békéjüket azonban mostanában sűrűn szakítja meg a telefon berregése. Az őrparancsnok már el sem mer mozdulni az íróasztalától, nehogy valamelyik miniszteri hívás válaszolatlan maradjon. A napok nehezen feküsznek a kezén,Pesten forradalom van, a rendszer inog,talán már meg is dőlt azóta és csak az ég tudja,ki az, aki illetékes az utasításokra. Az utolsó hívás után mégis elszánja magát. Hivatja Egon atyát, a rab egyetlen társát és kurta szavakban dobja oda az utasítást: a miniszterelnök maga,Nagy Imre volt a telefonnál és közölte, hogy az egyházügyi hivatal vezetője, Horváth János miniszter úr útban van a kastély felé a fogollyal való tárgyalásra. Tessék tehát felkészülni. A rab szobájából percen belül érkezik a válasz: ,,Üzenem Horváth miniszter úrnak, hogy semmi tárgyalnivalóm nincs a kormányával. Kegyelmet nem fogadok el, mert nem vagyok bűnös. Végzetem nem a kormány, hanem a jó Isten és népem kezében van.., Az őrparancsnok tanácstalan. Már kimenni sem mert a legénység közé, mert azok is úgy néznek rá, mintha nem csak őre, hanem bírája is lenne a fogolynak. Pedig ő csak parancsot teljesít. Legszívesebben itt is hagyná már az egészet és hazamenne civilnek. A kapuból hangos lárma árad be a nyitott ablakon. Páncélos harckocsikról leugráló katonák döngetik a rácsot hatalmasan. Az őrparancsnok gondolkodás nélkül adja az utasítást a megnyitásra. Elért a forradalom ide is,gondolja. A páncélos kocsi parancsnoka, a fiatal tiszt néhány nagy lépéssel az irodában terem. A hercegprímás azért jöttünkjelenti be keményen. Merre találjuk? Halkan jön a hang a szomszédos szoba küszöbéről: ,Itt vagyok, fiam.,, A páncélos tiszt hátralép, tiszteleg a soha nem látott, szikár úrnak. Szemmel látható zavarral küzködik. A tiszti iskolán sehol nem tanították, hogy hogyan szólítsa meg országa főpapját. „Ki küldte a hadnagy urat?— jön a kérdés . A páncélos kihúzza magát,vigyázz-állásban válaszol. ,Nem küldött bennünket senki, hercegprímás úr. Mi magunk gondoltuk, hogy segíteni kellene a pestieket. Az igazság az: a váci páncélos hadosztály gyűlést tartott és úgy szavazott, hogy semmi nem segítené jobban a forradalmat, mint az, hogy a hercegprímás úr otthon legyen. Hogy jól szavaztunk, az abból is látszik, hogy odalent a faluban éppen most találkoztunk az újpesti forradalmi bizottság delegátusaival. Ők is a hercegprímás úrért jöttek a nép nevében.,, A rab egyenesre húzza magát. Szemmel láthatólag éveket dob le magáról ebben a pillanatban. Lassan, de határozottan válaszol: „Ha a nép küldött titeket fiaim, akkor készen állok. Indulhatunk... És a katonák tisztelgő sorfala között fiatalos léptekkel indult ki, a szabadságba. A kis álmos, dunamelléki falucska, Galgamácsa lakossága az országúton tolongva, sírva köszönti a páncéloskocsi nyitott tetejéről integető főpapját. Az újpesti delegáció díszkíséretül sorakozik a harckocsi mögött. A menet rágördül a pesti országútra. A nép hozza haza legnagyobb fiát,világot rengető forradalma lelki szimbólumát. VARGA KATALIN RÁKÓCZI ÜNNEPSÉG SAN FRANCISCÓBAN A Stephaneum rendezésében október 3-án, vasárnap délután 3 órai kezdettel rendezik meg a Nagyságos Fejedelem, II. RÁKÓCZI FERENCZ születésének 300-ik évfordulóját. Dr.KOSS TIBOR beszédének érdekességé,hogy pályafutását, ( nem 300 évvel ezelőtt)a Nagyságos Fejedelem szülőfalujában, a Sátoraljaújhely melletti Borsi községben kezdte meg. A termet Rákóczi korabeli képek és leírások fogják díszíteni. Ugyancsak megemlékezés lesz az október 6-iki hősökről is. ESEMÉNYNAPTÁR OKTÓBERBEN. 3. A Szent István Ház OKTÓBER 6-i Emlékestje. 16. CSERKÉSZBÁL. 22. Az októberi forradalom 20 ÉVFORDULÓJÁNAK megünneplése. SAJTÓFOGADÁS. 23. Tüntetés a SZOVJET KÖVETSÉG előtt. 23. DÍSZVACSORA megemlékezésül az októberi forradalomra. 24. A Magyar Református Egyház októberi SERLEGVACSKÁJA San Franciscóban. a 26. A magyar iskola hallgatóinak nyilvános OKTÓBERI ÜNNEPSÉGE Portola Valleyben. OKTÓBERI BÚCSÚZTATÓ I. MIKES KELEMEN Az álmos törökországi városka,Rodostó muzulmán temetőkertjének egyik sarkában besüppedt keresztény sírok fölött időtől megrepedezett fejfák roskadoznak. Szél, Peső lekoptatta a feliratot róluk, a betévedt vándor csak találgatja az alattuk álmodó halottak kilétét. Vajon melyik áll őrt az utolsó bujdosó fölött? Melyik vigyázza a Fejedelem titkára, ha megfáradt, magára maradt Mikes Kelemen pihenését? Melyik sírkereszt ismeri fel a szél zúgásában az alatta nyugvó társtalan száműzött keserves beletörődését a változhatatlanba, utolsó levelében felsíró szavait: ,,...már csak ketten maradtunk volt Zay úrral... Isten azt is kivévé a bujdosásból 1758 október 22-én. Már most egyedül maradtam a bujdosók közül, s nem mondhatom, hogy vigyék ki ezt, vagy amazt előbb, mert nekem kell kimennem az áldozatra...,, Vajon melyik besüppedt sírra kellene letennünk az emlékezés virágait október másodikán,halálának 215- -i évfordulóján? Ki tudja már. Vegyük ezért ma körbe emlékeinkkel a rodostói temető keresztény sarkában porladó fejfák mindegyikét. Ki tudja az emlékezés hatalmának kiszámíthatatlan erejét? Talán valahol, a Fejedelem nem e-világi, fényes udvartartásában,vagy az eget csapkodó Márvány tenger haragjábanmegtalálják gondolataink a hűséges Kelemen diákot. — + — emléke kisért a park elburjánzott ösvényein. Fut velünk a szekér a görbe nógrádi tájakon Madách nyomában Alsósztregova felé. Szülőházát és a kastély parkjában álló sírboltját keressük halála évfordulóján. A szemtanú szavai járnak az eszünkben: „... 1864. október 4-én éjjel egy órakor még öt szem szőlőt evett,fél kettőkor megcsókolta édesanyja kezét, —aztán hátravetette a fejét, s meghalt,alig 40 évesen...,, Megilletődve állunk a kéttornyú sztregovai kastély előtt: itt született, itt alkotott, itt halt meg az emberiség legnagyobb kérdéseivel viaskodó költőnk és filozófusunk,—itt, a nógrádi hegyek karéjában. Félénk volt, beteges, magános és keserű,—gazdag és megcsalatott,ahogyan mesélték róla. Egy esztendőben született Petőfivel, —22 éves korában megházasodott,- 29 alig volt, amikor osztrák börtönbe került,- 31 esztendősen elvált, 36-37 éves korában, ebben a kastélyban— ajándékozta meg az emberiséget az Ember Tragédiájával,és 40 esztendősen Halott......hiszen a halál az semmi,—abban nincs semmi...*, summázták egész keserűséggel teli életét utolsó szavai. Szénaszagú falusi csendben vágunk át a parkon a dombtetőn ülő családi sírbolthoz. A koraőszi szélben mintha Madách búcsúzó szavai szólnának hozzánk „Sírom,. című verséből: „... s fergeteg, hajó robogva,- gondolom, hogy népem ébred,- számadást tart és haragján— múltja vész,- s jövője ébred...,, VARGA KATALIN II. MADÁCH IMRE Girbe-görbe dombok útvesztőjében vezet utunk. Billeg képzeletünk szekere a halványszürke ködfátyolba burkolt,sáros dűlőutakkal barázdált, a levelüket hullató, fáradt akácerdőkkel és bodzásokkal pöttyözött vén hegyek aljában,valahol Nógrádban. Kaptat a szekerünk felfelé,a Lipina tetőre. A kilátóból a Majtényi udvarházat, Madách Imre édesanyjának ősi fészkét keressük Csesztve tövében. Az élesen elterpeszkedő kúriak között rejtegette a ház fiazdája, Madách a sz.-ib.diákiarc bukása után Ráskóczy Jánost, Kossuth tikárát és innen hurcolták el a Bach huszárok Madáchot egy év börtönbünttre, a pesti Újépületbe. Madáchné, Fráte Erzsi, —a hűtlenségében ! szeretett,— a válás után sem felejthető asszony, a Tragédia ÉVaja eredetijének ..és Magyarország újra csendes" Kevés nemzete van a világnak, amely annyiszor próbálta független állami létezését, —polgári szabadságát,— évezredes alkotmányos jogait a túlerővel szemben is kiverekedni, mint a magyar. És kevés nemzete van a világnak, amelynek szabadságharcait annyiszor fojtották idegen vérébe, mint a magyarét. A két malomkő közötti őrlődés a sorsunk: a közömbös Nyugat és a nagyhatalmi törekvésektől fűtött Kelet között véreztek el szabadságharcosaink 1849-ben csakúgy, mint 1956-ban. 1849. október hatodikának vértanúi: az Aradon kivégzett 13 magyar vezénylő tábornok és a pesti Újépület udvarán agyonlőtt gr. Batthyány Lajos.— a független magyar kormány első miniszterelnöke emlékét idézzük ma: egyedül,— a közömbös, soha nem okuló világban. A közömbös, soha nem okuló világban, amely még mindig békének és rendnek hiszi a temetők csendjét és amely még ma sem tanulta meg, hogy a hamu nem mindig csak holt üszköt takar. Meg nem alkuvó szabadságtörekvéseink mártírjaira: gróf Batthyányra és a 13 Aradon kivégzett tábornokra emlékezve idézzük most a könnyen hívők: a békés, jómódú, szocialista Magyarországról áradozók számára Gyulai Pál sorait a másik „aranykorszakból.. a 67-es kiegyezés utáni időből. ....és Magyarország újra csendes, nem kelti zaj, nem nyomja had. A fecske újra bátran repdes, s megszáll, ahonnan elriad. A holtakat mind eltemették, az élő hallgat biztosan, kit elfogtak, börtönbe tették, egyszóval: rend és béke van. Csak a szív zajg és fel-feltámad a le nem győzött bosszú, s bánat, de népek,úgy, mint egyesek megszoknak és felejtenek..." MI TÖRTÉNJÉK A SZENT KORONÁVAL Lehet, hogy sok mindenben hasonlóak vagyunk a körülöttünk élő többi emberhez. Ugyanazok a gondjaink, ugyanúgy harcolunk a napi életünkért,—velük egyforma anyagi ambíciók hajtanak,— egyforma az öltözködésünk, az otthonunk, a szórakozásunk is. De van egy vonás, amely megkülönbözteti a huszadik század uniformizált népeit egymástól: a hagyományaink. Minden népcsoport, minden nemzet más tradíciókat őriz,minden népnek mástól dobban meg a szíve és más hagyományokban olvad össze FELTÉTEL NÉLKÜLI nemzeti egységben. A mi nemzeti egységünk szimbóluma a pártokra szakadás átkos századaiban mindig ugyanaz volt: a magyar szent korona. Hiába volt második József császár haladó szellemű Folytatás a 8. oldalon.