Californiai Magyarság, 1979. január-szeptember (57. évfolyam, 1-38. szám)
1979-07-20 / 29. szám
FÉNYES MÁRIA: Egy nyári este Lillát, A gyenge rózsaszájú, Tűzszemű leánykát Megláttam, és azonnal Látnom, szeretnem — egy volt. 1797 tavaszán a német szótól és úri csizmáktól hangos Pozsony után Komárom felé vette útját Csokonai Vitéz Mihály a fiatal, de csúnya, ragyásarcú, vándor költő.Mint mindenütt,a Debreceni Kollégium volt diákjának itt is akadtak barátai, mert vándorlásai során soha nem szállt fogadóba, mindig csak vendég volt. Éles István a kollégiumi diákok kosztadója és Laky Bálint felváltva gondoskodtak róla. A Duna partján épült szép ■csendes város Komárom emeletes házaival nemigen emlékeztetett az alföldi Debrecenre. Lakói annál inkább nagyrészt magyarok, sok köztük az iparos és kereskedő. Csokonai könnyen megszerette a várost, az is lehet halványan sejtette, hogy Ámor nyila itt fogja szíven találni. Komárom egyetlen költője asszony volt, Bédi Jánosné, született Fábián Julianna, akinek feköte készítő tudománya nagyobb volt a múzsák ihleténél. Férje tisztes csizmadia. A Bédi házban sok vendég fordult meg, Julianna megszeretette velük a költészetet és verselő társaságot alakított belőlük. Magától értetődő volt, hogy a fiatal költő előbb-utóbb Bédiné környezetébe kerül. Forró júliusi estén a csillagok fénye megsokszorozódva tükröződött a folyam hullámain. Bédiék szalonjában petróleum lámpa vetett fényt az asztal körül ülőkre, kintről pedig beszökött a holdsugár. Csokonait egyszercsak valami különös érzés fogta el. Inkább érezte, mint látta, hogy valaki a szobába lépett. Lassan megfordult. Két igéző kék szem forró pillantása esett rá. Feltűnően szép, magas homlokú, sudártermetű, szőkehajú lány állott előtte. A költő testén átfutó varázslatos érzés szinte megbénította minden porcikáját. Vajda Julianna, egy gazdag komáromi gabonakereskedő, Vajda Pál 21 éves lánya volt a csodálatos jelenség, Csokonainál három évvel fiatalabb. Azonnal észrevette a nagyorrú, ragyásarcú fiú zavarát, amin titokban Lilla mulatott is. Nyugodt, tiszta tekintettel fogadta a fiú szenvedélyes bókjait. Bemutatkozáskor a háziasszony elmondta neki, hogy Csokonai híres költő, így hamarosan a versekre fordult a társalgás.Az ifjú zavara csakhamar elmúlt, mikor néhány versét elszavalta. . . Júliának hizelgett a széptevés, a visszatetsző vonásokon átsugárzott a szellem vonzóereje. Habár semmit sem árult el érzéseiből, legközelebb mégis szívdobogva kopogtatott be Bédiékhez, hátha újra ott találja a költőt. Nyugalma és imponáló komlysága hódításra serkentette Csokonait és végül is ő lett halálosan szerelmes a lányba. Költészetének színes szellemét, szívét, lelkét, verseit mind a lábai elé rakta. Mi tagadás, siralmasan nézett ki a Bédi házba járó módos polgár lányok és asszonyok koszorújában Csokonai. A háta mögött ilyeneket mondtak róla: „De kár azért a szép eszéért! Milyen szerencsétlen és szegény” De lám, van bátorsága a város legszebb lányának udvarolni. Mit szól majd Vajda Pál uram, ha észreveszi, hogy Júliának egyre rokonszenvesebb ez az ágrólszakadt nicstelen fiatalember? — Aki ráadásul olyan magabiztosan viselkedik, mintha egyenrangú volna. Csokonai a szerelem rózsaszínű felhőjében minden józan gondolkozását elvesztette. Mintha kudarcok, hideg elutasítások soha nem érték volna, elképzelte, hogy a költészetből meg is lehet élni. Egyszer így írt a szeretett leánynak: „Nem tetszik az a föld ahol szerencsémmel találkoztam? Mond meg melyik részét kívánod lakni hazánknak? Az északi havasoktól a déli homokos mezőkig, a Dunának napnyugati fordulásától nap keleti végéig szabod ki a tartományt és ha te ott laksz paradicsom lesz az nekem” Mindez csak költői álom volt. Lilla szívesen hallgatta a szép szavakat, de a sors nem akarta, hogy Csokonainak bárhol is paradicsom legyen ezen a földön. A komáromi társaságban egyre több mendemonda szállingózott személye körül Szégyelni kezdte toprongyos ruháját és néhányszor szépen kiöltözve jelent meg Bédiné szalonjában. Akkor azt mesélték róla, hogy Laky Bálint fiskálisan már látták azt az öltönyt. Nagyon érti, hogy kell tenni a szépet. Valószínűleg más lányok körül is forgolódott már — suttogtak a jóakatú barátnők Lilla fülébe. Csokonai esküre emelte kezét, úgy védekezett: Esküszöm haszni kezedre, Rózsaszádra, tűzszemedre, Hogy te lessz csak kedvesem Esküszöm, hogy míg csak élek, Más szerelmet nem cserélek Vagy Lillám, vagy senki sem. Három hónapos tüzes ostrom után kezd a lány szívében ébredni a szerelem. Meggyőződik a költő őszinte tiszta érzéseiről. Érzelmeit szégyell bevallani inkább leírja és egy nagy, fekete pecsétes levélbe zárva átadja közvetítésre Bédinének. A költő megrémül a fekete pecséttől és sokáig nem meri felbontani, inkább sebtében egy verset komponál hozzá: Gyász pecsétje kedvesemnek! Fejtsd ki végre mit hozál? Mit jelentesz bús fejemnek? Élet-e ez, vagy halál? Öh egek. Rettegek! Amikor végre felbontja, nem tud az örömtől és boldogságtól betelni.Újra és újra elolvassa. Megszámolja a szavakat, a betűket. Háromezer betű és nyolcszor a leggyönyörűbb szó szeretlek ... Azonnal válaszol 1797 október 21-én. . . „ Te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra. ...” Boldog, napsugaras őszi hetek következnek, de velük együtt nőnek az árnyékok is. Csokonai egyre gyakoribb vendég a polgári jómóddal berendezett Vajda házban. A háziúr szívesen elbeszélget vele, kellemes társaságnak tartja, de nem veszi komolyan Júlia érdeklődését. Majdcsak megjön az esze, hiszen ennek a szegény vándorpoétának semmije sincs. A felhőkön járó költő nem akarja észrevenni az árnyak növekedését, annál inkább Júlia, aki ismeri szüleit és maga is tudja, hogy már nehéz lenne lemondani a jómódról. Arra kéri szerelmét, hogy próbáljon állást szerezni. Csokonai kénytelen a fellegekből a földre szállni. Lilla csak akkor szabja meg a „tartományt” ha lesz mire családot alapítani. A gyenge fizikumú fiatalember lázas hajszába kezd. Pártfogót, állást keres. Régi álmát nem adja fel, lapkiadó szeretne lenni, költészetből megélni. Könyörgő, megalázkodó leveleket ír. Szerelem ide-oda, kiszolgáltatott, szerencsétlen helyzetében egyedül áll. Lilla október 21-i levelével a szívén Pestre utazik. Könyvei számára kiadót keres. Soraival megkörnyékezi Koháry Ferenc grófot, Orczy László bárót. Sajnos a magyar főurakat nem érdekli a költészet, ír Széchenyi Ferencnek is. 1798 január 22-én gróf Festetich Györgytől kér tanári állást valamelyik iskolájában. Ő alapította a csurgói gimnáziumot és a keszthelyi Georgikont. (Folytatás a 6. oldalon.) IX. évfolyam — Los Angeles, 1979 július. m Mindenki olyan mértékben magyar, amekkora mértékben a magyar lélek ereje él és hat rajta karfol.hu / / KARÁCSONYI SÁNDOR NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE. MÉCS LÁSZLÓ: VAD- ÉS VÉDŐBESZÉD Én, Mécs, Isten szavának trombitája s mint költő, élő lelkiismeret:. . . szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős! A kis királyfit rajongástól égve nagy mesterek védték a bűn elől, grófok, bárók s a pápa őszentsége is érdeklődött hogyléte felől — s ezekre nem vigyázott lelki csősz! E fiúkért valaki felelős! E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, hol mese-forrást rejtenek a zsaluk, lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, hol több család csókolt, pörölt, aludt! Vagy ólban nőttek s rájuk tört az ősz. E fiúkért valaki felelős! Vagy műhelyekben forgáccsal, csirizzel kavart habarcs volt álom-malterük. Az életükben ember-jóság-ízzel nem találkoztak, bár az ég derűt szült, mert Istennel viselős! E fiúkért valaki felelős! Pofozta őket mester, gazda, béres, s rugdalta a kikent, kifent segéd, sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, bőrük tetveknek vacsora s ebéd. A csontjuk vitriolos s nem velős. E fiúkért valaki felelős! Csak ezt hallották mindég...te gazember, s ha többen voltak, akkor: „csőcselék, irigyeltek a dús koncokkal szemben s a háborúban ágyútöltelék! Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: e fiúkért valaki felelős! Nem tudnak semmit ők a bibliáról s hogy van Madách, Faust, lélekasztagok! S csak annyit tudnak az Isten fiáról, hogy elitélt minden gaz gazdagot! Kinél szurony s arany van, az erős! E fiúkért valaki felelős! Rothasztó testi-lelki rossz koszokból nem hámozta ki senki kincsüket s zenghet a jóság száz angyal-torokból fülük az ég szavára már süket. Szívük gennyes, szemük nézése bősz. E fiúkért valaki felelős! Ezeknek az lesz majd a messiásuk, ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, s múlt hulláján tánc lesz,kurjantásuk világlángok között a holdig ér. Jön a Halál, a mindent elnyelős: ítélet lesz s valaki felelős!