Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-14 / 33. szám
No. — 33. 1981. augusztus 14. CALIFORNIAI MAGYARSÁG ■*5^ A 45. SAJTÓNAP szeptember 20-án lesz a CROATIAN AMERICAN CENTERBEN. Nagyszabású műsor az ifjúságnak és felnőtteknek. — Népi Táncfesztivál. — Bográcsgulyás. — Cigányzene és tánczene Rendelje már most meg jegyét a szerkesztőségben, elővételben 2 dollárért.Senioroknak csak 1 dollár. A 16. BUDAPESTI ÉJSZAKA SAJTÓBÁL 1982. február 6-án lesz a BILTMORE HOTEL CRYSTAL TERMÉBEN. H ■ - • - .7 .- *'r.-- FÉNYES MÁRIA: Útban Olympia felé GÖRÖGORSZÁG Az utóbbi időben népszerű, a Görögországi turisták körében, a nyugati részbe Peloponnesebe ellátogatni. Négy napot vesz igénybe az ilyen szervezett kirándulás, mely többek között magába foglalja Spárta és Olympia városokat. Nekem csak két nap állt rendelkezésemre, és elhatároztam, hogy egyedül, a rendes autóbusz járattal teszem meg az utat. Mikor ezt a hotel portásával közöltem, megkérdezte, hogy elment-e az eszem? Mondtam, hogy igen, és kezdtem utána nézni a menetrendnek. Valami igaza volt a portásnak, mert a zsúfolt buszállomáson minden görögül volt kiírva, és egy teremtett lélek sem beszélt angolul, sehol egyetlen külföldi turista. Hosszú sort kiállva valahogy mégis sikerült jegyet váltanom, és a pénztáros kézzel-lábbal megmagyarázta, hogy Pyrgos nevű városban át kell szállnom. Lemásoltam görög betűkkel azt, hogy Pyrgos és elindultam a buszt megkeresni. Sikerült megtalálni, de amikor felszálltam, majdnem kidobtak, mert nem vettem észre, hogy az ülések számozva vannak, és valakinek elfoglaltam a helyét. Ilyen előzmények után nekivágtunk a 6 órás útnak, hamarosan magunk mögött hagyva a főváros felhőkarcolóit, Pyreus hajókikötőjét, tengerparti strandjait, a legendás Korinthusi szoroson keresztül. A Korinthusi szoros, illetve csatorna, melyhez annyi történelmi esemény emléke fűződik, olyan keskeny, hogy csak éppen egy regatta csónak tud átevezni benne. Állítólag valamikor hajók is átcsúsztak rajta. Ez a Koronthi és Saronikus öböl közötti két mérföldes rövid földsáv — mely a nagydarab Peloponnese földrészt az anyaországgal köti össze, — fontos kulcspozíciót töltött be. Már a nagy római birodalom idején Caligula, Hadrian, Cézár és Nero császárok fejében megfordult a gondolat, hogy csatornával válasszák ketté, de a munkálatokat csak Nero kezdte el, Kr. u. 62-ben. Sok ezer rabszolga vére árán sem sikerült befejezni. Végül is a 19.században készült el. Korinthus városa — melyet Julius Cesar lerombolt és újra építettek — kereskedelmi központ volt, és sokáig nagy hasznot húzott abból, hogy az anyaországba menő kereskedőket megvámolta. A nagy jólét az erkölcsi romláshoz vezetett. Szent Pál leveleket írt a korinthusiakhoz, mert bujáknak és élvhajhászoknak tartotta őket. Mindez a régmúlté. Tempósan halad a busz, a tengerpartig. A soffőr felrakja a görög népdal hangszalagokat, és hangosan ordíttatja, közben az egyik cigarettát a másik után szívja. Illemhely, vagy frissítő ital nincs a hosszú távolsági buszon, viszont, elég gyakran megáll, szegényes, kis görög falvakban, melyeknek neve is görög betűkkel van felírva. Ezen a környéken nyoma sincs az athéni nagy flancnak. Fogalmam sincs, hol járunk. Ha valakinek két megálló között „sürgős" dolga akad, szól a soffőrnek és megállunk. Egy talpig feketébe öltözött nagymama kis unokáját vezeti ki ilyen formán az országút szélén vesztegelő autóbusz oldalához, lehúzza a kislány bugyiját, a gyermek legugol. Utána az arcán büszkeséggel tér vissza, rajta a világ- illetve az autóbusz szeme. Beérkezünk Patrasba, mely Peloponnese legnagyobb városa, (100 ezer lakos) nagy hajókikötője van, az Olaszországból érkező utasok szállnak ki ott. Ezen kívül vannak felhőkarcolói és egyeteme, de a város szórakozásként, csak a vizisportot ígéri.. A következő megállóknál elkezdem kérdezgetni útitársaimat: Pyrgos? A fejüket rázzák. Hamarosan mindenki tudja, hogy Pyrgosban ki akarok szállni, és amikor megérkezünk a kis, csúnya, öreg, poros városkába, egyöntetűen segítenek, hogy kipréselődjek a tömött buszból. Sikerül hamarosan a csatlakozást is megtalálni, és rövid várakozás után nekiindulunk a 29 mérföldes útnak, festőién szép tájakon, lankás, dombokon, völgyeken keresztül Olympia felé. Követjük a görög mithológia halhatatlan alakjai, és az olimpiai hősök lába-nyomát. Ezen a vidéken a Zeus-kultúrát megelőzően a közép hellenisztikus korban, (Kr.e. 1900-1660.) már éltek emberek. Ők Kronosnak áldoztak, aki Zeus apja volt. A szent hegyet is róla nevezték el Kronionnak. Az akkori szent ligetek és jósdák istennői: Gaia (Föld) és leánya Themis voltak. Nem lehet tudni, hogy a környék misztikus démona és hőse, Pelops, — akiről a földrészt elnevezték, — hogyan került a legszentebb ligetbe Altisba, ahol Zeus után őt tisztelték a legjobban Olympiában. Ennek a kornak egyik legendás alakja Dinamaos, Pisatis királya, aki lányát Hippodameiát csak olyan feltétellel volt hajlandó férjhez adni, ha a vőlegény megmérkőzik vele, chariot versenyben. (A chariot kétkerekű, könynyű hajtókocsi, melyet két ló húz). Ha veszít az ifjú, akkor halál fia. Már 13 kérőt „kinyírt" a felséges após-jelölt, amikor Tantalos fia, a távoli Lydiából, jelentkezett. Elkezdődött a két férfi között a kegyetlen, gyilkos verseny, de ezúttal Dinama is vesztett, és az ifjú elnyerte Hippodameia kezét. (Utána boldogan éltek, amíg meg nem haltak.) Olympiához egy másik mítosz is fűződik. Amikor Herakles viszszatért szülőföldjére, Peloponesse-be, egy sorozat balszerencse és sorscsapás után egy delphi-i jós azt tanácsolta neki, és társainak, hogy keressenek egy háromszemű vezetőt, aki átsegíti őket a keskeny átjárókon. Ez kezdetben lehetetlen feladatnak tűnt, de véletlenül összetalálkoztak Elis volt királyával, a száműzetésben élő egyszemű Oxylossal, amint éppen lovagolt, így lett háromszemű. (Reméljük a lónak meg volt mind a két szeme). Oxy— Hát az úgy történt, hogy hallottam beszélni a haveroktól, hogy van egy olyan ország Amerikában, ahol nincs tél, és minden évben két termés van. Óh a nemjóját! — hát mit töltöm én az időmet ebben a büdös bányában, mikor én a földet szeretem, a szabad levegőt? „Gyere csak, Kati —keressük meg azt az országot! Úgy hívják, hogy Kalifornija.” Kati szívesen jött, tugggya, a burdonsé miatt. Öszszecsomagoltunk, osztán gyűttünk a vonattal és kikötöttünk a fene tuggya hogyan — Hollywoodban. Osztán kivettünk egy kis házat, sütött a nap, kék volt az ég januárban - hónak semmi nyoma ... na meg nyílottak a virágok. Mondtam Katinak: „Te, ez itt a mennyország!” Osztán elmentünk sétálni, beültünk egy „drug store”-ba, olyanba mint ez. Egy ember megszólított, úgy, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk? Mondtam, hogy „Hungárián.”. „Mindjárt gondoltam, ” mondta az ember, „magukat keressük.” „Why”? — kérdeztem les valóban átvezette őket az öszszes átjárókon, és mert abban az időben még jó tettért jót lehetett várni, később Herakles és társai segítettek neki visszaharcolni a királyságát. A jelenlegi kutatások tőlük származtatják a nyugati görög törzsek és a Zeus-kultúra eredetét, akit mint harcos Istent tiszteltek, sisakban is ábrázolták. Ebben az időben, mely a bronz korszakra esik, a görög néptörzsek széttagozódva éltek Kis-ázsiában, Olaszországban, Afrikában, és Macedóniában, állandó marakodásban és háborúba egymással és a körülöttük élő népekkel. Ennek az áldatlan állapotnak enyhítését két szenthely szolgálta: Delphi, ahol az oda zarándoklók elásták a csatabárdot, és ott egyformán jósoltak a görögöknek és „barbárok"nak, és Olympia mely három hónapos szent fegyverszünetet biztosított minden negyedik évben a sportmérkőzések idején. Az olimpiászt megelőzően hírnökök járták be a városokat, falvakat, és lakott vidékeket, meghirdetve a negyedéves békét, melyet be is tartottak. Ez idő alatt sértetlenül közlekedhettek, utazhattak, és az olimpiász találkozó helye volt, úgy a számottevő felső görög osztálynak, mint a sportolóknak, a politikai és társadalmi élet vezetőinek. Abban az időben az olimpiászon a sporton kívül teret adtak a zenének és irodalomnak is. Az első olimpiászt Kr.e. 776- ban kezdték el. A görög történelem hivatalos kronológiája ezidőtől vette kezdetét, mert minden eredményt pontosan feljegyeztek és megőriztek. Az első sportág szimplán a futás volt, és az első bajnok neve: Koroibos Elis tartományból. FOLYTATJUK én, mert már nyögtem az angolt. „Hát akarnak-e a filmstúdióban munkát kapni, mint oksztrák? ” „Akarunk? ” — mondtam. „Hát hogyne akarnánk. És mi a fizetés? ” „Hét dollár ötven cent egy napra.” „Mind a hármunknak, vagy személyenként? ” —kérdeztem. „A Ferkó gyereknek is fizetnek? ” „Annak is.” — Óh a nemjóját! - hát az sok pénz ... és nem is akartam elhinni, de az ember kávéjába ültetett és vitt a stúdióba. Beírták a nevünket, és másnap reggel ott voltunk. Osztán ruhákat adtak ránk és nagy autóbusszal vittek valahová, vagy egy órai útra, és ottan semmi dolgunk nem volt, csak ácsorogtünk, mozgolódtunk, néha táncoltunk , és három héten át minden nap fizettek 22 dollárt és 50 centet. Hát képzelheti, mennyire örültünk a sok pénznek! * így ment ez vagy egy évig. Gyűjtöttük a pénzt. Osztán egy nap azt mondtam az aszszonynak: „Te Kati, elég volt már komédiát játszani. Becsületes magyar embernek ez nem való. A föld — a föld kell nekem!” Osztán lehajtottam arra Cucamonga felé. — És volt már autója? — Károm volt biza - szép Ford Model T. Repült, mint az álom. Osztán láttam, árulják a telkeket. Egy kis bódéban ült két ember. Azt is láttam, hogy végig az úton árulnak gyümölcsöt, dinynyét, kukoricát, epret, meg cidert, amit megkóstoltam, dehát nem ízlett. Gondoltam, tudok én ennél jobb cidert csinálni ... kis bódét a telekre építeni, almát, szőlőt árulni. Láttam, hogy jó föld, megdörzsöltem a tenyeremben, megszagoltam.. Élt a föld! Meg azt is láttam hogy a hegy felé vagy nyolc telek van és így többet is vehetek hozzá. — Bementem a bódéba és megvettem a telket. Kati félt, hogy elsiettem a dolgot de megnyugtattam, hogy én tudom mit csinálok. Ez jó föld — és hónap már elvihetné más ... minek spekuláljak? Vígan hajtottam haza, mert már földesúrnak éreztem magamat. — Osztán megkezdődött a munka. Felépítettem a bódét, amibe mindjárt be is költöztünk. Meg árultunk is. Félév múlva házat építettem és ültettem az almafákat, meg szőlőt körös-körül. Két év múlva már saját gyümölcsömet árultam. A cider jól fogyott. Osztán malacot vettünk. Osztán tehenet és így nőttünk. Mostanáig már hat telekkel növekedve. A gyerekek is segítenek. Kiírták egy táblára, hogy tíz centért kávét mosnak, és nem kell sorba állni, amíg az autósok a cidert isszák. Ennek örülnek az autósok, a gyerekeknek húsz centet is adnak, cidert pedig öt pohárral is megisznak. — Na és a törvény nem vizsgálja meg a cidert? kérdeztem. — Nem. Eszükbe sem jut. — Hát a kocák húsát, a kolbászt, szabad-e árulni? — Arra nincs engedélyem, azt csak úgy suttyomban, a haveroknak meg a komáknak árulom. Nem törődik avval senki. — Hát maga ügyes ember, Sándor bácsi, de nekem iskolába kell mennem — menjünk már. Sándor bácsi még az autóban is tovább mesélt. — Apám levelet írt és megírta, hogy összeveszett a bíróval, mert meg merte mondani neki a szemébe, hogy a nagy urak az okai annak, hogy a fiát elvesztette. Hát miért nem sorozzák be a fiatalokat 18 éves korukban? Minek várnak huszonegyig? A tizennyolc éves, az már érett férfi — és felébredt benne már az érzés a nő után. Hát nem mindegy az nekik? Huszonegy évesen már jöjjenek haza,készen a házasságra. — Ugye igaza volt az apámnak, kisasszony? Igaza volt, Sándor bácsi. Ezért vándorolt ki annyi magyar fiatal legény, mert nem akarták magára hagyni az asszonyt, meg a gyerekeket. Hát miért nem értik ezt meg az urak, a törvény csinálok? A faluban sokan igazat adnak az apámnak. FOLYTATJUK DR. BAKÁCS GYÖRGYNÉ KERESZTES MARÓCZY ANNA nemsehek AZ ELSŐ KALIFORNIAI MAGYAR ÚJSÁG. A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÜLETÉSÉNEK IGAZ TÖRTÉNETE, XXXV. 3. oldal