Californiai Magyarság, 1979. január-szeptember (57. évfolyam, 1-38. szám)

1979-04-13 / 15. szám

No. 15. - 1979. április 13. H9FT*=«BEK­===»==)Sna^^EH3(^^) Minden politikai rendszer ki­termeli a maga szóvivőit és iro­dalmi képviselőit. Úgy is mond­hatnánk, hogy amíg a kortesigé­­retekből valóságos kormányzat lesz, többrendbeli garnitúra el­­fogyasztódik. A konsolidálódott rezsimet általában olyan nevek jegyzik, akiket az induláskor még a névtelenség homálya,vagy éppen a börtön rejtett magában, így volt ez a két világháború kö­zött és ez jellemzi a mai magyar­­országi állapotokat is. Horthy szegedi programadá­sától a budai várban vitt udvar­tartáson keresztül a dinasztikus álmok összeroppanásáig nevek és koncepciók emelkedtek és tűntek el a süllyesztőben. Élen a felszínen csak az maradhatott, aki ismerte a játékszabályokat s tudta, hogy mikor mit kell/sza­­bad mondania. Hogy Herczeg Ferenc, majd annak kiöregedése után Márai Sándor lehetett a po­éta laureatus, annak oka volt. Vitathatatlanul mindketten ruti­nos s az átlagnál tehetségesebb mesteremberei voltak a szakmá­nak, de kínosan vigyáztak arr­a, hogy egy olyan világban, ahol hárommillió koldus volt és má­sik hárommillió alig-alig tudta előteremteni a létminimumot, ők arról csevegjenek, hogy járt-e Cecil a Török utcában, és hogy Budán lakni világnézet is, vagy csak állapot? ! Egy írót az avat íróvá, hogy úgy ábrázol és szórakoztat, hogy ugyanakkor értő-érző szív­vel jelen van a világ, a fajtája dol­gaiban, s ha kell, kollektív szó­­csöve-hangja az embertársát ért sérelmeknek, igazságtalanságok­nak. Akkor, amikor Pekár Gyula Herczeg Ferenc és mások méltó­­ságos címet és Corvin-láncot kap­tak írói érdemük legmagasabb el­ismeréséül Veres Péter, Illyés Gyula, Féja Géza, József Attila ellen nemzetgyalázás címen bíró­sági eljárást indítottak. Úgy tűnt, hogy a két világhá­ború közé eső negyedszázad el­lentmondásait nem lehet tetéz­ni. A történelem ezúttal is be­bizonyította, hogy a Horthy éra neobarokk, udvari manérban és intrikákban nem szűkölködő sza­kasza Hoffmann­ meséi számba mentek ahhoz képest, amit a nyilasok zöldben, Rákosiék pe­dig vörösben színre hoztak. A világnézetüket színben kifejező új korszakokban, ami a hatalom­ban és a pénzben való osztozko­dás mérvét és fajsúlyát illeti, táj és szerep nem változott,csak a fogalmazás, a stílus öltött más formát. A Rákosi-korszak az irodalmi­­ságot nem esprit-ben, még kevés­­bé az írónak az elnyomottal és szenvedővel való magát­ azonosí­­tásban, hanem traktorokban, bri­gádversenyben, munkateljesít­ményben, a volt csendőrt és szol­gabírót leleplező éberségben stb. mérte. Eszmei, elvont vonatko­zást csak akkor vett figyelembe, ha a kantáta Sztálinhoz, Ráko­sihoz, vagy a pártkongresszushoz íródott. Illés Bélától Méray Tibo­ron és Aczél Tamáson át Boldi­zsár Ivánig hosszú a hivatalos lista. Akik időközben disszidál­tak, elsősorban a saját irodalmi díjaikra és kitüntetéseikre mon­dottak kritikát, éppen mivel tisz­tában voltak az írástudók felelős­ségével és árulásával. Rákosi óta sok víz lefolyt a Dunán is, a Mississippin is. A szóképet egyszerű paraszti nyelv­re lefordítva­­ma Magyarországon az irodalmiság nem jelent szük­ségképpen pártos szemléletet is: méltányolt, sikeres író lehet va­laki anélkül , hogy traktorokról és munkateljesítményekről írna dicshimnuszt. És viszont az emig­rációban sem von maga után ki­közösítést, ha valaki egy hazai íróról értékelően mer nyilatkoz­ni. Előadásom egy magyar író arc­képéhez vázlat. Az írót Moldova Györgynek hívják. Elöljáróban hadd jelentsem ki, hogy Moldova írói ouvre-je elismerése, egyéni­sége szeretetet, humánuma és igazságérzete pedig tiszteletet ébreszt bennem. Hinni szeret­ném, hogy elmondasóm után hallgatóimnak is az lesz a véle­ménye, hogy érdemes volt egy órát rászánnunk egy jó ügyre. Moldováról, az emberről csak annyit tudok, amit a könyvei borítólapjairól, az úgynevezett fülekből sikerült összeszednem. 1934-ben Kőbányán született. Próbált ember, sokfelé járt, sok­felé dolgozott az országban. Sze­dett gyapotot, volt rakodómun­kás Komlón, kazánszerelő a film­gyárban, útkövető Pesten, építő­munkás Nyíregyházán, újságíró, az írószövetség futbalcsapatának jobbhátvédje. Közben elvégezte a Színművészeti Főiskola drama­turgiai tanszakát. Fiatal kora óta ír.Az idegen bajnok c. novelláskötete 1960- ban jelent meg, első regénye A sötét angyal pedig 1964-ben. Azóta majd minden évben el­hagyja a sajtót egy-egy kötete, a regények, riportok, szatírák, szociográfiai művek vegyest. Az egyik legnépszerűbb író Magyar­­országon. A neve: valutát ér. Könyveit elkapkodják, a megje­lenésük után 2-3 nappal már­ csak pult alól és protekcióval lehet hozzájutni. A „moldova­­iság" irodalmi fogalommá vált. Ha jól látom, az egyaránt jelent eredetiséget, sajátos tónust és mindenekfelett egy szuggesztív egyéniség hallatlanul színes és erős jelenlétét.A Szent Imre in­duló egyik főhősének, a tizenkét éves Kőhidai Miklós sárgacsilla­gos megpróbáltatásai után meg­állapítottam, hogy Moldova­ zsi­­dó. A magyar protestáns gálya­rabok iszonyúan hiteles és meg­rendítő regénye a Negyven pré­dikátor elolvasása után nem volt kétségem, hogy Moldova­­ refor­mátus. A Magányos pavilon az 56-os forradalmat idéző különös miliőjében a „pozitív hős" egy lebukott ávós, Flórián, és meg mertem volna esküdni, hogy a kérdésre, hogy mit álmodott, miért volt az arcán feszültség, Moldova tapasztalatból mondat­ta Flóriánnal: ,,A büntetőtábor­ban jártam, sorakozót fújtak, mentünk ki a fejtésbe, a szik­lák közé. Ha idegesen fekszem le, mindig erről álmodok. Vala­ki előre megmondta, hogy így lesz, hiába szabadulunk ki, ide­geinkben magunkkal visszük majd a börtönt". Hogy véleményemben nem vol­tam egyedül, ami Moldovának az alakjaiban való jelenlétét, a saját élményeinek a visszaadását illeti, bizonyítja, hogy két refor­mátus egyházban megválasztot­ták presbiternek. Mint ahogyan Akit a mozdony füstje megcsa­pott ”, a magyar vasútról és vas­utasokról szóló szociológiai re­mekműve meghozta számára a „tiszteletbeli vasutas" címet.A legkedvesebb történetet maga meséli el egyik jegyzetében „Egy úttörő őrs akarta felvenni a nevemet. Eljöttek küldöttség­­be zászlóval,, dobokkal — éppen aludtam — és arra kértek, hadd lehessenek ezután Moldova György őrs. — Nem volna jobb ha megtartanátok a régi neve­teket? Azelőtt hogy hívtak ti­teket? — Hisz éppen ez az:Csiz­más Kandúr őrs. Ennél még a Moldova is jobb". Moldova írói érdeklődésének széles skáláját tekintve, portré­ja felvázolásához kézenfekvő alapszíneket szolgáltat az ere­dendően nyugtalan természete. Konzervgyári emlékek című ri­port-sorozatának bevezetőjében ezt írja: „Koromhoz képest elég sokszor cseréltem környezete­met. Most talán már ideje beval­lani, hogy ezeknek a változások­nak kevés közük volt a bátorság­hoz, a romantikához, mert leg­többször véletlenül történtek. Eszem ilyenkor megállt, önkont­­trollom kikapcsolódott, és az illúziók nevében odahagytam nyugodt, kényelmes helyzetemet amelyben tulajdonképpen jól éreztem magam. Persze, ezek az „áramszünetek" nem tartanak soká, a Kazincbarcika felé robo­gó vonaton vagy rosszabb eset­ben Komlón, 620 méterrel nap­színt alatt, már magamhoz tér­tem". TOLVALY FERENC VERSEI A történelem kilométer-köveire (Kacsó Sándortól a valóságig) rovásírással zokogtam a kövekbe fogy a virág Udvarhelyről mentem Szová­tára Korond fogy a virág Segesvárnál Petőfit siratjuk s az elveszett szabadságunkat évről-évre egyre kevesebben százéves fenyőket döntenek a Hargitán Törd a nem merek tovább menni fogy a virág Napoca Cluj hogy is hívták régen Kolozsvár a Házsongárdi temetőben sírkövek halottainkat meghamisították sírkövek és kevés virág emberek jöttek már nem ismerek senkit hogy is hívták vád! kereső vád! eltörölték kitaposták kiszakították s te várod, hogy szavad.. .? fogy a virág s gyűl az iszap Érdemes ideiktatni Moldova egyik kritikusának a Rongy és arany­ kötethez fűzött megjegy­zését: „Ha nekem Moldova olva­sása előtt bárki azt mondja, hogy mesél a konzervgyári él­ményeiről, elkerülöm. S ma már izgalmasabbnak tudom, mint bármilyen egzotikus útleírást. Kevésbé érdekel, ha valaki In­diából Párizsba gyalogol, vagy tutajjal szeli át a Csendes-óce­ánt" (Új írás, 1969.IV.121 I.). Miben rejlik e riportok titka? Mint mondottuk, nyugtalan em­ber, a veleszületett kutatószenve­dély hajtja. Farmerben, pulóver­ben, egy nyűtt sporttáskával a vállán időnkint útra indul, hogy végére járjon valaminek. S amibe belekezd, annak végére is jár. Moldova rendkívül fegyelmezett író. Bármi lett-légyen is a témá­ja, az 56-os mohácsi árvíz, az aszódi javító intézet, vidéki zá­logház, vásározás, biztosítás — hiteles jelentésre törekszik. Ri­portjait olvasva, az volt az érzé­sem, hogy hangos híradóban dokumentumfilmet nézek és a ri­portert semmi más nem érdekli, csak az igazság visszaadása, meg­szólaltatása. A lényeges elemeket hozza premier plánba és a lénye­ges, a témát feldobó jegy nem mindig az, ami nyilvánvaló és a szem előtt van. A vérbeli író és a dramaturg egymás kezére ját­szik. Moldova a felvetett prob­lémát nem egyszer nyitva hagy­ja, vagy két síkban ábrázol, mint­egy hangsúlyozva, hogy az élet jelenségei nem mindig egyértel­műek. Moldova nemcsak jó író, a szerkesztés és a vágás szakmai fogásait ismerő dramaturg, min­denekfelett becsületes ember. Ha úgy van, hogy A Szentimre-in­­duló kis zsidó sráca, Miklós, aki Teitelbaumnak és Koterbának teljesített futárszolgálatot, azo­nos azzal, aki a gyermekkorát Kő­bányának abban a prolinegyedé­ben élte meg maga is proliként, amit annyi elbeszélésében s a Gázlámpák alatt c. kötetében megörökített, nem csodálkozunk azon,hogy Moldova elkötelezett­­je lett az új világnak, amelyik a réginek szétszedett kövein épül. Amikor Moldova egy TSZ-ben körülnéz, számára a TSZ ter­mészetes adottság. Mint aho­gyan a népi demokrácia bárme­lyik építménye magától értető­dő valóság. És Moldova ezt az új rendet szolgálni, de nem kiszol­gálni akarja. Szándékban és he­vületben Széchenyihez hasonlít: idealista, és nem opportunista. Brutális őszinteséggel kimondja, hogy annak számbavétele, hogy mi történik az országban és hogy alakul az emberek sorsa, „nem humanizmus vagy osztályhűség, ez kutyakötelesség és elemi mél­tányosság". Az egyéni vagy kollektív hely­zetjelentés, amit Moldova ad, nem önmagáért való. Nem csupán fényképet akar nyújtani az olva­sónak, amit, miután kiszórakoz­­tuk, kigyönyörködtük magunkat a feledés albumába süllyeszthe­tünk. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a Tisztelet Komlónak!, Az őrség panasza és Akit a moz­dony füstje megcsapott azaz egy bányatelep, egy dunántúli tájegy­ség és a MÁV sorsát átfogó köny­vei vihart és botrányt kavartak és az illetékeseket az ország ki­rakatába került állapotok, visszás­ságok megoldására, kiküszöbölé­sére indították. Például a magyar vasút és vasutasok munkáját, életét kínos részletességgel feltá­ró művének megjelenése óta Magyarországon szólás-mondás lett, hogy „amióta Moldova köny­vét olvastam, nem merek vonat­ra ülni.". Ha egy író élesszemű megfigye­lő, szenvedélyes kereső, a lénye­get firtatja és a jelenségek érték­rendjét meg tudja állapítani, ab­ból még nem következik, hogy (Folytatás a 7. oldalon.) TROMBITÁS DEZSŐ: Vázlat Moldova György arcképéhez NAPNYUGAT Vihar előtt Olykor felnézek az égre. Kíváncsi vagyok, hoztak-e hírt a felhők? Két szemem beleragadt a végtelenbe, a Kárpátmedence zuhant felém, pilláim merev erdején, s a be nem teljesült vágy erejével csapott volna arcomba mélyen, hogy belevésse a nemzethez tartozást. Élni szerettem volna megint a zuhanást, visszanéztem, közben a sárkány elrabolta a Fehér Lovat. 6. oldal MEGJELENT Tollas Tibor verses kazettája 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg a hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán el­hagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) leg­szebb verseit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre ke­vesebb idő marad az olvasásra, különösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahe­lyünk között autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd e verses kazetta meghallga­tása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: NEMZETŐR, D-8 München 34. Postfach 70. Ára portóval 7.50 dollár, Európában 15.00 DM. MEGJELENT a Nemzetőr és Griff közös kiadásában Dalnoki Veress Lajosné: Szabadság nélkül c. könyve Pártalan érdekességű, hézagpótló napló az osztrák Anschluss­­tól kezdve a szabadságharc bukását követő időkig. Négy évti­zed magyar történelme elevenedik meg egy asszony meglátásán keresztül. Férje, Dálnoki Veress Lajos vezérezredes a könyv főszereplője, akit a németek és az oroszok egyaránt halálra ítéltek s aki mindvégig a magyar utat járta. Megrendelhető: Amerikában és Kanadában a szerző címén. 2011 51 st Ave., S. W. Calgary, Alta, Kanada. Ára portóval 7.50 dollár, Európában 15.00 DM.

Next