Californiai Magyarság, 1977. január-december (55-56. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-21 / 3. szám
NAPNYUGAT PARL GYULA Irodalmi tallózások II. rész. Albert Camus, francia exisztencialista író, aki valóban a lét nagy kérdéseivel foglalkozik, „Idegen" című regényében lerántja a modern ember, a védtelen ember álarcait . . . Idegen környezetben nincs mentség számára anyjánál, akit könnyek nélkül eltemet, helyettes apja sem tud rajta segíteni, testi szerelme is elesik, a tanúk menteni akarják ostoba, oktalan gyilkossága után ... de nincs benne bűnbánat. Az „idegen", embertelen idegen marad, de elég bátor, hogy álarcait levesse a halál előtt, szabadságát igényelve és kiérdemelve hal meg ... Az exisztencialisták az igazi nagy kérdéseket vetik fel: kik vagyunk, honnan jöttünk, van-e életcél, álarcok nélkül bátran — ezekre a kérdésekre mi, hittel válaszolunk, minden kendőzés nélkül, hogy bizony emberek vagyunk, kincsünk cserépedényben, de van emberi méltóságunk is: Isten szavára igennel, vagy nemmel felelhetünk, de felelni kell! Az „elveszett nemzedék" írói Eliot „Pusztaság Világ" felrázó hatása alatt folytatták a „kereső regényt", új és új jellemekben állították be a sebzett királyt, „Fisher King", aki várja a „tiszta lovagot", hogy meggyógyítsa, s királyságának termékenységét visszaállítsa. A tiszta lovag nem jött. Különben is tiszta lovag csak egy volt Jézus, a Krisztus, s modern írók nem tudták, nem akarták elfogadni a reformátorok örökségét, hogy Jézus egyszer,s mindenkorra elvégezte keresztszenvedésével a nagy váltságot, nekünk a kereszt és feltámadás után hitbizalommal kell véghez vinnünk a magunk üdvösség munkáját. Az elveszett nemzedék írói megírták sok alakban az elvetélt, torzított, a maguk képére átalakított modern krisztusok sorát. Jött az ellenhatás: először az ÚJKATOLIKUS írói gárda: Leon Bloy, Mauriac, Green és a két Greene. Tőlük, részletigazságaikban, túlzott „papi kultuszukban" is sokat tanulhatunk. „Az idő elmúlt, amikor valaki magát keresztyénnek nevezve pogány életet élhet." — mi hozzátennénk, a protestáns egyháztag egyenlőre elég nekünk. Az Egyház, legyen Egyház. Hiszen a „keresztyén élet-halál döntések útján kell, hogy élje, kiélje hitét" (mi erre alázatosan azt tesszük hozzá „hitünk mértéke szerint"). „Ami kizárólag és feltétel nélkül nem kathólikus, a szemét dombra való" — mondják ők. A reformáció korában mi, protestánsok is komolyan vettük az Egyházat és igényeltük az Igaz Egyház, igaz vallás fogalmát. . . A még nagyok, írók, nagy írók „kereső regényeikben" — Forster, Hemingway, Faulkner — írtak a hamis tavaszokról. Zilahy „Halálos tavasz”, a Nyugat írói csak franciáktól tanulhattak, időben pusztító, perzselő nyarak, korai telek, s a nagy Krisztus szimbólumok, s elvetélt „áldozatokat" hozó regényalakok. De a Krisztus-utánzás csak nem ment regényhősökben sem ... A Nagy Galileait nem lehet plánozni, ha regényíró megkísérli, keserű csalódások, önemésztő elvetélt hősök az eredmény. Pedig itt-ott komoly hangok alázatra próbálták tanítani az „elveszett nemzedék" nagykodó, de belül önkínzó bátorkodóit, és a szociális messiás keresőket! Niebuhr . . . tömegben gonosz az ember . . . alázatos, komoly, egyszerű szavakkal a „bukott nagy Auden". „Milyen nehéz félre tenni a rémületet, a vágyat és a büszke gőgöt. S igazán rájönni arra, hogy kik vagyunk, hol és hogyan vagyunk. Bizony ,csak szerény csillag gyermekei. Törékeny maradozók, s úgy markoljuk ennek a józan öreg planétának gránit, kérges rögét ..." Peer Gynt figyelmeztetése újra fülekre talált „Önmagadnak elég légy" Jaj, ha mi nagykodó magyarok is tanulnánk tőlük . . . Elég elég a nagykodásból, a nagy búsulásokból, az akarnok messiáskodásból . . . jöttek az 50-es, 60-as években a megvert (beat) rongyos gárda, mérges és nem mérges írói. Persze ők sem mentesek a Messiásmotívumoktól, a „mese kelyhet" ők is keresik . . . Alázatuk kemény és igényes: az ember páthosa, akit a „mások" által teremtett világ tört össze, a verve alázottak (downbeat), akik már mentesek a siker, pénz ámokfutásoktól? — már-már boldogságos beatific arcot öltenek, felülemelkedve a mi világunk illúzióiból. Néha aztán ők is a „tanítványok" hosszú köntösébe, szakállas arccal, szandálokban andalognak. Salinger még arról is mer írni, hogy lehet, élhet valaki a világunkban kis krisztusként. Komoly hang közöttük Osborne kemény, barbár hangja . . . Barbár őszinteséggel megírt drámájában: „Haraggal tekints vissza" a Victorian Age maradvány, felsőközéposztálybeli hazugságait lerántja, bár, sajnos, erényeit nem látja. Az amerikai T. Williams pedig „Az Iguána Éjszakája" című drámájában végre emberi megoldásokat hoz, s ezeket a mozi változat sem tudja elhomályosítani. Az öreg kereső költő végre nyitott szemekkel, a világegyetemmel megbékélve tud meghalni, az aggszűz leány unoka — az új irodalom egyik legszimpatikusabb hősnője — terhektől szabadulva indul útkereső útjára, s mi szinte reméljük, hogy boldogságot, megoldást talál . . . Silány szerelmi emlékek után talán, talán ... A palástjától megfosztott pap - ez már protestáns, vagy protestáns hiten túli merész őszinteségű férfiként indul, kényszer hódításait, kis démonait hátra hagyva, az aggszűzzel való beszélgetés katharzisa után, végre kijózanodva, asszonyt talált, aki az ő felnőtt szerelmét igényli. Ha komoly „keresztyén" írók, katolikusok és protestánsok legalább így tudnának írni! Ha talán Németh László időben olvashatta volna az Iguánát . . Ha Eliot és Auden mélységeit és meglátásait, az új katolikus írók hűségével és alázatával! Micsoda szintézis! Talán Auden hangját érintette József Attila „Thomas Mann üdvözlése" című versében: „az igazat mondd, ne csak a valódit". Az „önszáműzött" magyar költők közül Kannás Alajos hangja van legközelebb Audenéhez, Zas Lóránt Osbornetól sokat tanulhat .. . Bátorsága, tehetsége, szókincse meg van hozzá . . . Az „új időknek új dalai" meglátásai, az irodalom „korunkban" tanítson bennünket jobban élni. Auden egyik nagy költeményében erre tanít: (szabad fordításban) „Költőtárs az igazat kövesd . . El egészen az éjszaka mélyéig. S aztán kényszer-képzetektől menten. Győzz meg bennünket, hogy kell, érdemes örülni-élni. A vers munkálásával Szőlős-kertet teremts az „átok"-ból. Az emberről, a nemsikerült emberről énekelj. A kétségbeesés révületében is. A szív sivatagában Fakadjon a gyógyulás forrása. Napjai börtönében Tanítsd a szabad embert Dicsérni (az Istent!). BICSKEI TIBOR: színtelen és mikőke Az egyik Kovács számadó juhász lett, tőle eredően még az unokája is úgy viselte a Számadó nevet, mint a nagyapa a rangját. Az öreg Számadó öccsének már csak a Birge név jutott, fia tehát Birge Pali bácsiként dobolta a híreket, amíg meg nem szüntette hivatalát a megafon. Terikére mint szép, madárcsontú kislányra emlékezem, de hordta a Nagykezű előnevet — nagyapja boltos volt valaha és ha a gyerekek cukrot kértek tőle, ő a kezével mérte. „Nem kell fiam ide mérleg, a bácsinak nagy keze van, jobban jársz, ha így mérem" Sanyi barátom, s egész családja a ködös eredetű Gabi gúnynevet viselte, valóságos névrokonai pedig — szemmel látható okból eredően — a Kopaszt. Bora néni kofárkodott szegény, s ha rosszul mérte a krumplit, így mentegetőzött: „Jaj lelkem, hát ne haragudjon, vak mán a Bora néni" — s jön egész családja Vaka, mint ő maga haláláig Vaka Bora néni. Az asztalos kései utóda traktoros lett, vagy TEFU-sofőr talán, mégis kénytelen kelletlen viselnie kellett eleteik foglalkozását megtisztelő Fakukac nevet. Az asztalost így különböztette meg a falu az Asztalosoktól, akik közül az egyikre, a többi Asztalostól való megkülönböztetésül - Shakespeare Keszeg ötletét is elhomályosítva — a Nyuszkó jelzőt akasztotta, nyúlánkságára utalva. Hogy ebben a tarka képrengetegben kertszomszédunk honnan szerezte a „Színtelen"-séget, már nem tudtam, de Kisszemű Tera nénire bárki rögtön ráismerhetett, ha egyszer már hallotta említeni, s meglátta őt magát, amint kannával a kezében tejet vitt a piacra. Varjú Pista még ennél is gyakoribb nevet hordott magával a személyi igazolványában, a másik hasonnevű pedig a többitől, s a tőle való megkülönböztetésként a Szarka előnevet szerezte meg. Ó kedvencem, Rejtő Jenő,aki magad is a P Howard fedőnév mögé bújtál, amikor megszülted Senki Alfonzot, Fülig Jimmyt és Buzgó Mocsingot hogy e neveken rejtsd el őket, nehéz-öklű hőseidet a kikötők, világméretű életterük kocsmáiban, sejtetted-e hogy valahol él egy tisztességes ember, akit Lótetyűnek becézve szolgál ki egy kis falu kocsmárosa? S ha ifjú korában esetleg kést rántott, mert ez talán vele is megesett, semmiképpen nem ezért tette, hanem azért, mert nem mondták neki eléggé kedvesen, hogy :Te Lótetyű! És sejtetted-e hogy létezik egy kis, görbe, öreg paraszt, aki a hozzá betévedőt a „Mi kell kendnek" kérdéssel fogadta, s ezért a hosszú távú falusi névadón a finn mesék manóira emlékeztető Mikőke nevet kapja meg? Írták szorgalmasan a papok, a főjegyzők, majd a tanácstitkárok a sok Kisst, Nagyot, Kovácsot, Szabót a hivatalos okmányokba, de mert egyébként eléggé színtelen az élet, színtelenné színesíti e neveket a falu fantáziája. Meg Gácsérra és Gúnárra (talán tenyésztett állataikra, talán a tenyésztők férfiasságára utalva), megemlékezve, hogy kinek a dédapja volt a faluból először honvéd ( s nem „közös") Honvéddé, meg Csibésszé azt, aki különleges erényeivel emelkedett ki a hozzá hansoló hobbyknak hódoló társai közül. És Gumi bácsivá valakit, ki tudja mire célozva. Folytatás a 8. oldalon. TERJESSZE A NAPNYUGATOT S MEGJELENT YVES DE DARUVAR “ TRIANON tárgyú könyvének if c magyar fordítása ' A FELDARABOLT |\ ||| MAGYARORSZÁG ___ cím alatt. ^ ^^yjAufgeslelUvonűerSchweizerJungwachiama 11 1956 ]| Elsőrendű keményvászon kötésben, színes képekkel, 286 oldal D terjedelmű könyv, ára 16 dollár plusz adó és postaköltség. , Kapható a DUNA OVERSEAS CO.-nál 226 No. Fairview St., Burbank, Ca. 91505. - T.: 845-6362 MIKES MARGIT GONDOLATOK AZ ÉPÜLŐ ERZSÉBET HÍDNÁL A magyar nép dicsérete Felszálltam egy hatvanhármasra a gellért-hegy oldalán, ablakhoz ültem és kinéztem, vasdaruk úsztak a Dunán. A híd puhán és álmodon, már lendül, ível a folyón, égretörő, röppenő szárnyak. Nehéz oszlopok, vastartóvázak kötik a földhöz, kaput állnak. Mint álomban, csodálva néztem, párás, ködös volt az idő, embereket, apró pontokat láttam, hogy bukkannak elő s mint a fantomok emelkednek rongyaiból köd fellegeknek, föl a magasba, hogy lengnek, szállnak,állványokon imbolygó árnyakhegesztenek, kalapálnak, forrasztják fönn a vasat, kék-fehér tűz cikázva villan és sziporkázó csillaglepkék táncolnak a ködfelhők alatt. Ti föllobbanó tüzek, fények, sűrű közegen törtök át, egészen a szívemig értek, hogy fölgyújtsátok parazsát, kicsi lángotok hőfoka oly nagy, hogy fölizzik bennük a holnap. S mintha a híd karja kinyúlna s az utcán, téren paloták orma suhanó felhőkre rajzolna s föltérképezné a jövőt. Eltűnődöm, szép vagy te új híd, s te szülőföldem Budapest, hazám lelke, vélem egy test, mely küzd, dolgozik szüntelen, itt is, ott is új tüzet lobbant a ködön át, a fagyos télben, hogy ne hamvadjon, ki ne égjen az emberben az akarat. Kis lángok lobbantják a többit, nagy tettek az emberfölöttit. 7. oldal DÉRUS PERCEK, DÉRUS ÓRÁK, HUMORESZKEK ÉS NOVELLÁK Fényes Mária: KACAGÓ ÁRIA c. könyve megjelent a Napnyugat kiadásában, 96 oldalon. A fedőlapot EGEGHY PÉTER festőművész tervezte. Ára 3,25 dollár, postai szállítás esetén plusz 50 cent. Megrendelhető a Californiai Magyarság szerkesztőségében: 105 S. Western Ave., Los Angeles Co. 90004 T.: 384-7642 A NÁNAY ENDRE politikai és szociálpolitikai jegyzetei könyvalakban: » VILÁGHELYZET ̋ címmel megjelentek (348 oldalon). A könyv - a lapunkból ismert és népszerű vezércikkeket, illetve az azokban foglalt gondolatokat is felhasználva - a mindennapi életbe beleágyazott problémáknak és azok hátterének élvezetes, tanulságos és tárgyilagos feldolgozása. A mindenkit érintő, a napi élet , forgásával velejáró kérdéseket a könyv a világ- és a szakirodalom tükrébe beleállítva mutatja be. Kapható a DUNA OVERSEAS CO.-nál 226 N. Fairview St., Burbank Co. 91505 - T.: 845-6362