Californiai Magyarság, 1983. január-december (60-62. évfolyam, 1-50. szám)
1983-05-20 / 20. szám
No. 20. 1983. május 20. ÉVFORDULÓ KÖZÉP-AFRIKA MAGYAR FEJEDELME Érdekes esemény évfordulója van május 23-án: 1849-ben ezen a napon vette feleségül a bibéi néger fejedelem leányát Magyar László felfedező. A kalandos életű magyar utazó a múlt század elején először Brazíliába szándékozott expedíciót vezetni, hogy felkutassa az Amazon őserdeiben állítólag látható, ősi, atlantiszi városromokat.Magyar azonban nem talált senkit, aki támogatta volna expedícióját és a brazil hatóságok sem álltak vele szóba. Pedig egy évszázaddal később a legendás Fawcett angol ezredes ugyanezzel a gondolattal kutatta az Amazon őserdeit, ahol a húszas évek elején el is tűnt. Magyar, aki expedíciói közben hivatásos tengerésztisztként kereste kenyerét, ekkor Afrikába ment és a mai Angola területén kezdett kutatni. Akkor csak a partvidékét ismerték ennek a kopár területnek a portugál gyarmatosítók. Magyar, jóval Livingstone és Stanley előtt, mélyen behatolt Közép-Afrika ismeretlen tájaira, többek közt megtalálta a Kongó folyam forrásvidékét. Kutatóútjai során eljutott a belső angolai Bihé ország fejedelméhez, aki megkedvelte a vállalkozó természetű magyart és, amint az a magyar népmesékben van, felajánlotta neki országa felét és leánya kezét. Magyar kissé habozott: az ország fele szürke sivataghoz, a leányzó meg sötét őserdőhöz hasonlított, de feláldozta magát a tudományért — mielőtt őt áldozták volna fel — és elvette Ozora hercegnőt. A fejedelem halála után Magyar László örökölte Bihe trónját — egy olyan Nagy-Magyarország nagyságú területet. Most már a Bihé nép segítéségvel folytatta kutatásait és felfedezéseiről több kötetben számolt be. Bihé akkor még független terület volt, a portugálok csak később értesültek Magyar felfedezéseiről és főleg arról, hogy az általa feltárt új területeken értékes ásványi kincseket lehet találni. Nem tudjuk, mi szerepe volt a portugál gyarmatosítók érdeklődésének Magyar korai halálában: 1864-ben váratlanul, aránylag fiatalon meghalt, összegyűjtött feljegyzései eltűntek — csak egy kötetet adtak ki belőlük, abból tudjuk a fenti eseményeket. Halála után országa, Bicé portugál gyarmat lett. A tudományos világ hamar elfelejtette Közép-Afrika első magyar felfedezőjét. BODOLAI ZOLTÁN: HUNGARICA. A közelmúltban egy rendkívül értékes és hézagpótló mű jelent meg két nyelven, angolul és magyarul Ausztráliában. A Hungária Publishing kiadásában BODOLAI ZOLTÁNTÓL: HUNGARICA. A szerző nagy gonddal és hoszszas kutatással gyűjtötte össze a világ négy sarkából a magyarokra vonatkozó adatokat és havi évfordulóit sorrendben szerkesztette össze. Minden korosztály számára nélkülözhetetlen ez a könyv, hogy megismerjük belőle nagy magyarjainkat a múltban és jelenben. Terjedelme 368 oldal. Cím: Hungária Publishing Co. LTD 18 Finch Ave., Concord, N.S.W. 2137 Australia. Fenti évfordulós visszaemlékezést a Hungaricából közöljük. NE DOHÁNYOZZ! ÓVD AZ EGÉSZSÉGED ÉS KÍMÉLD A MÁSÉT! Otto’s Magyar Import és Csemege üzlet 2320 West Clark Ave., Burbank, CA., 91506 Telefon: (213) 845-0433 Fontos. Jó tudni, Magyar Import üzletében legfinomabb magyaros —I HURKA, KOLBÁSZ, DISZNÓTOROS „VEGETA" ÉTELÍZESÍTŐ újra kapható a magyar játékkártya „Piatnik". — Príma gesztenyepüré,málaszöep, rumos drazsé,vaniliás cukor és sütőpor Krumplicukor — Odos szájvíz Édes nemes szegedi és kalocsai paprika. — Világhírű, zamatos magyar földben termelt MAGYAR BOROK Balatoni, Tokaji, Egri és minden más kapható! Kézzel gyúrt magyar tészták, házi kenyér, — pék sütötte. Mák, dió frissen darálva, egész éven át, — réteslapok, lekvárok, savanyúságok — juhtúró körözöttnek. 8 soros és kazettás hangszalagok, a legszebb magyar hanglemezekben, magyar könyvekben a legnagyobb választék egész Californiában! Claire Kenneth legszebb könyvei. Üzletünkben mindig van valami új! Lakása értékesebb és szebb lesz, ha magyar, világhírű HERENDI PORCELÁNNAL DÍSZÍTI. Gyönyörű, kézzel vágott ólomkristályok, világhírű herendi porcelánok: Madonna, Lúdas Matyi, Búsuló juhász, Bakonyi betyárok, Fésülködő nő, Juhász pulival, Déryné, Hadik huszár és még sok más. Minden figurának gyönyörű története van. Sok szeretettel várjuk kedves vevőinket: Ottó, Irmuska, Anita, Tomika és Erika NAPNYUGAT MIKO KOVÁCS ZOLTÁN: ILLYÉS GYULA R.I.P. (1902 - 1983.) Szúzi tejjel teli bögréje a holdnak, döntsétek fel, úszó felhők, szomjasak a holtak. Ha előbb szülétek betyár lettem volna szegény népnek vadontbúvó koldus pártfogója. (Szülőföldem) Népdal ez a javából, dudolásra késztető, játékos, mint Petőfi, de mély magyar is mindjárt, mint Erdélyi. Később így folytatja: Ellobbanok, testem hallja csak a dörgést, elfeledi hangom e táj, mint a levélzörgést. Népdal ez, de szürrealista, feljebb van a valóságnál, belenyúlik már a misztikába is. A vers utolsó szakasza: Itt fog kézen a szél, vezet a patakba Lassan elfoly a dal, Búcsúszód. A lombhullató táj tiszta és szelíd, Szelid s tétova minta köszönés Az elbocsátó, a szélbesodort Mosoly. Ez meg már Berzsenyi hangja is lehetne, vagy valami játékos latin költőé. Első verseskötete 1928-ban jelent meg: a „Nehéz föld". Teljes fegyverzetben jelenik meg, Minerva ugrott ki így apjának fejéből. Látszólag mindent tud. Könnyedén rímmel, de az úgynevezett szabad versnek is mestere. A szabad vers csak a szemérmetlen túlbuzgó akarnokoknak szabad igazán. Az igazi költőre bilincseket rak, a klasszikus formák között. A felszín alatt pedig dobog a magyarság ősi ritmusa. Sokféle művész szépítette a világot, olyanok, akik harcoltak az anyaggal s minden új mű egy nehezen kivívott győzelem. Mások maguk a harcot személyesítették meg. Olyan is akadt, amelyik könynyen alkot, szinte a kabátujjából rázza ki az új mesterművet. Ezernyi hangon szólal, ezernyi skálán repül a dal. Minden érdekli, mindent megpróbál, mindenhez hozzányúl. Azt mondtam, hol mintha Petőfi, hol mintha Berzsenyi hangján szólalna meg. Keresi a saját formáját, gyönyörködik tehetsége izmainak erejében. Keresi a saját hangját. 1930-ban jelenik meg a második kötet vers: „Sarjúrendek". A néha el, elcsukló kamasz hang itt biztonságosabban hangzik, ■szárnyal. Formái tisztulnak. 1932-ben jelenik meg eddigi munkáinak, de egyúttal a magyar irodalomnak is egyik ékessége: az „Ifjúság". Szerelemről szól, ifjú szerelemről. A tacskó kalandjait azonban a férfi írja, kemény kristálytiszta szavak csilingelnek bájjal. A mester erejének teljében van, mesterművet teremt. Kötött a forma, könynyed, s mégis túlmegy a realitáson, az indulásnál mutatja: Kérdem ma is meg, nem álomban történt-e aztán, ami történt. Mi is történt: találkozott a Lánnyal. 16 éves ekkor a vers szerint. Tizenhat éves-Humanista! A bozótban botorkál, mikor hirtelen előtte terem egy lány. Csak hozzáléptem, megcsókoltam csak bámult reám, mint a néma, majd nyakon vágott oly nyugodtan hogy meg sem billent rajta véka. Majd hátralépett s büszke bátran végigmért ismét. Én is néztem. Úgy állt kosárral koronásan, mint tündér egy paraszt mesében. Csak néztük egymást pislogatva két gyerek távoli vidékről s rokonként mégis. Egy mosolyra kipuffantunk a nevetéstől. A Tündérálomban Petőfit egy csók ébreszti fel, keserves lelki bajából, őt egy pofon. Munkát keres és kap, kaszás lesz. Férfi munkát végez, a leánynak akarja megmutatni, hogy az. Esténként a leány keblén pihen feje. A második este megszakad az idill, menekülnie kell, amíg árkon bokrön át szalad, fülében cseng a lány búcsúszava, dadog valaki, hangja reszket. Aztán. . . egyszer majd gyere vissza. Meg sem áll hazáig és a gyerekkorig. Tíz év múlva arra jár, de nem talál senkit már ott a régiekből. Ez volt az ifjúság, — hadd intsek feleje utót szót, vidáman, mint szép lakodalmi menetnek már el is tűnt az út porában... Ez a kor, a századforduló és az első évtizedek a magyar líra eddig legnagyobb korszaka. Az „öregek", Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula és az őket követő fiatalok: Szabó Lőrinc, Erdélyi, Illyés, József Attila. Aranykor ez, minden hangszer zúg dallamosan, dalol az élet sokhangú sípja. Második aranykor, hiszen az első Petőfi, Vörösmarty, Arany, Vajda János. 1936-ban prózai munkával lép a porondra: a „Puszták népe" új kezdet ez, egyúttal rég is, a nemzet életében. Petőfi megpróbálta a társadalom alatt élő nincstelen magyart, a nemzet tagjává tenni. Illyés megmutatja, hogy ez még mindégnem történt meg. Vádirat ez a könyv, elítéli a nemzet vezető rétegeit. Ezután nincs már helye az alibinek, hátha tudtuk volna. A „Puszták népe" vízválasztó a magyar irodalomban. Születése mintegy véletlen okozta, ha véletlennek nevezzük azt a hatalmat, amely létrehozta. A költő Franciaországból jött nemrégen haza. Az európai szem élességével nézte a hazai viszonyokat. Maga mondta, az az érzése támadt, mintha egy afrikai törzs életét tanulmányozná. Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog. ... A Dunántúl, a nagybirtokok közepén épült, s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti. . ." A kastély körül a vaskerítéssel elzárt park, s onnan odább, látó, vagy inkább szagló távolságban a cselédlakások és istállók. Egy tető alatt laknak, egy család egy szobában. Két család közösen használja a közbülső szabad tűzhelyű konyhát. Egy szoba egy család már modern századeleji törvény előírása, ezt itt-ott, már be is tartották. A „lakások" közelében a cselédek istállói , óljai, sárból, szalmából összetákolva. Ezt még magával hozta az ittlakó honfoglaló utódok őse Ázsiából. A könyv kinyilatkoztatásként hatott a magyar társadalomra. Eddig erről a színmagyar, a társadalom alatt élő rétegről időnként kapott tudósítást, legtöbbször Móricz Zsigmond könyveiben. Ott fel-feltűnt a képben a zsellér, aki kiszolgált cseléd,elbocsájtották, mert kiöregedett, vagy talán az ütésre visszanézett, hiszen viszszaütni nem mert. Most az ország előtt állt a szerencsétlen, állati sorban tengődő. Dehogy is, állati sornál rosszabban a pusztán, a kastély és a gazdatisztek stb. házai után az ököristálló volt a legpompásabb épület. Illyést persze elítélték lázításért, meg izgatásért. Az országban a felháborodás végigsepert a magyarság lelkén. A könyvet nem azoknak írta, akikről szólt, hanem a jószándékú embereknek. Illyés költészetében, prózában elérkezett a csúcsra, a magyar irodalom csúcsára. A háború után segítette az őrjöngő bosszúállók ellen az ártatlanul üldözött tehetségeket. A magyar irodalom akkori cárjának, a teljesen örült rossz emlékű Révainak gúnyosan alázatoskodott, kegyelmes úrnak szólította. A forradalom leverése után tovább művelte földjét, igazi római jellemként tudomást sem vett az életben uralkodó barbárokról. Könyvet is írt egyszer a parasztoknak, olyan kiskáté formát, amelyben leírta, miként kell viselkedniük, milyen irányba haladniuk, ebben a keserves életben. Címe „Csizma az asztalon". Nekem kedvenc könyvem ez, pedig biztosan azt mondják az irodalom főpapjai, hogy csak olyan játszi földhözragadt csizmában járó filozófia. De ki állhat ellen olyan fejezet címeknek, mint pld a 10. „Magunkban bízzunk, s az első alcím: „Van remény" meg: „Szerezzük vissza a falut", meg: „Az Ígéret s az akarat földje", ebből idézek is: „Szerényen. Kiki a saját szakállára. Nem sokra becsülöm azt az elvet, amely csak az egész emberiség megváltására jó,de külön-külön minden embert megnyomorít. Kezdjük a világmegváltást mértéktartással a konyhaajtóban és a ház végénél. Hogy mégis hogyan? Mondtam, nem akarok senki parancsolója, vagy vezetője lenni. Legföljebb ösztökélője, vagy biztatója". A befejezése: „Engedjétek meg hogy saját lábamon vonuljak a háttérbe. Ne nógassatok további teljesítményre. Ne csapjatok be, ne kapassatok el. Ne kompromittáltassátok egy tolakvó aggastyánnal azt a friss lángú fiatalembert, azt a szívós férfit, akinek emlékét én is jó szívvel őrzöm. Tegyetek elém egy pohár bort, de hadd köszönjem meg csak egy kézmozdulattal, arcomat se kelljen felétek fordítanom. Higgyjétek hogy a halál: legyőzhető, ha én lám, elestem is. Ha mind elesünk is, kitartóan magányos hátvédként, a végsőkig, ahogy megfogadtuk." Rácegrespusztán született, abból a különleges magyar pokolból emelkedett ki, még életében a magyar panteonba került. Mikor először láttam, még diákkoromban, irodalmi estén szólalt fel: magas lobogóhajú, mosolygós, sőt gúnyoskodva mosolygós fiatalember. Legutoljára élve talán vagy 35 éve egy megszűnt újság, a Szabad Szó szerkesztőségében. Most nézem képét, meg kopaszodott, arcéle római, de valami besenyős is van az arcban. A másikon admirálisi sapka van a fején. Összegyűjtött verseinek Folytatás a 9. oldalon!