Californiai Magyarság, 1984. január-december (61-63. évfolyam, 1-50. szám)
1984-10-05 / 38. szám
CALIFORNIAI # AHA A AHA Hw n Vm ▼ ■ w w m w w ®av uioou-n n d (CALIFORNIA HUNG «°r<n (UPS 084-440) October 5. 1984 An American Newspaper in Hungárián Language, 207 S. Western Ave., Suite 201, Los Angeles, Ca. 90004. Ph: 384-7642, 463-3473 Single copy in the US 40 cents LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, SAN.DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA in Canada 60 cents. — VOLUME 61 No. - 38. PR.NANAY ENDRE: VILÁGHELYZET A választási harc a US-ben felerősödött. (November 6. közeledik). A közvéleménykutatás egyes apostolai állítják, hogy Reagan messze előtte jár a demokrata jelöltnek, Mondáiénak. A vonatkozó közlések azt a különös beállítást is tudatosítják, hogy bár bizonyos reageni akciókat rosszadnak a szavazók, sőt bizonyos vonalvezetést helyeselnek Mondale javára, mégis Reaganra kívánják adni szavazatukat, mondván: „az ember és a politikus egészében nekik jobban megfelel”. Mondale és Ferrara újabban még kénytelen zavarkeltőkkel is megküzdeni, de hősiesen harcolnak az elnökségért, illetve Ms Ferraro az alelnökségért. Mondale belpolitikai vesszőparipája a költségvetés deficitjének eltüntetése, illetve erre a célra az adóemelés (melyet időlegesen egy külön célalapba kezelne). Ebbéli javaslata ügyesen halássza ki a választók e célra reagáló tömegét. Nevezetesen: annak a középosztálynak, a nagy tömegnek a szavaztát akarja ezzel megnyerni, akik nem tartoznak a „szegény” kategóriába, hanem valamiféle középosztályt képviselnek, s akiknek kedvezményt biztosítana terve, tehát vonzaná őket (a tömeget) Mondale táborába. (Ezek a 20-40,000 kereset közöttiek). A 40,000 dollár fölötti kereset után adózókat Mondale „luxus”-polgároknak nevezi, s az efféle adónépszerűséggel is igyekszik szavazókat nyerni. Ez lenne sok minden egyéb demokrata választási propaganda közül az egyik, talán a legfontosabb belpolitika. Külpolitikában a demokrata főveszszőparipa az, hogy Reagan nem alkalmas a szovjettel való „normalizációs” politika kivitelezésére, miután a szovjetet (benne a szocializmusnak álcázott kommunizmust) „ördöginek" minősítette. Mondale viszont úgy állítja be esetleges jövetelét, hogy az megváltó kiút lenne a békés fejlődésre (legalábbis további 4 évre). Nehéz feladat a fenti hatalmas anyagot felölelő vitát (lehetőleg tárgyilagos mederben) kiértékelni. A fenti két csúcskérdésre (és demokrata programra) a hírszolgálat anyagából kihalászhatóan a republikánus válasz kb. a következő. A reageni politika eddig azt igazolta, hogy az adóleszállítás (és az adó nem emelés) elősegítette a US gazdasági, sőt politikai rendszerének a feltörését. A republikánusok azt hangoztatják, hogy a demokraták (a jelenlegi alsóház) a legköltekezőbb, megszavaz minden olyan költségvetési kiadást, mely növeli a deficitet, komoly deficittel adta át Carter a kormányaidat. Az a közhely, hogy a reagani rezsim alatt a gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lesz, üres propaganda. Ennek keretében azt is illene hangoztatni, hogy a vállalatok (és vállalkozók) adórendszere azt a célt is szolgálja, hogy azok új és új munkaalkalmat is teremtsenek (mert azt nem a kisadózó szüli), mint ahogy a munkanélküliség jelen csökkenése ezt igazolta is. A deficites költségvetés nagyon nem kívánatos és az adósság nyilván közveszélyt jelenthet. Ez a nagy deficit, legalább is annak komoly része azonban abból adódott, hogy a demokrata kormányzat (Cartere) úgy elhanyagolta a védelmet, hogy annak újra felépítése annál is inkább sürgőssé vált, mert a szovjet ennek ismeretében valósággal átlépett már a US-en, minthogy a US fegyveres ereje agonizált. Ehhez a problémához pro- és kontra még sokmindent hozzá lehetne adni, de ez a gyertyalángú megvilágítás is kihozza a két tábor ellentétét. Ami a két párt, illetve képviselőinek külpolitikai vonalvezetését illeti, abban még a középutas sajtó is a republikánus akciókat helyesli. A mindenben kizárólag a szovjet javát szolgáló hetente-mézesmadzag végleg megbukott a koreai utasszállítógép lelövésével (illetve az afganisztáni hadjárattal). Ezt újraépíteni az eddigi mederben filléres politikai játék lenne. A legkisebb politikai tapasztalattal bírók is el kell ismerjék, hogy a szovjet minden szerződést, politikai alkut, stb. mellébeszélésnek tart, s csakis a felmérhető erőt tiszteli, kizárólag annak árnyékában hajlandó olyan politikát folytatni, mely a „másik” fél érdekeit is szolgálja. Amerika tengerentúli szövetségesei ugyan sürgetik a „közeledést” a szav- Folytatás a 2. oldalon! AZ ELSŐ ÉS EGYETLEN MARXI ÁLLAM AFRIKÁBAN A szovjet afrikai felszabadítási hadjárata évtizede folyik. Óriási gazdasági és politikai energiapazarolás, illetve komoly vállalkozás. A földalattiakban gazdagnak ismert és vélt volt gyarmatokba ömlött a fegyver, a szovjet szakértő és a különböző csatlós-egyenruhás katona. A legértékesebben, Angolában teljes a szovjet sikertelenség. A szovjetellenes Savimbi, a UNITA vezére a főváros Luanda határában van, a nép mellette harcol, a kubai és észak-koreai erők hátrálnak. (A gazdaságilag értékes, jelenleg a Dél-Afrikai Köztársaság által adminisztrált Namíbia felszabadítása is attól függ, hogy az „idegen katonák” elhagyják Angolát.) A másik értékes afrikai országban, Mozambikban, még hallani a marxi igéket, de Samora Machel, a kommunista főnök immáron nyugat felé tekint kenyérért, kölcsönért, mert népe éhezik. A harminc milliós félig kopt-keresztény, félig mohamedán nagytörténelmű (valaha Haile Szelassié uralta) országban a szovjet által hatalomra segített, beültetett Mengistu meghirdette a marxi rendet, holott az éhhalál pusztít és a nyomor arat. Ez az egyetlen ország Afrikában, ahol egy szovjet beültetett próbálgatja a kommunista rendszert, illetve még egyről lehet szó, Afganisztánról, de ott még a honfoglaló szovjet sem hirdeti, hogy sikerült konszolidálnia a szovjet kommunista rendet. AZ ÚJ FRANCIA KORMÁNYELNÖK, Fabius sem tud segíteni a francia közgazdaságon. Az államosítás, főleg a bankok államosítása olyan politikai melléfogás volt, melyen nem lehet túljutni. AZ ÍREK VALLÁSGAZDASÁGI háborúja nem csendesül. Folyik a vér címként a vallások szerepelnek. MÁR NEW YORKRA is átragadt a gyerekszexelés, és legalábbis születnek a vádiratok. ESTABLISHED in 1922 THE OLDEST Hungárián Weekly Newspaper West of the Mississippi 6 2 ÉVFOLYAMi HÍREK a nyugtalan világból AMERIKA (illetve az egész világ) leggazdagabb emberi: néhai J. Paul Getty 50 éves fia és örököse, Gordon Peter Getty. 4.1 billiója van. A második sorrendben Sam Moore Watton egy market-lánc főnöke , 2.3 billiót vallott be. Még 400 nagyon gazdag él Amerikában. (Illene a szegények számát és hason sorrendjét is közzétenni.) AZ ÉVI GAZDASÁGI tárgyalásokra szovjetből Nyugat-Németországba kiküldött szovjet miniszterelnök-helyettest, Leonid Kostandovot Bonnban szívszélhűdés érte és meghalt. Albánia már alig el szakított a szovjettel, beléptek a kínaiak, majd azokat is kitessékelte 1978-ban Enver Hodzsa a kommunista főnök, mert nem voltak elég „marxisták”. Hodzsa 75 éves és szenilis, a kormányfő Ramiz Alia, aki kénytelen látni az ország agóniáját. Teljes középkori életberendezkedés folyik, úgyszólván semmi iparosodás, és export. Ez év augusztusában váratlanul megjelent turistaként a bajor miniszterelnök Franz Josef Strauss (két fiával) és Tiranában beköszöntött a „vágy”, egy jobb élet után. Megengedték külföldi (nyugati) újságírók és filmesek országtúráját, mely bevezetője lesz a nyugati érdeklődésnek, remélik. Albánia 2 billió dollárt kér Nyugat-Németországtól a háborús bombázás okozta károkért, de újabban ezt már nem hangoztatja. Szép csendben Népi Kína is visszatért, legalábbis importjával, de a szovjet sehol. A búza és az Olimpia Idén, 1984-ben az oroszok nem jöttek el a L.A-i Olimpiászra, de egy időben megjelentek a csikágói gabonamarketen és megvásárolták az amerikai búzát. A tavalyi búzatermés szovjet földön nem volt a legrosszabb, az idei sem, 180 millió tonna körül mozgott. A főtermő vidék, Ukrajna, (de árvíz volt), valamint Kazahasztán és a Volga-völgyi Saratov nem termett eleget. A szovjet gabona szükségletének a felét itt vásárolja meg, mert nemcsak jó, de olcsó is, a többit a franciáktól, argentinoktól és a kanadaiaktól szerzi be. Valutával kell fizetnie. Ez az egyik oka, hogy az arany és az olaj ára lefele megy. A szovjet ugyanis kénytelen piacra dobni megfelelő készletét olajából és aranyából, hogy meg tudja fizetni az import gabonát. A NYUGATI ORIENTÁCIÓS és US barát marokkói király, Hassan bejelentette, hogy Líbia diktátorával országa ,,union”-ra lép. Khadaffy számtalan ilyen egyesülés-félét létesített, melyek hetek, vagy hónapok alatt eltűntek, így Egyiptommal, Tunéziával, Chaddal, Mauritániával, Algériával, Szíriával is egyesült már de hol vannak mindezek? KENNEDY SZENÁTOR, úgyis mint katolikus Mondale demokrata elnökjelölt mellett megkezdte választási körútját és valamennyi egyházat tetemre hívja Reagan valláspolitikai állásfoglalásával kapcsolatosan. (Miután egy tóban és folyóban történt autóvezetése óta saját ügyében nem korteskedhet). SAJTÓBÁL FEBRUÁR 2-ÁN LESZ! MOSZKVÁBAN MEGJELENT az első egyiptomi nagykövet. Ugyancsak Kairóban is átadta megbízólevelét a szovjet ellenlábasa. A PÁPA KANADAI ÚTJA során többízben rosszallta a nagyon gazdagok szegényeket mellőző politikáját, sőt azt veszélyesnek minősítette. Megbélyegezte azt az „imperialista” tábort, mely átlép a szociális kérdéseken A HITLER-NAPLÓ PERE Ismeretes, hogy a német Stern magazin eredetiként közölte folytatásban Hitler naplóját, melyről később kiderült, hogy ügyes hamisítvány. A főhamisító, Konrad Kujau azt állította, hogy az eredeti feljegyzése két pénzért vette egy német pilótától, aki vezette azt a német titkos gépet, mely a második háború végén kényszerleszállást végzett a jelenlegi Kelet-Németország területén. Az életben maradt pilóta adta volna el a részben kézírásos, (Hitler kezével írt) feljegyzéseket. Ezt az anyagot vette meg Kujautól a Stern főriportere Heidemann 3,2 millió dollárért. A harmadrendű vádlott, Edith Lieblang, aki segített a csalási hadműveletben. A bírósági tárgyalás Hamburgban vette kezdetét, de rövidesen elnapolták, mert a börtönben lévő Kujau szerint Hamburgban nem kaphat tárgyilagos ítélőszéket. Kujau egyébként Heidemannt főnácinak bélyegezte meg, aki még őt is be akarta csapni, s aki tudott a „furfang” bizonyos részeiről. Mini történelem Arad — Magyar város a Maros partján, román uralom alatt, (1921 óta). A magyar nemzet 1848-49-es szabadságharcának összeomlása után itt végezték ki, 1849 október 6-án a 13 „aradi vértanút": Aulich Lajost, Damjanics Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézics Károlyt, Lakner Györgyöt, Lázár Vilmost Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt.