Californiai Magyarság, 1979. január-szeptember (57. évfolyam, 1-38. szám)
1979-07-20 / 29. szám
8. oldal Örökké mosolygó, kócos-borzos fejű iskolatársam volt ős Piri, aki mindent tudj, nemcsak a magyar romanticizmus, vagy a nemzeti klasszicizmus koráról, de hosszú szempilláit meg sem rebbentve, a jelenkor íróinak magánjellegű tett-vett intim dolgairól. Apró történeteit, mintha gyóntatószékben tenné, suttogva adta elő, halálos titoktartás ígérete után, tömören, csak a főszereplők említésével. A következő órák anyagát a szünetekben vette át. Mégis tudott. „Lukas órán" előadta az összes színházi és irodalmi berkek pletykáit, kacsáit, remekül utánozva művészeti életünk nagyságait. Hadarva tért át egyik mondatáról a másikra, apró mozdulatokkal, mintha legyeket hesegetne, göndör fürtjeit próbálta engedelmességre nevelni. Sohasem sikerült, Piri! Te feledhetetlen a harminckettőből, köszönöm Neked mai küldeményedet, a meghívót. Te vagy közülünk az egyetlen, aki kapcsolatot teremtesz az osztály nevében. Köszönöm mindannyiunk helyett! Jobb idők meghatározásával élve „krajtzáros" levélpapírra vetett néhány mondatban az ötven éves érettségi találkozóra hív. Az obuigát szöveget most még annyival sem toldotta meg, amit máskor feltétlenül ráfirkantott: Viszlát! Enyhe aggodalom fogott el. Pikik is elfáradt. . . A Dobó Katica hepehupás udvarán, két görbetestű akácfa között készült egyik iskolai csoport képemet sokáig magamnál hordtam, így maradt máig is birtokomban. Az idő, akárcsak a képen levőket, a felvételt is megtörte. Elsárgult, mint a megvénült falevél. Piri meghívójának hatása alatt elővettem. Ijedt arcú lánysereg, mint akik ■ félnek egy előre látható veszedelemtől. A csúsztatott derekú ruhák alól is kibukkanó anyányivá érett 18—20 éves lánytestek körvonalai. Pántos vagy oldalgombos cipők, az utált patentharisnyákkal. A tanári kar erőszakoltan szigorú ábrázata, mely sohasem engedte meg az igazi, emberi érzések kibuggyanását, idegenül hat rám, még ma is. Piri az egyetlen, aki örökké közel áll hozzám. Nézem a képet. Feleszmélek. Sokallom a harminckettőt. Már réges-régen nem vagyunk ennyien. Megfogyatkoztunk mi is, mint a nap sugarai az alkony küszöbén. Ha jól tudom még tizenketten vagyunk. De lehet, hogy már annyian sem. Piri! Piri az egyetlen, aki tudja kit mosott el közülünk az idő. Vagy talán már ő sem? . . . Irén volt az első, akivel kevesebbek lettünk. Önszántából ment el. Márta, csak az ötéves találkozóra jött el. A tíz évesre, még levelet küldött Budakesziről, ahol roncsolt tüdejét foltozgatták. Azután . . . Sárit, még huszonkilencen kerestük fel külön engedéllyel a Lipótmezőn, ahol csodálatos szépségének roncsaival, ölében rizskása szemeket keresgélve, örökre elnyelte a Sárga Ház szája, akárcsak a nemlétező rizsszemeket a képzelete. Ellus, első gyermekéért életével fizetett. Klára és Magdy, az ikrek, nem illik róluk beszámolni hogyan nyelte el őket az élet útvesztője. Ida, szénvasaló lángjának martaléka lett. Két árvája maradt. Férjét a háború falta fel. Mi lett a gyerekekkel, még Piri sem tudja. Gizit, népes családjával együtt Úrnapjának ünnepén bevagonírozták. Senki nem látta viszont gyönyörű lángvörös sörényét, égkék szemeit. Romána, ezredes férjével együtt a kitelepítettek sorsára jutott. Királynői termetéből férje borotvájának nyomán hagyta el az élet. Az ura, katonásan követte. A kis Wittler, akit sohasem szólítottunk keresztnevén, nem is illett volna hozzá a rideg Berta élelem után indult, tank tiporta , porrá csekélyke testét, mint férget az emberi lépés. Nézem a képet, a képet, az ódon iskolai ablakokat, oda képzelem az idomtalan akácokat, melyhez olyan jó volt odatámaszkodni. Lehet az is, hogy a karcsú leánytestek terhétől váltak nyomorékká. Most is érzem, milyen jó volt hozzájuk dűlni. Ifjúságomban részesek, de jó lenne újra veletek együtt lenni! Osztályunk „véne", Piri, a képen felettem áll. A nyakamat fogta, mégis elszaladtam, meg sem álltam, vissza sem néztem egészen a holland határig . .. Bori, fehér rakottszoknyában a csoport előtt ül törökülésben. Mint hatalmas margaréta terül el körülötte ruhája. Ölében Forsche Pimpi által mesterkedett figyelmeztetést tart, mint orfeumokban a görlök a következő szám bejelentését: VISZONTLÁTÁSRA ÖT ÉV MÚLVA BUDÁN Dobó Katica növendékei! Ma sem tudom miért éppen Budán, amikor nem is ott végeztünk. 1932. VI. 29. Hattyú utca 14. Zöld Hordó, délután ötkor. Telefon: 151-840. — így állt előjegyezve íróasztalomon levő naptáramba. Főiskolai tanulmányom és két gyermekem nagy elfoglaltságot jelentettek. Ilyen apró feljegyzéssel adtuk tudtul egymásnak, férjem és én, mikor, hol, mi miatt vagyunk távol. 1937. VI. 29. Hattyú utca 14. Zöld Hordó. Délután ötkor. Telefon: 151-840. Két fiamat magammal viszem. Előrehaladott állapotbanvagyok, pár hónappal később született hármasikreimmel. Erre a találkozóra már csak huszonketten jöttünk össze. Ill, vérmérgezésben egy évvel ezelőtt elhunyt. Mennyire szerette pályáját. Boncolás közben fertőződött. Hivatásának áldozata, vagy hanyagság? Évek óta tanítok. Hét fiamból négy él. Ikreim, Péter és Pál névnapját ünnepeljük. Alig maradok a lányokkal, rohannom kell haza a családomhoz. 1947. VI. 29. Hattyú utca 14. Zöld Hordó, du. 5 órakor. Telefon: 151-840. Többen levélben, sokan telefonon mentették ki magukat. A tanári karból az utolsó öt évben alig maradt valaki az élők sorában. Ilyen rosszul sikerült találkozónk még nem volt. 1952. VI. 29 Buda. A Zöld Hordóba nem lehet menni. Nem tudnám megmondani hol voltunk. Piri vezetett oda. Még két tanárral kevesebb él. Nekik már jó! —, közli véleményét Bori, aki most is hozott valamit mutogatni, akárcsak a „suliba". A különbség csupán annyi, hogy ezúttal nem az agyongyötört iskolai padok alatt, hanem a tisztában vendéglői asztal árnyékában mutogatja férjének börtönből kicsempészett leveleit. A „suliba" — a kis kadéttól —, még csak a szerelmes leveleket hozta. Mindenki kimért, tartózkodó. A néhány tanár, aki mégis eljött, sürgős ügyeire hivatkozva gyorsan távozik. Mindenki óvatos, titokzatos. Öt évvel később, már csak gondolatban vagyok veletek. Távol a hazámtól, évekkel később tudom meg, hogy Piri lakásán jöttetek össze, négyen. A többiek? Okosabb, ha erről nem beszélünk. 1962.1967.1972.1977. Kecses porcelánvázában gyöngyvirág csokor áll íróasztalomon. Előtte a megsárgult kép, a vázához támasztva, így ünnepelek, így emlékezem! ÖTVEN ESZTENDŐ! Lélekben együtt vagyok a lányokkal. Mind a harminckettővel. A tanárokkal. A régi életemmel. Szeretném letárcsázni: 151- 840-et. Halló! Lányok! Kicsit kések. A kocsinkat elvitte a háború . . . Gyorsan egy taxit! Nem, egy lökhajtásos gépet. De . . . tudjátok én már nem a régi vagyok. Vagyonunkat elvitte a... És a férjem sem él. Gyermekeimtől kérjek? Melyiktől? Szerte széjjel vagyunk! Csupa kivihetetlen gondolat. Megtehetném potyautasként is, ha olyan kicsi lennék, mint az a dán veréb, amelyik másfél óra alatt tette meg az utat Koppenhága és London között. Nem tehetek mást, gondolataimtól visszamenekülök a képhez. Jó Simonyi Baba! Pontosan olyan a képen, mint ahogy utoljára láttam 1977-ben Luganóban Laci, gyermektelen maradt, ahogyan kívánta. Irén életunt arca előrevetíti a maga választotta méregpoharat. A szeplős Illés, a képen is az orrát törli. Örökké náthás volt, akkor is, mikor felelni kellett. Gábor Éva felfele néz. Fitos orra mintha már akkor is milliók után szimatolt volna. Gizi, úgy tetszik jövendő sorsa felé indult. Hitt Krisztusban. Tudom! Nem azért tért át a családja, mert erre kényszerült. Biztos vagyok benne Jézushoz találtak. Kilián Alice, már dédnagymama. Bényey Flóri még csak a kézitáskája árnyékába rejtve dicsekedhetett a főhadnaggyal. Istenem, de nehezen szedték össze a kauciót. Rozika, nagy kék szemeivel mintha növendékei mozdulatát ellenőrizné. Egy-kettő, jobb-bal. Nyújtsd meg a derekadat. Hasat be, mellet ki. Egy-kettő, jobb-bal! Egy-kettő, jobbbal! Jaj, Istenem, ebbe bele kell őrülni. Ez itt Simon Zsuzsi, nyolcvan kilójával együtt. Mennyit nyafogott nekünk: — Gyerekek, bűnöztök, mert hagyjátok, hogy éhen haljak. A mama nem ad tízórait! Kegyelem! — ... és mi tápláltuk. Senki sem vitt haza maradékot. Zsuzsink mindent felfalt. Érettségi után, soha többé nem látta senki. Hegedűs, Füredy, Kóos, Berze, Sóváry, mindig megértették egymást, a képen is, az életben is egymás közelében maradtak. Adrienné, már akkor is olyan gőgös volt, mint később kegyelmes aszszony korában. Muntyán Ella. De csúnyácska volt az Istenadta! Külseje nem gátolta meg abban, hogy kitűnő gyermekorvossá váljon. Szwerteczky Joly festői sikerén nem lepődtünk meg. Amikor még csak a tanárokat karikatúrázta — add tovább alapon —, tárlatot jósoltunk számára. Kelemen Klári, mintha a Varga Böske feje körül vadászna. Utolérhetetlen képességei voltak a duruzsolóvadakkal szemben, ahogy a legyeket és szúnyogokat elnevezte, mikor vadászterületére vetődtek, balkézzel, röptében fogta el a szemtelenkedőket. És ő, a kis Wittler, törékeny testével. Még a szemét is összehúzza a képen, mintha a harmincnégy évvel később közeledő tankot látná. Ne állj meg Wittler! Rohanj Wittler! Szegényke mindig alulmaradt, a „suliban" is, és egyszercsak jött a tank . . . Piri, aki mindent tudott, valahogy az érettségi évében elgaloppírozta magát. Kegyelemből csúszott át, szemtelensége segítségével, amikor pimasz bátorsággal odavágta osztályfőnöknőnknek: — Nagy szégyen lesz az Ella néni osztályára nézve, hogy énmiattam bukott lány is akad a nyolcadikban. Kikerült a harminckettőből: kegyelmes asszony, de lett munkás felesége is. Akárcsak a foglalkozási ágak, a férjek is különbözőek lettek. Kinek-kinek, hogyan szeletelta sors a kenyeréből. Előbb csak a férjek, később már a gyerekek is megjelentek a találkozókon. Bemutatás nélkül is megmondtam ki, melyik „lánynak" a gyereke. Mi, mindig a Dobó Katica „lányai" maradtunk, akiknek eleinte kijárt a kézcsók, később eljött a Szabadság elvtársnők ideje. Mi, sohasem tettünk észrevételt egyikre sem. Nem tudom hányan voltatok az ötven éves találkozón. Éveitek terhe alatt talán már utánozni sem tudnátok azt a régi, kedves zsivajt. Elcsendesedtetek ti is gondjaitok súlya alatt, s már rátok sem illene a megszokott szövege a szünetnek. — Lányok, lányok! Már megint rosszalkodtok! Rosszak voltunk-e? Nem! Csupán optimizmussal fűtött fiatalok. Milyen fenséges lenne, ha most is felbolygatott méhkasként körülzsongnátok, hogy ne halljam a magam zokogását . . . Kik és hányan érik meg a következő találkozót? Erre még Piri sem tudna feleni, aki pedig mindent tudott. Ugye nem veszitek tőlem zokon, ha nem írok nektek. Elvből teszem! Hiba-e, de szégyellem bevallani lányok. ÉLETTANBÓL ELÉGTELEN lettem. TOLLAS TIBOR észak-amerikai előadó-körútra indul szeptemberben, melyet Los Angelesben kezd. Szeptember 30-án a Szabadságharcos Világszövetség Széchenyi Teát rendez a tiszteletére, melyen bemutatja legújabb verseskötetét, melynek ÉVGYŰRŰK a címe. HÁMORI VÁRNAGY DALMA: Élettanból elegtelen NAPNYUGAT No. 29.- 1979. július 20. Kulturális életünk szenzációja lesz a Npnyugat augusztus 17-i KONCERT- és IRODALMI EST- je a Los Angeles Hilton Hotel Los Angeles termében. A zenei részben olyan sztárok szerepelnek, mint BALOGH ENDRE világhírű hegedűművész és NESSÉNYI JUDITH kiváló zongoraművésznő. Az IRODALMI EST két eseményt foglal magába: FÉNYES MÁRIA 10 éves írói jubileumát. Első könyve, az Örök ifjúság első kiadása 1969-ben és a második kiadás 1970-ben jelent meg, írásaiból OSS ENIKŐ és KÁLMÁN SZABOLCS olvasnak fel. Bemutatásra kerül az írónő legújabb könyve, az ÁTKOZOTT SZÉPSÉG című regény. A Napnyugat írói Kör munkásságát KANNÁS ALAJOS elnök méltatja. Az Irodalmi Est második részében a Napnyugat második ANTOLÓGIÁJÁT mutatjuk be, melynek írói közül Bödő Károly, Del Medico Erzsébet, Együd Anna, Kovács Zoltán, Thiery H. Ilona és Varga Katalin rövid felolvasásokkal szerepelnek, melyet zeneszámok kötnek össze. A magyar irodalmat és kultúrát támogatják megjelenésükkel az augusztus 17- esten. Az Antológia az írók és a Californiai Magyarság áldozatkészsége folytán valósult meg, mint az itteni kulturális élet maradandó nyoma a jövő generáció számára. Értékes művészi rajzokkal illusztrált, magas irodalmi színvonalú munka, szeretettel ajánljuk honfitársaink figyelmébe. Kupán János halálának emlékére A LÍRA TÖK Mily fájó sírni és temetni Katonát, Székely Magyart, jó testvért, Megfogyva tanuljuk egymást szeretni Amikor az utunk már véget ért, Jánosunk! Találkozunk veled Nem tudjuk még mikor érkezünk, Az örök hazánkba sorsunk vezet Ki előbb, ki utóbb, de mind megyünk. Hűséggel szolgáltad Istened Voltál Hazádnak harcos fia. Most már a szentek vannak veled Véget ért a földi tragédia . . . Hű feleséged és gyermekeid Rokonaid és minden jó barát. Sírják tovább kiapadt könnyeid S isszák poharad keserű borát. Kérünk Irgalmas Nagy Istenünk, Örök nyugodalmat adj neki! Kik még hiszünk benned, óhégy velünk Életünket a bűn ne kezdje ki. Lennénk mi Krisztusban egy család Megbűnhödött itt lent már a nép, Nyisd hát meg fent a Te Szent Hazád S üdvözüljön ki hozzád belép! (STUBNER GYULA VERSE) RADNÓTI MIKLÓS: JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztelábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tiszta testű hőség ül a fényes arcú fák felett. JGWOIMGHeMMto, Printing • Névjegykártyák • Esküvői kártyák • Gyászjelentések • Borítékok • Levélpapírok • GUMIBÉLYEGZŐK • SZÁMLÁK • Röplapok • Meghívók • Plakátok • KÖNYVEK • Brossúrák ANGOLUL és MAGYARUL 5022 Melrose Avenue Hollywood, Calif. 90038 Telefon: 466-2275 Tulajdonos: ALEX & HELEN HAJDÚ ’WMMWOWOMM’’ Magyar könyvek, szótárak nagy választékban! IKKA - TUZEX - COMTURIST Pénz és vámmentes ajándékcsomagok intézése. DUNA OVERSE CO. 226 No. Fairview St., Burbank, California 91505 - MAGYAR HANGLEMEZEK -T.: 845-6362 Tulajdonos: KAALI NAGY