Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-06 / 6. szám

CALIFORNIAI btabushed mM A fi a# a c A f5 1922 ®AV UTOOUl'l N 8122 Weekly Newspaper West of pQ ÁJTBlfltjT BÍS the Mississippi .Aí’ fi ’• _ No. 6. Friday, Februáry 6. 1981. - y _ ( 1 An American Newspaper in Hungárián Language, 207 S. Western Ave.,Suite 201, Los Angeles, Ca. 90004. Ph: 384-7642, 463-3473 § --------——--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------11— ÉVFOLYAM LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, SAN DIEGO CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA - SINGLE COPY 35 CENTS - VOLUME 59.­­ " ^ Az új kormányzat megszámlálhatatlan bevés kü­lproblémá­­ja közül a sajtó első helyen arra kiváncsi, hogy hol és hogy áll Reagan Európával, a nagy szövetségessel, valamint Japán­nal és miként viszonyult Népi Kínához, a nagy háttérhez. A szovjet csak ezután jön,mint a nagy és generális következ­mény. ,,A bajban lévő Atlanti Szövetség” (The­ Troubled Atlantic Partnership) címmel Raymond Áron párizsi egyete­mi tanár részletesen beszámol a bajokról és L'Express fran­cia magazin még részletesebben elemzi az Óceán két partját. Tudvalevő, hogy a franciák, miután az első nagy szocialista forradalom földjükön történt közel 200 évvel ezelőtt, úgy érzik, hogy ők a világ főpolitikusai, s nemcsak Európá­ra, de az egész világra szóló monopóliumuk van az iránysza­básra. A franciák, helyesebben De Gaulle kivált az európai katonai egységet jelentő NATO-ból is, s különcködése Euró­pának is, de Amerikának különösen sok kellemetlenséget okozott. Utódja Giscard elnök politikájában néha annak a je­lét adja, mintha nem Amerika mentette volna meg Francia­­országot két világháborúban, hanem fordítva lenne a tény­állás. Szovjet felé való politizálásában is ez a helyzet, de afri­kai próbálkozásait sem hangolja össze az össz-európai,legke­­­vésbé az amerikai, s így az össznyugati érdekekkel. Szemé­lyes barátságban lévén a másodszor is megválasztott Helmut Schmidt német kancellárral olyan Ostpolik-ot alakítottak ki, mely sok fejtörést fog okozni a Reagan adminisztrációnak. Ez a francia-német szovjet politika már nem tudta és nem akarta követni az afgán megszállás miatt Carter elnök által bevezetett retorziós irányelveket sem, s mind a két államfő­nök mellébeszélt az ügynek. Ez az új szovjet felé való francia­német politizálás szü­kségeli az elvben és gyakorlatban is el­halt detante alkalmazását, vagy legalábbis létének hangozta­tását, és olyan kereskedelmi­ és gazdasági szerződésekre ala­pított, mely meggátolja a tárgyilagos nyugati érdekű politi­zálást. Tudvalevő, hogy,­­ részben amerikai segítséggel,­­ nyugat felerősödött és az általános életnívó ma legfeljebb 10 néhol 20 %-kal van csak alatta az amerikainak, természete­sen európai standard alkalmazásával. Az európai katonai költségvetés a nemzeti termelések indexével (GNP) mérve az egyes országokra korántsem jelent olyan terhet, mint az amerikai, mely változatlan védelmi ernyő Európában, és Ja­pánban is, így Európa gazdasági erejében bízva fü­ggetlenke­­dik politikailag is, különösen a német és a francia. A két or­szág szovjet felé való gazdasági ügyködése már versenyszerű de a szovjet jobban kedveli a volt nagy ellenség, a német ipa­rát, s vele köti szerződéseinek tucatját. Ez oda vezetett, hogy már a franciák is azzal vádolják a németeket, hogy „túl mennek" az Atlanti Szövetség diktálta határokon és szov­jet­ kiszolgálásuk lehetetlenné teszi a független politizálást. Úgy látszik a rossz lelkiismeret sürgette Schmidt kancellárt, hogy a nyugatiak között elsőnek találkozzék Reagannal meg­választása után. Természetesen Európának s benne a közvet­len frontnak, Németországnak vannak és lehetnek is indokai az orosz medvétől való félelem-diktálta manőverezésre. En­nek fő okát abban adják meg, hogy az ingadozó amerikai külpolitikában nem látják a védelem és kiállás biztonságát. Már­pedig a NATO egyedül nem tudja kiállani az esetleges nagy próbát. Nem bíznak és joggal az amerikai zsoldos (ön­kéntes) hadseregben, nem tartják ellenfélnek a szovjettal szemben. A Minutemen rakéta szerintük gyengébb, mint a szovjet SS-18-as, a Pershing pedig nehezen alkalmazható Eu­rópában. Már egyszer átéltek egy kudarcot: hosszú politikai vita és szovjet ellenkezés után elfogadták Európában a neut­ron­bomba bevezetését, s az utolsó pillanatban Carter elha­lasztotta annak gyártását. Mind a két nagy európai ország, a franciák és németek olajexportra szorulnak, s létkérdésük a Hormuz Szoroson áthaladó olaj, de Amerika itt sem tudott eddig „szállítás­biztonságot” elérni, s így - egyszerűen - nem bíznak abban, hogy Amerika ismét Amerika lesz. Az iráni huza­vona és amerikai kapkodás is érlelte,­­ különö­sen a németekben — azt, hogy az orosz medvének kedvezni kell annál is inkább, mert Amerikának csak 52 foglya van Iránban, de a németeknek még több millió németje él a szov­jetban. Mindezek után a Reagan kormányzatnak,­­ remélhető­leg­­, új német menetrendje és új európai NATO politikája (Folytatás a második oldalon.) Reagan elnök első sajtókonferenciája és intézkedései Szakminiszterei útján bejelentette, hogy az olajtermelésre és arra vo­natkozó korlátozásokat megszünteti. Ezzel a belföldi termelést fokoz­ni és az olajimportot csökkenteni akarja. Külügyi szószólója közölte a sajtóval, hogy Izrael­ és a US iránt barátságos többi középkeleti ország ügyében az új kormány politikája változatlan. Ezt követte (január 29- én) az elnök első sajtókonferenciája. A lényeges kérdések és az arra adott válaszok a következőkben foglalhatók össze: Iránnak ki-illetve visszafizetjük az előző rezsim által fegyverzetre ide átutalt összeget (kb. 500 millió dollárt), de nem szállítunk semmilyen fegyverzetet, nem alkalmazunk Irán ellen retorziót, de nem is barátkozunk. Iránnak nincs „egy" kormánya, s egységes vezetése, ez bajokat idézhet fel. Egyelőre nem helyeslem üzleti kapcsolatok felvételét Iránnal, semmi­lyen biztonsági garancia nincs. A terrorizmus ellen legyen az szovjet, szovjet táplált, vagy egyéb drasztikusan fogunk válaszolni, de terve­ink nem tartoznak a nyilvánosságra. A szovjet felé való gabona­export ügyében rövidesen határozunk. A Karibi tenger politikai újjászületését örömmel vesszük és gazdaságilag terveket dolgozunk ki az új kapcsola­tokra. Az adócsökkentés (3 évre 10 %) és az állami kiadások draszti­kus megkurtítása elhatározott. A kommunista világuralmi akciók ne­vetségessé teszik a hetentét, ezt a szovjetnak is be kell látnia. Az ener­gia- és oktatásügyi minisztériumok megszüntetése meg fog történni, egyelőre ügykörét faragjuk le, mondotta többek között Reagan elnök. A legutolsó kérdés volt a legpikánsabb: „hogy van az, hogy azok, akik támogatták megválasztását (neveket is sorolt fel az újságíró) nem kap­tak semmilyen szerepet az új adminisztrációban, de olyanok, akik egy­általán nem állottak mellette, kaptak? „Támogatóim egy része nem is akart semmilyen szerepet vállalni és .... sajnos, mondotta, mindenkit nem lehet álláshoz juttatni" volt az elnök rövid (elég zavart) válasza. MÁR A NÉMETEKNEK SEM MEGY JÓL. Lamentálnak, hogy nincs munkatempó, teljesítmény nagy a betegség címen való mun­kakiesés, óriásiak a jóléti (sok­szor meg nem érdemelt) kiadá­sok, a japán kocsi- és egyéb im­port tűrhetetlen, a német turis­ták idegenben költekeznek, a vendégmunkások hazaviszik a márkát, csökken a külföldi befek­tetés, stb. Politikai bajok: a kan­cellár túlzottan postpolitikus... FRANK SINATRA ÜGYÉT fe­szegeti a sajtó, így a The Wall Street Journal vezércikke (1-16- 81.) is. Tagja-e, vagy tagja volt-e vagy csak szimpatizánsa és néha részese, vagy egyik sem a maffia folyamatnak? A LENGYEL EGYETEMIS­TÁK IS szervezkednek, teljes autonómiát és a Marxizmus köte­lező tantárgyként való tanításá­nak megszüntetését kérik. HÍREK a nyugtalan világból GYÜLEKEZNEK A SZENÁ­TOR­JELÖLTEK Haykawa he­lyére, aki nem akar­ megválni 1982-ben a szenátorságtól. A re­publikánusok Maureen Reagant (Reagan elnök legidősebb lányát) Barry Godwater Jr. kongresszu­si tagot , a demokraták Brown kormányzót, s még féltucat egyéb próbálkozót emlegetnek. CASTRO ÉVI 3 BILLIÓT KAP a szovjettől, de azzal fenye­getőzik, hogy befektetéseket in­vitál a US-tól, Japántól és egyéb keményvalutájú országtól, mert csődben és nyomorban van. AZ ALVILÁG, A MAFFIA működése és terjedése egyre több gondot okoz. Újabban a ja­pán Yakuza nevű alvilág hawaii működéséről érkeznek hírek, s ar­ról, hogy errefelé terjed alvilági szervezkedésük. A MADRIDI KONFERENCIA ÚJ ÜLÉSSZAKA A Reagan kormányzat nem küldött új delgációt, és nem nevezett ki (egyelőre) új vezetőt a delegáció élére. A delegáció főnöke, Max Kampelman az új US kormány nevében a 35 nemzetes európai bizton­ságot, benne az emberi jogokat tárgyaló konferencia második fázisá­nak megnyitó ülésén hangoztatta, hogy a szovjet az afgán megszállás­sal és országon belüli rendőri akcióival a helsinki megállapodás minden pontját megsértette és változatlan mellőzi a megállapodásban vállalt kötelezettségeit. A szovjet ezen a konferencián, mint első nemzet­közi találkozáson keresztül akarja lemérni az új US kormány szov­jet­ politikai vonalvezetését. Új izlám tárgyalóközpont A saudi király egy Mekka, a legnagyobb izlám szentélyhez közel eső elhanyagolt kis homokvárost 1 billió dolláros költséggel újjáépítette, és oda egy szuperluxussal berendezett nemzetközi tárgyaló központot varázsolt. Nemcsak az építési anyagot, de még a füvet is helikopterek és repülőgépek szállították. A megújult város neve At Taif és az ország nyugati, Szudánnal szemben lévő részén fekszik. Itt jött össze 4 izlám király, 4 sejk, 21 államelnök ( aki nem izlám, az külön kapott helyet) és PLO Yasser Arafatja. (A többi 12 izlám ország politikai főnökei nem izlámok.) A tárgysorozat, a szovjet terjeszkedés, az Irak-Irán há­ború, Izrael és Jeruzsálem, valamint a palesztin kérdés, nemkülönben Lebanon. Afganisztánt és Egyiptomot, illetve elnökeiket nem hívták meg. Irán bojkottálta a konvenciót. Az pán­szlám konferencia leglénye­gesebb és egyhangú határozata: olajbojkott alá helyez minden orszá­got, mely helyesli Jeruzsálem kizárólagos izraeli fennhatóságát. AFGANISZTÁN A SZOVJET VIETNAMJA? Sokban hasonlít maga a „hadművelet" is. Hát még a kábítószer-veszély. Az a hír járja, hogy Afganisztánban a szovjet katonák vodka helyett, (mert az ital az izlámoknál tilos) a legkülönbözőbb kábítószereket veszik. Ezek ott könnyen és ol­csón kaphatók. A LELÉPŐ SZOVJETBELI ÚS KÖVET, WATSON: „A szov­jet öregek csak az erőszak politi­káját ismerik. A diplomáciát csak bombákkal (esetleg atom­mal) vitelezik ki. Veszélyeseb­bek, mint valaha." A TEGNAPI RADIKÁLISOK MA: Reagan költségvetési főnö­ke, David A. Stockman vietnami háború-ellenes aktivista volt, Sam Riddle a Michigan-i egye­tem lázadásának szervezője, ma olaj­ügyvéd, a Yippie főnök, Jer­­ry Rubin a Wall Streeten befekte­tési kiértékelő, stb. A * • • f • I r/ I Az igazi iram hosok A nagy hozsannázás közben alig emlékeznek meg arról a 8 hősi ha­lottról, akik életüket adták a most hazatért iráni foglyok katonai men­tési akciója során. Azokról sem hallani sokat, akik önként jelentkeztek erre az életveszélyes misszióra. Alig lehet vitás, hogy ezek az igazi hő­sök. Meg talán azok is, akik még mindig „hadi" foglyok a vietnémi el­lenség kezében, s rabszolgaként dolgoznak — többen évtizedek óta — amint a legutóbbi svédektől eredő híradások sejtetik, a különböző bá­nyákban. Egyebekben a volt iráni 52 fogoly már Amerikában, családja köré­ben van és él. A különböző hivatásosak azzal fenyegetik őket, hogy sokáig még idegesítő álmaik lesznek. Vajon a két világ­ és a legalább öt egyéb háború, forradalmak, s egyéb véres mozgások résztvevőinek nin­csenek efféle rémvíziói? És ... soha senki nem törődött ezekkel az ál­mokkal, sem akkor, sem most. Legkevésbé akart pénzt csinálni belőle. Talán mi magyarok nagy szerényen megemlíthetjük, hogy még min­dig vannak magyar foglyok a szovjetban, nemcsak katonák, de elhur­colt civilek és 56-os gyerekek, lányok, fiúk egyaránt. Ezek nem tárgyai semmilyen hozsannázásnak, még csak becsületes megemlékezésnek sem. Az Iránból hazatért marinok a sajtóértekezleten kijelentették, hogy tökéletesen érzik magukat, de egyes elemek rábeszélik a hazatérteket, „legyenek betegek" sőt már ecimen pereket készítenek elő.

Next