Californiai Magyarság, 1980. szeptember-december (57-58. évfolyam, 36-52. szám)

1980-10-17 / 42. szám

ERNESTO PUNTO Dal azokról akiket a holnap megkoszorúz Áldottak az özvegyek, kik a holt apák puskáját a fiúk kezébe adták, a műhelyekben helyükre álltak és a mezőkre mentek. Az ósdi tűzhely általuk parázslik fel újra s a fiatal búza beérik az olajfák árnya mellett. Áldottak a gyerekek, kik búgócsigáik sarokba téve rohantak tankok ellen s utolsó sóhajukkal anyjukat hívták és a hazát. Általuk szállnak vissza a lepkék s ragyog a lég s víg nevetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát. Áldottak a lányok, kik megőrizték ajkuk mézét és liliom ragyogásuk mikor vad tűzzel feléjük lobbantak a barbár vágyak. Általuk jönnek újra csendesen szerelmes párok s a délután boldogan húz föléjük hosszú árnyat. Áldottak a diákok, kik zsongó iskolákból az utcákra rohantak zsebükben töltényre cserélve át a ceruzákat. A madarak általuk hozzák vissza a napok virágát, a nyíló körtefákon meg a tavasz fehér ruhát kap Áldottak a munkások, kik testükkel harcolták meg az utca harcát és az ismeretlen szabadságot a porból kiáltva hívták. Értük a gyárkémények ajkán új zsoltárok fakadnak és a házak ablakán, mint a nap süt be az igazság. Áldottak a kivégzettek, akik, mert hitüket megváltották, a falhoz rogytak s a halált választották lélek-mardosó élet helyett Holnap általuk nyitnak félelem nélküli szóra a szájak s a határsorompókon át egymásba fonódnak a kezek. Áldottak az öregek, kik merészebbek és bátrabbak voltak a fiataloknál géppisztolyok ellen mellük falát emelve. Általuk őrizhetik majd nagyapák az unokákat olcsó pipájuk kékesen szálló füstjén merengve. Áldott légy Budapest, lerombolt falaiddal és megcsonkított szobraiddal, széttört hídjaiddal és földre sújtott tornyaiddal. Áldott légy Budapest, gyászodban, megkinzatásodban, szivárgó sebeidben, mert csorgó véred lemossa földünk gyalázatát és halottaid nyomában biztos lábaddal indul a szabadság. ___________________________Fordította: LÖKKÖS ANTAL VARGA KATALIN . EMLÉKEZZÜNK! ..halló. — itt Rádió Budapest . . ." Pezsgőspoharak emelőd­­tek a kultuszminisztérium és a székesfőváros delegáltja­inak kezében a modernizált Sándor utcai biedermeyer palota első emeleti fogadó­­termében egy hűvös őszi dél­előttön, 1928. október 25.­­én. A gyermekcipőből kilé­pő magyar rádió első önálló székházát ünnepelték a po­hárköszöntők,­­ s a kezdő esztendők szűk, Vilmos csá­szár úti szobáiból átköltöző úttörőket: Arányi Máriát, Fi­lótás Lilit, Radót, Papp Je­nőt és társaikat. A kristálydetektoros, pri­mitív, fejhallgatós készüléke­ket lassan leváltotta a han­gos rádió, s a huszas évek vége egyre magasabb kultúr­igényekkel jelentkezett. A növekvő hallgatóság több lüktető, új zenét, több élő irodalmat, több friss hírt kö­vetelt a gazdasági és politikai válságokkal küzdő világból. A vidéki ember már nem ra­kosgatta élére a pénzét a nagy eseményre, a főváro­si kirándulásra. A rádiótól várta, hogy házába hozza C­selényi­ és Nagy Izabella magyar nótáit,­­az Opera­ház és a Nemzeti Színház be­mutatóit, Vízvári Mariska legújabb receptjeit, s a genfi Népszövetségi ülések legfrisebb jelentéseit. (Folytatás a hatodik oldalon.) TIZEDIK JUBILEUMI ÉV Los Angeles, 1980. — október.A NAPNYUGAT A CALIF­ORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE ^C<>CCCCCOSCCCOCCOCCOOOCCCCCOCOOCCOCCOOCCOOCOOSOOOCOCCCCOCCOC<>5COS<5CCCCCCCCCOCCCCCOCOCCC«OCOCCOCCC^ STERNE j SÓ BERN AT: DR. Otthon valamikor ez a két be­tű oly sok mindent jelentett. Doktor volt a jogász,­ a törté­nelemtanár és az agysebész. Leg­feljebb a beszélgetésből tűnt csak ki, amikor valakitől faluhe­lyen megkérdezték: ,,Kigyelmed lódoktor, vagy emberhöz is ért...?" Itt viszont csak az orvosok,­­ meg a kiejthetetlen nevű európai bevándorlók a doktorok. No meg a ,,Pihécsdi" diplomával ren­delkező szupervégzett kopo­nyák. Persze ez nem azt jelenti,hogy a doktori cím helyett ott nem használnak semmit. Mert egy ma­gasdiplomás szamkukac erre mi­felénk például leírva valahogy így néz ki: MR.M.C. Buckingham R.C.A. F.A.S.A. A.A.S.A. Ott­hon román vasúti tehervagonok oldalán láttunk hasonló rövidíté­seket. MR.A. JONES például Buda­pesten lehet, hogy egyszerűen csak Dr. Jones lett volna. Itt vi­szont a névjegyén úgy nevezik, hogy MR.A. Jones A.R.M.I.T F.A.S.A. A.C.I.S. V.F.I.C A.I.S.M. A .F AJ M. F.S.S. R.C.A. A.C.A.A. A híres ,,réztábla a kapu alatt" is gyakran azt hirdeti, hogy Dr. William AJ. Saunders B.Sc­hon) M.D. (N.Z.I M. Se. (Syd) Ezekből a titokzatos betűkből kitűnik, hogy a jeles tudós mit tanult, hol tanult, sőt, milyen fo­kot ért el a tanulmányaiban. Persze vannak Európából erre­­vetődött emberek, akiknek igen megtetszett ez az új rendszer. Annyira, hogy igyekeztek is le­utánozni. Bár néha nem egészen meggyőző sikerrel, így születtek meg itt az egyenlítőtől délre ilyesféle névjegyek: RAKOVSZKY FLÓRIÁN Bud.Op.v.Sz.T. Balettmester. Ami annyit jelent, hogy Flórián barátunk a budapesti Operaház­nak volt egykor szólótáncosa. Vagy egy másik: KOTOR MÁTYÁS Magym.Z.l.v.Br. T. (A nagymarosi Zeneiskola volt brácsa tanára.) Sok hasonló mutatós névjegyet lehet látni errefelé. De ezen az alapon talán ajánl­hatnám a következő jól hangzó címet is, tanulmányaikban félbe­­maradottak számára: CSŐRÖSSY FRIGYES H.T.É. a Bud.K.G.E. de K.M.B. Ami annyit jelentene akadémi­kus nyelven, hogy az illető há­rom teljes évet elvégzett a Buda­pesti Közgazdasági Egyetemen, de kettőből megbukott. Ebben a kis úti beszámolóban nem a turisták által agyonlátoga­tott nagy szigetekről, Szicíliáról és Szardíniáról, vagy az üzletiessé vált Capriról és Ischiáról lesz szó, hanem a távoli kis szigetcsopor­tokról. Arról a csendes és békés világról, amelynek lakói ma sem tudnak az emberrablásról, po­kolgépes merényletekről és egyéb terrorcselekményekről, ha nem sokezeréves nyugalomban élnek halnak őseik tengermosta földjén, távol a mai idők vészt jósló forrongásától. Három szigetcsoportot és egy magányos szigetet látogattunk meg ezen a nyáron, álmatlanul hánykolódva rozoga kis személy­­hajók kétes tisztaságú kabinja­inak fekvőhelyein vagy az örök tengert bámulva szaporabeszédű délolasz útitársak körében. Kirándulásunkat a Szicília észa­ki partjától mindössze 25-50 ki­lométeres körzetben elszórt Li­­pari szigetcsoporttal kezdjük. Vonaton, vagy autón a calab­­riai Villa San Giovanniból óriási motoros komphajó viszi át a tu­ristát Messinába s Szicília északi partvidékén még egy további rö­vid szárazföldi utat kell megten­ni a festői kis kikötővárosig, Mi­­lazzoig. Onnan indul hetenként a hajó a hét szigetből álló L­ipa­ri vagy Aeoli szigetekre, Aeo­­lusnak, a szelek istenének biro­dalmába. A kis motoros hajó utasai mind ,,odavalósiak". Mint jó ismerőst üdvözlik a kapitányt, aki ingujjban pipázik a fedélze­ten és szíves mosollyal fogadja a hajóján megjelenő idegen tu­ristát. A tenger ragyogóan kék, a távolban sötét dombként emel­kedik ki belőle a szigetcsoport legközelebbi két szigete: Vulca­­no és L­ipari. Indulás. Kis hajónk először a milazzoi félsziget festői partja mentén halad, majd nyit vízre ér és gyorsan közeledik Vulcano, az antik Hiera szigete felé, me­lyen szembetűnik a közepén emelkedő két füstölgő kráter. Mert Vulcano valóban vulkani­kus eredetű sziget és földalatti erői most is működésben van­nak. Újabban ez a kopár kis szi­get is belekapcsolódott a turista forgalomba, szerényigényű szál­lodák épülnek a partján, a kénes gyógyforrások közelében. Föld­rengések és tűzhányó kitörések miatt a sziget még 42 évvel ez­előtt is, amikor először ott jár­tunk, lakatlan volt, ma is csak kénbányászok, halászok és élel­mes üzletemberek telepedtek ott le. A fortyogó kráterek közelebb­ről is megtekinthetők. Egyéb látnivaló hiányában Vul­cano után a szigetcsoportnak közvetlen közelben lévő na­gyobb szigetén, Lipariban kö­tünk ki. L­ipari a neve a jellegze­tesen délolasz hangulatú, élénk kikötővársinak is. Da már be­tört a modern idegenforgalom.. Hotelek nyújtanak kényelmet a turistáknak, de a nemzetközi jellegű, színtelen és ízetlen ho­telvilágot mellőzve, az igényes turista inkább a kis osteriák, trattoriák és bottigloriák füs­tösfalú helyiségeit keresi fel, mert ott, a kopott asztaloknál ülve, barátságos szigetlakók tár­saságában, csodálatos ízű Mai­­vasia-bort hörpintgetve, a való­di, ősi, hamisítatlan életet látja. De egyebet is nyújt L ipari: egy régi várkastélyban gazdag arche­ológiai múzeum kapott helyet, melyben végigvonul a szigetcso­port többezer éves múltja. A­z ipari szigetcsoport többi szigetére a ritka hajójárat miatt nem látogathatunk el, csak éjjel, a hajóról látjuk a legtávolabbi szi­get, a Stromboli tűzhányójának vörös fényét a látóhatáron. Szicília szárazföldjére visszatér­ve, hosszú vonat- vagy autóutat kell még megtennünk a nagy szi­get nyugati csücskében fekvő Trapaniig. Onnan indulnak a ha­jók az egészen közeli Egadi szi­getekre: Favignanába, Levanzoba és Marettimoba, melyek a szok­ványos halásztelepeken és szép tájképi környezeten kívül egyéb látnivalót alig nyújtanak Egyedü­li élményt számunkra Lavenzo szigetének egyik barlangja je­lentette, talán őskori ember- és állatábrázolásokkal, annak jelé­ül, hogy a szigetcsoport már év­­tízezredekkel ezelőtt emberi te­lepülések színhelye volt. Nem is időztünk ott sokáig, mert tud­tuk, hogy nem ezek a partközel­ben fekvő szigetek árasztják a mediterrán szigetvilág különleges légkörét, hanem a távoli, magá­nyos, a mai nyugtalan világtól még nem háborított szigetek földje és népe. Ezeknek legje­lentősebbje Pantelleria szigete, mintegy 140 kilométerre Trapa­­nitól délre, félúton Szicília és Af­rika között. Hajóra szálltunk te­hát Trapaniban, hogy 42 év után viszontlássuk Pantelleriát, az „olasz Máltát" Pantelleria, az antik Kassyra, viszonylag elég nagy, 83 négy­zetkilométeres kiterjedésű, vulka­nikus eredetű hegyes-völgyes szi­get. Rendes kikötője nincs, a ha­jók párszáz méterre a parttól horgonyoznak le arra a rövid idő­re, amíg az árok ki- és berako­dása, valamint a kevésszámú utasok ki- és beszállása lebonyo­lódik. Kis motoros bárkák végzik ezt a szolgálatot a hajó és a part között. A múltban Pantelleriát mint Olaszország legnagyobb fegyenc­­telepét ismerte a világ. Közép­kori várának börtöncelláiban a legsúlyosabb bűnözők töltik ma is büntetésüket. Erről magunk is tudomást szereztünk, mert amint a hajóról a kis motorbárká­ba szálltunk, ugyanabba szállt be két fegyveres fegyőr egy megbi­lincselt rabbal, aki siránkozva lé­pett partra sokévi fegyházi rab­sága színhelyére. (Az Alcatrazra emlékeztünk . . . ). A mai Pantelleriát már kezdik ,felfedezni" az idegen turisták. A sziget nevét viselő kis főváros­ban már szállodák és trattoriák várják a vendégeket. A szigetla­kók afrikai elemekkel kevert olasz nyelvükön beszélnek. barát (Folytatás a 6. oldalon.) BÍRÓ BÉLA: Hajón az olasz szigetvilágban SZABÓ LŐRINC: ŐSZ Este van és ősz ...És megállok: oly hihetetlen ez az ősz! A régit még szinte elérem, oly közel van, oly ismerős. Mint a ma reggel, oly közel van a régi ősz, a tavalyi... Egy év telt el reggeltől estig és alig történt valami. Ha az ember mosolyog, s még sokkal inkább ha nevet, hozzátesz valamit arasznyi életéhez.

Next