Californiai Magyarság, 1977. január-december (55-56. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-21 / 3. szám

NAPNYUGAT PARL GYULA Irodalmi tallózások II. rész. Albert Camus, francia exisz­­tencialista író, aki valóban a lét nagy kérdéseivel foglalkozik, „Idegen" című regényében le­rántja a modern ember, a véd­telen ember álarcait . . . Idegen környezetben nincs mentség szá­mára anyjánál, akit könnyek nélkül eltemet, helyettes apja sem tud rajta segíteni, testi szerelme is elesik, a tanúk menteni akarják ostoba, okta­lan gyilkossága után ... de nincs benne bűnbánat. Az „ide­gen", embertelen idegen ma­rad, de elég bátor, hogy álar­cait levesse a halál előtt, sza­badságát igényelve és kiérdemel­ve hal meg ... Az exisztencia­­listák az igazi nagy kérdéseket vetik fel: kik vagyunk, honnan jöttünk, van-e életcél, álarcok nélkül bátran — ezekre a kér­désekre mi, hittel válaszolunk, minden kendőzés nélkül, hogy bizony emberek vagyunk, kin­csünk cserépedényben, de van emberi méltóságunk is: Isten szavára igennel, vagy nemmel felelhetünk, de felelni kell! Az „elveszett nemzedék" írói Eliot „Pusztaság Világ" felrázó hatása alatt folytatták a „ke­reső regényt", új és új jellemek­ben állították be a sebzett királyt, „Fisher King", aki vár­ja a „tiszta lovagot", hogy meggyógyítsa, s királyságának termékenységét visszaállítsa. A tiszta lovag nem jött. Külön­ben is tiszta lovag csak egy volt Jézus, a Krisztus, s modern írók nem tudták, nem akarták elfogadni a reformátorok öröksé­gét, hogy Jézus egyszer,s min­denkorra elvégezte keresztszen­vedésével a nagy váltságot, ne­künk a kereszt és feltámadás után hit­bizalommal kell vég­hez vinnünk a magunk üdvös­ség munkáját. Az elveszett nem­zedék írói megírták sok alak­ban az elvetélt, torzított, a ma­guk képére átalakított modern krisztusok sorát. Jött az ellen­hatás: először az ÚJKATOLI­­KUS írói gárda: Leon Bloy, Mauriac, Green és a két Greene. Tőlük, részletigazságaikban, túl­zott „papi kultuszukban" is so­kat tanulhatunk. „Az idő elmúlt, amikor valaki magát keresztyén­nek nevezve pogány életet él­het." — mi hozzátennénk, a pro­testáns egyháztag egyenlőre elég nekünk. Az Egyház, legyen Egyház. Hiszen a „keresztyén élet-halál döntések útján kell, hogy élje, kiélje hitét" (mi erre alázatosan azt tesszük hozzá „hitünk mértéke szerint"). „Ami kizárólag és feltétel nélkül nem kathólikus, a szemét dombra való" — mondják ők. A refor­máció korában mi, protestán­sok is komolyan vettük az Egyházat és igényeltük az Igaz Egyház, igaz vallás fogalmát. . . A még nagyok, írók, nagy írók „kereső regényeikben" — Forster, Hemingway, Faulkner — írtak a hamis tavaszokról. Zilahy „Halálos tavasz”, a Nyugat írói csak franciáktól tanulhattak, időben­ pusztító, perzselő nyarak, korai telek, s a nagy Krisztus szimbólumok, s el­vetélt „áldozatokat" hozó re­gényalakok. De a Krisztus-után­zás csak nem ment regény­hő­sökben sem ... A Nagy Gali­­leait nem lehet plánozni, ha regényíró megkísérli, keserű csalódások, önemésztő elvetélt hősök az eredmény. Pedig itt-ott komoly hangok alázatra próbálták tanítani az „elveszett nemzedék" nagykodó, de belül önkínzó bátorkodóit, és a szociális messiás kereső­ket! Niebuhr . . . tömegben gonosz az ember . . . alázatos, komoly, egyszerű szavakkal a „bukott nagy Auden". „Milyen nehéz félre tenni a rémületet, a vágyat és a büszke gőgöt. S igazán rájönni arra, hogy kik vagyunk, hol és hogyan vagyunk. Bizony ,csak­ szerény csillag gyermekei. Törékeny marado­­zók, s úgy markoljuk ennek a józan öreg planétának gránit, kérges rögét ..." Peer Gynt figyelmeztetése újra fülekre ta­lált „Önmagadnak elég légy" Jaj, ha mi nagykodó magyarok is tanulnánk tőlük . . . Elég elég a nagykodásból, a nagy búsulásokból, az akarnok mes­siáskodásból . . . jöttek az 50-es, 60-as években a meg­vert (beat) rongyos gárda, mér­ges és nem mérges írói. Persze ők sem mentesek a Messiás­motívumoktól, a „mese kely­­het" ők is keresik . . . Alázatuk kemény és igényes: az ember páthosa, akit a „mások" által teremtett világ tört össze, a verve alázottak (downbeat), akik már mentesek a siker, pénz ámokfutásoktól? — már-már boldogságos beatific arcot ölte­nek, felül­emelkedve a mi vilá­gunk illúzióiból. Néha aztán ők is a „tanítványok" hosszú köntösébe, szakállas arccal, szan­dálokban andalognak. Salinger még arról is mer írni, hogy le­het, élhet valaki a világunk­ban kis krisztusként. Komoly hang közöttük Osborne ke­mény, barbár hangja . . . Barbár őszinteséggel megírt drámájában: „Haraggal tekints vissza" a Victorian Age marad­vány, felsőközéposztálybeli ha­zugságait lerántja, bár, sajnos, erényeit nem látja. Az ameri­kai T. Williams pedig „Az Iguána Éjszakája" című drámájá­ban végre emberi megoldásokat hoz, s ezeket a mozi változat sem tudja elhomályosítani. Az öreg kereső költő végre nyitott szemekkel, a világegyetemmel megbékélve tud meghalni, az aggszűz leány unoka — az új irodalom egyik legszimpatiku­sabb hősnője — terhektől szaba­dulva indul útkereső útjára, s mi szinte reméljük, hogy bol­dogságot, megoldást talál . . . Silány szerelmi emlékek után talán, talán ... A palástjától megfosztott pap - ez már protestáns, vagy protestáns hi­ten túli merész őszinteség­ű férfiként indul, kényszer hódí­tásait, kis démonait hátra hagy­va, az aggszűzzel való beszél­getés katharzisa után, végre kijózanodva, asszonyt talált, aki az ő felnőtt szerelmét igényli. Ha komoly „keresztyén" írók, katolikusok és protestánsok leg­alább így tudnának írni! Ha talán Németh László időben olvashatta volna az Iguánát . . Ha Eliot és Auden mélységeit és meglátásait, az új katolikus írók hűségével és alázatával! Micsoda szintézis! Talán Auden hangját érintette József Attila „Thomas Mann üdvözlése" cí­mű versében: „az igazat mondd, ne csak a valódit". Az „ön­száműzött" magyar költők kö­zül Kannás Alajos hangja van legközelebb Audenéhez, Zas Lóránt Osbornetól sokat tanul­hat .. . Bátorsága, tehetsége, szókincse meg van hozzá . . . Az „új időknek új dalai" meg­látásai, az irodalom „korunk­ban" tanítson bennünket jobban élni. Auden egyik nagy költe­ményében erre tanít: (szabad fordításban) „Költőtárs az iga­zat kövesd . . El egészen az éj­szaka mélyéig. S aztán kény­szer-képzetektől menten. Győzz meg bennünket, hogy kell, ér­demes örülni-élni. A vers munká­­lásával Szőlős-kertet teremts az „átok"-ból. Az emberről, a nem­sikerült emberről énekelj. A kétségbeesés révületében is. A szív sivatagában Fakadjon a gyógyulás forrása. Napjai börtö­nében Tanítsd a szabad embert Dicsérni (az Istent!). BICSKEI TIBOR: színtelen és mikőke Az egyik Kovács számadó ju­hász lett, tőle eredően még az unokája is úgy viselte a Szám­adó nevet, mint a nagyapa a rangját. Az öreg Számadó öccsének már csak a Birge név jutott, fia tehát Birge Pali bácsi­ként dobolta a híreket, amíg meg nem szüntette hivatalát a megafon. Terikére mint szép, madárcson­­tú kislányra emlékezem, de hord­ta a Nagykezű előnevet — nagy­apja boltos volt valaha és ha a gyerekek cukrot kértek tőle, ő a kezével mérte. „Nem kell fiam ide mérleg, a bácsinak nagy keze van, jobban jársz, ha így mérem" Sanyi barátom, s egész családja a ködös eredetű Gabi gúnynevet viselte, valóságos név­rokonai pedig — szemmel látha­tó okból eredően — a Kopaszt. Bora néni kofárkodott szegény, s ha rosszul mérte a krumplit, így mentegetőzött: „Jaj lelkem, hát ne haragudjon, vak mán a Bora néni" — s jön egész csa­ládja Vaka, mint ő maga halá­láig Vaka Bora néni. Az aszta­los kései utóda traktoros lett, vagy TEFU-sofőr talán, mégis kénytelen kelletlen viselnie kel­lett eleteik foglalkozását megtisz­telő Fakukac nevet. Az asztalost így különböztette meg a falu az Asztalosoktól, akik közül az egyikre, a többi Asztalostól való megkülönböztetésül - Shakes­peare Keszeg ötletét is elhomá­lyosítva — a Nyuszkó jelzőt akasztotta, nyúlánkságára utalva. Hogy ebben a tarka képrenge­tegben kertszomszédunk honnan szerezte a „Színtelen"-séget, már nem tudtam, de Kisszemű Tera nénire bárki rögtön ráismerhe­tett, ha egyszer már hallotta említeni, s meglátta őt magát, amint kannával a kezében tejet vitt a piacra. Varjú Pista még en­nél is gyakoribb nevet hordott magával a személyi igazolványá­ban, a másik hasonnevű pedig a többitől, s a tőle való megkülön­böztetésként a Szarka előnevet szerezte meg. Ó kedvencem, Rejtő Jenő,aki magad is a P Howard fedőnév mögé bújtál, amikor megszülted Senki Alfonzot, Fülig Jimmyt és Buzgó Mocsingot hogy e neve­ken rejtsd el őket, nehéz-öklű hőseidet a kikötők, világméretű életterük kocsmáiban, sejtetted-e hogy valahol él egy tisztességes ember, akit Lótetyűnek becézve szolgál­ ki egy kis falu kocsmáro­­sa? S ha ifjú korában esetleg kést rántott, mert ez talán vele is meg­esett, semmiképpen nem ezért tette, hanem azért, mert nem mondták neki eléggé kedvesen, hogy :Te Lótetyű! És sejtetted-e hogy létezik egy kis, görbe, öreg paraszt, aki a hozzá betévedőt a „Mi kell kendnek" kérdéssel fo­gadta, s ezért a hosszú távú falusi névadón a finn mesék manóira emlékeztető Mikőke nevet kapja meg? Írták szorgalmasan a papok, a főjegyzők, majd a tanácstitkárok a sok Kisst, Nagyot, Kovácsot, Szabót a hivatalos okmányokba, de mert egyébként eléggé szín­telen az élet, színtelenné színe­síti e neveket a falu fantáziája. Meg Gácsérra és Gúnárra (talán tenyésztett állataikra, talán a te­nyésztők férfiasságára utalva), megemlékezve, hogy kinek a dédapja volt a faluból először honvéd ( s nem „közös") Hon­véddé, meg Csibésszé azt, aki különleges erényeivel emelkedett ki a hozzá hansoló hobbyknak hódoló társai közül. És Gumi bácsivá valakit, ki tudja mire cé­lozva. Folytatás a 8. oldalon. TERJESSZE A NAPNYUGATOT S MEGJELENT YVES DE DARUVAR “ TRIANON tárgyú könyvének if c magyar fordítása ' A FELDARABOLT |\ ||| MAGYARORSZÁG ___ cím alatt. ^ ^^yjAufgeslelUvonűerSchweizerJungwachiama 11 1956 ]| Elsőrendű keményvászon kötésben, színes képekkel, 286 oldal D terjedelmű könyv, ára 16 dollár plusz adó és postaköltség. , Kapható a DUNA OVERSEAS CO.-nál 226 No. Fairview St., Burbank, Ca. 91505. - T.: 845-6362 MIKES MARGIT GONDOLATOK AZ ÉPÜLŐ ERZSÉBET HÍDNÁL A magyar nép dicsérete Felszálltam egy hatvanhármasra a gellért-hegy oldalán, ablakhoz ültem és kinéztem, vasdaruk úsztak a Dunán. A híd puhán és álmodon, már lendül, ível a folyón, égretörő, röppenő szárnyak. Nehéz oszlopok, vastartóvázak kötik a földhöz, kaput állnak. Mint álomban, csodálva néztem, párás, ködös volt az idő, embereket, apró pontokat láttam, hogy bukkannak elő s mint a fantomok emelkednek rongyaiból köd fellegeknek, föl a magasba, hogy lengnek, szállnak,­­állványokon imbolygó árnyak­­hegesztenek, kalapálnak, forrasztják fönn a vasat, kék-fehér tűz cikázva villan és sziporkázó csillaglepkék táncolnak a ködfelhők alatt. Ti föllobbanó tüzek, fények, sűrű közegen törtök át, egészen a szívemig értek, hogy fölgyújtsátok parazsát, kicsi lángotok hőfoka oly nagy, hogy fölizzik bennük a holnap. S mintha a híd karja kinyúlna s az utcán, téren paloták orma suhanó felhőkre rajzolna s föltérképezné a jövőt. Eltűnődöm, szép vagy te új híd, s te szülőföldem Budapest, hazám lelke, vélem egy test, mely küzd, dolgozik szüntelen, itt is, ott is új tüzet lobbant a ködön át, a fagyos télben, hogy ne hamvadjon, ki ne égjen az emberben az akarat. Kis lángok lobbantják a többit, nagy tettek az emberfölöttit. 7. oldal DÉR­US PERCEK, DÉR­US ÓRÁK, HUMORESZKEK ÉS NO­VELLÁK Fényes Mária: KACAGÓ ÁRIA c. könyve megjelent a Napnyugat kiadásában, 96 oldalon. A fedőlapot EGEGHY PÉTER festőművész tervezte. Ára 3,25 dollár, postai szállítás esetén plusz 50 cent. Megrendelhető a Californiai Magyarság szerkesztőségében: 105 S. Western Ave., Los Angeles Co. 90004 T.: 384-7642 A NÁNAY ENDRE­­ politikai és szociálpolitikai jegyzetei könyvalakban: » VILÁGHELYZET ̋ címmel megjelentek (348 oldalon). A könyv - a lapunkból ismert és népszerű vezércikkeket, illetve az azokban foglalt­­ gondolatokat is felhasználva - a mindennapi életbe beleágyazott problémáknak és azok hátterének élvezetes, tanulságos és tárgyilagos feldolgozása. A mindenkit érintő, a napi élet , forgásával velejáró kérdéseket a könyv a világ- és a szakirodalom tükrébe bele­állítva mutatja be. Kapható a DUNA OVERSEAS CO.-nál 226 N. Fairview St., Burbank Co. 91505 - T.: 845-6362

Next