Californiai Magyarság, 1983. január-december (60-62. évfolyam, 1-50. szám)

1983-01-21 / 3. szám

A TABÁN Minden évben Budapest egy nevezetes épületét lehet látni a BUDAPESTI ÉJSZAKA Sajtó­bál meghívóján. Díszítette már a Parlament, a Szépművészeti Mú­zeum, a Halászbástya, a Vár, a Lánchíd, az éjszakai fényben úszó Dunapart. Az idén a Tabán került sorra. Ez a nagyon régi városrész, melyet Vén Tabán néven már sokszor megénekel­tek úgy dalban, mint versben. Romatikus környék volt, az öreg házak között, kanyargós keskeny utcákon szerelmes pá­rok andalogtak. A mostani felvétel pedig festő­ién szép parkot ábrázol, egy régi pompás épülettel a háttérben. So­kan megsiratták a lerombolt há­zikókat, mikor lebontottál őket mert egy korszak zárult le velük. Eljárt felettük az idő. A BUDA­PESTI ÉJSZAKA előtt néz­zünk vissza a Tabán múltjára. Talán a legrégebbi települése volt évezredes hazánknak. Kel­ták és rómaiak nyomára bukkan­tak ott és már a középkorban Buda legősibb részének számí­tott. A törökök kedvelték, hő­forrásait felhasználták fürdők számára. Akkor a jómódúak la­kónegyede volt impozáns épü­letekkel. Neve részben a hajda­nában ott élt tímároktól, rácok­tól és a törököktől származik: Debaghene, Tabahan, Tabán. Több, mint évezredes múltja alatt többször leégett, vagy árvíz öntötte el, lakóit járvány pusz­tította. A háború veszedelme sem kerülte el. Ma már csak egy néhány ház őrzi a hosszú, viha­ros történelmi múlt emlékét. Híres szülötte Semmelweis Ig­nác, a gyermekágyi láz felfede­zője és az anyák megmentője. Szülőháza az Apród utca 3-ban orvostörténeti múzeum és ham­vai a ház- vagyis a múzeum kert­jében nyugosznak. Ahányan vagyunk, annyiféle­képpen őrizzük érzésvilágunk mélyén hazai emlékeinket. Fá­jón, vagy nosztalgikusan, de kitö­rölni nem lehet. A BUDAPES­TI ÉJSZAKA varázsa abban áll hogy visszaálmodjuk magunkat gyönyörű fővárosunkba, —az idő megszépíti az emlékeket,­­ egyet­len éjszakán otthon érezzük ma­gunkat Budapesten. A 17. Bu­dapesti éjszaka is gyönyörű, szí­nes álom lesz.. TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM JANUÁR NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE Minél magasabb régiókba ju­tunk karrier útján, annál ke­ves $ ij­sebb baráttal találkozunk. § I MARK TWAIN I — — —... —­­....... u?:t: u: mm m a."j. Del Medico Erzsébet: MEGYEBÁL Özvegy Dercsey Miklósné szorosabbra húzta magán a flanel pongyoláját és kilé­pett a házból. Pillanatra megállt az ámbitus egyik fe­hér tartó­oszlopa mellett. „Na ebből is bajosan lesz bá­li idő holnapra” — gondolta. A szél eszeveszetten rángat­ta a lombja vesztett fákat, verte a házfalát a havas eső s nagy tócsák nyeldesték ma­gukba az ég áldását.­­ Fázó­san ment vissza a jólfűtött nagyszobába, ahova már két csivitelő leánya is lejött az emeletről. „Jaj Mamácska, mi lesz a gyönyörű új krinolinunkkal, ilyen átok időben. Mit lehet­ne csinálni?” „Tőlem ne kér­dezzétek”, — mondta s rá­juk kacsintott huncutul­­ ..imádkoztatok volna job­ban!” Most a legidősebb lány, Malvina, szeme fénye, a 20 éves gyönyörű hajadon sza­ladt be. Istenem, ha Miklós látná, mivé fejlődött a kis béka! „Jöjjön Mamácska a a varrószobába. Rózsika nem boldogul a ruhám de­rekával. Erősgeti, hogy úgy kell álljon, de én tudom, hogy mélyebben kéne kivág­ni.” Még jóformán be sem fe­jezte mondókáját, Trézsi je­lentette nagy lelkendezve: „Nemzetesasszony, instá­­lom, a Szalánczy uraság hintája jő a fasorba. Pesta mondá” — „Jézus atyám, jere vélem tüstént, vegyél elő egy tisztességes ruhát, akármilyent, feketét, ni s Anusa ültesse le a vendéget a pipázóba. Be van-e fűtve ottan? — Pista meg csutakol­ja le azokat a szegény párá­kat. . . ” S fel az emeletre. Szobájában kellemes me­leg áradt a nagy kerek cse­répkályhából. Szép nagy szo­ba volt, két-két ablakkal a partra a napos oldalon. Ked­ves mályvaszínű huzatok a Mária Terézia bútorokon. Édesanyja Barabás­ festette gyönyörű képmása a sokfi­ókos sublót felett, melyen két karos gyertyatartó tün­dökölt csillogva-ragyogva a kellemes illatot árasztó viasz gyertyák fényében. A lába alatt elterülő szép sárkányos szmirnaszőnyeget Gyuri bátyja hozta volt neki Kíná­ból. Áradt a jómód, úri ízlés minden darabból, egyéni bá­ja volt a szép szobának. Trézsi segítségével hamar magára kapta a csinos ruhát, rendbehozta még mindig hollófekete fürtjeit s míg a konzol előtt matatott, újra kezébe akadt a szép báli meghívó: „Az Arad várme­gyei Karok és Rendek leg­mélységesebb tisztelet adá­sával hívják s látandják ked­ves vendégül az úri nemes­ség minden tagjait családjok­kal a Megyebálon. Az Úr 1870-ik esztendejének Feb­­ruárius hava 12.-ik napján.” Letette a meghívót. Szép szürke szemei elködösödtek Istenem, öt éve lesz már, hogy Miklóssal utoljára tán­colt a bálon. Hogy történ­hetett, hogy oly kiváló lo­vas nyakát szegje egy egysze­rű rókavadászaton?! Soha megérteni nem fogja, elkép­zelni is nehéz, felfogni meg egyáltalán nem lehet. Most az ő gondja, gyenge fehér­népé, a 3.000 holdas minta­­gazdaság minden apró és na­gyobb baja, leányai nevelése minden. . . Hányszor, de hányszor fohászkodik, se­gíts Miklósom. Közben múl­nak az évek, 40 esztendős immár, szép, érett asszony. Éjszakánként néha arra éb­red, hogy könnyűztatta a párnája, úgy siratja élete fe­ledhetetlen társát, 15 együtt töltött szép esztendő kitelje­sedett szerelme elvesztett paradicsomát. Megtörülte szemét csipkés kendőjével és lesietett a lép­csőn. Szalánczy Dienesuram bir­toka, Szaláncz Simánd szom­szédságában volt. Sarolt asz­­szony beléptekor felugrott a vendég s hódolattal csókolt kezet a szép nőnek. „Meg­bocsásson kérem, kedves hú­gomasszony, hogy ily várat­lan megrohanom, de öcsém fia Zoltán érkeze az éjjel Pestbudáról s kérni bátorko­dom a kegyet, hogy ötöt hol­nap a bál előtt elfogadni szi­ves legyen, mint valamelyik szép leánya kísérőjét. Böl­csen tudom én, — tette még hozzá - hogy ott aztán ud­varlókban hiány nem lészen, de az idő olly igen rövid, azért akarok néki — ha meg­bocsát­a­n­dó a me­ré­sz­sége­m­e­t Folytatás a 6. oldalon! .FEHÉR JENŐ | I . . |­­ SZERETTEM VOLNA RÉGEN ÉLNI... .: r Szerettem volna élni egykor, régen, ! A múlt századnak kellős közepében, * A Tisza-parttól halkan elköszönni, És postakocsin Pest-Budára jönni, A A Fehér bárány udvarán kifogni, • v Az Úri­ utcán végig andalogni, j­­ A Rondellát sétálva megkerülni,­­ A Nemzeti Játékszínben hevíilni, V V A Dunaparton ifjú hidat nézni,­­ S a Pilvax sűrű füstjében tekézni . . . Szerettem volna élni egykor, régen, A múlt századnak kellős közepében. Jurátusokkal Zöldfá­ban borozni, ij) A Hölgyfutárt és Honderűt lapozni, A ■­­ Az ős­liget vén fái közt tanyázni, | y A Landerernél szent esőben ázni, X ^ A Hatvani-kapun be-és kijárni, X A múzeum lépcsőjén állni, várni,­­ A Vigardában szép lányt táncra kérni, ^ S Nagyboldogasszony templomába térni ... v Szerettem volna élni egykor, régen, v X A múlt századnak kellős közepében, | És Vörösmarty Mihályt megcsodálni. És Tompa Mihályt színről-színre látni,­­ És Egressy Gáborral szembejönni, X $­ És Jókainak hódolón köszönni, | $ Virágot dobni Déryné asszonynak, v $ És megcsókolni a kezét Aranynak. X 5 És­­ indulván a segesvári síkra, — Y | Petőfi Sándort megölelni sírva. . . » ^ _______________

Next