Californiai Magyarság, 1984. január-december (61-63. évfolyam, 1-50. szám)

1984-08-31 / 33. szám

CALIFORNIAI , M AfíVA d c a r* (C ALI FOK N IA HUN n***””9 9av uiooun n (UPS 084-440) ÁJBUJtnusíS , 1984 ___________________________________________________________________ • ■ An American Newspaper in Hungárián Language, 207 S. Western Ave., Suite 201, Los Angeles, Ca. 90004. Ph: 384 7642, 463-3473 Single copy in the US 40 cents LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, SAN.DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA in Canada 60 cents. - VOLUME 61 -No. - 33 [ ESTABLISHED in 1922 THE OLDEST Hungárián Weekly Newspaper West of the Mississippi 62 ÉVFOLYAM DR.NÁNAY ENDRE: VILÁGHELYZET A szocializmust sokan, sok országban számtalan formájában próbálgatják. Egészen vörös módozata lassan kimegy a divatból. A 66 éves Lenin-i minta nem igazolta létjogosultságát, gazdaságilag egyáltalán, politikailag pedig csak mint közönséges katonai rémuralom, vagy diktatúra él. Még a szuperkapitalistáknak is van hetenként egy nyugtalan éjszakájuk. Ezeken az éjszakákon rémálmaikban megjelenik 4 millió szupergazdag, 2 billió szegény és 2 billió éhes világpolgár. A bölcsebbek keresik a megoldás realitásait: a négy millió összhangját a négy billióval. Nem könnyű az úton megindulni, célt érni meg még nehezebb. Az utat világszerte járják Európában, Ázsiában, Afrikában egyaránt. A kísérletek nem sok eredményt mutatnak legalábbis a mai napra vetítve. Észak-Európában a négy, vagy öt kis országban a szociális élet varázsa a naplopók paradicsomába torkollott. A munkakerülők hozsonnázzák a kormány szocialista gondoskodását, viszont a keményen dolgozók, akiknek el kell tartani a heréket, átkozzák a szocialista rendet. A sok éves új rend rövidesen kénytelen leszálljt vezényelni a „welfare” ügyködésnek, mert a dolgozók általános sztrájkja bevezeti a szocialista rend államcsődjét. Nyugat-Európa többi országában (talán csak három kivételével) szintén valamiféle szocialista kormány tartja a kormányrudat, de szociális programjai, illetve annak lehetőségei szerények, mert nehéz a nemes álmokat megvalósítani ebben a sötét gyarló világban. Amikor a szociálisan gondolkodó filozófusok papírra vetik világmegváltó és nemes eszméiket, a papír leírja az igéket, de az élet megtorzítva adja vissza a papírból folyó realitásokat. A főkútfő a zseniális Marxé, mely fél évszázados használatbavétele során az orosz és kínai vérvöröstől a leghalványabb rózsaszínig az északi sarktól a déliig megszámlálhatatlan követőre talált. Valamennyi kiakasztotta Marx képét a főcsarnokba s alája a saját produkciót, Lenint, vagy Maot, meg az utódokat. Az utódok azután a követőket aggatták ki (néha fel), de az eszme színei egyre halványabbak lettek. A legelfogultabb igemesterek is látták, hogy a tömeg, melyet szocializálni kellene olyan gyarló, hogy „magának” akarja (meg családjának) a megdolgozottat s nem hajlandó a megszerzett „darabot” szocializálni és megosztani, sőt a még gyarlóbbak egyre nagyobb falatokat akarnak mihelyt hatalmi lehetőségük ehhez hozzájuttatja őket. A legelfajultabb példa erre a legújabb szocialista próféta, a líbiai Quadafy (Khadhafy). A jelen szocialista mesterdalnokok között Quadafy a leghangosabb és legvéresebb. „Szürke Könyve” még Líbiában is kisfogyasztású, ahol a legdurvább eszközökkel építi kísérleti laboratóriumában az egészen új szocializmust. Azt azonnal exportálja is, illetve mindazokat a polgárait, akik bármit is tesznek, vagy hirdetnek igéi ellen, leelett bárhol is éljenek. Egy újabb diktátor, ül, mert még Marx, Lenin, Sztálin, vagy Mao kivitelezési formuláit sem alkalmazza. Saját receptje: minden a népi bizottságok kezében van, de az egyetlen és döntő szó az övé. Aki vele ellenkezik, bizottság és népi, ide vagy oda, az nemcsak politikai pályáját, de életét is befejezte. Az ige tehát: minden a népé. Nemes, de változatlan marad a kérdés, melyet világszerte szeretnének a szociális gondolkodó agyak megoldani: „hogyan?”. Az eddigi formulák ugyanis nem működnek. Még a legnépesebb Kína is meghátrál a Lenin-i, Mao-i úton: a billiós népnek nem hozott kenyeret, valami átmeneti S.O.S.-t kellett bevezetni. A nép ott is, mint mindenütt „túlgyarló” a nemes eszme nemes kivitelezésére. A századfordulótól kezdődött forradalmi hangulat sok hasznos átalakulást eredményezett. A véres forradalmak és háborúk legalább százmillió ember életét követelték. Legalább ugyanennyi, vagy a kétszerese lett földönfutó. Sokan és joggal vetik fel a kérdést: az eredmény arányban áll a véres áldozattal? (A válasz: Nem! Vagy talán, ha mindebből kialakulhat egy nemesebb, szociálisabb emberi élet, ahol nem fog a négybillió éhes ilyen élesen szembenállani a négy-Folytatás a 2. oldalon! A REPUBLIKÁNUS PÁRT ÚJRA REAGANT JELÖLTE ELNÖKNEK Befejeződött a republikánus párt elnök-jelölő kongresszusa. Számtalan beszéd, bemutatás, ajánlás hangzott el, ünneplésben nem volt hiány. A kongresszus a párt 1984-88-as időszakára vonatkozóan egy kis könyvben adta közre terveit. Ezt hasonlították össze a hozzászólók a demokraták meghirdetett tennivalójával. Alig lehet vitás, hogy a terv — ahogy le van írva, — a republikánusok javára billenti a beígért jövő mérlegét. A párt olyan négyéves programmal jelentkezik, mely azt akarja elérni, hogy a republikánus párt legyen a többségi párt legyőzze a demokratákat (létszámban is), többséget szerezzen ne csak a képviselőházban, de a szenátusban is. Sőt ez esetben a párt nevét is átcserélik: „American Party”-ra. Ezzel is fémjelezvén, hogy ez a párt az amerikaiak „igazi” gyülekezete. A kongresszuson a csütörtöki nap mondotta el Reagan elnök az újabb négy évre szóló megbízatás elfogadására vonatkozó beszédjét. Megelőzően az alelnök, Bush szólt a küldöttekhez, megköszönte alelnökjelölését, kijelentette, hogy szolgálni kívánja Reagant, aki „további négy évre vezeti ezt az országot a fejlődés, a béke és haladás útján”. Reagan a küldöttek és vendégek tapsvihara közepette lépett az emelvényre és egy órás beszédében az országvezetés, a múlt, jelen és jövő, majd minden problémájára kitért. Sok minden között mondotta: „Amerika a reményteljes tavasz közepén van. . . A fejlődés felfelemenő útját járjuk. . . ez a választás a legtisztább politikai út követése egy fél évszázad óta. . . a demokraták víziója Amerikáról a pesszimizmus, félelem a jövőtől és a korlátozott lehetőségek meghirdetése. . . míg a republikánusoké a remény, bizalom, felfele törés”. Részletesen kitért elnöksége négy éve eredményeire: a 21%-os infláció ma 4,5%-os, a munkanélküliség a század legalacsonyabbja: a dollár vezérvaluta lett a nemzetközi piacon: adóleszállítás történt (nem emelés), az amerikai nép vásárlóereje és készsége megnőtt, a federális adminisztrációt sikerült csökkenteni, a véderő ütő- és konkurrenciaképes, Amerika tekintélye a nagyvilágban elfoglalta az őt megillető helyet és béke van. Sok tennivaló van még hátra. Ezt kívánja befejezni. Ehhez kérte a szavazók támogatását. A jelölő-kongresszus óriási lelkesedése közben Reagan elnök azzal fejezte be beszédét, hogy annak idején (egy v. elnökjelölttel, Smith-el egyidőben) azért hagyta ott a demokrata pártot, mert költekező programjával meghasonlott. 1976-ban 100 EZER amerikai látogatta meg a USSR-t, 83-ban alig 50,000. 1979-ben 14,000 szovjet polgár jött át a US-be, míg 83-ban csak 6 ezer. A US ÉS USSR KÖZÖTT 15 különféle nemzetközi szerződés volt hatályban. Ezekből 8 lejárt, van, amelyik megújítása ügyében tárgyalás folyik. A LEGGAZDAGABB és (legnagyobb) afrikai ország, Nigéria vette fel a legnagyobb nyugati kölcsönt. A hajdan (fehér kormányzás alatt volt) gazdag Zimbabwe gazdasági válságban van. AZ EURÓPAI KÖZÖS PIAC is bajban van, a tagországok egymással küszködnek: a spanyolok és portugálok egyelőre kivülrekedtek. Az európai országok nemcsak politikailag, gazdaságilag, de társadalmi felfogásukban is különcködnek. AZ USSR STOCKHOLMBAN a nemzetközi feszültség enyhítése ügyében tárgyal, de pár mérfölddel odébb Svédországban és Norvégiában a speciálisan képzett és Kronstadtban székelő szovjet Spetsnaz csoport állandó beszüremkedési hadműveleteket hajt végre, főleg egyszemélyes kis tengeralattjárókkal. HÍREK a nyugtalan világból A HOSSZADALMAS BÍRÓSÁG előtti eljárások nem jelentenek a gyakorlatban hosszú börtönbüntetéseket. A statisztika a következőket mutatja: gyilkosságért 14 évtől lefele 8 hónapig kell „ülni", rablásért 3 évtől 6 hónapig, betörésért 1 évtől 9 hónapig, az országot megrontó kábítószerelésért 1 évtől 4 hónap töltendő (átlagosan) a nem kellemes, de nem kényelmetlen büntető intézetekben. Ezek (vasfüggöny mértékkel mérve) szállodák, így nem csoda, hogy nem fogy a bűnesetek száma. Az amerikai „igazságszolgáltatás" nem éri meg a billiós költséget. Minden vonatkozásában „rossz". A VILÁG BANKJAI túl profit éhesek voltak, amikor százbilliókat hiteleztek országoknak, melyeknek alig volt (és van) produktivitása, visszafizetési készsége meg még kevesebb. Most ezek az országok a visszafizetés, vagy kamatfizetés idején uzsorával vádolják a bankokat. A bankok pedig kérdezgetik egymástól, melyikük követte el a hibát, hol nagyobb a vissza nem fizetés veszélye, a latinoknál, vagy a fekete országokban, vagy a vasfüggöny mögött, a lengyeleknél, esetleg a románoknál? Hol tart Castro latin prófétasága Reagan elnöksége alatt és először történt, hogy a US és Kuba megbízottai (ezúttal New Yorkban) összeültek a két ország közötti helyzet normalizálása ügyében. A hírmagyarázók szerint Castro úgy érzi, hogy a szovjet vonal, támogatás és a szovjet latinok iránti lelkesedése fogyóban van, egyben a szovjet Harmadik Világbeli felszabadítási hadműveletei is vesztettek eredeti lehetőségeikből. Ehhez képest a szovjet Castrohoz való viszonya is lefele menőben van. Azt is taglalja a szovjet latin világbeli megbízottja, hogy ilyen körülmények között mit jelent a US árnyékában messze kelet felé politizálni. Bizonyosan kiértékelte azt is, hogy amennyiben újabb négy évre Reagan lesz a US elnöke, nem sok jót várhat a szomszédságtól, mert — szerinte, — Reagan gyűlöli a kommunizmust, a szovjetet, s őt mint beépítettet különösen. Sok minden veszéllyel számolhat Castro még akkor is, ha nem Reagan marad az elnök. A kubai sziget ugyan„vonzza” a külföldi vendégeket, főleg a vasfüggöny mögül lehet túl kedvezményesen meglátogatni a tengerentúli hason politikai tápterületet. Egyben azonban Castro állandó katonai gyakorlatokat tart, mert érzi, hogy a latin világbeli helytartósága sok ellenséget szerzett. Mindez — állítják a szakértők, — azt eredményezte, hogy Castro szeretne érintkezést találni a US vezetőséggel, a Fehér Házzal. A kubai amerikai bázis, Guantanamo komfortizálása (felerősítése) is valamiféle intelem Castro számára, túl messze ment a latinok prófétaságával. Azt elképzelhetetlennek tartják a legvérmesebbek is, hogy Castro teljesen feladja a latin világ szovjetizálását, de Angolából, Ethiopiából, Mozambikból lassan ki kell vonulnia, Granadában nagy szégyen érte, a nicaraguaiak nem bíznak már benne úgy, mint 5 évvel ezelőtt, s így meg kell legyenek a tervei valamiféle kiútra, ha le akar ülni a kapitalista Amerikával a jelen helyzet „normalizálására”. Jesse Jackson is efféle üzenetet hozott 48 kubai börtönből kiengedett ideszállításával kapcsolatban. A US egyelőre csak azt akarja elérni, hogy Castro vegye vissza azt az 1,000 bűnözőt, akiket belesuszterolt a 125 ezer „hajó-menekült” közé, akiket Carter elnök tárt karokkal fogadott Castro, a latin messiás, aki a modern Simon Bolivar szeretett volna lenni, kénytelen koegzisztenciára vetemedni az átkozott kapitalizmussal.