Californiai Magyarság, 1979. január-szeptember (57. évfolyam, 1-38. szám)

1979-09-07 / 36. szám

No. 36. — 1979. szeptember 7. NAPNYUGAT EGYÜD ANNA Az anyanyelv bosszúja — Neve: Ágoston Barackos.­­Életkora? — 56 év.­­Állampolgársága :AME­­RIKAI. Ez volt az utolsó kérdés. A hivatalos ember letette tollát, becsukta naplószerű füzetét és kilépett a kórház­szobából. . . ÁLLAMPOLGÁRSÁGA: AMERIKAI. De a történet,mely sorsát egy novellás dióhéjba rög­zíti, egy magyar története. Olyan magyaré, ki nemcsak papíron, de lélekben is meg­szűnt magyarnak lenni. — Barackos Ágostonnak hív­ták, 56-ban jött Amerikába, mérnök volt. Az angol­ má­nia­­ felesége Erzsike sze­rint, — az állampolgársági vizsga letétele után lepte meg mikor is levette a ma­gyar naptárt a falról, lejött a régi „Isten hozta” -elszállt a kérdés: szeretsz-e? És jött helyette a „How do you do, a „Hi Sweetie” meg Lin­coln képe a bankból. Amerikaibb lett az ame­rikainál — sírta el magát fe­lesége, mert történetünk anti-hőse otthon a feleségé­vel is csak angolul társalgott Magyar újságot, könyvet nem olvasott, magyar körök­be sose járt. A vállalatnál, ha véletlenül egy magyarral futott össze ( mert minde­nütt vannak magyarok), si­etett kijelenteni. ..Kérem, én amerikai vagyok!”. . . S ha valaki tréfás ugratással így merte szólítani: „Ágos­ton” — ideges vállrándítás­sal reagált. Amerikai kolle­gái csak így hívták: „August vagy „Guss", az egyszerű­ség kedvéért. - Ebből még baj lesz - jósolgatta felesége - ebből valami rossz fog születni . . . Az anyanyelv egyszer ki­egyenlíti a számlát." Míg Ezsike magyarul doho­gott, Ágoston H.G. Wells könyvei között lapozgatott. Mert imádta az angol köny­veket. A nyelv idők során olyan szenvedélyévé vált, mint másnak a vöröshajú barátnő, vagy a skót whis­­key. Meg-megveregette,meg­paskolta a könyvek fedelét, újabb és újabb boritóruhák­­ba öltöztette őket, néha (ti­tokban) beszélt is hozzájuk mint egyetlen megértő barát­hoz, kik nem hozzák fel el­lene akcentusát. Szerette hivatását is ... az angol technikai kifejezése­ket mint a cukrot forgatta szépen formált szájában . . szerette ismételni zenés rit­musban: „nuclear-reactor, laser-detector, microcircuits . . . microcircuits . . . micro­circuits.......” Felesége néha álmából rázta fel, azt hitte lidérces képek kergetik, de ő csak mormolta: „ It is all right, it is O.K. Betty” És felesége visszamorgott: „Ez nem O.K., ez nem all right, ebből még baj lesz Ágoston!” Még anyagi kárt is elszen­vedett meggyőződéséért, mondhatnám szerelméért. Egy reggel például, munká­ba menet, kocsija felmond­ta a szolgálatot és ő betele­fonált az irodába: „Trouble . . . trouble ...” Megállás az első benzinál­lomáson. - The trouble is . . . el­mondja szépen értelmesen. A mechanikus figyel, de kukkot sem ért, mert a sors vigyora folytán, a mechani­kus magyar. Mr. August ráncolt hom­lokkal maga mászik a kocsi alá, onnét kukucskál, ma­gyaráz kézzel, lábbal és an­golul. De ez sem használ. Mr. August morog, hogy miért nem tanult meg a mechani­kus angolul. . . . majd elvontatják az autót, háromszoros pénz, háromszoros idő, de Barac­kos Ágoston nem beszél magyarul.De nem ám! Nem ő!­­Csak fizessen, — pana­szolja Erzsike — de baj lesz belőle. Ezt kimondom. Nagy baj. Erre esküszöm. Ahogy az idő múlt, Mr. Augustnak furcsa gondola­tai támadtak a nyelvvel kap­csolatban. Például, hogy semmiféle étel, — beleértve Erzsike csirkepaprikáját, — nem lehet olyan ízes, mint egy jó, zamatos, angol idi­óma. Olyankor nem is evett jó étvággyal.Máskor minden különösebb ok nélkül ráka­­csintott a szomszédjukban lakó idős, angol nyelvtanár­nőre, Miss Brantnerre. A nyelv tiszta gyönyörű­ség volt számára.Szókincse nagyobb volt mint tíz ame­rikainak,­­ de voltak persze kínzó percek is. Például, mikor valaki úgy beszélt róla, hogy „The Hun­garian”, vagy amikor társal­gott és a partnere ilyen kér­déssel macerálta: ,, I beg your pardon, I do not un­­derstand”. ■ Ilyenkor dühös volt, nagy önuralomra volt szüksége, hogy egy szépen fogalma­zott, nyelvtanilag tökéletes gorombasággal ki ne egyen­lítse a sértést. Még hogy az ő kiejtését, kifejezését nem értik az amerikaiak!? Éppen ezért, ahogy az idő múlt, egyre jobban kedvelte a csendes otthoni estéket, ilyenkor leoltotta a villanyt, meghallgatta a televíziót és kinézett a pálmás hátsó ud­varra. Kezébe véve a szó­tárt, ilyenkor kísértést ér­zett, szörnyű édes-bús ki­sértést, hogy megcsókolja a nagy Webstert. . . Eltökélt konoksága, rög­eszméje ez év tavaszán meg­lepte egyik magyar kollegá­ját, mikor szabadsága után — Mr. August — hóna alatt egy nagy doboz rumos meggyel beköszöntött az iro­dába. „Please take one"mon­dotta, mert meg kell hagyni hogy minden esetben gaval­lér volt és gentleman. -Ha tudtam volna, hogy hazamegy - jegyezte meg a kollega — megkérem, hogy hozzon egy dobozzal nekem is. Kérem — felelte sér­tődötten, csontos jobb vál­lát idegesen meg-meghúzva, — én nem otthon voltam,én a feleségem kedvéért Buda­pestre látogattam. Erről értesülvén Erzsike asszony már maga is hinni kezdett babonás jóslatában: Az anyanyelv még bosszút áll rajta. .. . A nyelv harag­ja majd utoléri élettársát. De hogyan bosszulja meg magát egy nyelv, melyet cserbenhagytak, lenéznek, sutba dobtak? A kérdés ma­gát Erzsikét is megrettentet­te. Sőt álmában egyszer, mintha házukba törtek volna be, forradalom volt, frissen sült kenyeret követeltek a lá­zadók, miközben üvegbe zárt Molotov bombák röp­ködtek a levegőben és a sírokból kikeltek a magyar szavak, kikeltek és cingár soványan, ahogy voltak, be­falták a frissen sült kenye­ret. „Bolondéria” - mor­mogta félálomban Erzsiké,­ de gondolatai , mint a láb­ujjhegyen surranó tolvajok, visszakanyarodtak a fenye­gető kérdéshez és ellopták nyugalmát. Lehetséges való­ban hogy a nyelv haragja­­üldözőbe veszi és elérheti Ágostonét? Történt pedig hónapokkal ezelőtt, csak néhány nappal megelőzve abbeli szándékát, hogy a felsőbíróságon nevét angolosítsa — méghozzá ép­pen Memóriás Day ünnepén történt, hogy Mr. Augustot hirtelen eperohammal kór­házba szállították és az orvos azonnali műtétet ren­delt el. Az operáció súlyos volt, de a megfigyelő szobá­ban műtét utáni állapotát kielégítőnek találták. Szív­verése: O.K. Vérnyomása: O.K. Néhány órával az ope­ráció után azonban az ügye­letes nurse nyugtalanságot észlelt, láz állt be és a beteg borzalmas verítékben tört ki. Nem beszélt csak nyö­gött és öntudatlan lázálmá­ban egyetlen szót ismételt rendületlenül: Senki sem értette, senki sem tudta mit akar. Felesé­gét hívták, de mire odaért, Mr. August már elcsendesed­ve aludt . . . mindörökké. - Mit akarhatott . . ? Nyögve, akadozva, elszán­tan? Kérésére a m­rse elismétel­te feleségének a beteg utol­só segély­kiáltó üzenetét: „Vizet . . . vizet........ Az orvos tagadta, hogy a szomjúság ölte meg, de öz­vegye Erzsike életét tenné rá, hogy a magyar szó, mely gátlástalanul, önkéntelenül, mint legmélyebben bevésett információ tört fel lelkéből a válságos, öntudatlan pilla­natban. A magyar szó ki­egyenlítette a számlát. Ha megértik, ha frissítő vizet adnak,­­ mondotta — ta­lán magához tér annyira, hogy el tudja mondani, mi is a borzalmas panasza fájdalma. . . -Mindig tudtam, hogy baj lesz belőle . . . mindig tudtam . . -hajtogatta fá­radtan Erzsiké.... És fájó szívvel, némi nehezteléssel visszarakta Webster szótárát a könyvespolcra. Eddig a történet, s mind­ehhez mit fűzhet az emig­ráns író, aki a magyar nyelv szépségét élvezi, használja istápolja idegen talajon? Az író csak ennyit fűz a rendellenes magyar sor­sához: „Úgy angolul, mint magya­rul. — nyugodjék békében Barackos úr.” SAJTÓNAP 16 ÁN! RÉSZLET DOMONKOS ISTVÁN ÁTHÚZOTT VERSEK CÍMŰ kötetéből ALLEGÓRIA esténként tehetetlenül hajoltam fölé (néha arcomra nyílt szikrázva egy ér) remegve tartottam puha csontjait titkok vázát a fény aztán elment feltárta magát úgy búcsúzott utánanyúltam s a holdig ért kezem m­ajd rámborul nevezetlenü­l vagy rámlehel a víz­táj felől vagy utánam nyúl tenyerén a holddal sajgó ágyékkal egy estesen 9. oldal A SAJTÓNAPON KAPHATÓ A SZERKESZTŐSÉGBEN vagy a DUNA OVERSEASNÉL megvehető vagy megrendelhető FÉNYES MÁRIA A­z Áthozott szépség című érdekfeszítő, modern társadalmi regénye. 160 oldalon keménykötésben 7.00 és puha kötésben 5.00 dollárért. 6% forgalmi adó és 1.00 dollár szállítás MEGHÍVÓ­I SZEPTEMBER 30-ÁN, VASÁRNAP DÉLUTÁN A SZÉCHENYI TEÁK KERETÉBEN a UNIVERSITY HILTON SZÁLLÓ Ballroom West termében (3540 South Figueroa St., Los Angeles — Harbor Freeway és Exposition Blvd. — a USC-nél.) TOLLAS TIBOR TALÁLKOZÁSA A MAGYAR IFJÚSÁGGAL A költő egyetlen Los Angeles-i irodalmi estje Közreműködik: SZÖRÉNYI ÉVA művésznő, CSER MÁRIA hegedűszóló. CSER LÁSZLÓ kíséretével, a CSÁRDÁS NÉPI TÁNC CSOPORT BALOGH MARGIT vezetésével és mások. Műsor után tánczenét szolgáltat CSER LÁSZLÓ és MÁRIA Belépési adomány 5.00, nyugdíjasoknak 3.00 dollár Jegyek elővételben, 10 személyes asztalok foglalhatók, tel.: (714) 823-3390, (213) 382-7991,465-4643, 335-6571. Kapunyitás 4:30-kor, műsor kezdete pontosan 5:30-kor. Mindenkit szeretettel vár a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS VILÁGSZÖVETSÉG LOUIS FITZ GIBBON angol író KATYN címen könyvet írt az 1940-ben Katynban meggyil­kolt 14,500 lengyel katonáról és tisztről, akiknek holttesttét később a Katyni erdőben fedezték fel. A könyv a­­ The Noontide Press kiadásában jelent meg. HATÁROK NÉLKÜL - A KANADAI MAGYAR ÍRÓK ANTOLÓGIÁJÁRÓL HATÁROK NÉLKÜL a szö­vetségbe tömörült magyar írók 6. antológiája. Az első kép, ami megüti szemünket, jó barátunk, TŰZ TAMÁS költő arcképe. Jó látni, ha csak képen is, a végte­lenül tehetséges, mélységesen emberi művészt. Ez a kötet egy irodalmi pályá­zat megjelenésre méltatott anya­gát tartalmazza. Köztük BEDEK BENEDEK fiatal költő, kinek Életrajz című nagyon érdekes versét a Califor­­niai Magyarság néhány hónappal ezelőtt már közölte. CSERNY JÓZSEF remek elbe­szélése első írása, kis remekmű. SPANYOL LÁSZLÓ megrázó novellája két éhes gyerekről könnyet csal az ember szemébe. A nagyon fiatal BARÁTH AN­NA néhány modern verssel most indul. DOMOKOS SÁNDOR remek novellával szerepel a Szabadság­­harc előtti időből. JUHÁSZ JÓZSEF az idősebb korosztályt képviseli, ROSTA SÁNDOR ugyancsak, VAJK PÉ­TER TAMÁS, DOMOKOS MÁ­RIA, KISS VICTOR, NAPHE­­­GYI IMRE,­ BÚZA SÁNDOR, ERDÉLYI GYULA, SERES JÓ­ZSEF mind-mind méltó repre­zentánsai a modern, mai magyar irodalomnak. Csak örülni lehet a szép könyvnek. IVÁN­ ZOLTÁN: Ácsorgás New Yorkban Piros falak, zöld feljárók . . . Szemeim ma csodavárók. Mosott ruhák a kötélen . . . Hol vagyok. Északon délen? Itt lengyelek, ott olaszok. Velem együtt hazátlanok. Mint a méhkas, zúg a város. Ez az ölelés halálos. Fehér sajt, havasi gyopár hullik ki a léptem nyomán. Jaj, hol van a volt tarisznyám ? Kígyóznak a fényreklámok. Nem is tudom merre járok. Tegnapom későn vonaglik. Mi lesz velem, s meddig? — addig? Fehér, néger és a japán tarkán vegyül, — jaj a hazám! Régi énem, kicsi kertem megkérdezném, de nem merem megvagy-e még. .. és cserébe olvadván a mindenségbe én hozok csak áldozatot? — vagy aki a földre adott így akarta, így tervelte az embert a szeretetre. Segítésben előljártam, ami mást nem kívántam . ... de a „vétkem" csak megtartnám: siratom a bölcsőm, anyám.— Jaj, hol van a volt tarisznyám? MOST ÉRKEZTEM SVÉDORSZÁGBÓL ÉS MEGVÉTELRE KERESEK 30-NÁL TÖBB UNITOS f­OTELT KALIFORNIÁBAN. Hívják OSZLANCI SÁNDORT: este 7-9-ig (213) 463-2241

Next