Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-12 / 24. szám

No. 24,- 1981. június 12. GÁBOR ÁRON: CALIFORNIAI MAGYARSÁG KOMMÜNIKÉ ÉS VALÓSÁG A berlini és a párizsi vá­lasztások után akkor is leegy­szerűsödött az európai poli­tika, ha a csillagjósok Né­metországban jobbra, Fran­ciaországban balra tolódást látnak. A lényeg ugyanaz, ami eddig: miképp értékeli az Egyesült Államok a né­met gazdaságpolitikát, hol áll annak útjába, mikor lát­ja meg, hogy már nem a vi­lág gazdasági diktátora és számos olyan politikai adott­ság akad a földgolyón, ame­lyet a csillagos lobogó egy­maga már nem takar el. Ha az Egyesült Államok még ma is úgy látja, hogy a csil­lagászati kamatlábbal magá­hoz édesgeti a világban ke­ringő, haszonra éhes milliár­­dokat és azokkal megadásra kényszeríti Európát, akkor rövid történelme legna­gyobb baklövését követi el. Addig „ rendben van,” hogy Európában megsemmisíti az Amerika-ellenes tőkét és a hozzátapadó érzelmi síkokat, s kiirtja a világból a germán konkurenciát, csak az nincs rendben, ami az európai gaz­dasági összeomlással jár együtt. Hatmillió munkanél­küli német — többek kö­zött — újra a diktatúra bőré­be feszíti elkeseredését és arra megy, ahonnan a legerő­sebb jelszót üvölti valaki? Igen, arra megy és a közvet­len jövő színét nem állapít­hatja meg előre senki. Utána odaér - ezt az emberi ter­mészet és a történelem egy­formán igazolja,­­ amerre a jelszavak hajtják. Különös sajátosság, de ez is történel­mi tény: az okos, szorgal­mas német nép akkor veszti el legkönnyebben a fejét, ha kihúzzák alóla a gyárat és kiütik kezéből a szerszámot. Nehezen érti meg a világ, fő­képp az Egyesült Államok gazdag népe és még gazda­gabb gazdasági vámszedői,— ennek a fogalomnak nincs vallása, vagy keresztlevele,— hogy a német nép akkor eszik jó étvággyal, „Eintopf” -ot, ha azt gulyáságyúból mérik. Különben békés, a kelleténél tíz kilókkal súlyo­sabb tömeg, és csak az Ok­­toberfesten emlegeti a Heimat-ot. Prózaibb szavak­ból ez úgy áll össze, hogy Európa legkeményebb kato­nája csak akkor veszélyes, ha a sovány évek lefejtik ró­la a húsfelesleget. Valószínű, hogy Schmidt kancellár ezt nem ilyen for­mában mondta el Washing­tonban az elnöknek, de a lé­nyeg akkor is változatlan. Ha amerika kamat­háborúja tönkreteszi Németországot, akkor Hans és Fritz újra kor­mányozhatatlanná válik és ott keresi munkahelyét, min­dennapi kenyerét, ahol az ígéret és a jelszó újra elveszi tisztánlátását. Mindez nem jelenti azt, hogy egy gazdasá­gi összeomlás esetén a néme­tek szovjet szolgálatba áll­nak, mindössze, de ez ugyan ilyen fontos, nem maradnak amerikai zsoldban sem. Ez pedig egyenértékű azzal, hogy polgári világunk védel­méből olyan erő esik ki, amelyet Amerika sem pótol­hat. Világos, hogy Schmidt kancellár még számos hason­ló taktikai elemet vitt magá­val Washingtonba és azokat akkor terítette a tárgyaló­asztalra, amikor épp szükség volt rájuk. Például? A né­met szociáldemokrata párt­ban nemrég lejátszódott pa­lotaforradalmat nem annyi­ra ideológiai ellentétek, mint inkább olyan politikai és gazdasági aduk robbantot­ták ki, amelyekre washing­toni tárgyalásai során Schmidt kancellár is hivat­kozhatott. A szociáldemok­rata párt bal szárnya, élén Willy Brandttal, csak annyi­ra szovjet párti, amennyire azt a német gazdasági érde­kek és a határok biztonsága megkívánja. De az érem má­sik oldala is igaz: a keresz­ténypárti ellenzék is csak annyira amerika-barát, amennyire azt a német érde­kek nem sínylik meg. Még közelebbről? A német bank­világ minden, csak nem kom­munista-barát, mégis, ha ar­ról van szó, hogy az ameri­kai kamat­emelés mennyi nemzetközi bolygó tőkét csalogat át az Újvilágba, ak­kor Willy Brandtnál is „bal­oldalibb” és a szovjettel kö­tött gazdasági szerződéseket istápolja. Nem kétséges, az amerikai kamatpolitika a katasztrófa szélére sodorhatja Németor­szágot,­­ a német gazdasági életben sokkal több a „ven­dégtőke”, mint az amerikai­ban,­­ de az is igaz, hogy a német gazdasági élet mögött még mindig olyan sajátos erők állnak, amelyeket Ame­rikában már csak a Metro- Goldwin filmek puritánjai és keménykezű sherifje vetí­tenek a jelenbe. Németor­szág leggazdagabb korában is szegényebb volt Ameriká­nál, de történelmi tartaléka jelen szegénységében is felül­múlja az amerikait. Hogy a gazdasági, történelmi és ka­tonai motívumok milyen sorrendben kerültek a was­hingtoni közös kosárba, ar­ra a zárókommüniké nem ad tényleges választ. Az szé­pen hangzik, hogy Nyugat- Németország szükség esetén három nap alatt 1 millió 200 ezer katonával segíti a NATO haderőt, az viszont már nehezebb ügy: hol? Er­re azért nehéz a válasz, mert a NATO katonai érdekterü­letét a Nyugati Szövetség tagországai másképp és más­képp értelmezik. A néme­tek például úgy, hogy Tö­rökország még NATO terü­let, de az arab világ, néhány száz kilométerrel odébb, már nem az. Inkább gazdasá­gi élettér, ahol a német fegy­ver a legkeresettebb árucikk és a „német specialisták” a legjobb tanítómesterek. A hiba csak az, hogy a „szép Begin”, a németek csak így emlegetik, akkor sem akar az olajországok homokvilá­gában „fasiszta” fegyvere­ket látni, ha azok a kommu­nizmus ellen védik az arab országokat. Mit jelent ez? Annyit minden­esetre, hogy tényleg nem kellemes Izrael­nek olyan muszlim országok­kal vitázni, ahol a világ leg­jobb fegyverei vannak. De az is igaz, hogy nehéz kitúr­ni a német gazdasági érdeke­ket onnan, ahol nem ameri­kai, hanem német fegyverek Tizenhét éves korában megnyerte Ausztria szépség­­versenyét. Az esemény és a fényképe a bécsi újságokba került. „His Excellence the General,” aki családjával nemrégen érkezett Budára a Várba, magyar újságot nem tudott olvasni, így bé­csi újságot olvasott. Az az ötlete támadt, hogy meghív­ja a szép fiatal bécsi leányt, hogy németül tanítsa három gyerekét, őt pedig magyarul mert megírták, hogy magyar születésű leány. Lelevelezte a nagybácsival Bécsben, pénzt küldött és Micike megérkezett. A gye­rekek tanultak németül, „His Excellence the Gene­­­ral” pedig magyarul tanult hosszú estéken át, mert csak akkor volt ideje, amit a ke­gyelmes asszony nagyon megértett. De nagyon bosz­­szankodott azon, hogy ha férje kiült a konyhába, ami­kor Mici Fraulein a gyere­keknek mézeskalács babá­kat és szíveket sütött. Ilyen­kor a kegyelmes asszony na­gyon haragudott. „De Pápá, -- hát az mégsem illik, hogy a konyhában a cselédek kö­zé ülsz! ” „Pápá,, erre azt válaszolta, hogy ő a mézeskalács süté­sét tanulja Mici Fraulein-tól és bevitt feleségének egy mé­zeskalács szivet — míg az ő saját szívét Mici Fraulein­­nak ajándékozta! Nem is rossz szándékkal: két leánya és egy beteg fia volt, aki hat éves korában leesett a lóról, megsérült és meghülyült. Mi­lyen jó volna egy fiú ettől a szép, fiatal, egészséges oszt­rák leánytól! A kívánsága sohasem sike­rült — fia nem született... Ezek a gondolatok éjjeli alvásomat megzavarták, pe­dig nagy dologra készültem másnap. Autót kell vennem sürgősen, hogy ne kelljen a stúdió­autónak engem haza­szállítani. — A nevemet, ahogy a tengerparton kiabálták, meg­tartom: Ann Mercy­ így lett belőlem is kegyelmes asz­­szony. Autót kellett vennem sür­gősen, de milyent? Nem volt kedvem a Fordhoz, vagy más olcsó kocsihoz, ar­ra gondolva, ha mégis hirte­len sztár lennék, nem hajt­hatnám. Pénzem nem volt elég egy Paccardra, vagy Chryslerre. Gondom megoldódott másnap, mikor a stúdió ud­varán megláttam egy na­gyon kicsi kocsit, amire rá volt írva, hogy „FOR SÁ­LÉ”, ára 360 dollár. Néz­tem, csodáltam, és azt hit­tem, hogy az egy játékautó, valószínűleg valamelyik film­ben használták, gyerek részé­re. A kicsi, és zömök autó csodálatosan szép volt. Rá írva: „Custombuilt Peuge­ot”. A színe zöldbe játszó világos kék, arany és ezüst díszítésekkel, nyitott ,,con­­vertible”, lila bársonnyal bé­lelve. Ahogy nézem, csodá­lom, megjelent egy ember és megmagyarázta, hogy az egy rendes autó. Párizsból írotta át Glória Swanson. Üljek bele és akkor még szebb lesz, és győződjek meg arról, hogy milyen ké­nyelmes, és német katonák vigyáznak a rendre. Mert .... ez a rend is sokféle lehet. Amikor bele­ültem, oda­­jöt két másik ember és le­­fotografáltak. - gondoltam, azért, mert világoskék pári­zsi ruhám színe egyezik a pá­rizsi autó színével. Az egyik férfi aztán mellém ült, kér­dezte, hogy ki vagyok? „Én senki sem vagyok. Mit akar­nak tőlem? —gondoltam. A férfi aztán megmagyarázta, hogy ez az autó csak akkor igazán szép, ha én benne ülök, és a jó Isten is nekem szánta. És elkezdte magya­rázni, hogyan kell hajtani, és vagy ötször-hatszor körül hajtatott velem az udvaron. Aztán engem ültetett a haj­tókerékhez és én hajtottam. Mikor megálltunk a férfi ki­jelentette: DR. BAKÁCS GYÖRGYNÉ KERESZTES MARÓCZY ANNA ^J^loíhjwoocli eniíeheh AZ ELSŐ KALIFORNIAI MAGYAR ÚJSÁG. A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÜLETÉSÉNEK IGAZ TÖRTÉNETE: XXVI. Megijedtem. Ki lehet ez az ember és miért akar ez ne­kem autót ajándékozni? Én gőgösen felvágtam a fe­jemet és mondtam: — Én nem fogadok el sen­kitől autót! Én megveszem, és azonnal kifizetem. Erre elővágtam tárcámból a 360 dollárt és letettem a férfi elé. Az mosolygott, át­vette a pénzt, és tovább ma­gyarázott az autóhajtásról és szerkezetéről. A másik két ember nagy kacagással figyelte a jelenetet és elmen­tek. Kihoztak papírokat, meg egy kis könyvet, ami­ben a szabályok voltak leír­va. Ezt én azonnal elolvas­tam, vagy háromszor, és utá­na gőgösen kihajtottam a stúdióból.­­ It is yours! (Az autó a magáé! FOLYTATJUK 3. oldal SZELECZKY ZITA filmvetítése, 1981. június 14-én, vasárnap délután 2 óra 30 perckor, és 5 óra 30 perckor a Szent István Egyházközség nagytermében 3705 Woodlawn Ave. Los Angeles 2 régi kedves magyar film kerül vetítésre HAVASI NAPSÜTÉS Főszereplők: Tolnai Klári, Perényi László, Csortos Gyula Túrás Ida, Rajnai Gábor, Mály Gerő, Makay Margit KEREK FERKÓ Főszereplők: Jávor Pál, Egry Mária, Csortos Gyula, Vaszary Piri, Tompa Pufi, Lehotay Árpád Finom büfé: étel, ital, sütemény, kávé. Egységes jegyár 5 dollár.­­ Gyermek- és diákjegy 2,50 dollár. Jegyek elővételben kaphatók: PAPRIKA Restaurant, 1624 N.Cahuenga Blvd., Hollywood Rendelhetők: SZELECZKY ZITA, 3475 LA SOMBRA Drive Hollywood Ca. 90068. Telefon: 851-4774. "

Next