Californiai Magyarság, 1988 (66. évfolyam, 3-51. szám)

1988-09-02 / 34. szám

6. oldal RODOSTÓ Folytatás az 5. oldalról tóban. „Rákóczi szokák”, azaz Rákóczi utcának hív­ják hivatalosan, de a törö­kök csak így nevezik: a ma­gyarok utcája. Tán, vagy 500 méter hosszú, azután elkanyarodik, felfelé, még magasabbra a dombon. Lentről nézem a házat. Valójában 3 szintes, de csak egy szintesnek látszik a partról. Néhány lépés az út fel a dombra és néhány lépcső vezet a domboldalról a kis múzeumba, az egyet­len fennmaradt, 10 szobás Rákóczi házba. Belépek az előcsarnokba. Nem tágas, nem nagy, mint­hogy a szobák sem nagyok. Kezemben virág. Körülnézek. A jobboldalon egy már­vány pult, mely magyar zászlós koszorúktól és virá­goktól terhelt, a sarokban Rákóczi mellszobra. . . Már­ványtáblák, magyar és török szöveggel. Egy emlékkönyv, mely­ben a világjáró és világba széledt magyarok nevüket regisztrálják. 1987-ben, — 36,000 magyar, 1988-ban már eddig 40,000 magyar látogatta a világ minden tá­járól. Leteszem virágomat a töb­bi mellé. Mögöttem egy ma­gyar csoport Gödöllőről, — megkoszorúzzák a szobrot. A Himnuszt énekeljük. . . „Isten áld meg. . . ” A földszinten, az első szin­ten több kis szoba — talán fogadók, vagy raktárszobák lehettek. És a konyha. Kút­­tal, bent a konyhában. Edé­nyek és képek a falon, me­lyek a korabeli főzőművé­­szetet illusztrálják. „A fegyvereket a raktár­szobá­ba! Lesz arra szükség még, bizony­nyal.” Az oldalsó fal felé nézek. Megpillantom a kuruc ezred zászlót. Rajta az írás latinul: „Justam causam Deus non derelinquet”. Isten az igaz ügyet nem hagyja el. A most 44 éves Rákóczi egy percig sem hi­szi, hogy hátralévő éveit, még 15 évet, idegen földön kell eltöltenie! A fegyverek most is ott láthatók a falon. Üvegabla­kok mögött: kardok, pisz­tolyok, lőportartók, a ku­ruc seregek felszereléseiből szablyák, mellvertek, sisa­kok. A második emeleten van az ebédlő. Az egyik legim­pozánsabb, legszebb szoba. A szekrényekben pipák, porcellán edények, kupák. 25 arab tervezésű kis ablak, ráccsal. Pedig a szoba nem nagy. Talán hét-nyolc méte­res. Itt étkezik a nagyságos fe­­jedelm és kísérete: Bercsé­nyi Miklós, és felesége Csá­­ky Krisztina, Mikes Kele­men, Sibrik Miklós, Ester­házy Antal, Kis István a fi­lozófus.­­ .. Rákóczi tit­kára: Ráday Pál és Kősze­­­­gi Zsuzsika, annak a Kősze­gi Pálnak leánya, aki Ber­csényi Miklós három házas­­­­ságáról írt trilógiát, s aki­­ még Magyarországon meg­halt. Zsuzsikát aztán Bercsé­nyiék nevelték és vitték ma­gukkal a száműzetésbe. . . Ugyancsak a második emeleten van Mikes Kele­men dolgozószobája. A szobában faasztal, szék, penna, tintatartó, képek a falon, Mikes zágoni birto­káról. Vízimalom, utca, szé­kelykapu. Mikes arcképe, egy festménymásolat. Néhány levelének másola­ta bekeretezve: A hajóút­­jukról francia honból Gal­­lipoliba, többek közt ezt írja: „A hajó olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikra, mint az erdélyi nagy hegyek.” Gondolom, mindenki be­teg lett azon a hónapokig tartó úton, mely a jövendő bújdosókat Franciaország­ból Konstantinápolyba vit­te. „Mikes Kelemen, kedves ka­marásom, pernádon és leveleslá­dádon kívül elhoztad-e könyvei­met és újságom példányait? ” Rákóczi nagy könyv- és költő-barát volt. Szabó Lő­rinc írja egyik munkájában, hogy Rákóczi ládaszámra vi­tette maga után a táborba a könyveket. 1665-ben ő adta ki az első újságot a latin Mercurius Veridicust, a kül­föld tájékoztatására. . . A jelenlegi Rodostóban sajnos semmilyen könyv, vagy eredeti, vagy másolt Rákóczi írott hagyaték nem található, bár Rákóczi meg­írta „Emlékezéseit” francia nyelven Rodostóban, titká­ra, Ráday Pál segítségével. Egy kis kitérővel, vessünk pillantást Rákóczi Konstan­­tináply-i tevékenységére is. Mit csinált Rákóczi Konstan­tinápolyban 2 évig, Rodostó előtt? Ebben az időben, az 1700 as évek első felében, egy új csillag jelent meg az otto­­mán birodalom kultúr­törté­­neti egén: a nyomda. A tö­rök udvar, a „porta”, fran­cia példára és az orthodox mozlimok dacos ellenkezése dacára, engedélyt adott egy Ibrahim Müteferrika nevű effendinek, hogy Konstanti­nápolyban meghonosítsa a betű­nyomtatást. Ez olyan egetverő újítás volt ott, és akkor, mint manapság a Holdba­ repülés,­­ vagy an­nál több. Rákóczi ezzel az értékes újítóval dolgozott, ugyancsak a török Meydan- Larousse lexikon szerint, mint fordító, író, tanácsadó. Hozzátehetem, hogy Lord Kinross, „The Ottoman­­ Centuries” című 600 oldalas könyvében részletesen ír Müteferrikáról, és mint tényt állítja, hogy ez a jeles török, igazában, egy renegát magyar volt. A rodostói múzeum arány­lag szegény informáiióban... Idegen, ha a múzeumba lép, nem kapja meg azt a világos képet, hogy miért is harcolt Rákóczi. Erdély függetlensége és a magyarok királyválasztó jo­ga. Ez volt a tét. Mi magyarok, ha belé­pünk a Rákóczi házba, a történelmi háttér ismereté­ben, a kuruc, labanc csaták­nak, a hősiességnek, az áru­lásoknak, Magyarország há­rom részre szakadásának is­meretében, a tenger vér és szenvedés emlékében,­­ megérezzük a századot, Rá­kóczi korát. És megérezzük az emigráció elszigeteltségét is, a magányosság óráit, melyet, minden bizonnyal, jövő­ tervezés és a múlt visz­­szakísértő képei töltöttek ki: „1703 májusában­ 700, júniusá­ban 7000, decemberben 70,000 katonát számlált a kuruc hadse­reg. Fergeteges gyorsasággal szület­tünk, s lettünk nagykorúvá­­ a haza szolgálatában. Esze Tamás szervezte meg a parasztságot­. Rákóczi visszakaphatta volna birtokait, Erdélyben. „2 millió hold.­­ Kegyelmet is ígért a császár.­­ Nem fogadtam el. A háborút kizárólag hazám szabadságáért kezdtem. Sohasem tekintettem családom előnyeire. Emlékirataiban írta ezt, szószerint. Inkább a szám­űzetést vállalta. Idealizmus, melyért drága árat fizetett. S közben, Erdély volt feje­delme, a harcok és kuruc énekek legendás Rákóczija, mint Madách Michelangelo­­ja, a falanszterben, — szék­lábat farag. Az időt valami­mivel el kell tölteni. Alkot­ni kell a várakozásban ! S a díszes, faragott szék megma­radt. „Pro patria et libertate! - Jól harcoltunk. Mindannyian­­ A hazáért. De nekem az 1711-es év jár az eszemben Vissza-vissza tér, mint egy hí­vatlan kísértet!” 1711 április 30-a mindent eldöntő dátum. A felkelést támogató Franciaország ve­resége a csatavesztések, anyag és emberhiány kény­szeríti a kuruc hadsereget a kapitulációra. A Nagymaj­­tényi síkon a kurucok le­teszik a fegyvert. 1711 április 30. Emléke­ CALIFORNIA­ MAGYARSÁG No.­34.- 1988. szeptember 2 $ * * * * * * * *•Tj * *•▼• *•▼• V * * * * * ..Tjj •▼• * * * * IRODALMI ESTJERE • F 9 EMLÉKEZÉS 1956 OKTÓBER 23-RA"! Közreműködnek: FEHÉRVÁRY ISTVÁN író $ KOÓSA ANTAL költő $ MEGHÍVÓ A Phoenixi Magyar Református Egyház Presbitériuma szeretettel meghívja az 1988. SZEPTEMBER HÓ 25-ÉN ESTE 6 ÓRAKOR az egyház nagytermében tartandó TOLLAS TIBOR Fellép: SZÖRÉNYI ÉVA művésznő magyar forradalmi­ költemények szavalatával és beszámol az 1956 október 23 mártírjaink párizsi díszsírhelyének­­ felavatása magasztos eseményéről. Zongorán BALÁZS JÓZSEF klasszikus darabokat ad elő;s­ zem — nehéz a szívem. Néha minden bizonnyal Rákóczi Mikes leveleit is ol­vasta. Mikes levelére, mely­ben betegségére céloz, talán ezt mondta: „Nénédnek címezed leveleidet, ha kamarásom Azt is írod, hogy köszvény kí­noz. Muszáj ezt tudni a világnak? Látod kedves barátom, hiú va­gyok” Édesanyja, Zrínyi Ilona és mostohaapja Thököly Imre délebbre, Izmirben vannak eltemetve, az Égei tenger partján, ahol a török lányok a híres szőnyegeket szövik, s ahol nagy távolságban a misztikus görög szigetek hívják a fáradt utasokat, mint régen, a szirének csá­bítgatták Odisszeust. Izmir, azelőtt Smirna, Tróján túl van. Attól délre. De Trója, Rákóczi idejében még a föld alatt rejtezkedett. Rákóczi talán elment meg­látogatni a sírokat. Útközben, furcsa tények juthattak füléhez: Thököly vereségei után, 1699-től 1701-ig Konstanti­nápolyban tengődött az ú.n. erdélyi házban. Szegényle­gényei is csapatostul mene­kültek Törökországba a ki­rály haragja elől. Thököly igen szegény lett, Zrínyi Ilo­na még az ékszereit is el­adogatta. Sőt, feljegyzések szerint, Thököly italmérési engedélyt kapott, mert a tö­rök segélyből nem futotta. 1701-ben átmenekültek Iz­mirbe. Ott, egy virágos völgyben,­­ házat bérelt Thököly, vadászott, halász­­gatott. Két év múlva, 1703-ban meghalt felesége Zrínyi Ilo­na. írnoka Komáromi Pál temette el az izmiri örmény temetőben, egy nagy fa alá. A hideg forrás mellé. „Köszönöm Komáromi!” 1705-ben Thököly is kö­vette. De a bújdosó szegény­­legények strófái túlélték őket: „Szegény madarak módjára fészket rak az ágakra a szegény menekülő vitéz” vagy: „Csak az Isten tudja, hol lesz maradásom, az idegen földön hol leszen romlásom”. Rákóczi éveket töltött Rodostóban azzal, hogy az európai politika vérkeringé­sébe ismét bekapcsolódjon. Emlékeiben és terveiben bi­zonyára vissza-vissza kísér­tett a kuruc nóta: „Fegyverrel fegyverrel kell itt bosszút állni Magyarnak fegyverrel kell vesz­ni, vagy nyerni’. De Európa politikai front­jain állandóan változik a helyzet, s az ozmán biro­dalom félholdja egyre szű­kül. . . Jövő-építés a múlt kövein csak álom maradt. Folytatás a 7. oldalon t Heppes Aladárné, szül Maureen Sweeney, mély fájdalommal, de Isten akaratiban megnyugodva tudatja mindazokkal, akik ismerték, szerették, hogy a legjobb férj, édesapa, nagyapa, dédapa, ember és jóbarát vitéz belényesi HEPPES ALADÁR szkv. m. kir. honvéd repülő alezredes, a "Puma" vadászezred volt parancsnoka, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének hadiszalagon a kardokkal és számos bel- és külföldi hadi- és békekitüntetés tulajdonosa 1988. augusztus hó 15-én, életének 84-ik évében, hosszú szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Hamvasztás után, 1988. szeptember hó 10-én ke. 11 órakor a Norwalk-i (Connecticut) Szent Lisztó (St Ladislaus Church, 25 Cliff, South Norwalk) katolikus templomban engesztelő szentmiseáldozatot mutatnak be. Nemes életének példája adjon megnyugvást fájdalmunkra. Drága halottunk emlékére üldözött erdélyi testvéreink nevében minden segítséget köszönettel fogadunk American - Transylvanian Federation, Inc. P. O. Box 664, Yorkville Sutton New York, N.Y. 1012*. A gyászoló család. Mrs. Maureen Heppes, 34 Great Hill Road, Ridgefield, CT, 06877.

Next