Californiai Magyarság, 1977. január-december (55-56. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-07 / 1. szám

No. 1. — 1977. január 7. EÖRY ERZSI: VIVA SZICÍLIA III Rész: Syracusa egyik leg­érdekesebb látvá­nyossága a Latom­ia del Paradiso (Dyo­­nisius füle) nevű barlang, mely valóban fül for­máját képezi. A monda szerint Dyonisius a börtönnek hasz­nált barlangban hallgatta poli­tikai ellenfeleinek suttogását. Bennem a legnagyobb érdeklő­dést az ősrégi görög római sza­badtéri színházak keltették. Ezekben a monumentális mé­retű épületekben játszották Aeschylos Sophocles és Euripi­­des tragédiáit. Utunkat a keleti parton foly­­tattuk,míg megérkeztünk Catani­­ába. Ez Szicília második legna­gyobb városa és ipari központ­ja. Valamikor a görögök kolo­nizálták, később a rómaiak hódí­tották meg. Egy majdnem min­dent elsöprő földrengés után 1693-ban teljesen újra épült. A 18-ik századbeli belváros és a modern ipari környék a múlt és jelen keveredése. A nagy zene­szerző Bellini Vincenzo szüle­tett Cataniában(1801-1835), ki­nek házát múzeummá alakítot­ták át. Szembetűnő a város kö­zepén álló fekete lávából fara­gott Elefánt szökőkút. Catania majdnem teljes egészében a közelében lévő Etna tűzhányó­ból lerakodott láván épült. Az Etna 10,870 láb méretével Eu­rópa legmagasabb vulkánja . A kráter félelmetes torka gyakran kitör. A 18 és 19-ik században 16 ízben árasztotta el forró lá­vával az útjában álló falvakat és városokat, félelmetes pusztí­tást okozva. A monda szerint, —amiben a nép még most is hisz- az Etna mélye egy cyc­­lopi óriásnak, Typhonnak pihe­nő helye, aki időnként meg­mozdul és megremegteti a föl­det. A következő napon „vérfa­gyasztó" élményben volt ré­szünk. Egy nagyon szép temető mellett haladtunk el. Művészi síremlékeivel, illatos, színes vi­rágaival üde látványt nyújtott. Beléptünk a cizellált vaskapun. Sehol egy élő­lény. Szellem­vá­rosról már hallottam, de ez a szellemek temetőjének látszott. Elmerültünk a pazar síremlékek feliratainak tanulmányozásá­ban. Nagy volt a terület, ren­geteg a látnivaló, észre sem vettük az idő múlását. Egy­­szercsak azt láttam, hogy az erősen szürkülő alkonyatban a hold kezdi mutogatni sápadt arcát. Induljunk kifelé —unszoltam férjemet— nehogy bezárják a kaput. Igen ám, de merre? Tö­kéletesen elfelejtettük, hogy hol jöttünk be. Közben a hold tel­jes pompájában elfoglalta he­lyét az égen,csillogó ezüst ko­rongja segítőkészen világította az utat, mi pedig egyre fárad­tabban bandukoltunk. —Nézd, ott van a kapu— ki­áltottam fel, végre és majdnem repültünk a kijárat felé. Ahogy odaérkeztünk láttuk, hogy zárva van. Erre kétségbeesetten kia­bálni kezdtünk, hátha valaki meghallja. Közben Dante híres mondása jutott az eszembe: „Hagyjatok fel minden remény­nyel ti, akik ide beléptek.” Mi azért nem hagytunk fel minden reménnyel, hanem szót­lanul, karonfogva, mint egy ro­mantikus szerelmes pár elindul­tunk a halottak birodalmában éjszakai szállást keresni. Egy hatalmas mauzóleum előtt meg­álltunk, melynek védett része megfelelőnek látszott éjszakai szállásra. A kriptán arany be­tűkkel csillogott a holdfényben „Itt nyugalmat és békét ta­lálsz." Valóban nyugalmat és békét találtunk. Férjem olyan szoro­san ölelt magához, mint hajda­nában a mézes hetekben. Pró­bált melegíteni, mert az enyhe éghajlat ellenére is dideregtem. Ő, aki semmitől és senkitől nem fél (kivéve tőlem) egy idő múlva el is aludt. Én viszont, aki min­dentől és mindenkitől félek (csak a férjemtől nem) folyton rettegtem. Később mégis vala­hogy elszenderültem, mialatt talán az összes szellemek táncra perdültek körülöttünk. A reggeli játszadozó napsugár ébresztett fel. Lassan feltápász­­kodtunk, korgó gyomorral és kételkedve néztünk egymásra. Valóban igaz mindez, vagy csak még mindig álmodunk? Ezúttal több reménnyel indul­tunk a kapu felé, melyet éppen akkor nyitott ki az őr. Riad­tan nézett ránk. Ki tudja mit gondolt. Talán azt, hogy két álmos, gyűrött szellem kikelt a sírjából. Rövid tűnődés után rémülten kiáltott fel és elro­hant. A kocsiba ülve visszatért a humorérzékem. —Látod, most megspóroltuk egy éjszakára a szállodaköltséget— heccelődtem a férjemmel. Pihenés, alvás és evés után utunkat a tengerparton foly­tattuk. Elérkeztünk egy olaj­fák árnyékában meghúzódó ki­kötő városkába, Acuttrezzába. Figyelmünket nem kerülte el a tenger vizéből impozánsan ki­emelkedő, gigászi sziklacsoport, a „Riviéra dei Ciclopa" mely­nek mithológiai háttere van. A monda szerint az őskorban kannibál óriások laktak ezeken a sziklákon, egyetlen nagy szem­mel a homlokuk közepén. Ne­kem a két szemem sem volt elegendő, hogy ezzel a látvá­nyossággal beteljen. A legenda arról is szól, hogy Apolló végül megölte ezeket a félelmetes óriásokat és azóta a legnagyobb nyugalom uralkodik a környéken. (folytatjuk) Csak vígan át az életen, Csak nem csüggedve semmiben Végy csókot lányok ajkbról A bolondot csúfold ki jól, így jó szerencse jár veled S az élet kulcsát megleled. Nem voltam még hat éves, mi­kor először készültem bálba. Tíz évvel idősebb unokanővérem szü­letésnapjára álarcos farsangi házi­mulatságot rendeztünk. Hetek­kel előtte olyan boldog izgalom­ban éltem, hogy másról sem tud­tam suttogni barátnőimmel, mint készülő jelmezemről, me­lyet drága kis­mamám tervezett és varrt a számomra. Nyolc évvel később, mint 14 éves „nagylány" nagygalambfalvi Tóth Károly tánciskolájának vizsgabálján vettem részt és ké­sőbb a jogászbálon debütáltam. (Nem ütik a jogászt agyon.) Azóta rengeteg víz lefolyt a Tiszán, a Dunán, a Szamoson, a Rajnán, a Mississippin. Több országban és városban hálóztam, de még most is éppen olyan iz­galommal és örömmel készülök egy bálra, mintha az elsőre men­nék. Kár, hogy nem láttam a jövő­be akkor, vagy nem jósolta meg egyetlen csillagász, cigányasz­­szony sem, hogy valamikor sok év múlva, száműzetésben az örök tavasz hazájában én is bálákat fogok rendezni, csillogó, fényes tündéri éjszakákat, hogy pár órára ide lopjuk álmaink fővá­rosát, a Duna királynőjét, Bu­dapestet. A nők a bálban a legszebbek. A selyem, bársony, muszlin,bro­kátruhák, csillogó ékszerek, a fodrászművészet és kozmetika remekei még a hamupipőkét is hercegnővé varázsolják. A hosz­­szú hétköznapok szürkeségét pe­dig aranyporral szórja be egy gyönyörű báli éjszakára való visszaemlékezés. TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET* San Francisco csalogánya, mezzo­szoprán énekesnő, a BUDAPESTI ÉJSZAKA SZTÁRJA. GOETHE soraival kezdtem rövid mondókámat, mellyel a sziveken kopogtatok a január 15-i BUDAPESTI ÉJSZAKA SAJTÓBÁLLAL - és befejezés­nek is Goethe szavait szántam: Hogy jól élhess azt megtanultad. Ha semmibe veszed a múltat. Ne aggódj legkisebbet se. Élvezni mindent, ez szerencse Különösen ne gyűlölj senkit Aztán­­ bízd Istenre a többit. Fáradhatatlanul zajlanak az előkészületek. A Kár­pátok Táncegyüttes szorgalma­san próbál, hogy valamennyiünk számára felejthetetlen produkci­óval álljon a közönség elé. Éjféli csárdással lépnek fel, melynek keretében ellárják a tápéi daru dübörgőt, a pontozót. A ceremóniamester tisztségét BORVETŐ JÁNOS fogja ellátni. Hosszú színpadi gyakorlata biz­tosítja a műsor zavartalan mene­tét. Szeretettel kérjük már most a szép, fiatal hölgyeket, hogy ké­szüljenek a bálkirálynő válasz­tásra, mely azzal a megtisztel­­tetéssel is jár, hogy a szeptem­beri Sajtónapon képviselik a Ca­­liforniai Magyarságot. Örömmel tapasztaljuk, hogy az ifjúság is szép számmal készül a bálba. Számukra külön asztalokról gon­doskodunk, hogy megismerjék egymást és így kellemesebben szórakozzanak. Szeretettel várjuk a magányoso­kat is, akik a bálban nem lesznek egyedül, mert gondoskodunk számukra társaságról. Örömteljes várakozással nézünk a drága ma­gyar tesvéreinkkel való találko­zás elé. Kérjük, hogy a nagy érdeklő­désre való tekintettel helyfog­lalásaikat minél előbb eszközöl­jék a hirdetésben feltünteti szá­mokon. FÉNYES MÁRIA ÜNNEPNAP A BÁL TEMETŐ CATANIA MELLETT. CALIFORNIAI MAGYARSÁG 3. oldal A CALIFORNIAI MAGYARSÁG BARÁTI KÖRE szeretettel hívja tagjait és az összmagyarságot, 1977. január 21-én pénteken este 7.30-as kezdettel a szerkesztőségben tartandó TŰZ TAMÁS Irodalmi Estre MŰSORVEZETŐ: ZASS LÓRÁNT Szavalatokkal közreműködnek: VÁGÓ KLÁRI KOVÁCS BLANCHE ABONYI LÁSZLÓ BOROS BARNABÁS Belépési adomány kávé és süteménnyel: 1 dollár. Családias vacsora 6 órától a lap munkatársaival. Paprikás krumpli kolbásszal, uborka salátával, gyümölcsrizs. Ára 3 dollár. Csak előzetes rezervációra január 18-ig. Cím: 105 Sp. Western A­ve., L.A. 90004.­­ T.: 384-7642. s szeretettel meghívja lapunk olvasóit, családját és barátait, s általában a város és környéke magyarságát az 1977. JANUÁR 15-ÉN, SZOMBAT ESTE 7:30-KOR TARTANDÓ TIZENEGYEDIK „BUDAPESTI ÉJSZAKA” SAJTÓBÁLRA A BILTMORE HOTEL CRYSTAL BÁLTERMÉBE. — Megjelenés: Sémi formai. — Ceremóniamester: Borvető János Fe épnek: I Tárczy Kovács Erzsébet budapesti dalok. Megnyitó valcer: SMALTZOFF DANCE ENSEMBLE TÁNCZFNF É-­fé,i csárdás: a kárpátok népi együttes. A I­­ H I • Belépőjegy 10 dollár. Cser László és Maria Hely,n­o.2,1473

Next