Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-25 / 39. szám
No. 39. — 1981. szeptember 25. CALIFORNIAI MAGYARSÁG MIKÓ KOVÁCS ZOLTÁN: Egyenlőség, demokrácia. Egyike a legtöbbet használt szavaknak napjainkban. Demokrácia görög, démos népet jelent. Demokrácia pedig a nép uralmát. Ha körülnézünk, majdnem minden állam demokráciának hívja saját magát. Olyanok is vannak, a lelkesebb fajtából, amelyek népi demokráciának nevezik magukat, vagyis népi népi uralomnak. Azt tudjuk, két tagadás állítást jelent hogy két igenlés az mi, azt hagyjuk az okosabbakra, döntsék el azok. A szűkebb család demokrata volt, az ősök ott harcoltak 48- ban. Kossuth képe nézett le az összegyűlt családra az ebédlőben. Máshol, ahol ilyen úri huncutságot nem ismertek, a tiszta szobában függött a falon, s láthatólag jól érezte magát az almák és birsalmák kellemes illatában. Azonkívül igencsak éltették a 48 at a családtagok, ha alkalom adódott, meg még akkor is, ha nem. Ezért időnként több adót fizettek, be is csukogatták őket, a sárga feketék. (Ezek alatt az országnak az a része értendő, amelyik együtt cseresznyézett az osztrákkal, mármint a schwarzgelbbel). Hiába hívták Deák Ferenc urat a haza bölcsének, más néven emlegették őt a tiszaparti szitytyák. Amiből gondolom kiderül, ezek a fahitű jazig, kun meg besenyő ivadékok nem írták alá a kiegyezést a Habsburg házzal. Igaz, hogy senki sem kérte őket. Nekem bizonyos kétségeim voltak a demokráciáról. Vitáztam is eleget a nagyapámmal. Nem tudtam megérteni, hogyha tíz okos ember nem tud megegyezni, akkor miért kell megkérdezni néhány millió ostobát, s bölcsnek elfogadni véleményüket. Nagyapát, ha eddig eljutottunk elfutotta a méreg, s „vox populi, vox dei" idézettel védte az igazát. Vagyis: ,,a nép szava. Isten szava". Eleinte meghatódtam a deák idézet hallatára, de később még ez sem hallgattatott el. Azt is furcsának találtam, hogy a nagyapám rámparancsolt, legyen vége a vitának. Nem találtam demokratikusnak az ilyen érvelést. Szerencsére óvatos duhaj voltam, nem szerettem végsőkig feszíteni a dolgokat. Nagymama sohasem beszélt ilyen fennkölt elvekről, nem érdekelte a politikai világ folyása. Ő a családban gondolkozott, nem napokban, igazi anyaként, évszázadokban. Mégis az első leckét az igazi demokráciáról tőle tanultam. A piacon jártunk, bevásárolni. A garabolyt én cipeltem utána. Az egyik parasztaszszony nagyságos asszonynak szólította. Nagymama tiltakozóan emelte fel a kezét. — Lelkem nem vagyok én olyan nagy úri nemből, hogy a nagyságos asszony titulálna. Én magam tekintetes vagyok, a kisasszony lányaim azok a nagyságosak. Én nem. Először értettem meg, mégis van valami a szó mögött. Az iskola is tanított, mikor a görögökhöz értünk, Periklészről hallottuk, hogy megalapította a görög demokráciát. Ez igazi demokrácia volt, a nép részt vett minden döntésben. Egész nap ott álldogáltak az agorán, vitáztak, szavaztak, politizáltak. Egyik nap Periklész is megszólalt. — Kistenes, hol vagy — kérdezte. — Itt vagyok — felelte az. Periklész tovább kérdezett. Kiderült mindenki ott volt, mind hősök ők, mind igaz demokraták. — Hát akkor ki van az üzletekben, ki javítja az utat, ki építi az új házakat. Erre már senki sem tudott felelni. Sokratész ekkor feltalálta a rabszolgaságot, hogy legyen dolgozó is. Ez volt a görögök másik nagy ajándéka az utókornak. Periklész megváltoztatta a demokráciát. Mindenkit hagyott szavazni, de azután a szavazóknak azt kellett tenniök, amit ő parancsolt. Ez volt a demokrácia igazi fénypontja. Most már működött is. Periklész azonban még itt sem állt meg. Tovább javított az athéni állam politikáján. Új törvényt szavaztatott meg. A nőknek nem szabad az agorára jönni, otthon kell maradniok. Azonkívül nem volt szabad visszabeszélniök. A történészek egy része, természetesen a cinikus fajtájú, ezt a kort hívja Athén aranykorának. Ebből az időből származik az a mondás, hogy minden nagy férfi mögött ott van egy nő, aki megmondja neki, mit kell csinálnia. Az igazi nagy férfi ezt mélyen átgondolja, és pontosan az ellenkezőjét csinálja, így kerül be a férfi a nagy nő tanítása alapján a történelembe. Engem már évek óta kínoz az a gondolat, talán a nagy férfi mögött álló nők ezt is kitanulták, és nem azt mondják a fériaknak, amit igazán akarnak, hanem pontosan az ellenkezőjét. Nem lennék meglepve, ha ez igaz volna. Többször volt alkalmam meggyőződni a nők félelmetes intelligenciájáról, amelyet igyekeznek a férfiak előtt rejtve tartani. A nők ellen más megkülönböztető törvényeket is hoztak a korai demokraták. Nem engedték be őket a tragédiák előadásaira. Először a történelemírók arra gondoltak, azért, mert mindig elkéstek. Ez csak az egyik ok. Sophoklész egy alkalommal felkereste Periklészt, s sírva tiltakozott. — Ide figyelj társam a katonaságban. — Sophoklészt megválasztották Periklész társhadvezérének — Hiába írom meg a legnagyobb tragédiát, a nők megfosztanak a sikertől. Patakokban folyik a vér, hullák borítják a színpadot, erre valami fiatal nő megjelenik,leriszálja magát az első sátrokba, és minden férfi a háza végének mozdulatait nézi a tragédia helyett. Pedig Oidipusz király most öli meg éppen az apját és készül feleségül venni az anyját. — Ki volt ez a nőszemély, kérdezte Periklész felháborodottan. — Leonida, Kreon hajadon lánya. — Címét tudod? — Menj ki a halpiacra. A második utca a vargák utcájának irányában. Hatalmas olajfa áll az első udvarban. Periklész meglátogatta Leonidát, s első látásra elhatározta új törvény kell ide. Nők nem látogathatják az előadásokat, így zavartalanul folytatódtak az előadások. A férfiak teljes számban részt vettek a tragédiák nézésében. Kivéve Periklészt. Ő mint kötelességtudó választott vezető, népének boldogságán dolgozott. Az otthon maradt nőket vigasztalta, így mindenki boldog volt. Athén aranykorában, a férfiak mert békében nézhették a tragédiákat, a fiatal nők, mert Periklész vigasztalta őket. Az aranykornak Periklész korai halála vetett véget. A nagy vezető fiatalon halt meg, végelgyengülésben. De mint igazi népvezérhez illik, aki a népért dolgozik, mosollyal az ajkán. TÁRSADALMI HÍR: Örömmel üdvözöljük a Magyar Ház vezetőségének azt az elhatározását, hogy pár éves szünet után a Ház kertjét rendbehozzák és újra szabadtéri szórakozás színhelye lesz. Első ilyen kinti rendezvényük az október 11-i SZÜRETI MULATSÁG, melyen mindent elkövet a rendezőség, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Jegyezzék már most fel a dátumot, október 11. vasárnap. Szüreti Mulatság. DR. BAKÁCS GYÖRGYNÉ KERESZTES MARÓCZY ANNA ^ Jilonyiwoodi emlékek AZ ELSŐ KALIFORNIAI MAGYAR ÚJSÁG, A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÜLETÉSÉNEK IGAZ TÖRTÉNETE: XLI. Egy csomó iratból olvasta a szerepet és dirigálta az aszszonyt: — Egyik lábad fent legyen — a másikat lelógatod és himbálod, mint az óra ingáját. Én előtted egy térdre térdepelve szerelmedért könyörgök, te undorral nézel rám és belém rúgsz. De vigyázz, hogy a szemeimet ki ne rúgd, vagy a fogaimat! Na jó, a férfi tolta az aszszonyt fel a falra, — ami nehezen ment! Az asszony morgott, hogy ez nem az ő szerepe és a férfi miért nem hívta be a fiatal lányt a próbára? — Azért, mert pénzbe kerül.... és az első próbát magunk is meg tudjuk csinálni! Na, lógasd le a lábad. Úgy! A férfi letérdelt, összetett kézzel könyörögve. Az aszszony először leköpte és aztán bele akart rúgni, de elvesztette az egyensúlyát, és teljes súlyával ráesett a térdelő férfi nyakára, és úgy összegobozódtak, hogy alig tudták széjjel választani magukat egymástól A férfi nagyokat nyögött: — Jaj a nyakam! Jaj a vállam! Az asszony: — Minek próbáltattál velem? És én meg nem ismétlem! — Nem is kérlek rá — mondta nyögve a férfi. — Gyerünk a következő szerepre — a saját szerepedre. Énekelj, de ne visitozzál, mert arra most nincs szükség — meg néma a film — arra is gondolj. — Sanyi, én nem visitozok — én énekelek! És otthon nem énekelhetek....kopognak a szomszédok. A hangomat el fogom veszíteni. Nincs hol énekelni. Itt nincs senki. Hagyj engem énekelni! — Hát jó — énekelj! És a kövér, de szép aszszony gyönyörű szoprán hangján énekelte „A vén cigány dalá”-t: Nagyságos uraim, kérem, Nem tudom, ismernek még. Könyörgöm, de sokat húztam. Valaha réges-rég. Egyszer még hadd muzsikáljak, Szívemből úgy igazán, Szeretném elmuzsikálni. És még a vén cigány. Öreg cigány,... az ősz cigány Aztán a második strófát is énekelte. Aztán ijedten megállt és kétségbe esve mondta férjének (aki, mint később kiderült, Palásthy Sándor volt): — Sanyikám, a harmadik szófát elfelejtettem! — Ne tréfálj — mondta a férfi. — Hát az nagyon fontos, .... anélkül mégsem tudjuk elkészíteni a filmet! Honnan lehet azt megszerezni? Hazulról? Arra nincs időnk várni. Ijedten leültek egy fapadra. - Gondolkodjál, Fricikém kell, hogy visszajöjjön az neked! Én, aki nagyon jól tudtam a dal utolsó szövegét, megsajnáltam őket. Elbújtam egy kulissza mögé és szép szoprána hangomon elkezdtem énekelni a dal utolsó szövegét. Nem muzsikál sohasem már. Csendes lett a vén cigány, Erdőben alussza álmát, Vadgalamb búg a fán, Öreg, vén anyóka sírját Virággal díszíti már, Galambbal sírva dalolja, Élt egyszer egy cigány, Szegény cigány, öreg cigány. A férfi és a nő ült némán, és hangtalanul, ijedten néztek egymásra. Nem értették, honnét jött a hang. A férfi aztán megszólalt: - Énekes szellem, jöjjön— hadd lásuk, ki az, akinek ilyen szép hangja van! FOLYTATJUK 3. oldal I MW HUNGARIAN FOLK ENSEMBLE INCONCERT SUNDAY OCTOBER 4, 1981 2:30 P. M. AT THE J WILSHIRE EBELL THEATRE A V 4401 WEST 8TH. STREET By over 60 Dancers, Singers ^ Musicians TICKETS: S9.00, $7.00, $5.00 ■ FÓR INFORMATION & RESERVATIONS CALL (213) 275-5895 (213) 371-4769 (213)997-7946 (805)496-3905