Californiai Magyarság, 1980. szeptember-december (57-58. évfolyam, 36-52. szám)
1980-10-17 / 42. szám
ERNESTO PUNTO Dal azokról akiket a holnap megkoszorúz Áldottak az özvegyek, kik a holt apák puskáját a fiúk kezébe adták, a műhelyekben helyükre álltak és a mezőkre mentek. Az ósdi tűzhely általuk parázslik fel újra s a fiatal búza beérik az olajfák árnya mellett. Áldottak a gyerekek, kik búgócsigáik sarokba téve rohantak tankok ellen s utolsó sóhajukkal anyjukat hívták és a hazát. Általuk szállnak vissza a lepkék s ragyog a lég s víg nevetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát. Áldottak a lányok, kik megőrizték ajkuk mézét és liliom ragyogásuk mikor vad tűzzel feléjük lobbantak a barbár vágyak. Általuk jönnek újra csendesen szerelmes párok s a délután boldogan húz föléjük hosszú árnyat. Áldottak a diákok, kik zsongó iskolákból az utcákra rohantak zsebükben töltényre cserélve át a ceruzákat. A madarak általuk hozzák vissza a napok virágát, a nyíló körtefákon meg a tavasz fehér ruhát kap Áldottak a munkások, kik testükkel harcolták meg az utca harcát és az ismeretlen szabadságot a porból kiáltva hívták. Értük a gyárkémények ajkán új zsoltárok fakadnak és a házak ablakán, mint a nap süt be az igazság. Áldottak a kivégzettek, akik, mert hitüket megváltották, a falhoz rogytak s a halált választották lélek-mardosó élet helyett Holnap általuk nyitnak félelem nélküli szóra a szájak s a határsorompókon át egymásba fonódnak a kezek. Áldottak az öregek, kik merészebbek és bátrabbak voltak a fiataloknál géppisztolyok ellen mellük falát emelve. Általuk őrizhetik majd nagyapák az unokákat olcsó pipájuk kékesen szálló füstjén merengve. Áldott légy Budapest, lerombolt falaiddal és megcsonkított szobraiddal, széttört hídjaiddal és földre sújtott tornyaiddal. Áldott légy Budapest, gyászodban, megkinzatásodban, szivárgó sebeidben, mert csorgó véred lemossa földünk gyalázatát és halottaid nyomában biztos lábaddal indul a szabadság. ___________________________Fordította: LÖKKÖS ANTAL VARGA KATALIN . EMLÉKEZZÜNK! ..halló. — itt Rádió Budapest . . ." Pezsgőspoharak emelődtek a kultuszminisztérium és a székesfőváros delegáltjainak kezében a modernizált Sándor utcai biedermeyer palota első emeleti fogadótermében egy hűvös őszi délelőttön, 1928. október 25.én. A gyermekcipőből kilépő magyar rádió első önálló székházát ünnepelték a pohárköszöntők, s a kezdő esztendők szűk, Vilmos császár úti szobáiból átköltöző úttörőket: Arányi Máriát, Filótás Lilit, Radót, Papp Jenőt és társaikat. A kristálydetektoros, primitív, fejhallgatós készülékeket lassan leváltotta a hangos rádió, s a huszas évek vége egyre magasabb kultúrigényekkel jelentkezett. A növekvő hallgatóság több lüktető, új zenét, több élő irodalmat, több friss hírt követelt a gazdasági és politikai válságokkal küzdő világból. A vidéki ember már nem rakosgatta élére a pénzét a nagy eseményre, a fővárosi kirándulásra. A rádiótól várta, hogy házába hozza Cselényi és Nagy Izabella magyar nótáit,az Operaház és a Nemzeti Színház bemutatóit, Vízvári Mariska legújabb receptjeit, s a genfi Népszövetségi ülések legfrisebb jelentéseit. (Folytatás a hatodik oldalon.) TIZEDIK JUBILEUMI ÉV Los Angeles, 1980. — október.A NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE ^C<>CCCCCOSCCCOCCOCCOOOCCCCCOCOOCCOCCOOCCOOCOOSOOOCOCCCCOCCOC<>5COS<5CCCCCCCCCOCCCCCOCOCCC«OCOCCOCCC^ STERNE j SÓ BERN AT: DR. Otthon valamikor ez a két betű oly sok mindent jelentett. Doktor volt a jogász, a történelemtanár és az agysebész. Legfeljebb a beszélgetésből tűnt csak ki, amikor valakitől faluhelyen megkérdezték: ,,Kigyelmed lódoktor, vagy emberhöz is ért...?" Itt viszont csak az orvosok, meg a kiejthetetlen nevű európai bevándorlók a doktorok. No meg a ,,Pihécsdi" diplomával rendelkező szupervégzett koponyák. Persze ez nem azt jelenti,hogy a doktori cím helyett ott nem használnak semmit. Mert egy magasdiplomás szamkukac erre mifelénk például leírva valahogy így néz ki: MR.M.C. Buckingham R.C.A. F.A.S.A. A.A.S.A. Otthon román vasúti tehervagonok oldalán láttunk hasonló rövidítéseket. MR.A. JONES például Budapesten lehet, hogy egyszerűen csak Dr. Jones lett volna. Itt viszont a névjegyén úgy nevezik, hogy MR.A. Jones A.R.M.I.T F.A.S.A. A.C.I.S. V.F.I.C A.I.S.M. A .F AJ M. F.S.S. R.C.A. A.C.A.A. A híres ,,réztábla a kapu alatt" is gyakran azt hirdeti, hogy Dr. William AJ. Saunders B.Schon) M.D. (N.Z.I M. Se. (Syd) Ezekből a titokzatos betűkből kitűnik, hogy a jeles tudós mit tanult, hol tanult, sőt, milyen fokot ért el a tanulmányaiban. Persze vannak Európából errevetődött emberek, akiknek igen megtetszett ez az új rendszer. Annyira, hogy igyekeztek is leutánozni. Bár néha nem egészen meggyőző sikerrel, így születtek meg itt az egyenlítőtől délre ilyesféle névjegyek: RAKOVSZKY FLÓRIÁN Bud.Op.v.Sz.T. Balettmester. Ami annyit jelent, hogy Flórián barátunk a budapesti Operaháznak volt egykor szólótáncosa. Vagy egy másik: KOTOR MÁTYÁS Magym.Z.l.v.Br. T. (A nagymarosi Zeneiskola volt brácsa tanára.) Sok hasonló mutatós névjegyet lehet látni errefelé. De ezen az alapon talán ajánlhatnám a következő jól hangzó címet is, tanulmányaikban félbemaradottak számára: CSŐRÖSSY FRIGYES H.T.É. a Bud.K.G.E. de K.M.B. Ami annyit jelentene akadémikus nyelven, hogy az illető három teljes évet elvégzett a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, de kettőből megbukott. Ebben a kis úti beszámolóban nem a turisták által agyonlátogatott nagy szigetekről, Szicíliáról és Szardíniáról, vagy az üzletiessé vált Capriról és Ischiáról lesz szó, hanem a távoli kis szigetcsoportokról. Arról a csendes és békés világról, amelynek lakói ma sem tudnak az emberrablásról, pokolgépes merényletekről és egyéb terrorcselekményekről, ha nem sokezeréves nyugalomban élnek halnak őseik tengermosta földjén, távol a mai idők vészt jósló forrongásától. Három szigetcsoportot és egy magányos szigetet látogattunk meg ezen a nyáron, álmatlanul hánykolódva rozoga kis személyhajók kétes tisztaságú kabinjainak fekvőhelyein vagy az örök tengert bámulva szaporabeszédű délolasz útitársak körében. Kirándulásunkat a Szicília északi partjától mindössze 25-50 kilométeres körzetben elszórt Lipari szigetcsoporttal kezdjük. Vonaton, vagy autón a calabriai Villa San Giovanniból óriási motoros komphajó viszi át a turistát Messinába s Szicília északi partvidékén még egy további rövid szárazföldi utat kell megtenni a festői kis kikötővárosig, Milazzoig. Onnan indul hetenként a hajó a hét szigetből álló Lipari vagy Aeoli szigetekre, Aeolusnak, a szelek istenének birodalmába. A kis motoros hajó utasai mind ,,odavalósiak". Mint jó ismerőst üdvözlik a kapitányt, aki ingujjban pipázik a fedélzeten és szíves mosollyal fogadja a hajóján megjelenő idegen turistát. A tenger ragyogóan kék, a távolban sötét dombként emelkedik ki belőle a szigetcsoport legközelebbi két szigete: Vulcano és Lipari. Indulás. Kis hajónk először a milazzoi félsziget festői partja mentén halad, majd nyit vízre ér és gyorsan közeledik Vulcano, az antik Hiera szigete felé, melyen szembetűnik a közepén emelkedő két füstölgő kráter. Mert Vulcano valóban vulkanikus eredetű sziget és földalatti erői most is működésben vannak. Újabban ez a kopár kis sziget is belekapcsolódott a turista forgalomba, szerényigényű szállodák épülnek a partján, a kénes gyógyforrások közelében. Földrengések és tűzhányó kitörések miatt a sziget még 42 évvel ezelőtt is, amikor először ott jártunk, lakatlan volt, ma is csak kénbányászok, halászok és élelmes üzletemberek telepedtek ott le. A fortyogó kráterek közelebbről is megtekinthetők. Egyéb látnivaló hiányában Vulcano után a szigetcsoportnak közvetlen közelben lévő nagyobb szigetén, Lipariban kötünk ki. Lipari a neve a jellegzetesen délolasz hangulatú, élénk kikötővársinak is. Da már betört a modern idegenforgalom.. Hotelek nyújtanak kényelmet a turistáknak, de a nemzetközi jellegű, színtelen és ízetlen hotelvilágot mellőzve, az igényes turista inkább a kis osteriák, trattoriák és bottigloriák füstösfalú helyiségeit keresi fel, mert ott, a kopott asztaloknál ülve, barátságos szigetlakók társaságában, csodálatos ízű Maivasia-bort hörpintgetve, a valódi, ősi, hamisítatlan életet látja. De egyebet is nyújt L ipari: egy régi várkastélyban gazdag archeológiai múzeum kapott helyet, melyben végigvonul a szigetcsoport többezer éves múltja. Az ipari szigetcsoport többi szigetére a ritka hajójárat miatt nem látogathatunk el, csak éjjel, a hajóról látjuk a legtávolabbi sziget, a Stromboli tűzhányójának vörös fényét a látóhatáron. Szicília szárazföldjére visszatérve, hosszú vonat- vagy autóutat kell még megtennünk a nagy sziget nyugati csücskében fekvő Trapaniig. Onnan indulnak a hajók az egészen közeli Egadi szigetekre: Favignanába, Levanzoba és Marettimoba, melyek a szokványos halásztelepeken és szép tájképi környezeten kívül egyéb látnivalót alig nyújtanak Egyedüli élményt számunkra Lavenzo szigetének egyik barlangja jelentette, talán őskori ember- és állatábrázolásokkal, annak jeléül, hogy a szigetcsoport már évtízezredekkel ezelőtt emberi települések színhelye volt. Nem is időztünk ott sokáig, mert tudtuk, hogy nem ezek a partközelben fekvő szigetek árasztják a mediterrán szigetvilág különleges légkörét, hanem a távoli, magányos, a mai nyugtalan világtól még nem háborított szigetek földje és népe. Ezeknek legjelentősebbje Pantelleria szigete, mintegy 140 kilométerre Trapanitól délre, félúton Szicília és Afrika között. Hajóra szálltunk tehát Trapaniban, hogy 42 év után viszontlássuk Pantelleriát, az „olasz Máltát" Pantelleria, az antik Kassyra, viszonylag elég nagy, 83 négyzetkilométeres kiterjedésű, vulkanikus eredetű hegyes-völgyes sziget. Rendes kikötője nincs, a hajók párszáz méterre a parttól horgonyoznak le arra a rövid időre, amíg az árok ki- és berakodása, valamint a kevésszámú utasok ki- és beszállása lebonyolódik. Kis motoros bárkák végzik ezt a szolgálatot a hajó és a part között. A múltban Pantelleriát mint Olaszország legnagyobb fegyenctelepét ismerte a világ. Középkori várának börtöncelláiban a legsúlyosabb bűnözők töltik ma is büntetésüket. Erről magunk is tudomást szereztünk, mert amint a hajóról a kis motorbárkába szálltunk, ugyanabba szállt be két fegyveres fegyőr egy megbilincselt rabbal, aki siránkozva lépett partra sokévi fegyházi rabsága színhelyére. (Az Alcatrazra emlékeztünk . . . ). A mai Pantelleriát már kezdik ,felfedezni" az idegen turisták. A sziget nevét viselő kis fővárosban már szállodák és trattoriák várják a vendégeket. A szigetlakók afrikai elemekkel kevert olasz nyelvükön beszélnek. barát (Folytatás a 6. oldalon.) BÍRÓ BÉLA: Hajón az olasz szigetvilágban SZABÓ LŐRINC: ŐSZ Este van és ősz ...És megállok: oly hihetetlen ez az ősz! A régit még szinte elérem, oly közel van, oly ismerős. Mint a ma reggel, oly közel van a régi ősz, a tavalyi... Egy év telt el reggeltől estig és alig történt valami. Ha az ember mosolyog, s még sokkal inkább ha nevet, hozzátesz valamit arasznyi életéhez.