Californiai Magyarság, 1976. január-december (54-55. évfolyam, 1-53. szám)

1976-02-20 / 8. szám

(ÉVI. évfolyam. — Los Angeles, 1976. február 20. ,, ... az első hang és utolsó gondolat az anyanyelven történik ESZTERNÁS ISTVÁN NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG IRODALMI MELLÉKLETE. FÉNYES MÁRIA ágotójok cffesszíját... 1971 február 21-én találkozóra hívtam össze a Los Angelesben élő magyar írókat. Abban az időben vettem át a Californiai Ma-gyarság szerkesztését és hivatásomnak tekintettem, hogy itt a nyugati végeken mindent elkövessek a magyar irodalom felvirágoztatása érdekében. ( Az összejövetel sikerrel járt, a meghívottak valamennyien eljöttek és ennek a nevezetes napnak eredményeként megindult a Napnyugat, havonta egyszer négy oldalon, a Magyarság mellékleteként. Az alapító tagok névsora a következő: Abonyi László, Csehi Ferenc, Együd Anna, Erős András, Fényes Mária, Gerle Gizella, Gyarmati Grant Erwin, Kannás Alajos, Nehéz Ferenc, Nyírádi-Szabó Imre, Orbán Ferenc, Szegedi László, Thiery H.Ilona, Zas Lóránt. Szerkesztőnek egyhangúlag Szegedi Lászlót választottuk meg, aki közel két évig teljesítette elismerésre méltóan ezt a feladatot. Tagságunk később Dr Ágoston Énével, Dr Bíró bálával, Bödő Károllyal és Dr Nánay Endrével bővült. ( Az 1972 február 18-i számban, az első évfordulón „Meggyújtom az első gyertyát.. c. ünnepi köszöntőmben ezt írtam: „NAPNYUGAT című irodalmi mellékletünk, mely először mint vízbedobott kavics csak kis gyűrűt vont maga után, később egyre szélesebbre terjedt. Ma már szerte a világon tudnak az irodalmi kör tevékenységéről, amit a hozzánk érkező levelek bizonyítanak. Sok , szép és nemes gondolat látott napvilágot az elmúlt év alatt íróink tollából, hogy az ólombetűkön keresztül eljusson az olvasóhoz...( „Azzal a boldog és büszke tudattal gyújtom az első gyertyát, , hogy ez a kezdeményezés nem lett tiszavirág életű, túlélte nem- ' csak a kezdeti, de a későbbi nehézségeket is és a velejáró munka soha nem lett hétköznap, hanem ünnepnap maradt számunkra. Erősen él a remény a szívemben, hogy az elkövetkezendő évek során sok-sok gyertyát fogok az Irodalmi Kör és a Napnyugat évfordulóján gyújtani, ami a magyar kultúra glóriás fénye lesz......... Lehetséges, hogy látnoki megérzéssel vetettem mindezt papírra, de nem tévedtem. Öt év már jubileumnak számít és a Napnyugatot , sem lehet már kitörölni az emigrációs magyar irodalom történeté- ből. Későbbi szerkesztői voltak: Nehéz Ferenc és két éven át kima- gasló eredménnyel Zas Lóránt. A nehézségek és küzdelmek csak a gyengét törik le, az erőset meg- edzik. Ezt mondhatjuk a Napnyugatról is.Kár, hogy rajtunk kívül álló, a magyarságot széthúzó erők megbontották azt az egységet, ami összetartotta a pionír gárdát. Én a magam részéről mindig a legszentebb feladatomnak tekintettem a szeretetet és békességet , és amint már ezelőtt pár hónappal megírtam, egyetlen írótársunkat sem tekintem elveszettnek, mert közülük egy sem mondott le a Napnyugat tagságáról, tehát az ajtó nyitva áll számukra. Megala- kulásunk után nyolc hónappal megjelent az első antológiánk, mely- nek írói a következők: Ágoston Ede, Bíró Béla, Csehi Ferenc, Együdi Anna, Éress András, Fényes Mária, Grant A. Erwin, Kannás Alajos, Nehéz Ferenc, Szegedi László, Thiery H. Ilona, Zas Lóránt. (, Az 1971 szeptember 17-i számban ezt írja „Az Antológia m megje- lenése Elé „ c. vezércikkében Szegedi László: Ezerkilencszázhetvenegy februárjában ez a néhány ember arra vállalkozott hogy a megélhetést biztosító elfoglaltság mellett tollá-/ val, tehetségével, mint egy kis írói kör tagja, intenzívebben részt vesz a magyar kultúra ápolásában, az emigrációs körülmények között sok veszedelemnek kitett magyar nyelv védelmében, a nyelvet éltető természetes nedvkeringés fenntartásában, régi értékeink meg- őrzésében.. ( A kör tagjai elhatározták, hogy válogatott munkáikból antológiát állítanak össze. Ezzel egyrészt ki akarnak törni az összesen néhány hasábnyi lap határai közül, kissé terjedelmesebb, kissé merészebb mondanivalóval, másrészt pedig e kötet segítségével fel akarják keresni azokat a Kaliforniától messze élő magyar csoportokat, ahová az irodalmi melléklet útján nem tudnak eljutni. . Ez az antológia a teljes alkotói szabadság szellemében jött létre. Azt jelenti ez, hogy a már említett közös célok változatlan szem előtt tartásán kívül ezeket az írásokat szándékosan nem akartuk egyetlen akkorddá hangszerelni. Mindenki külön szól a maga kis sípjával dobjával, éppen úgy és arról, ami a szívéhez legközelebb áll. Kérjük olvasóinkat, értékeljék ebben az írói és költői egyéniség változatait, a kiforrott rutinos munkát, vagy éppen az útkeresést. Lássák meg az írások mögött a szándékot, ami feltétlenül előre mutat. Igaza volt Szegedi Lászlónak, mert hangunk az antológián keresztül valóban eljutott szerte a világba és most is érkeznek rá olyan ismeretlen helyről rendelések, hogy csak csodálkozunk rajta. Öt év elegendő idő ahhoz, hogy mérlegre tegyük az eseményeket. Úgyis mondhatnám, hogy feltegyük a kérdést, érdemes volt-e a Napnyugatot útnak indítani? Úttörőnek a közöny dzsungeljében, pislákoló fénynek az idegen nyelvbe való beolvadás éjszakájában. Bátran mondhatom, hogy minden nehézség, küzdelem, vajúdás, fájdalom, csalódás árán is érdemes volt. Nem lehet PRO LIBERTATE (1676-1735) . Háromszáz évvel ezelőttszületett II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, szabadsághős, politikus, író és későbbi emigráns. Miután mi is emigránsok vagyunk és egy irodalmi lap Hasábjain emlékszünk meg róla, így szinte természetes, hogy ebben a rövid cikkben, elsősorban irodalmi munkásságát és pédamutató száműzött életét méltassuk. ) Írásai két megrendíthetetlen pilléren nyugodnak: mélységes katolikus hitén és forró hazaszeretetén. Bécsi neveltetése miatt alig értette nyelvünket de szorgalmával néhány éven belül, már tökéletesen írt, beszélt és főleg értett magyarul. Hős édesanyja Zrínyi Ilona példája lebegett előtte, aki évekig tartotta Munkács várát, kivédve Caraffa tábornok katolnáinak heves ostromát. Mérhetetlen gazdagsága sem térítette le őt a helyes útról. Anyagi áldozatot nem kímélve, 1705-ben teremtette meg korának legjelentősebb időszakisajtótermékét a „ivlERCURUS HUNGARICTIST... Ekkor már verseket is ír és ebből az időből maradt fenn egyik, francia nyelven írott szerelmes verse és a magyar nyelvű „GYŐZHETETLEN ÉN KÖSZÁLÁM.. c. költeménye. Pihenőóráiban, de szinte egy életen át, alázatos imákatszerkesztett. Hitét sem politikai sem egyéni érdekek mi- satt soha meg nem tagadta , és nem tért át a protestáns vallásra, bár hívei és vezé- I rei nagyrésze már ezt a hitét követik ezzel is kifejezve a császár és udvar iránt érzett , ellenzéki magatartásukat. Ő azonban nem űzött politikát a vallásból. ) Sem a császár, sem Kollonich bécsi érsek magyar- ellenes magatartása és politikája nem homályosította el lelkében Jézust és az evangéliumot. Talán ezért isvádolta őt az udvar janzenizmussal és szívesebben vették volna ha áttér a császár hitéről az újra, de őálhatatos maradt. ) Tisztjeinek kiképzése céljából adta ki magyar nyelven azt a katonai traktust, amelynek címe: ,,HADAKOZÓ EMBERNEK TANÍTÓ SCHOLÁJA.„ , Természetesen politikai előrelátással (hogy Európa felfigyeljen azokra) latinul írta meg ..CONFESSIONES,, c. könyvét és franciául a „mEMOIRES,, c. munkáját. A kettő szorosan összefügg és nagyjából három részből áll. Az elsőt 1716 karácsonya előtt kezdte meg, a másodikat már Drinápolyban, 1717. február 21-én, és a Harmadikat 1718-ban Jenikőben. Műfaját illetően mindkét emlékirat gyónás, azaz Istenhez beszél, miként a nagy minta, Augustinus „VALLOMÁSAI... Rákóczi igazolni akarja magát és cselekedeteit de nem kortársai vagy az utókor, hanem Isten előtt. Dicsősége fényében is rendíthetetlen és elutasítja Lipót császár ajánlatát, vagyis a Burgau-i és Lichtenberg-i örökös hercegséget és rodostói száműzetésében sem alkuszik meg. Latolgatja a világeseményeket és minden eshetőségre készen, fegyelemben tartja hű kísérőit bár ő maga már tisztán lát mindent. Reggel, este imádkozik, nappal kis műhelyében esztergályozik így mutatva példát, az egykori dúsgazbüntetlenül letérni a jó, az egyenes útról, nem lehet büntetlenül feladni azt, amit magyarságunk érdekében megtehetünk. Ahhoz a technika vívmánya is hozzájárult, hogy a jövőben a Napnyugat rendszeres megjelenése biztosítva legyen. Az olcsóbb, könynyebb és gyorsabb komputeres előállítás útján, most már nem ólomból öntött betűkön, így továbbra is büszkélkedhetünk hasábjainkon olyan írókkal, mint Vass Albert, Fáy Ferenc, Határ Győző, Botond István, Kabdebó Tamás, Tűz Tamás, Füry Lajos, Vajda Albert, Faludy György, Kemenes Géfin, Miska János, Kerecsendi Kiss Márton, Tollas Tibor és sok más hasonlók. Ilyen gondolatokkal gyújtom meg az ötödik gyertyát egy olyan gyermek születésnapján, mely átment a gyermekbetegségeken és megizmosodva, makkegészségesen néz a jövő elébe. Mag főúr, aki a „Napkirálynál,, is vizitelt a hétköznapi munka megszentelésére. Hajtsuk meg fejünket a legnagyobb magyar emigráns emléke előtt és erőt merítve példájából, lélekben tegyünk egy szál virágot a kassai Szent Erzsébet dómban lévő koporsójára. Ha pedig csüggedünk akkor mondjuk el az ő imáját, melyet halála előtti estén írt a Márvány tenger partján, Rodostóban. „Köszönöm Tenéked Lírám, hogy elveved tőlem a fejedelemséget, s mindazt, mit a világ javaknak nevezés hogy meglátogattál mindennemű szomorúságokkal, üldöztetésekkel, gyaláztatásokkal, rágalmaztatásokkal, melyeket a világ nagyjaitól szenvedtem. Mindenekfölött pedig hálákat adok Neked, hogy oly erős ragaszkodást adtál belém állásom kötelességeihez, hogy elhagyván a csendes és nyugodalmas élet édességeit, lelkemmel és temészetes büszkeségemmel annyira ellenkező országba eljöjjek, mert itt adtál nekem alkalmat arra, hogy büszkeségemet megtörjem, hogy lemondjak az emberi elme hiú számításairól, véges ész tanácsairól, és ne vessem másba reményemet, mint a Gondviselés könyörületes vezérlésébe, hogy csak azt akarjam, amit Te, Atyám akarsz! Ámen! ABONYI LÁSZLÓ BOTOND ISTVÁN: Téli rege Sírcsend a tél, régóta hallgat. Jeges palástja páncélsíntaság. A mélység tetszhalott s a gondolat szél szintjén korcsolyázik. Gát ír-keménység hullámomba kapdos. Hullámom játék s némán meztelen. Az álmom hullám semmi más s a semmi semmi, fájón nesztelen. A lelkem is madártól!, minden hiú szél felkapott játéka. Shakespeare regél. . . s a tél énbennem álmodik . . .