Californiai Magyarság, 1984. január-december (61-63. évfolyam, 1-50. szám)
1984-09-21 / 36. szám
No. — 36. 1984. szeptember 21 Száz évvel ezelőtt született Gyóni Géza GYÓNI GÉZA 1884 június 25 én született Gyón községben, eredeti neve Achim. Jelesen érettségizett a szarvasi gimnáziumban. 1902-től a soporoni evangélikus theológia hallgatója, 1903-tól a Nyugatmagyarországi Híradó munkatársa, 1904-ben öngyilkosságot kísérel meg, utána jegyzőgyakornok lesz Gyónón. Versek c. kötete 1904-ben jelenik meg Pozsonyban. 1914-ben bevonul katonának és a körülfogott Przemysl várába szorul. Innen küldi haza romantikus körülmények között verseit: „Lengyel mezőkön tábortűz mellett". Még egy háborús kötetet ír: Levelek a Kálváriáról és más költemények. 1915-ben a vár elesik és ő orosz fogságba kerül a krasznojarszki táborba viszik, ahol elborult elmével (terhes anyai örökség) 33 éves korában 1917 június 25-én a tífuszjárvány áldozata lesz. „Rabságban" c. kötete halála után 1919-ben jelenik meg és 1926-ban a „Béke háború és Fogság". Verseit angol, bolgár francia, német, olasz, román, svéd és különböző szláv nyelvekre fordították le. Számunkra a legismertebb „Csak egy éjszakára", amely háború-ellenes és haladó szellemű. GYÓNI GÉZA: Isten kegyelméből, Aki büszkén voltam Bús oroszok cárja: Palota- toronyban Porkoláb-lakattal Vagyok most bezárva. Isten kegyelméből Ki százezret vertem Keserű lakatra. Most a torony-börtönt Saját porkolábom Magammal lakatja. Isten kegyelméből Boldog béke cárja. Az lehettem volna. Kalászos partok közt, Mint a mese-folyó, Folyt volna a Volga. Isten kegyelméből Ami kincset öltem Öldöklő csatákba: Minden muzsikámnak Elszállt volna attól A nyomorúsága. Isten kegyelméből Ami erőt öltem Pusztító hadakba: Nyomorgó magának Minden muzsik abból Palotát rakhatna. ISTEN KEGYELMÉBŐL Isten kegyelméből — De nekem vér kellett, De nekem jaj kellett. Anyák ájulása, Fiúk pusztulása Bódító szerem lett. Isten kegyelméből Ölje, falja egymást A nyomorgók hadja! Csak mi-szent-felségünk Nebánts-virág-házát Lakodalom lakja! Isten kegyelméből — Ó világ-veszettség! Ó, vérontó játék! Palotám helyett most Egy muzsik-kunyhóban De szívesen hálnék. Isten kegyelméből Valakik még vagytok Isten büntetése. Ti kevély kardotok Úgy emeljétek fel Békesség-szegésre. Isten kegyelméből Visszacsap a mélyből Rabszolgák haragja: S palota- toronyban Ti is kerültök még Porkoláb-lakatra. 1917 VI.4. Lelkek cseréje Egész lelkem kapod a dalban: Megalázott s királyi gőgös, Vérig kínzott és mégis szánó. Magasható, más dajkáló, Hívő s pogány egy pillanatban, Vétkes, vágyás és szűzártatlan Egész lelkem kapod a dalban. Egész lelkedet add cserébe. Soktitkú fátylad lebbentsd félre! Csak a szemed s az ajkad látom. Szemedre és ajkadra szálljon Titok, kívánság, öröm, álom, S amit csak rejt a lelked mélye: Soktitkú fátylad lebbentsd félre! 1910. DAL Hét mennyország ragyogott a szemében. . . Neki adtam a telkemet egészen. . A lelkemért egy jó szavát sajnálta! Mégse tudok csak zokogni utána. . . TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM sehb hh’atás, akkor a leghingányabb mester Qe DUMAS fi Is ^ -----------------------------T5S&Í3-----------------------------^ SZEPTEMBER NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE mikor a szellemi munka nem a lepnem f THIERY H. ILONA: ÚTON ÁLLÓ! — Megint áll valaki a freeway bejáratánál — mondom. A kocsi közelebb hajt, lassít, nézzük az álló alakot, egy-két pillanatunk van arra hogy felmérjük. Az úton álló lehet valaki, akinek lerobbant kocsija, s most bajban van, vagy egyszerűen útonálló az illető, rossz szándékkal várja jótevőjét és irgalmatlanul leütné akár 5 dollárért. Már hallottunk ilyen esetről is. Már majdnem előtte vagyunk. Szeplős kamasz, még talán nem is hajthat. Tiszta, nincs copfja, gyöngye,arany lánca, nincs haj kakas-taréj a feje közepén. . . Megállunk. Csodálkozva néz ránk, majd beül. Csendben ül pár percig s már várom, hogy elmondja életét, mert így szokták, úgy érzik, hogy az ingyen szállításért tartoznak valamivel. Csalódtam, mert amikor megszólal , másról beszél. — Minden tiszteletem az idős generációé, de engem idősebb ember még soha nem vett fel és most nagyon meg vagyok lepve. — Fiatalember, saját maguk rontották el a hírnevüket. Óvatosabb emberek háromszor meggondolják, hogy észrevegyék-e a „hitch hicolók”-kat, akiktől esetleg félniök kell. — Maguk nem félnek? Megfordulok, megnézem. Ő nem magáról mesél, ő minket akar beszéltetni. Ilyen is van? — Nem, mi nem félünk. Elsősorban is mi már sokat éltünk, sokat tapasztaltunk és van némi emberismeretünk. Láthatta, előbb megnézzük azt, akit felveszünk. Különben is nappal van, autósorok között robogunk. — Maguk nem amerikaiak ugye? — Hogy találta ki — nevetek - Csak nem az akcentusunkról? Mi magyarok vagyunk. Csend van. Robogunk. — Hallott maga már valamit a magyarokról? Van fogalma hol van Magyarország? Elgondolkozik egy kicsit. — Egyik nagyapám magyar volt. Már régen meghalt, de a nevére emlékszem. Joe Bikish. — Bekecs József, jó magyar név. — És azt is tudom, hogy a magyarok sem jöttek ki az Olimpiászra. — Többen nem jöttek ki. A vasfüggöny mögöttiek nem igen jöhetnek. Hallott maga egyáltalán a vasfüggönyről? Orosz megszállásról? Az ötvenhatos forradalomról? — Nem sokat. Maguk itt laknak Camarilloban? — Igen. És maga? — Én is. Én ott lakom a Lantanán. — Érdekes, az tőlünk néhány saroknyira van, majdnem szomszédok vagyunk. Mi a Derbyn lakunk, egészen közel a Mobilhoz. És maga innen Camarilloból Venturába jár munkába? — Nem. Egy barátomat látogatom meg néha, de nincs kocsim. Most érettségiztem és . . . hát. . . Na már itt is vagyunk, köszönöm, hogy elhoztak. Jó utat. . . Azzal kiszáll, elindul s mi megyünk tovább. — + — Alig egy hónappal később csöngetnek, egyedül vagyok otthon. Ilyenkor óvatosan előbb kinézek a kis üvegablakon keresztül. Vagy kéregető jön, valami jó célra, de általában vallásügynökök járják ilyenkor a házakat, s próbálnak lelkeket szerezni valamelyik szekta részére. Nagy meglepetésemre az a fiú áll kapunk előtt, akit pár héttel ezelőtt felvettünk autónkba. Kinyitom a kaput, csodálkozva kérdem. — You want a ride? — nevetek. — Hogy kerül maga ide? Minket keres? Honnan tudja, hogy itt lakunk? — Hát mondták, hogy itt laknak a Derbyn, közel a sarokhoz. Erre a sarokházban megkérdeztem hol laknak magyarok, s azt mondták, itt. Nem baj? — Nem baj. — Ügyes fiú, megtalált minket. — Na jöjjön be! Belép, körülnéz. — Szépek a rózsáik. — Hát akkor jöjjön a házba. Van egy régi mondás a magyar mesékben, „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, különben lenyeltelek volna”. Szerencséje, hogy dicséri a rózsáimat, különben. . . - na jöjjön be, üljön le. Bejön, kicsit zavart. Leül a szék szélére. Kinéz az üveg falon. — Szép nagy kert, sok munka lehet vele. — Az. — Ez munkát keres — gondolom - azért dicséri a kertünket. Egész biztosan nem azért jött, mert látni akar minket. — Miben lehetek a segítségére? Munkát keres? — Nem. Apámnak dolgozom a műhelyben, magukat csak azért kerestem, mert magyarok. — S maga semmit nem beszél magyarul? — Nem. Nagyapám nem sokat törődött velünk, no meg korán meg is halt. A mama még tudott pár szót magyarul, de apám amerikai és én gondoltam, amikor találkoztunk, hogy szeretnék legalább valamit tudni a magyarokról. Gondoltam bejövök és . . . és . . . hát most itt vagyok. Maguk biztosan tudnak róluk valamit mondani. — Hát fiatal barátom, egy népről, egy ezeréves kultúráról nem lehet csak úgy „valamit mondani”! Mi évekig tanuljuk történelmünket, földrajzunk egy egész könyv, nem sokkal vastagabb, mint a nyelvtanunk. Ha nem akar hozzánk kurzusra járni, mondja meg, hogy ebből a sok mindenből magát mi érdekli? Tanácstalanul néz rám. Úgy látszik azt hitte, ez olyasmi, mint itt a mexikóiak, az ember tudja, hogy spanyolul beszélnek, itt vannak tőlünk nem messze délre és olcsó bérekért dolgoznak. Ennyit elég tudni egy nemzetről. Nézem a fiút, kíváncsi. Érdekli eredete. Érdekli a benne lévő egynegyed magyar vér, hogy a magyarok nem jöttek ki az Olimpiászra. Hogy magyarázzam meg neki magyarságunkat? — Mikor itt indiánok éltek, bőrsátraikban és nyíllal szerezték a napi élelmet és ruházatukat, a mi nemzetünk hatalmas kőtemplomokban imádkozott, hogy a török seregek ne tapossák le az országot. Sok Folytatás a 6. oldalon! 5. oldal